A Nečas-kormány a Cseh Köztársaság tizenegyedik kormánya volt, 2010 nyara és 2013 között kormányozta az országot. Az önmagát "költségvetési felelősség kormánya" néven meghatározó koalíciós kormányt a jobboldali ODS, TOP 09 és Közügyek támogatták. A kormány sok korábbi cseh kormányhoz hasonlóan instabil volt, a koalíció még a politikai ciklus vége előtt felbomlott, súlyos válságba taszítván a cseh jobboldalt. A Nečas-kormányhoz fűződik a 2008-as pénzügyi válság kezelése, egy később visszavont nyugdíjreform, illetve az addigi legnagyobb csehországi korrupciós és magánéleti botrány, amely a kormány bukásához és előrehozott választásokhoz vezetett.
Kormányalakítás A 2010-es választás után a kormányzó többség megalkotására képes pártok, az ODS, a TOP 09 és a Közügyek június 11-én tartották első tájékozódó megbeszéléseiket. A pártok elsőként egy szándéknyilatkozatot írtak alá, amelyben közös kormányalakítási szándékaikat jelezték a közvélemény irányába. A pártok a kormány legfontosabb feladataként a korrupció elleni küzdelmet és a rohamosan növekvő költségvetési hiány megfékezését nevezték. A kormányalakítási tárgyalások jó ütemben haladtak előre, így június 27-én Klaus elnök nyilvánosan is bejelentette, hogy Nečast fogja kinevezni miniszterelnöknek. Nečast a kormányalakítási tárgyalások befejeződése előtt, június 28-án a Hradzsinban tartott rövid ceremónián nevezte ki miniszterelnöknek Klaus elnök. A miniszterek kinevezése két héttel később, július 13-án történt meg. A Nečas-kormány a korábban nem látott kényelmes parlamenti háttérrel (118 képviselő a 200 fős alsóházban) kezdhetett hozzá a kormányzáshoz.
A kormányzás főbb eseményei
Takarékoskodási intézkedések A Nečas-kormány első intézkedései az ország pénzügyi fenntarthatóságának helyreállítására irányultak. Az első megszorító csomagot Miroslav Kalousek pénzügyminiszter kezdeményezte nem sokkal a kabinet hivatalba lépése után. A megszorító csomag célja az volt, hogy a 2010-es költségvetési hiányt a nemzeti össztermék 5,3%-a alatt tartsák, 2012-re pedig 3% környékére szorítsák, így az ország megszabaduljon az EU túlzottdeficit-eljárásától. A tárcák kiadásait letiltották, kiadásaikat megnyirbálták.Részben leállították és teljesen átütemezték az állami útépítési programokat. Jelentős elbocsájtásokat terveztek a közszférában és diplomáciai képviseleteket szüntettek meg. Ezzel együtt törekedtek az állam bevételeinek növelésére, elsősorban az adófizetési fegyelem növelésére. A megszorítások miatt a cseh gazdaság növekedése 2010-ben az előrejelzett 2,3% helyett csak 1,8% lett.
A megszorító csomag a társadalom jelentős rétegeinek ellenállásába ütközött. 2011 januárjában a cseh alkotmánybíróság jelentős intézkedéseket alkotmányellenesnek mondott ki és megsemmisített. A kormányzat működésének későbbi szakaszában többször visszatért a költségvetési megszorításokra való törekvés, ám a gazdasági helyzet stabilizálódásával és a parlamenti többség csökkenésével a képviselők egyre kevésbé voltak rávehetők a kormány támogatására.
Nyugdíjreform A kormányzat egyik célkitűzése volt, hogy a cseh nyugdíjrendszert fenntarthatóvá tegye. A Jaromír Drábek (TOP 09) által kidolgozott reform magánnyugdíj-alapok létrejöttét ösztönözte, ám az ezekbe történő belépést nem tette kötelezővé. A reform szerint a 35 évnél idősebbek önkéntes alapon csatlakozhattak a magánpénztárakhoz, amelyre jövedelmük 3+2%-át volt kötelező átutalni. A 35 évnél fiatalabbak is önkéntesen csatlakozhattak,viszont ha már korábban volt magánnyugdíj-megtakarításuk, akkor a csatlakozásuk kötelező volt. A magánpénztárhoz nem csatlakozók továbbra is az állam számára fizették be jövedelmük 28%-át. A félig állami, félig magánnyugdíj intézményét a baloldali ellenzéki pártok nem támogatták. A nyugdíjjárulékok magánszámlákra utaltatásával a cseh központi költségvetésben jelentős lyuk keletkezett, amelyet az ÁFA megemelésével próbáltak meg betömni.
A korábban nagyon várt reformot a társadalom és a pénzpiac is fanyalgással fogadta, a polgároknak az ÁFA emelésével kiegészített nyugdíjteher túl sok kiadást, a pénztárakat üzemeltető bankoknak a 3+2%-nyi járulék túl kevés bevételt jelentett. Az új rendszer nem lett sikeres, az állami nyugdíj helyett csak kevesen választották a magánpénztárakat. A törvény életbe lépését 2012-ben a jobboldali Klaus elnök is késleltette, amikor elnöki vétóval ideiglenesen megakadályozta annak életbe lépését. A Nečas-kabinet nyugdíjreformját az ellenzéki ČSSD kezdettől fogva támadta, kormányra jutása esetére pedig megszüntetését ígérte. A 2014-ben megalakult Sobotka-kormány a törvényt visszavonatta, a magánnyugdíjpénztárakban összegyűlt vagyont pedig visszavezették az állami rendszerbe.
Vít Bárta vesztegetési ügye Vít Bárta (Közügyek) közlekedési miniszterként dolgozott a kormányban annak megalakulása óta. A Közügyek ingatag párt volt, tagjai a parlamentbe jutás óta belső harcokat vívtak egymással, a párt tagjai között pedig bizalmatlanság alakult ki. Vít Bárta 2010 őszén a párt parlamenti frakciójának vezetőjeként felajánlotta képviselőtársainak, hogy szívesen nyújt számukra kölcsönöket és egyéb pénzügyi természetű segítséget. Cserébe (nem nyilvánosan) annyit kért, hogy a támogatott fél a frakcióban és a pártban is viszonzásként támogassa az ő politikai törekvéseit. Jaroslav Škárka Közügyek-képviselő igénybe is vette a Bárta által nyújtott hitelt, 170 000 koronát kért kölcsön a frakcióvezetőtől. Bárta hasonló módon próbálta megvesztegetni a közügyes Kristyna Kocí képviselőt is, aki azonban a pénz átvétele után feljelentést tett a rendőrségen a frakcióvezető ellen. A feljelentés után Jaroslav Škárka is beszámolt a rendőröknek a "kölcsönről" és azt állította, hogy a vesztegetés elfogadásakor a korrupt Bárta lebuktatása motiválta. A botrány miatt Bárta 2011 áprilisában lemondott a közlekedési tárca vezetéséről. Petr Nečas személyesen vitte el Klaus elnökhöz Bárta lemondását és a találkozón azt közölte vele, hogy elveszítette bizalmát két másik közügyes miniszterben is, ezért kérte Radek John belügyminiszter és Josef Dobeš oktatási miniszter menesztését is. Klaus szerint azonban a miniszterek eltávolítása a kormánykoalíció végét és szükségtelenül korai új választásokat jelentett volna, így megtagadta a miniszterelnök kérését. A kormányfő így tárgyalásokba bocsátkozott a koalíciós pártokkal, amelynek végén alku született. A kormányból Bárta mellett távoznia kellett Radek John belügyminiszternek is, de Dobeš oktatási miniszter a helyén maradhatott. A Bárta-ügyből keletkezett kormányválság az első alkalom volt, amely láthatóvá tette a koalíciós partnerek közötti mélységes bizalmatlanságot.
2012 áprilisában Vít Bártát első fokon a bíróság másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Jaroslav Škárka három év letöltendő börtönt kapott csalásért. Másodfokon a bíróság mindkettejüket felmentette.
2012 áprilisi kormányválság 2012 tavaszán a Közügyek vezetése aktivizálta magát és politikai hadjáratot indított a koalíciós társak ellen. Követelésük kettős volt. A Közügyek az államháztartás további reformját sürgetve követelte, hogy újból emeljék meg az ÁFA-tés az egyetemek vezessenek be beiratkozási díjat (gyakorlatilag tandíjat). A párt kezdeményezte a nyugdíjemelés mértékének csökkentését, illetve a magas keresetűek adójának rendezését. A párt politikai téren is követelésekkel állt elő. A kormányzás megkezdésekor a Közügyek még öt kormánytagot delegált, ám ez az évek alatt háromra csökkent. A párt azt követelte, hogy a miniszterelnök távolítsa el a kirúgott közügyes miniszterek helyére ültetett független szakembereket, a helyükre pedig a párt új embereket delegálhasson. További követelés volt, hogy a 15 minisztériumból álló kormányt csökkentsék 12-re. A párt kijelentette, hogy ha követeléseiket a koalíciós partnerek elutasítják, akkor visszahívják minisztereiket és a parlamentben nem támogatják tovább a Nečas-kabinetet.
Nečas idegesen reagált a Közügyek ultimátumára. A kormányfő tárgyalásokba kezdett a pártokkal, majd április közepére jelentős haladást értek el. A pénzügyi megszorítások tekintetében a három párt megállapodásra jutott. A politikai követelések teljesítését Nečas további tárgyalásokon akarta rendezni, ebben a kérdéskörben a Közügyek türelmet mutatott. A további tárgyalásokra azonban nem került sor, mert a Közügyek a szétesés peremére jutott.
A Közügyek pártszakadása A VV folyamatosan belső konfliktusokkal küzdött, a protestpárt egyre ingatagabb partnere volt a két konzervatív pártnak. Korábban a VV által delegált Vít Bárta mondott le a közlekedési miniszteri posztról korrupciós vád miatt. Ügye 2012 tavaszára jutott el ítéletig, a volt minisztert a bíróság április 16-án bűnösnek találta és felfüggesztett börtönre ítélte, míg a VV egy másik képviselője három év börtönt kapott. A korrupciós ügy kirobbanása miatt Nečas kijelentette, hogy nem akar tovább együtt kormányozni a Közügyekkel.
A pártban korábban meglévő konfliktusok miatt a helyzet gyorsan elfajult és a kormány bukásával fenyegetett. A VV alelnöke Karolina Peake miniszterelnök-helyettes 2012. április 17-én bejelentette, hogy megelégelte párttársai romboló politizálását, ezért távozik a szervezettől és új pártot alapít. A Közügyek nélkül a kormánykoalíciónak a 200 fős törvényhozásban csak 93 képviselője volt, így a kormány sorsa kérdésessé vált. Peake lépése szakadást idézett elő a párt parlamenti frakciójában, a kiugró miniszterhez egy hét alatt hét parlamenti képviselő csatlakozott. Nem tartott a kilépőkkel Radek John pártelnök, aki pártja széthullását látva a Nečast vádolta a legkisebb szövetséges szétverésével. Radek április 22-én találkozott a koalíciós partnerekkel és bejelentette, hogy a VV kilép a kormánykoalícióból. Radekkel ellenzékbe vonult a VV kilenc képviselője, míg a Peake köré csoportosuló 12 képviselő tovább támogatta a kormányt. A VV-frakció szakadása után bizonytalan volt, hogy a kormánynak mögött ott áll-e a képviselők többsége, ezért április 28-án Nečas bizalmi szavazást kért kormánya ellen. A bizalmi szavazáson a kormányt 105 képviselő támogatta, 93 pedig ellene szavazott, így Nečas kormánya a 2012 áprilisi kormányválságot túlélte. A Peake által vezetett képviselők az év hátralevő részében újraszervezték önmagukat, majd 2012 novemberében Liberális Demokraták (LIDEM) néven új pártot hoztak létre önálló parlamenti frakcióval. A LIDEM koalíciós szerződést írt alá a kormánypártokkal, így a VV helyére lépett.
Egyházi kárpótlási törvény