Lukijan Mušicki (Temerin, 1777. január 27. – Károlyváros, 1837. március 15.) szerb költő, író, nyelvész, görögkeleti püspök, a szerb nemzeti megújulás kiemelkedő alakja.
Élete Szülei Musić faluból költöztek Temerinbe. Újvidéken és Szegeden végezte a gimnáziumot, bölcseletet és jogot Pesten az egyetemen tanult. Schedius Lajos egyetemi esztétikai előadásainak hatása alatt irodalmi tanulmányokat is folytatott és nyelveket tanult. 1802-ben kalugyer (szerzetes) lett a görgetegi kolostorban; 1803-ban diakonus volt és teológiát tanított a szerb papnevelőben Karlócán; 1812-ben a rakováci kolostor arhimandritja (apátja) lett, 1823-ban ideiglenes adminisztrátora volt a károlyvárosi püspökségnek. Szabadelvű gondolkozása és politikai nézetei miatt sok üldözésnek volt kitéve, hivatalát és rangját is elvesztette. 1828-ban végül rehabilitálták és április 25-én károlyvárosi püspökké szentelték.
Irodalmi munkássága 1798-tól vált híressé lelkes ódáiról és más verseiről. Kezdetben szinte teljesen egyházi szláv nyelven írt, később sikerült verseinek a szerb népnyelvhez közelítő jelleget adnia. Munkáit hazafias lelkesedés hatja át, hol a népért való cselekvésre buzdít, hol a szerb nyelvet és a szerb népi hősöket dicsőíti. Pesti tartózkodása idején barátságot kötött Vitkovics Mihállyal és Virág Benedektől átvette a klasszikus verselésre törekvést. Orosz és német klasszicista költők is hatottak rá.
Rendszeresen gyűjtötte a szerb népköltészet termékeit, és azokat elküldte Vuk Karadžićnak, valamint segített neki egy új szerb ábécé összeállításában. Egyik alapítója volt a Matica Srpska (Матица српска) szerb irodalmi és kulturális társaságnak (Pesten, 1826-ban).
Művei közül csak néhány jelent meg életében, verseinek gyűjteményét halála után adták ki (1838–1847). Munkássága így is nagyban hozzájárult a szerb nemzeti újjászületéshez.
Ódák Oda, jusze blazsenoj tjeni Joanna Raits poszvjascsajet. Buda, 1802 (Óda Jovan Rajić, Rajics János emlékére) Die serbische Muse an Erzherzog Ludwig. Buda, 1808 (szerbül és németül) Oda gospodina Josephu om Putnik episcopa Pakracsko. Buda, 1808 (Óda Јосиф Путник, Putnik József pakráci püspök tiszteletére) Oda na szmert Serea Petra Vitkovicsa paroch budinszkago. Buda, 1808 (Óda Vitkovics Péter halálára, szerbül és németül) Die serbische Muse bei der Namensfeier Sr. kais. Hoheit des Palatinus von Ungarn Erzherzogs Josephs. Hely n., 1808 (szerbül és németül) Oda na szmert… Szavii Vukovicsa. Hely n. 1810 (Óda Vukovics Szabbász halálára) Oda moemu prijatelja Michailu Vitkovicu. Hely n. 1811 (Óda Vitkovics Mihály barátomnak, szerbül) Ode auf den hochfestlichen Geburtstag Sr. Majestät Franz I. am 12. Februar 1831. Karlstad (szerbül és németül) Oda infantu Karolu Aloiziju erzogu lucskomu. Karlovic, 1831
Verseinek halála után kaidott gyűjteménye: Lukijana Musickoga stihotvorenija. Pest, Buda, Újvidék, 1838-47. Négy kötet (I. Pest, 1838., II. Buda, 1840, III. Ujvidék, 1844, IV. Ujvidék, 1847)
Jegyzetek
Források
Kategória:Szerb költők, írók Kategória:Ortodox püspökök Kategória:Temeriniek Kategória:1777-ben született személyek Kategória:1837-ben elhunyt személyek