Az Oppenheimer egy 2023-as történelmi film, életrajzi thriller, amelynek forgatókönyvét Christopher Nolan írta, ugyancsak ő rendezte és társproducerként is részt vett a film elkészítésében. Az alkotás J. Robert Oppenheimer, az amerikai elméleti fizikus életét követi nyomon, kettős kerettörténetbe ágyazva – Lewis Strauss kereskedelmi miniszterré való kinevezésének 1958-as kongresszusi meghallgatásának folyamatán és azon belül a tengernagy ellen forduló intrika, az Oppenheimer meghurcoltatásával járó, 1954-es Atomenergia Bizottságbeli biztonsági engedélyének megvonásának történetén keresztül – mutatja be, ahogy a tudós a második világháború alatt az első atombomba kifejlesztését irányította. A Kai Bird és Martin J. Sherwin 2005-ös Amerikai Prométheusz című életrajzán alapuló film végigkíséri Oppenheimer tanulmányait, a Los Alamosi Laboratórium irányítását és az atommaghasadáson alapuló fegyver kifejlesztését, majd a tudósnak a fegyver bevetését követő lelkiismereti válságát és 1954-es biztonsági meghallgatását.
A filmben Cillian Murphy játssza Oppenheimert, Robert Downey Jr. pedig az Egyesült Államok Atomenergia Bizottságának tagját, Lewis Strausst alakítja. A további mellékszereplők között Emily Blunt Kitty Oppenheimerként, Matt Damon Leslie Grovesként, Florence Pugh Jane Tatlockként, Josh Hartnett Ernest Lawrenceként, Casey Affleck Boris Pahsként, Rami Malek David Hillként és Kenneth Branagh Nils Bohrként látható még.
A film elkészítését 2021 szeptemberében jelentették be azzal, hogy ez lesz Nolan első olyan filmje, amelyet nem a Warner Bros. Pictures forgalmaz egészen a Mementó 2000-es premierje óta. Ez utóbbi, a filmiparban drámainak számító váltás amiatt következett be, hogy a rendező konfliktusba keveredett a stúdióval annak egyidejű mozi- és HBO Max bemutatóinak ütemtervével kapcsolatban. A szereplőválogatás során Cilian Murphy volt az első stábtag, aki csatlakozott a projekthez, a többiek 2021 novembere és 2022 áprilisa között lettek részesei a folyamatnak. A forgatás előkészítése 2022 januárjában kezdődött, maga a munka pedig februártól májusig zajlott. Az operatőr, Hoyte van Hoytema, IMAX 65 mm-es és 65 mm-es nagyformátumú film kombinációját használta a forgatáshoz, beleértve egyes jelenetek – most először – fekete-fehér IMAX filmfelvételeit is. Sok korábbi filmjéhez hasonlóan Nolan kiterjedt valódi effekteket alkalmazott és csak minimális számítógépes grafikát használt, bár ezen állítások ellenére a végső film több száz VFX felvételt tartalmazott, amelyeket egy nagyjából 160 fős, nagyrészt nem stáblistás VFX személyzet készített.
Az Oppenheimer világpremierjét a párizsi Le Grand Rex moziban tartották 2023. július 11-én kedden, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban pedig július 21-én mutatta be a Universal Pictures. Magyarországon július 20-án jelent meg az UIP-Dunafilm forgalmazásában. A Warner Bros. Barbie című filmjével egyidejű bemutatója katalizátorként hatott a „Barbenheimer” jelenségre, arra ösztönözve a közönséget, hogy mindkét filmet dupla filmként tekintsék meg. Az Oppenheimer széles körű kritikai elismerést kapott és világszerte több mint 976 millió dolláros bevételt hozott, ezzel a 2023-as év harmadik legtöbbet kereső filmje lettm valamint minden idők legtöbbet kereső életrajzi filmje volt, amíg a Michael 2026-ban megelőzte .
A számos elismerésben részesült Oppenheimer tizenhárom díjra jelölték a 96. Oscar-gálán és hetet meg is nyert, köztük a legjobb film , a legjobb rendező (Nolan), a legjobb férfi főszereplő (Murphy) és a legjobb férfi mellékszereplő (Downey) díjakat. Emellett öt Golden Globe-díjat (köztük a legjobb drámai filmnek járó díjat ) és hét Brit Filmakadémia-díjat (köztük a legjobb filmnek járót) is elnyerte és a National Board of Review és az American Film Institute a 2023-as év 10 legjobb filmje közé választotta.
Cselekmény
A film által elmesélt történet kettős kerettörténetet kapott, amelybe ágyazva meséli el Robert Oppenheimer életét a diákévektől, a leghangsúlyosabban a Manhattan terv és az atombomba kifejlesztésének mozzanatain át egészen a mellőzöttségig és végül a rehabilitálásáig. A külső, vagy ha úgy tettszik tágabb keretörténet Lewis Strauss - az amerikai Atomenergia Bizottság korábbi elnökének – 1959-es, kereskedelmi miniszterré történő kinevezését megelőző kongresszusi bizottsági meghallgatásán történtek, kiélezve arra a belső kerettörténetet adó konfliktusra, amellyel Strauss aktív részese volt Oppenheimer pályájának megtörésében, amit egy 1954-es az Atomenergia Bizottságon belüli bizottsági meghallgatás eredményezett, Oppenheimer biztonsági engedélyének és így az állami ügyekbe való beleszólási jogának megvonásával.
1926-ban a 22 éves doktorandusz, J. Robert Oppenheimer Patrick Blackett fizikaprofesszornál tanul a cambridge-i Cavendish Laboratóriumban. Oppenheimer honvágytól és szorongástól szenved, és ügyetlen a laborban is. Egy alkalommal csak késve ér oda Niels Bohr előadására amiatt, hogy Blackett büntetőmunkára vezényli ügyetlenkedése miatt, ezért otthagy neki egy méreggel (kálium-cianiddal) befecskendezett almát, ezt másnap megbánja, majd mivel azt éppen Bohr készül megenni egy Blackettel való beszélgetés közben, amiben Oppenheimer is részt vesz, sikeresen elveszi tőle és kidobja. Niels Bohrt eléggé lenyűgözi Oppenheimer intellektusa ahhoz, hogy azt javasolja neki, hogy inkább Németországban tanuljon elméleti fizikát, ahol az ifjú doktori fokozatot szerez. Később találkozik Werner Heisenberg elméleti fizikussal egy svájci konferencián.
Oppenheimer visszatér az Egyesült Államokba, és ott szeretné kiterjeszteni a kvantumfizikai kutatásokat és diákok egy egyre növekvő köre kezdi körülvenni és első tudományos sikereiket is learatják (például publikálják a fekete lyukak létezéséről szóló tanulmányt, amelyet Oppenheimer vezetett). Tanítani kezd a Kaliforniai Egyetemen, Berkeleyben és a Kaliforniai Technológiai Intézetben (népszerű nevén a Caltech-en). A történetnek ebben a fázisában két szál válik külön. Egyrészt ekkor építi ki alapvető kapcsolatait a később az atomprogramban részt vállalaló kulcsszemélyekkel, Ernest Lawrence-szel, Isidor Isaac Rabival, Enrico Fermivel, Szilárd Leóval és másokkal. A másik szál pedig baloldali kötődésének és gondolkodásmódjának egyre nagyobb kiteljesedése. Mozgalmat szervez diákjai között, hogy csatlakozzanak a dokkmunkások sztrájkjához és részt vesz a baloldali értelmiség különböző összejövetelein, ahol az Amerikai Kommunista Párt tagjaival találkozik és bár maga nem válik taggá, az eszméiket elfogadja. Egy ilyen fontos találkozás életében Jean Tatlock, akivel viharos szerelmi viszonyba kezd, amelynek színes epizódja intellektusa kiterjedésének bemutatása, ahogy eredeti nyelven olvas hindu gitákat. Egy másik ugyanilyen sorsdöntő találkozás ezeken az összejöveteleken, amikor megismerkedik leendő feleségével, Katherine „Kitty” Pueninggel, aki biológus, valamint korábban ő is a kommunista párt tagja.
1939-ben a náci Németországban urán atomot hasítanak, Oppenheimerék is felismerik a láncreakció lehetőségét, valamint, hogy ez egy esetleges atombomba megalkotásához vezethet. Az USA erre titokban egy programot kezd szervezni, amelyet elsőre nem fednek fel a körülötte állók Oppenheimer előtt, később azonban a tudós felkelti Leslie Groves amerikai ezredes (majd 1942 szeptemberétől tábornok) figyelmét, aki több hosszas beszélgetés és azután, hogy Oppenheimer megmutat neki egy új-mexikói helyszínt, mint lehetséges kutatási helyszínt, felkéri Oppenheimert hogy vezesse a Manhattan Projektet az atombomba kifejlesztésére. Oppenheimert, aki zsidó származású, különösen az motiválja, hogy a nácik esetlegesen befejezik nukleáris fegyverprogramjukat Heisenberg vezetésével. Oppenheimer egy tudományos csapatot állít össze (köztük van Teller Ede és Isidor Isaac Rabi). Groves az új-mexikói Los Alamosban zárt telepet épít a kutatóknak és családjuknak. Oppenheimer együttműködik Enrico Fermi és David L. Hill tudósokkal.
Ahogy a munka folytatódik, egyre másra merülnek fel a nehézségek: a titoktartás miatti konfliktusok, a katonák – elsősorban Groves – és a tudósok között, a tudományos prioritások miatti egyet nem értések magában a tudományos közösségben, amilyen Teller lázadása, hogy nem fúziós bombát fejlesztenek az ő ötlete alapján és Oppenheimer ekkor szerez tudomást Tatlock öngyilkosságáról is.
Miután Németország megadja magát, a projekt egyes tudósai, élükön a projekttel szembefordukló Szilárd Leóval megkérdőjelezik a bomba jelentőségét, míg Oppenheimer úgy véli, hogy a használata gyorsan véget vet a csendes-óceáni háborúnak, megmentve amerikai katonák életét. Tájékoztatja Groves-t, hogy ő és Albert Einstein megvitatták azt a lehetőséget, hogy egy atomrobbanás légköri láncreakciót válthat ki, amely elpusztíthatja a világot, bár ennek esélye közel nulla (ennél többet nem tudnak megállapítani elméleti síkon). A film egyik csúcspontjaként Oppenheimerék sikerrel végrehajtják a kísérleti atomrobbantást, a Trinity-tesztet. Truman elnök elrendeli Hirosima és Nagaszaki lebombázását, ez Japánt megadásra kényszeríti. Oppenheimer az „atombomba atyjaként” válik ismertté, de a hatalmas pusztítás és a rengeteg áldozat gondolata folyamatosan kísérti. Sikertelenül sürgeti Trumant, hogy korlátozza a további atomfegyver-fejlesztést.
Az Egyesült Államok Atomenergia-bizottságának tanácsadójaként Oppenheimer a további nukleáris kutatások, különösen a Teller által javasolt hidrogénbomba ellen szólal fel. Oppenheimer álláspontja vita tárgyává válik a Szovjetunióval vívott feszült hidegháború közepette. Lewis Strauss, az AEC elnöke megneheztel Oppenheimerre, mert az korábban megalázta őt egy norvég izotóp szállítással kapcsolatos vitában, illetve Strauss úgy hiszi, hogy Oppenheimer ellene fordította a tudósokat, Einsteinnel kezdve egy tóparti beszélgetés során. Strauss egy kicsinyes bosszút forral, amelyben megvonatná a AEC biztonsági engedélyét a tudóstól, amellyel a partvonalra szorítaná a stratégiai döntéshozatalból, ezért az AEC-n belül egy biztonsági bizottsági meghallgatást kezdeményeztet más AEC-s vezetőkkel, miközben látszólag ő Oppenheimer barátjaként tünteti fel saját magát. Az Oppenheimer politikai befolyásának megszüntetésére irányuló meghallgatáson Teller ellene vall, míg Strauss kihasználja Oppenheimer kommunista párttagokkal való korábbi kapcsolatait, hogy megszüntethesse biztonsági engedélyét. Annak ellenére, hogy tanúskodnak a védelmében, Oppenheimer engedélyét visszavonják, így kegyvesztetté válik és megfosztják politikai befolyásától. A kerettöténet lezárásaként Strauss későbbi szenátusi meghallgatásán, amelyen kereskedelmi miniszteri jelöléséről szavaznak, egy tudós, Hill tanúskodik Strauss személyes indítékairól Oppenheimer bukásának megtervezésében. Az amerikai szenátus Strauss jelölése ellen szavaz.
A film végén kiderül miről beszélt valójában Einstein és Oppenheimer a tóparton. Oppenheimer felfedi aggályait Einsteinnek a nukleáris fegyverekről, amelyek az emberiség pusztulásához vezethetnek. Valamint mintegy epilógusként láthatjuk, ahogy Lyndon B. Johnson elnöksége alatt Amerika rehabilitálja Oppenheimert, igaz csak egy szegényes kitüntetéssel, amit Eisten a tóparti beszélgetésben előre megjósolt, hogy az mennyire lealacsonyító lesz.
Szereplők