Richard Ford amerikai regény- és novellaíró. Legismertebb művei a The Sportswriter című regény és folytatásai, az Independence Day, The Lay of the Land és a Let Me Be Frank With You, valamint a Rock Springs című novellagyűjtemény, amely számos, széles körben antologizált történetet tartalmaz. Ford 1996-ban a Függetlenség Napja alkalmából megkapta a szépirodalmi Pulitzer-díjat. Ford Wildlife című regényét egy 2018-as, azonos című filmbe adaptálták.Wildlife (film) 2018-ban elnyerte a Park Kyong-ni-díjat.A Pak Kjongni-díj egy dél-koreai székhelyű nemzetközi irodalmi díj. 2011-ben alapították a Toji című sorozatáról ismert Pak Kjongni tiszteletére.
Ifjúsága Ford a Mississippi állambeli Jacksonban született Parker Carrol és Edna Ford egyetlen fiaként. Parker utazó eladó volt a Faultless Starchnál, egy kansas City-i cégnél.A Faultless Brands (Bon Ami Company) egy vállalkozás, amely mosodát, háztartási tisztítószereket, légtisztító termékeket, valamint gyep- és kerti termékeket gyárt. A cég központja Kansas Cityben, Missouri államban, az Egyesült Államokban található. Ford így nyilatkozott édesanyjáról: "Az ambíciója az volt, hogy először is szerelmes legyen apámba, másodszor pedig, hogy teljes munkaidős anya legyen." Amikor Ford nyolc éves volt, apja súlyos szívelégtelenségben szenvedett, és ezt követően Ford annyi időt töltött nagyapjával, aki egykori profi bokszoló és szállodatulajdonos volt az arkansasi Little Rockban, mint a szüleivel Mississippiben. Ford apja 1960-ban egy második szívrohamban halt meg. Jacksonban Ford az utca túloldalán lakott Eudora Welty írónő otthonával szemben.
Ford nagyapja a vasútnál dolgozott. 19 évesen, mielőtt elhatározta, hogy egyetemre jár, Ford a Missouri Pacific vasútvonalon kezdett dolgozni mozdonymérnök asszisztensként, miközben a munkát tanulta.A Missouri Pacific Railroad az egyik első vasút volt az Egyesült Államokban a Mississippi folyótól nyugatra.
Ford B.A. diplomát kapott a Michigani Állami Egyetemen. Miután beiratkozott szállodamenedzsmentre, angolra váltott. Érettségi után középiskolában tanított a Michigan állambeli Flintben, majd az Egyesült Államok tengerészgyalogságához vonult be, de hepatitisz megbetegedése után elbocsátották. Az egyetemen megismerkedett Kristina Hensley-vel, leendő feleségével; 1968-ban házasodtak össze.
Az enyhe diszlexia ellenére komoly érdeklődést mutatott az irodalom iránt. Interjúkban kijelentette, hogy diszlexiája segíthetett neki olvasóként, mivel arra kényszerítette, hogy lassan és megfontoltan olvasson könyveket.
Rövid ideig jogi egyetemre járt, de otthagyta és részt vett a kaliforniai irvine-i egyetem kreatív írási programjában, hogy megszerezze a képzőművészeti mester fokozatot, amelyet 1970-ben szerzett.A Master of Fine Arts (MFA vagy M.F.A.) végső diploma képzőművészetből, beleértve a képzőművészeteket, a kreatív írást, a grafikai tervezést, a fotózást, a filmkészítést, a táncot, a színházat és az egyéb előadó-művészeteket vagy művészeti igazgatást. Ford egyszerűen azért választotta ezt a kurzust, mert "bevettek. Emlékszem Megkaptam a jelentkezést Iowába, azt hittem, soha nem vettek volna fel. Biztos vagyok benne, hogy ebben is igazam volt. De jellemző rám, hogy nem tudtam, ki tanít az Irvine-ban. Nem tudtam, hogy fontos volt tudni az ilyen dolgokat. Nem én voltam a legkíváncsibb a fiatal férfiak között, bár magamra vall, amiért nem hagytam, hogy ez eltántorítson." Valójában Oakley HallOakley Maxwell Hall (San Diego, 1920. július 1. – Nevada City, 2008. május 12.) amerikai regényíró. és E. L. Doctorow tanított ott, és Ford elismerte, hogy hatással voltak rá.This citation is now only available in its via the Web Archive. It was originally cited here: 1971-ben hároméves kinevezésre választották a University of Michigan Society of Fellows tagjaként.
Munkássága Ford 1976-ban jelentette meg első regényét, a Piece of My Heart, című, két személy valószínűtlenül sodródó történetét, akiknek útjai a Mississippi folyó egyik szigetén keresztezik egymást, majd 1981-ben a The Ultimate Good Luck követte. Rövid ideig tanított a Williams College-ban és a Princeton Egyetemen. A jó fogadtatás ellenére a könyvekből kevés kelt el, ezért Ford visszavonult a szépirodalom írásától és a New York-i Inside Sports magazin írója lett. "Rájöttem," mondta Ford, "valószínűleg nagy szakadék tátong aközött, hogy mit tehetek, és mi lesz sikeres az olvasók körében. Úgy éreztem, volt lehetőségem két regényt írni, és egyik sem keltett nagy feltűnést, szóval talán valódi munkát kellene találnom és meg kellene keresnem a folytatást."
1982-ben a magazin megszűnt, és amikor a Sports Illustrated nem vette fel Fordot, újra elkezdett szépirodalmat írni, és megírta a The Sportswriter című regényt, egy bukott regényíróról, aki sportíró lett, aki fia halála után érzelmi válságon megy keresztül. A regény lett a Ford első jól ismert kiadványa, amelyet a Time magazin 1986-ban az öt legjobb könyv közé sorolt és bekerült a PEN Faulkner-díj fikciós díjának döntőjébe. Ford azonnal követte a sikert a Rock Springs-szel (1987), egy novelláskötettel, amely többnyire Montanában játszódik és néhány legnépszerűbb történeteit tartalmazza. Az irodalomkritikusok a Rock Springs-i történeteket a „piszkos realizmus” néven ismert esztétikai stílussal társították.A piszkos realizmus kifejezést Bill Buford újságíró, a Granta magazin egy észak-amerikai irodalmi mozgalom meghatározására találta ki.Dirty realism - A realizmus ezen alkategóriájába tartozó írókról azt mondják, hogy a hétköznapi élet szokatlanabb vagy hétköznapibb aspektusait szabad, dísztelen nyelvezeten ábrázolják. Ez a kifejezés az 1970-es és 1980-as évek szerzőinek egy csoportjára utalt, köztük Raymond Carver és Tobias WolffTobias Jonathan Ansell Wolff (Birmingham, 1945. június 19. –) amerikai novellaíró, memoáríró, regényíró és a kreatív írás tanára. – két író, akiket Ford jól ismert –, valamint Ann BeattieAnn Beattie (Washington DC, 1947. szeptember 8. –) amerikai regény- és novellaíró., Frederick BarthelmeFredrick Barthelme (Houston, 1943. október 10. –) amerikai regény- és novellaíró, aki a minimalista szépirodalom egyik meghatározó írójaként ismert., Larry BrownWilliam Larry Brown (Oxford, Mississippi, 1951. július 9. – Oxford, Mississippi, 2004. november 24.) amerikai regényíró, non-fiction és novellaíró. és Jayne Anne PhillipsJayne Anne Phillips (Buckhannon, 1952. július 19. –) amerikai regény- és novellaíró. és mások. Azok, akik ezt a címkét viselik, Carver alsó-középosztálybeli alanyaira vagy Ford főszereplőire hivatkoznak a Rock Springsben. Azonban a Frank Bascombe-ról szóló regények (The Sportswriter, Independence Day, The Lay of the Land, és Let Me Be Frank With You) számos szereplője, nevezetesen maga a főszereplő, olyan fokú anyagi jólétet és kulturális tőkét élveznek, amelyeket általában nem társítanak a piszkos realizmushoz.
1990-ben megjelent Wildlife című regénye, egy montanai golfszakember története, aki tűzoltó lett, vegyes kritikákat kapott és közepes eladásokat, de az 1990-es évek végére Ford már jól ismert volt. Szerkesztőként és különböző projektek közreműködőjeként egyre keresettebb lett. Ő szerkesztette az 1990-es legjobb amerikai novellákat,The Best American Series - A legjobb amerikai sorozat egy antológiák sorozata. az 1992-es Granta Book of the American Short Story-t, a Ploughshares 1996-os őszi "fikciós számát"A Plowshares egy amerikai irodalmi folyóirat, amelyet 1971-ben alapítottak a The Plough and Stars ban, egy cambridge-i ír kocsmában, Massachusettsben. és az 1998-as Granta Book of the American Long Story-t. Az utóbbi kötet „Bevezetés” című kötetében Ford kikötötte, hogy a „novella” kifejezés helyett a „hosszú történet” megjelölést részesíti előnyben. A Library of America kiadói projekthez a Ford kétkötetes kiadást szerkesztett Eudora Welty írónő válogatott műveiből, amely 1998-ban jelent meg.
1995-ben a Ford kiadta a Independence Day című regényét, a The Sportswriter folytatását, amely főhősének, Frank Bascombe-nak a történetét tartalmazza. A vélemények pozitívak voltak és a regény lett az első, amely elnyerte a PEN/Faulkner-díjat és a szépirodalmi Pulitzer-díjat is. Ugyanebben az évben Fordot választották a Rea-díj nyertesének a novelláért, az ebben a műfajban elért kiemelkedő teljesítményéért. Az 1990-es éveket egy jól fogadott novellagyűjtemény, a Women With Men zárta, amely 1997-ben jelent meg. A Paris Review a novella műfaja "mesterének" nevezte.
Ford sok éven át élt New Orleans-ban a francia negyedben,Francia negyed az alsó Bourbon Streeten,A Bourbon Street (franciául: Rue Bourbon, spanyolul: Calle de Borbón) egy történelmi utca New Orleans francia negyedének szívében. A Canal Streettől az Esplanade Avenue-ig tizenhárom háztömbnyire húzódó Bourbon Street számos bárjáról és sztriptízklubjáról híres. majd ugyanannak a városnak a Garden District-ben,A Garden District New Orleans városának szomszédsága (földrajzilag lokalizált közösség egy városon, külvároson vagy vidéki területen belül), Louisiana államban. ahol felesége, Kristina a várostervezési bizottság ügyvezető igazgatója volt. Jelenleg Maine-ben él East Boothbayben. A közbeeső években Ford más helyeken élt, általában az Egyesült Államokban, mivel peripatetikus tanári karriert folytatott.A peripatetikus iskola filozófiai iskola volt az ókori Görögországban. Tanításai alapítójától, Arisztotelésztől (Kr. e. 384–322) származnak, a peripatetikus pedig követőinek tulajdonított jelző.
2005-ben kapott tanári kinevezést a Bowdoin College-ban, de csak egy szemeszterig tartotta meg ezt a munkát. 2008-ban Ford az Oscar Wilde KözpontAz Oscar Wilde Center egy tudományos kutatási és oktatási egység a dublini Trinity College-ban. adjunktusa volt a dublini Trinity College angol iskolájában, ahol a kreatív írás mesterképzésében oktatott. 2010. december 29-től Ford 2011 őszén átvette a Mississippi Egyetem vezető szépirodalmi professzori állását, Barry HannahBarry Hannah (Meridian, 1942. április 23. – Oxford, Mississippi, 2010. március 1.) amerikai regény- és novellaíró. helyére, aki 2010 márciusában meghalt. 2012 őszén ő lett az Emmanuel Roman és Barrie Sardoff Roman bölcsészettudományok professzora és írásprofesszor a Columbia University School of the Arts-ban.
Az új évszázad beköszöntével újabb novellagyűjteményt adott ki, A Multitude of Sins (2002), ezt követte a The Lay Of The Land, a harmadik Bascombe-regény, amely 2006-ban jelent meg, és a Canada, amely 2012 májusában. Ford szerint a The Lay Of The Land befejezte Bascombe-regénysorozatát, de a Canada önálló regény volt. 2013 áprilisában Ford azonban felolvasott egy új Frank Bascombe-történetből anélkül, hogy felfedte volna a közönségnek, hogy az egy hosszabb mű része-e. 2014-re megerősítést nyert, hogy a történetnek meg kell jelennie a Let Me Be Frank With You című könyvben, amely az év novemberében jelent meg. Ez utóbbi négy, egymással összefüggő novellából (vagy "hosszú történetből": I'm Here, Everything Could Be Worse, The New Normal és Deaths of Others), mindegyiket Frank Bascombe meséli el.Richard Ford , Lyceum Agency, 2014 A Let Me Be Frank With You a 2015-ös szépirodalmi Pulitzer-díj döntőse volt. Nem nyerte el a díjat, de a válogatóbizottság dicsérte a könyvet a "rendíthetetlen narratívák sorozatáért, amely a Sandy hurrikán után játszódik, és éleslátóan ábrázolja a hanyatló társadalmat.""The 2015 Pulitzer Prize Finalist in Fiction", The Pulitzer Prizes.
Továbbá, ahogy az előző évtizedben tette, Ford továbbra is segített különféle szerkesztési projektekben. 2007 folyamán szerkesztette a New Granta Book of the American Short Story-t, 2011-ben pedig a Blue Collar, White Collar, No Collar: Stories of Work. 2017 májusában Ford kiadott egy memoárt Between Them: Remembering My Parents címmel.
2018-ban a Wildlife című filmet Paul Dano rendező és Zoe KazanZoe Swicord Kazan (Los Angeles 1983. szeptember 9. –) amerikai színésznő, drámaíró és forgatókönyvíró. forgatókönyvíró adaptálta egy azonos című filmbe. Széles körű kritikai elismerést kapott.