Karel Havlíček Borovský (más néven Havel, születési nevén Karel Havlíček; Borová, 1821. október 31. – Prága, 1856. július 29.) cseh költő, prózaíró, irodalomkritikus, műfordító, liberális politikus, publicista. A kritikai realizmus egyik kezdeményezője volt. 1848-ban a cseh nemzeti mozgalom vezetője. Politikai száműzetésbe kényszerült. Írásaiban szenvedélyesen bírálta az osztrák abszolutizmust.
Életpályája Jómódú kereskedőcsaládban született. Bölcsészeti tanulmányait a prágai egyetemen végezte, majd belépett a papi szemináriumba. Hamarosan az egyház bírálójává vált; meggyőződéséért kizárták a szemináriumból.
Oroszországba ment nevelőnek. Élményeit és benyomásait tárcákban, útirajzokban dolgozta fel. 1845-ben írt Epigrammáiban a császári abszolutizmust és az egyházat gúnyolta. Hazatérése után szerkesztette a Pražské Noviny, majd 1848 tavaszán saját lapját, a Národní noviny-t szerkesztette. Ekkoriban Béccsel való kompromisszumra, megegyezésre törekedett. A forradalom leverése után lapjában és annak Štotek nevű szatirikus mellékletében szembefordult a bécsi kormányzattal. Lapjának betiltása után Kutná Horába költözött, ahol Slovan címmel új lapot indított. Amikor ezt a lapot is a betiltás fenyegette, magától hagyott fel a kiadásával. Ennek ellenére bíróság elé állították és az 1850-es évek elején Brixenbe száműzték. Röviddel négyéves internálásból való szabadulása után tüdőbajban hunyt el.
Képgaléria
Emlékezete Szülővárosát 1949-ben Borováról Havlíčkova Borovára nevezték át. Szülőháza, 1931-től múzeum. Csehországban több emlékműve áll, az elsőt 1901-ben avatták Borovában.
Művei Versei számos másolatban kézről kézre jártak a nép körében a 19. század második felében. Kritikai nézeteit a legpregnánsabban a Kapitola o kritice ('Fejezet a kritikáról', Česká vcela, 1846) című tanulmányában fejtette ki, amelyben az igazságra való törekvést jelölte meg a művészet alapelvéül. Dél-Tirolban írta jelentős műveit (Tiroli elégiák, Lávra király, Szt Vladimír megkeresztelése). Ismertek műfordításai is oroszból (Gogol: Holt lelkek című regénye és mások), amelyek nagy hatást tettek a cseh realista írókra. Gyűjteményes kiadása: Spisy Karla Havlíčka ('K. Havlícek művei'; 1906 — 1908).
Jegyzetek
Források
Új magyar lexikon 3. kötet (G-J) 225. old. Világirodalmi lexikon 4. Grog–Ilv (1975) 291. old.
Irodalom Constantin von Wurzbach: Karl Havliček, Karl. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 8. Theil. Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Wien 1862, 98–101.oldal (Digitalisat). Havlíček Karel. In: Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950 (ÖBL). 2. kötet, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 1959, 224. oldal Franz Hieronymus Riedl: „Karl Havliček als Verbannter in Brixen.“ In: Der Schlern: Illustrierte Monatshefte für Heimat- und Volkskunde. 41. Jg., Sept. 1967, Heft 9. Georg J. Morava: Der k.k. Dissident Karel Havlicek 1821–1856. Österreichischer Bundesverlag, Wien 1985.
Kategória:1821-ben született személyek Kategória:1856-ban elhunyt személyek Kategória:Cseh költők, írók