A Gotha G.IV a Gothaer Waggonfabrik által gyártott kétmotoros nagyhatótávolságú bombázógép volt az első világháború idején.
Fejlesztése bélyegkép|jobb|300px|A bombázó műszerfala A Gothai Vagongyár már 1915 óta gyártott nagyméretű repülőgépeket, melyek a Hadsereg Főparancsnokságának stratégiai bombázóezredeinél részt vettek nagy hatótávolságú bevetéseken. A G.IV-es változatot Hans Burkhard repülőgéptervező fejlesztette ki a Gotha G.III-ból. A géptörzset furnérlemezzel borította, hogy tengerre való kényszerleszállás esetén még egy jó ideig a vízfelszínen tudjon maradni. A géptörzs egy olyan alagútszerű aknajáratot kapott, mely lehetővé tette a fedélzeti lövész számára a lefelé való kilövést. Néhány repülőgépnél egy további fedélzeti lövész számára egy negyedik géppuskát is elhelyeztek a pilóta és a bombakioldó közé.Kenneth Munson: Bomber. Überwachungs- und Aufklärungsflugzeuge. 1914–1919. Füssli, Zürich 1968, (Flugzeuge der Welt), 106. o. A G.III-nál landoláskor kifogásolt csekély oldalirányú stabilitást az alsó szárnyakon további csűrőlapok elhelyezésével javítottak. A G.III-hoz képest ezzel együtt is csak kis mértékben sikerült javítani a repülési teljesítményen.
1916 novemberében kapott a vagongyár egy 35 repülőgép legyártásáról szóló megrendelést, amit 1917 februárjában 50 gépre növeltek. További 100 darabot rendelt a repülőcsapatok felügyelete (Inspektion der Fliegertruppen - IdFlieg) az LVG-től (Luftverkehrsgesellschaft) és további 80 darabot a Siemens-Schuckert-Művektől. Az IdFlieg a licensz alapján gyártó üzemekkel a géptörzset erősebbre építtette. Mivel ettől a repülőgépek nehezebbek és egyben faroknehezebbek lettek, az LVG módosította a szárnyak hordfelületének elosztását, a Siemens-Schuckert ennek a problémának a kiküszöbölésére egy sor változtatást próbált eszközölni és a gépek egy részénél ehhez a tolólégcsavarokat húzólégcsavarokra cserélték. A Siemens egyik másik módosítása a Stoßfahrgestell volt, ami a motorgondolák alatt lévő kerekek kiegészítése volt egy újabb párral.
Mire az LVG és a Siemens-Schuckert az utolsó G.IV-eket legyártotta, azok már nem voltak alkalmasak a fronton való szolgálatra. Emiatt gyengébb teljesítményű Opel Argus As III vagy NAG C.III motorokat építettek beléjük, az anyaghiány miatt részben fakerekekkel látták el és iskolagépekként alkalmazták őket. A Siemens a későbbi gyártású G.V-ösnél az üzemanyagtartályokat már a géptörzsben helyezte el.
Háborús alkalmazása bélyegkép|jobb|300px|Erich Ludendorff tábornok megszemlél egy Gotha G.IV-et bélyegkép|jobb|300px|Egy Gotha G.IV-es kötelék London felett(1917. július 7.) bélyegkép|jobb|300px|Gotha G.IV-esek a flandriai Gontrode repterén (1917. május 25.) Az első Gotha G.IV-eseket 1917 márciusában a Kagohl 1 alakulat kapta meg, melyet röviddel ezután Bogohl 3-ra kereszteltek átA Kagohl feloldása: Kampfgeschwader der Obersten Heeresleitung – kb.: a Legfelsőbb Hadseregparancsnokság Bombázóezrede; a Bogohl feloldása: Bombengeschwader der Obersten Heeresleitung. és Englandgeschwaderként vált ezután ismertté. Ennek az ezrednek a századai repültek bevetéseket 1917 májusától a „Türkenkreuz” hadművelet keretében nappali, és 1917 szeptemberétől éjszakai stratégiai bevetéseket London és Dél-Anglia ellenEnzo Angelucci, Paolo Matricardi: Die Flugzeuge. Von den Anfängen bis zum Ersten Weltkrieg. Falken-Verlag, Wiesbaden 1976, , (Falken-Handbuch in Farbe), 271. o. miután a megerősödött védelem és az emiatti magas veszteségek nem tették már lehetővé a nappali bevetéseket. A nagy távolságú bevetésekhez póttartályokkal is ellátták őket. Kísérletképpen az egyik repülőgépet 20 mm-es Becker-ágyúval szerelték fel, hogy csatarepülőgépként alkalmazva földi célpontok leküzdésére vessék be.
Az LVG által gyártott Gotha G.IV-es széria 40 példányába osztrák gyártmányú 230 lóerős Hiero-motorokat építettek be és Schwarzlose-géppuskákkal szerelték fel őket, ezeket 1918 áprilisáig az osztrák-magyar légjáró csapatoknak szállították le 08. típusszéria-jelöléssel. 1918 áprilisától a Piave mentén vetették be őket a 101G, 102G és 103G repülőszázadok (Flik) kötelékében. 1917 októberében állt szolgálatban a legtöbb G.IV-es, szám szerint 50 darab. 1917 szeptemberétől az erősebb Gotha G.V váltotta, de a G.IV-esek egészen 1918 augusztusáig szolgálatban maradtak.
A háború után A háború után Németországnak a versailles-i békeszerződés alapján szét kellett bontania az összes Gotha-bombázóját. Egy 1917. augusztus 18-án a hollandiai Groningen mellett földre kényszerített G.IV-est repülőképes állapotba hoztak és Soesterbergben teszteket hajtottak végre vele. 1919-ben kiselejtezték.
Lengyel csapatok Posen mellett egy sérült G.IV-est találtak és kijavítása után 1920 áprilisától a 21. Eskadra Niszczycielska kötelékében harcba küldték a szovjetek ellen, 1920 nyarán alkatrészhiány miatt kényszerült a földre.
Technikai adatok Adatok Legénység 3–4 Hosszúság 12,40 m Szárnyfesztávolság 23,70 m Magasság 3,85 m Szárnyfelület 89,50 m² Hasznos teher 1235 kg Súly (üresen) 2400 kg Maximális felszállósúly 3635 kg Csúcssebesség 140 km/h Szolgálati csúcsmagasság 5000 m Hatótávolság 490 km Repülési időtartam 3:30 h Hajtóművek két darab vízhűtéses hathengeres sorosmotorMercedes D IVa 2 × 260 lóerő Fegyverzet 3–4 Parabellum MG 14 (7,92 mm), 500 kg bomba
Jegyzetek
Fordítás
Források Enzo Angelucci, Paolo Matricardi: Die Flugzeuge. Von den Anfängen bis zum Ersten Weltkrieg. Falken-Verlag, Wiesbaden 1976, , (Falken-Handbuch in Farbe). Peter M. Grosz: The Gotha G.I–G.V. Profile Publications, Leatherhead 1966, (Profile Publications 115). Reinhard Keimel: Österreichs Luftfahrzeuge. Geschichte der Luftfahrt von den Anfängen bis Ende 1918. Weishaupt-Verlag, Graz 1981, Günter Kroschel, Helmut Stützer: Die deutschen Militärflugzeuge 1910–1918. Lohse-Eissing, Wilhelmshaven 1977, Kenneth Munson: Bomber. Überwachungs- und Aufklärungsflugzeuge. 1914–1919. Füssli, Zürich 1968, (Flugzeuge der Welt). Heinz Nowarra: Die Entwicklung der Flugzeuge 1914–1918. Lehmanns, München 1959.
Linkek
Fotók/Ismertető
Kategória:Első világháborús bombázók Kategória:Első világháborús német repülőgépek