Kovács Béla (Patacs, 1908. április 20. – Pécs, 1959. június 21.) kisgazdapárti politikus, a Tildy Zoltán- és Nagy Ferenc-kormány, majd Nagy Imre második és harmadik kormányának földművelésügyi minisztere.

1947-ben a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba szállították, és évekig ismeretlen helyen tartották fogva. Ez az esemény fontos volt a kommunista hatalomátvétel előrehaladása szempontjából és kijózanítólag hatott számos magyar politikusra, akik előtte még bíztak a magyar politikai rendszer demokratikus úton maradásában, mások számára pedig bizonyítékot jelentett arra a várakozásukra, hogy kommunista egyeduralom következik.

Életrajza Szülei kisparasztok (6 hold földjük volt), ő maga csak négy elemi és négy polgári iskolát végzett – igaz, később mezőgazdasági szaktanfolyamokat is elvégzett. Ugyanakkor kitanulta a pincér szakmát is, azaz nyitva akarta tartani az utat, hogy elhagyhassa a földművelő életmódot. Mégis földművesként indult az életnek, mert 1926-ban megnősült, és a felesége örökölte nyolc (más forrás szerint 14) holdon kezdtek gazdálkodni. A kis gazdaság gyarapodott: 1940-re már mintegy 30 holdat ért el.

Közéleti pályája Nem elégedett meg saját birtoka művelésével, korán feléledtek ambíciói a közélet alakítására. 1927-ben, 19 éves korában Patacson tagja lett a képviselő-testületnek, 1932-től helyettes bíró lett Mecsekalján (ma már Pécshez csatolt községek). „A felemelkedni, polgárosodni akaró, a világ dolgai iránt érdeklődő parasztember típusát testesítette meg, a Baranyában eléggé általános ún. polgárparasztot. Nem csizmában, hanem többnyire cipőben és pantallóban járt” – írta róla Vida István.VIDA ISTVÁN: Parasztpolitikus az úri Magyarországgal szemben - História

A kisgazdapártban Az 1930-as évek elején már az országos politika kérdései foglalkoztatták, bekapcsolódott a birtokos paraszti politikai mozgalomba és 1933-ban csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz.

Ambiciózus és tehetséges fiatal parasztként, aki szerint az ország jövőjének záloga és törzse a magyar parasztság, gyorsan emelkedett az erősödő párt ranglistáján: hamarosan a párt Baranya vármegyei első számú vezetője (1936), főtitkára lett, 31 éves korában pedig a párt országos főtitkárhelyettese.

A második világháború idején náciellenes függetlenségi mozgalomban vett részt. 1944. november 29-e után a Pécs Városi Intézőbizottság tagja, majd a Belügyminisztérium politikai államtitkára lett. 1945. augusztus 20-ától az FKgP főtitkárává választották.

1945-ben, a második világháború utáni első nemzetgyűlési választásokon a Független Kisgazdapárt szavazatot kapott, ez abszolút többséget (57%) jelentett. Ennek ellenére a szovjet csapatok jelenléte miatt kénytelen volt a Magyar Kommunista Párttal, a Szociáldemokrata Párttal és a Nemzeti Parasztpárttal koalícióra lépni.Kovács Béla, a kommunizmus áldozata - Múlt-kor

bélyegkép|jobbra|250px|Kovács Béla emléktáblája Budapesten, a Semmelweis utca 1. szám alatt

Letartóztatása és fogsága A kommunistáktól még távolságot tartó politikusok elleni hadjárat részeként 1947. január 20-án Rákosi és Szakasits Árpád Nagy Ferenc miniszterelnöktől a kommunistákkal ellenkező Kovács Béla párt főtitkári pozíciójáról való lemondását követelték, de ő nem engedett. 1947. február 21-én a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága nem adta ki Kovács Bélát, de a politikus 24-én önként jelentkezett az Államvédelmi Osztályon.Letartóztatják Kovács Bélát - Múlt-kor

1947. február 25-én este a szovjet hatóságok köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. A Szabad Nép kommünikéje szerint letartóztatása oka az volt, hogy „aktívan vett részt földalatti szovjetellenes fegyveres csoportok alakításában és a szovjet hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében”. Kovács Béla a következőket írta erről: „Az összeesküvésben nem vettem részt, abban bűnösnek nem érzem magam. Egész életem munkájával kerültem volna szembe, ha a köztársaság, népünk szabadsága, a földreform vagy a demokrácia bármely vívmánya ellen irányuló szervezkedésben részt vettem volna.” A letartóztatás miatt tiltakozásul még aznap kilépett pártjából Kovács Imre, a kommunistákhoz közel sodródott Nemzeti Parasztpárt alelnöke, és elhagyta az országot.

Kovács Bélát húsz évre ítélték a Szovjetunióban. Először a gulágon tartották fogva, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében. 1955-ben az ÁVH jászberényi börtönébe szállították, majd 1956. január 18-án a BM Budapesti Központi Börtönébe vitték; de néhány hónappal később, áprilisban hazaengedték családjához.

1956 után bélyegkép|jobbra|Kovács Béla szobra, melyet 2002-ben, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján állítottak (Kligl Sándor műve)

Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt, pontosabban október 31-én részt vett az FKgP újjászervezésében. Október 27. és november 2. között a második Nagy Imre-kormányban földművelésügyi miniszter, majd a kormányátalakítás után két napig államminiszter.

Miután 1956. november 4-én a szovjet csapatok megkezdték az 1956-os forradalom vérbefojtását, Kovács Béla egy ideig idősebb Antall József családjánál lakott. November 4-e után kereste a kiegyezés lehetőségét a Forradalmi Munkás–Paraszt Kormánnyal, tárgyalt Kádár Jánossal. 1958 novemberében országgyűlési képviselővé is megválasztották. 1959. június 21-én halt meg.

Kapcsolatban állt vele Kapócs Ferenc, Nagy Ferenc miniszterelnök személyi titkára is.

1989. május 26-án a Szovjet Legfelsőbb Katonai Ügyészség rehabilitálta.

Emlékezete Az Országház és a Miniszterelnöki Hivatal épülete előtti téren álló bronzszobrát 2002. február 25-én avatták (az 55. évfordulóján annak, hogy a szovjetek koholt vádakkal letartóztatták és elhurcolták).

„Annak idején Kovács Béla volt az, aki emberileg és erkölcsileg példát mutatott, és akiben ott rejlett a lehetőség, hogy nagy államférfi legyen. Mint ahogy Nagy Ferencben is” – értékelte Kovács Béla alakját évtizedekkel később Göncz Árpád. „Ez az én legbelsőbb, személyes ügyem" - Göncz Árpáddal Mink András és Révész Sándor beszélget 1989-ről

Elhurcolásának évfordulója a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja Magyarországon, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata alapján.58/2000. (VI. 16.) OGY határozat a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjáról - complex.hu

Hivatkozások

További információk

Palasik Mária: A Kisgazdapárt felbomlasztására irányuló kommunista taktika lépései Vörös Vince interjú, emlékezése Kovács Bélára Csicsery-Rónay István: A fordulat éve Török Bálint: Három választás Magyarországon Bibó István: A kisgazdapárti vezetés reakcióba kerülése Palasik Mária: Kovács Béla, 1908–1959; Occidental Press–Ezerkilencszáznegyvenöt Alapítvány–Századvég, Bp., 2002 Pelle János: Kovács Béla a történelem mérlegén; Merkava, Csobánka, 2017

Kategória:Az FKGP korábbi tagjai Kategória:Bebörtönzött politikusok Kategória:Magyarország földművelésügyi miniszterei Kategória:Országgyűlési képviselők (FKGP) Kategória:Országgyűlési képviselők (Ideiglenes Nemzetgyűlés) Kategória:Országgyűlési képviselők (1945–1947) Kategória:Országgyűlési képviselők (1958–1963) Kategória:1908-ban született személyek Kategória:1959-ben elhunyt személyek Kategória:A kommunizmus üldözöttei Magyarországon Kategória:Magyar Örökség díjas személyek