Az indiánhangya (Neoponera) a barázdáshangya-formák (Ponerinae) alcsaládjában a névadó barázdáshangya-rokonúak (Ponerini) nemzetség egyik neme 2022-ig 57 leírt fajjal. Egyes rendszerezők nem ismerik el önálló nemnek; fajait az inkahangya (Pachycondyla) nem tagjainak tekintik.
Származása, elterjedése
A nem az újvilági trópusokon terjedt el Texas déli részétől Brazília déli részéig. Ennek megfelelően Európában egy faja sem él. A nem tagjai jellemzően trópusi és szubtrópusi erdőkben találhatók, ahol változatos élőhelyekhez alkalmazkodtak. Az újvilág különböző térségeiben elterjedt fajok közül sokan speciális ökológiai szerepet töltenek be, például beporzók vagy magterjesztők lehetnek. Ezek a fajok általában meleg, nedves klímát igényelnek, bár néhányuk szárazabb területeken is előfordul.
Megjelenése, felépítése thumb|left|222px|Közönséges indiánhangya (Neoponera villosa) feje Karcsú dolgozói közepes–nagy termetűek (6,5–19 mm hosszúak). A szárnyas királynők alkata a dolgozókéhoz hasonló, de azoknál valamivel nagyobbak. Testük többnyire sötét színű, fekete vagy barna árnyalatú, bár egyes fajoknál halványabb mintázatok is előfordulhatnak. Fejük aránylag nagy, összetett szemeik pedig jól fejlettek, ami a kiváló tájékozódóképességüket segíti. A csápok térdízületszerű hajlásuk miatt különösen mozgékonyak. Erőteljes rágóik nemcsak a táplálék feldolgozásában, hanem védekezéskor is fontos szerepet játszanak. A potrohban található mirigyek feromonokat termelnek, melyek a kommunikációban és az útvonalak kijelölésében nélkülözhetetlenek.
Életmódja, élőhelye Egyes fajok — így például a horpadtbütykű indiánhangya (Neoponera inversa) — királynői a rajzás után közösen (kisebb csoportokban) alapítanak új fészket. Ezek a fajok többnyire erdős, trópusi területeken élnek, ahol a talajban, korhadó faanyagban vagy akár növényi törmelékek között alakítanak ki fészkeket. A kolóniák mérete változó lehet, néhány tucatnyi egyedtől a több ezres nagyságrendig. Az egyedek közötti feladatmegosztás fejlett, a dolgozók különböző tevékenységeket végeznek, például táplálékgyűjtést, fészeképítést vagy az utódok gondozását. A fajok többsége ragadozó, de néhányuk elhullott állatokkal vagy növényi anyagokkal is táplálkozik. Az ilyen közösségek életmódjára jellemző a rajzási időszak, amely során a szárnyas egyedek új kolóniák alapítására indulnak.
Fajai
Neoponera aenescens (Mayr, 1870) Neoponera agilis Forel, 1901 Neoponera antecurvata (MacKay & MacKay, 2010) Neoponera apicalis (Latreille, 1802) Neoponera bactronica (Fernandes, Oliveira & Delabie, 2014) Neoponera billemma (Fernandes, Oliveira & Delabie, 2014) Neoponera bucki (Borgmeier, 1927) Neoponera bugabensis (Forel, 1899) Neoponera carbonaria (F. Smith, 1858) Neoponera carinulata (Roger, 1861) Neoponera cavinodis Mann, 1916 Neoponera chyzeri (Forel, 1907) Neoponera commutata (Roger, 1860) Neoponera concava (MacKay & MacKay, 2010) Neoponera cooki (MacKay & MacKay, 2010) Neoponera coveri (MacKay & MacKay, 2010) Neoponera crenata (Roger, 1861) Neoponera curvinodis (Forel, 1899) Neoponera dismarginata (MacKay & MacKay, 2010) Neoponera donosoi (MacKay & MacKay, 2010) Neoponera eleonorae (Forel, 1921) Neoponera emiliae Forel, 1901 Neoponera fauveli (Emery, 1895) Neoponera fiebrigi Forel, 1912 Neoponera fisheri (MacKay & MacKay, 2010) Neoponera foetida (Linnaeus, 1758) Neoponera fusca (MacKay & MacKay, 2010) Neoponera globularia (MacKay & MacKay, 2010) Neoponera golbachi Kusnezov, 1969 Neoponera hispida (MacKay & MacKay, 2010) Neoponera holcotyle (MacKay & MacKay, 2010) Neoponera insignis (MacKay & MacKay, 2010) horpadtbütykű indiánhangya (Neoponera inversa); F. Smith, 1858 Neoponera laevigata (F. Smith, 1858) Neoponera latinoda (MacKay & MacKay, 2010) Neoponera lineaticeps (Mayr, 1866) Neoponera luteola (Roger, 1861) Neoponera magnifica (Borgmeier, 1929) Neoponera marginata (Roger, 1861) Neoponera metanotalis (Luederwaldt, 1918) Neoponera moesta (Mayr, 1870) Neoponera oberthueri (Emery, 1890) Neoponera obscuricornis (Emery, 1890) Neoponera procidua (Emery, 1890) Neoponera recava (MacKay & MacKay, 2010) Neoponera rostrata Emery, 1890) Neoponera rugosula Emery, 1902 Neoponera schoedli (MacKay & MacKay, 2006) Neoponera schultzi (MacKay & MacKay, 2010) Neoponera solisi (MacKay & MacKay, 2010) Neoponera striatinodis (Emery, 1890) Neoponera theresiae (Forel, 1899) Neoponera unidentata (Mayr, 1862) Neoponera venusta Forel, 1912 Neoponera verenae Forel, 1922 közönséges indiánhangya (Neoponera villosa); Fabricius, 1804 Neoponera zuparkoi (MacKay & MacKay, 2010)
Fordítás
Jegyzetek
Források
Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae) . Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old. Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. Neoponera Villosa Méreg Peptidikus Vizsgálata Nagyfelbontású Tömegspektrometriával: Szezonális és Fészkelő élőhelyek Változásai
Kategória:Hangyák Kategória:Rovarnemek Kategória:Újvilági trópusok biobirodalma