Karintia (németül: Kärnten, szlovénül: Koroška, olaszul: Carinzia, régen magyarul: Korontályország) Ausztria legdélibb szövetségi tartománya, elsősorban hegyvidékéről és tavairól ismert. A történelmi Karintia tartomány egy része, mintegy egytizede ma Szlovéniában található Koroška régió néven. 9535,97 km2-es területével szomszédunk 5. legnagyobb tartománya, ezzel Ausztria teljes területének mintegy 11,36%-át adja. Illetve közel 561 ezer fős lakosságával a 6. legnépesebb tartomány, ezzel szomszédunk népességének 6,25%-ával rendelkezik, népsűrűsége bőven az országos átlag alatt van.
Nyugatról Tirol, északról Salzburg és Stájerország, keletről szintén Stájerország, délről pedig Szlovénia és Olaszország határolja. Székhelye "a rózsák városának" is nevezett Klagenfurt am Wörthersee, amely a gyönyörű Wörthi-tó közelsége miatt népszerű üdülőhely. Valamint ismert gazdag kulturális eseményeiről, például a Ingeborg Bachmann-díj irodalmi fesztiválról, valamint a közeli Minimundus parkról. De nevezetesebb települései közé tartozik a termálvizeiről és a téli sportolási lehetőségekről is ismert Villach, a fontos gazdasági központ, amely mezőgazdaságával és iparával is jelentős Feldkirchen in Kärnten, a híres középkori műemlékeiről nevezetes Spittal an der Drau, illetve a síelésről és túrázásról ismert Hermagor.
Karintia Ausztria legdélebbi tartománya, amely a Alpok déli vonulataiban helyezkedik el. A tartomány határos Szlovéniával és Olaszországgal, így fontos átkelőpont Európa déli régiói számára. Karintia területe hegyvidéki, ahol a Nockberge, a Karni-Alpok és a Karavankák emelkednek. A tartomány számos folyóval rendelkezik, legfontosabbja a Dráva, de itt találhatók Wörthi-tó, Millstatti-tó és Faaki-tó is, amelyek népszerű üdülőhelyek. A klíma mérsékelt alpesi, így télen havas, míg nyáron hűvös, ideális túrázáshoz és téli sportokhoz. Karintia gazdag természeti szépségekben, erdőkben, hegyekben és tavakban, amelyek a turistákat vonzzák.
Történelme gazdag és változatos. A terület már az őskorban is lakott volt, majd a rómaiak alatt a Noricum provinciához tartozott. A 9. században a Bajor Birodalom részeként a karintiai terület a Karintiai Hercegség központja lett. A középkor folyamán a tartomány többször is változó hatalmi viszonyok között állt, és gyakran harcoltak benne a germánok és a szlávok. A 13. századtól kezdve a Habsburgok irányítása alá került, és a tartomány egyre inkább a császári család egyik fontos területévé vált. Karintia a 19. század végén és a 20. század elején politikai és etnikai változásokon ment keresztül, különösen az első világháború után, amikor Ausztria részeként a határok módosultak. bélyegkép|Karintia domborzati térképe|240x240px
Nevének eredete Karintia német neve (Karantanien) feltehetőleg kelta eredetű, ami a "carant" = barát, rokon szóból ered. Ez a megnevezés valószínűleg egy illír népcsoportra vonatkozhatott valaha, ami a bronzkorban élt ezen a területen.
Régi, a használatból már kikopott magyaros elnevezése Korontályország.
Címere középre|123x123px A karintiai tartományi alkotmányról szóló törvény (1996. július 11., Karintiai Tartományi Alkotmány – K-LVG) 6. cikkének (2) bekezdése szerint: „[…] A tartományi címer pajzsa aranyra és vörösre osztott; elöl egymás felett három fekete, vörös nyelvű és felfegyverzett oroszlán látható, hátul egy ezüstpólya. A vörös-arany takaróval ellátott, koronás csukott sisakon két arany bölényszarv található, amelyek külső oldalán öt-öt arany pálca áll, ezekről jobbra három fekete, balra három vörös hársfalevél lóg.” Karintia címere – a régi koronatartományok címereivel ellentétben – nem koronával, hanem sisakkal és sisakdísszel van ábrázolva. Karintia az egyetlen osztrák tartomány, amely hivatalosan használ Nagy címert (teljes címer sisakkal, sisakdísszel és takaróval) és Kis címert (csak pajzs, amely a tartomány zászlaján is szerepel). A címerek és pecsétek viselését, használatát és védelmét a karintiai címertörvény (1985. június 19., LGBl. 69/1985) szabályozza, amely a némileg liberálisabb szövetségi címertörvényre (1984) adott válaszként született. bélyegkép|292x292px|A tartomány történelmi címere
Története
Karintia hercegségének címere csak a Babenbergek kihalása (1246) után jött létre ebben a formában, eredetileg igénycímerként. III. Ulrich herceg első házasságában II. Frigyes osztrák herceg özvegyét, második házasságában annak egyik unokahúgát vette feleségül, és ez alapján igényt tartott a Babenberg-örökségre. Ezek az igények azonban Ulrich 1269-ben bekövetkezett halálával megszűntek. A címer a babenbergi Mödlingi-ág három oroszlánját és az osztrák pólyás pajzsot (Bindenschild) egyesíti. Az oroszlánok erősen hasonlítanak a Stauferek három oroszlánjához (amelyek ma Baden-Württemberg címerében is szerepelnek). Stauferek és Babenbergek olyan szoros rokonságban álltak, hogy a 13. században egy családnak számítottak. A Habsburg-időszakban, különösen mint koronatartomány, a címer hercegi koronával volt ellátva. A karintiai Sponheimerek a 12–13. században ezüst mezőben fekete párducot viseltek (nyércprém hermelinen), amely – a színeket leszámítva – nagyon hasonló volt a stájer címerhez. Hogy ez Karintia hivatalos címerének is számított-e, vitatott. Az 1980-as évektől Jožef Šavli hatására a „karantán párduc” újra ismertté és népszerűvé vált.
Földrajz bélyegkép|balra|300px|Karintia hegyvidékei (világoszölddel a medencék és nagyobb völgyek vannak jelölje) Karintia nyugaton Kelet-Tirollal, északnyugaton Salzburggal, északkeleten Stájerországgal, délen pedig Szlovéniával, valamint az olasz Friuli és Veneto régiókkal határos. A szomszédos államokkal való határ teljes hossza 280 km.
A tartomány területének középtájon való beszűkülése (mindössze 44 km széles) és a változatos domborzati viszonyok miatt szokás felosztani:
Felső-Karintia (Oberkärnten – magashegységi vidék), Alsó-Karintia (Unterkärnten – Klagenfurti-medence).
A Klagenfurti-medence, melyet északról az Osztrák Központi-Alpok, délről a Karavankák határolnak, ad otthont a tartomány fővárosának, Klagenfurtnak. A várostól nyugatra fekszik a Wörthi-tó, amely a többi karintiai fürdőtóval együtt a nyári turizmus egyik legfontosabb alapja, ami a tartomány gazdaságának meghatározó ága.
Karintiát több völgy szabdalja, amelyek közül a legnagyobbak a Dráva-völgy mellett a Möll-völgy, a Gail-völgy, a Rosental, a Jaun-völgy és a Lavant-völgy.
A tartomány legfontosabb folyója a Dráva. Az egykori „Draukraft” vízierőművei Ausztria teljes villamosenergia-termelésének mintegy 12%-át adják.
Geológia Karintia fekvése a Keleti-Alpokban kifejezetten változatos kőzettani felépítést és bonyolult kőzetrétegződést eredményez. Itt a következő nagytektonikai egységek találhatók:
Penninikum, Ostalpin, Südalpin, valamint tercier és negyedidőszaki fedőrétegek.
Penninikum A Penninikum Karintiában a Tauernfensteren keresztül jelenik meg a Magas-Tauern területén.
Az itt található központi gneiszek variszkuszi gránitokból alakultak ki, és a Sonnblick-magot és az Ankogel–Hochalmspitz-magot építik fel. Körülöttük helyezkedik el az Alsó palástakaró („Unteres Schieferhülle”, ősi gneisz), valamint a Felső palástakaró („Oberes Schieferhülle”), amely metamorf karbonátos és törmelékes üledékekből áll (kvarcitok, márványok, Bündner-pala). Ezekben előfordul prasinit is (tenger alatti vulkanizmusból származó kőzet), például a Grossglockner környékén.
Klíma Karintia Közép-Európa mérsékelt égövi klímazónájában található. A mediterrán klíma befolyását legtöbbször túlbecsülik. Jóllehet az Alpok fő hegyvonulata is egy választóvonal időjárási szempontból, de klíma szempontjából nem választóvonal. Déli irányban azonban jelentősen változik a klíma a domborzatnak és más helyi adottságoknak köszönhetően, ezért a klíma igen kis területen belül is igen eltérő lehet.
A Klagenfurti-medence és az azt határoló völgyek egy fontos jellemzője a hőmérséklet inverziója télen, ami azt jelenti, hogy az 1000 és 1400 méter közötti magasságban a hőmérséklet gyakran akár 15 °C-kal is magasabb, mint a völgyekben 1000 méter alatt.
A hőmérséklet ingadozása éves szinten a völgyekben 20-24 °C, míg a hegyekben mindössze 14-20 °C.
A közép-európai átlagnak megfelelően a csapadékminimum télen (februárban) van és a csapadékmaximum pedig nyáron. A déli részeken (Gailtal, Gailtali-Alpok, Karavankák) a dél-alpi hatás következtében egy második csapadékmaximum is van késő ősszel (októberben/novemberben) az adriai/genovai alacsony légnyomású területek miatt.
Népesség bélyegkép|balra|219x219px|A szlovén kisebbség által lakott területek Karintiában (2001-es népszámlálás) A karintiai lakosság legnagyobb része a Klagenfurti-medencében, Villach és Klagenfurt között telepedett le.
2008-ban 4718 gyermek született élve, közülük 53,3% házasságon kívül, ami messze a legmagasabb arány Ausztriában. Ezzel szemben 5385 halálozás történt, ami −667-es természetes népességfogyást eredményezett. Ennek ellenére a vándorlási egyenleg miatt enyhe népességnövekedés volt tapasztalható (+939 fő): míg 675-en Ausztria más részeire költöztek, 1614-en külföldről települtek be. Az állampolgársági kérelmek száma ugyanakkor erősen visszaesett, 2008-ban mindössze 427 fő kapott osztrák állampolgárságot. A népesség-előrejelzések szerint Karintia lesz az egyetlen osztrák tartomány, ahol 2050-ig kb. 2%-os népességcsökkenés várható.
2008-ban mintegy 51.700 embernek volt migrációs háttere. Közülük 41.500 fő külföldön született, míg 10.200 olyan gyermek volt, aki Ausztriában született, de szülei külföldiek. Így a migrációs hátterűek aránya 9,3% volt a teljes lakosságon belül – nagyjából a fele az osztrák átlagnak (17,5%). 2017-re az arány 12,8%-ra nőtt, de még így is csak kb. a fele az országos átlagnak, ahol közel minden negyedik ember migrációs háttérrel rendelkezik.
A karintiai lakosság többsége német anyanyelvű. A tartomány déli részén (főként Villach-vidék, Klagenfurt-vidék és Völkermarkt járásban) élnek az elismert kisebbségnek számító karintiai szlovének. A kisebbségi jogok (például a kétnyelvű helységnévtáblák) körüli vita nagyon érzelmektől fűtötten zajlott.
A Karintiában élő szlovének számáról megoszlanak a vélemények. Egy 1991-ben, kétnyelvű plébániákon végzett felmérés szerint – ahol a híveket a mindennapi érintkezési nyelvükről kérdezték – kb. 50.000 fő vallotta magát a szlovén népcsoporthoz tartozónak. A 2001-es népszámlálásban viszont csak 13.225 Ausztriában született ember adta meg a szlovént beszélt nyelvként, ebből 11.119 fő Karintiában, akik közül 535-en a windisch megnevezést használták.
Vallás A lakosság legnagyobb része a római katolikus egyházhoz tartozik. Az evangélikusok aránya Karintiában 10,3%, ami a második legmagasabb Ausztriában Burgenland után (13,3%).
A gurki katolikus egyházmegye területe gyakorlatilag megegyezik Karintia tartomány határaival. A tartomány védőszentje Szent József (március 19.), a „tartomány anyja” pedig Szent Hemma von Gurk (június 27.). Az evangélikusokat az Evangélikus Szuperintendencia Karintia és Kelet-Tirol látja el, mind az ágostai, mind a helvét hitvallású híveket.
Karintia az osztrák Iszlám Hitközösség graz-i körzetéhez tartozik. A zsidó vallású karintiaiak a stájerországi izraelita hitközséghez tartoznak, amelynek illetékessége Karintiára és Burgenland három járására (Felsőörs, Németújvár, Gyanafalva) is kiterjed.
A karintiai ókatolikusok a klagenfurti ókatolikus egyházközséghez tartoznak (Karintia és Kelet-Tirol). Ókatolikus istentiszteleti helyek találhatók Klagenfurtban (Szent Márkus-templom) és Villachban (Várkápolna).
Történelem
Ős- és korai történelem Karintiában az emberi megtelepedés legkorábbi nyomai a griffen-i Burgbergen található cseppkőbarlangból származnak. Az ott feltárt kőeszközök az őskőkorból (felső paleolitikum) valók, és 30–40 ezer évesek. További, elszórt leletek a középső kőkorszakból (mezolitikum) kerültek elő.