A görög atomista filozófusok (Leukipposz, Démokritosz és Epikurosz), annak kísérletére, hogy feloldják a parmenidészi elmélet, a csak az Egy létező okozta problémákat, nevezetesen a keletkezés-pusztulás, a mozgás és a létezők sokféleségének a problémáját, azt állították, hogy a létező végtelen sokaságú parányi, és épp ezért az érzékszervek által fel nem fogható részecskékből, atomokból épül fel. Továbbá elutasították Zénónnak azt az állítását, amellyel a sokaság tagjairól kimutatja, hogy végtelenül oszthatóak, s ezért abszurd konzekvenciáknak vannak kitéve. Az atomisták elfogadták, hogy az oszthatóság – akár a „mindenfelé” való, akár az „egy bizonyos pontig” lehetséges oszthatóság – fogalma tűrhetetlen, és ennek megfelelően kijelentették, hogy az ők részecskéik végtelen sokaságának egyik darabja sem osztható, hanem mindegyikük valóban egy.
„Démokritosz … a helyet ezekkel a nevekkel illeti: ‘az üres’, ‘a semmi’, ‘a határtalan’, míg az egyes szubsztanciákat ezekkel: ‘a tömör’, ‘a létező’. Nézete szerint a szubsztanciák oly kicsinyek, hogy kibújnak az észlelésünk alól, mindenféle formáik és mindenféle alakjaik és nagyság szerinti eltéréseik vannak. Ezekből immár, mint elemekből származtatja és állítja össze a szemmel látható, illetve az érzékelhető tömegeket.” Arisztotelész: DémokritoszrólArisztotelészt idézi Szimplikiosz: Az égboltról kommentár, 295 o. Heidelberg (DK 68 A 37))
Atomista filozófusoktól fennmaradt jelentősebb, hitelesnek tekinthető töredékeket olvashatunk Arisztotelésznél, főként a Metafizika című műben, Szimplikiosz Arisztotelész fizikájának a kommentárjában, Diogenész Laertiosz életrajzaiban, Aethios: Placita philosophorum-ban és Theophrasztosz: Az érzékekről(De sensu) című művében.
Az atomok természete
Az atomok természetüket tekintve szilárd részecskék, önmagában mindegyik egy parmenidészi Egy (azt, hogy mégsem láthatjuk kicsinységükkel magyarázható: olyan kicsinyek, hogy érzékszervekkel nem hozzáférhetőek) amelyek nem tartalmaznak magukban semmiféle ürességet, azonban súllyal, kiterjedéssel rendelkeznek azonban önmagukban színtelenek, íztelenek és szagtalanok. Az atomok alakjukban is különböznek, létezik: homorú, domború, horgokkal ellátott és sok másféle. Az atomok, mint nevük is jelzi, (gör. atomos, oszthatatlant jelent) matematikailag oszthatatlanok, nem keletkeztek és nem is pusztulnak el, soha: örök létezők. Ezen a ponton az atomista filozófusok megőrzik azt az eleai hagyományt, miszerint a létező keletkezés nélküli és el nem pusztítható. Formájukat és nagyságukat tekintve több fajtájuk is létezik, és ez határozza meg a dolgok természetét.
Az atomoknak több fajtája is létezik, ugyanis különbség tehető köztük, forma és nagyság szerint, ami nemcsak a testek külalakját határozza meg, hanem azok ízét és színét is. Az atomok formájukat és nagyságukat tekintve a különböző ízeket és színeket határozzák meg. Az atomok oszthatatlanságának oka két tényezővel is magyarázták: kicsinységükkel és azzal, hogy semmi külső erő nem gyakorol rá hatást:
Leukipposz és Démokritosz úgy gondolja, az elsődleges testek esetében az oszthatatlanságnak nemcsak az az oka, hogy nem szenvednek el hatást, hanem kicsiny és részeket nem tartalmazó mivoltuk is. Ám később Epikurosz már nem gondolja részek nélkülinek őket… (Szimplikiosz: Arisztotelész, Fizika kommentár; 925 o. 10 Diels (DK 67 A 13))
A fenti szimplikioszi feljegyzésből (de más feljegyzésekből sem), nem derül ki, hogy az atomista filozófusok gyakorlatilag vagy fogalmilag tekintették az atomokat oszthatatlannak, azaz a kérdés a következő: milyen értelemben tekintették az atomisták az atomokat oszthatatlannak? Csupán csak arról van beszámoló, hogy nincs mi olyan hatást gyakorolna rájuk, ami esetleg felosztaná őket, a másik oszthatatlanság elleni érv az atomok parányiságára hivatkozik. Azonban nincs olyan feljegyzés, hogy az atomok gondolatban is oszthatatlanok lennének. Az atomisták a következő két dolog valamelyikét érthették, az atomok oszthatósága alatt: Az atomok elméletileg oszthatatlanok. Az atomok logikailag vagy fogalmilag oszthatatlanok.
Ha az (1.) elmélet az atomisták álláspontja, akkor értelme van az atomok részeiről beszélni – talán részekkel is rendelkeznek – csakhogy ezeket a részeket elméletileg oszthatatlannak kell tekinteni. Bár az atomisták azt állítják, hogy némely atomok szögletesek és „sokkanyarulatúak”, így mondhatnánk azt, hogy az atom „második kanyarulatának a jobbszélső csücske” és ezzel az atom egy bizonyos részére utalok, ami evidens módon nem azonos az illető atom „első kanyarulatának balszélső csücskével”, ebből az következik, hogy az atom „szellemileg” vagy elméletileg osztható. Ha (2.) elmélet az atomisták álláspontja, akkor nincs értelme atomok részeiről beszélni. Az az elmélet, hogy “szétzúzni egy atomot” nemcsak technológiailag lesz kivitelezhetetlen (vagy technológiailag lehetetlen) hanem abszurd lesz. A vélemények megoszlanak a két fenti elmélettel kapcsolatban.
Az (1) teória mellett állók: Burnet: „Észre kell vennünk, hogy az atomok matematikailag nem oszthatatlanok, mivel van terjedelmük; azonban elméletileg oszthatatlanok, mert akár a parmenidészi Egy, nem tartalmaznak ürességet.”Burnet (EGP, 336 o.) Kirk-Raven-Schofield: [Az atomok] feltehetően csupán elméletileg, és nem fogalmilag oszthatatlanok, mivel az atomok különböznek méreteikben.(KRS: The presocratics, 577-578 o.)
a.)A (2) teóriát elfogadók:
Guthrie: Démokritosz azt állította az atomokról, hogy nemcsak parányiak, hanem a létezhető legparányibb dolgok, ezért természetes, hogy nem oszthatók tovább sem, elméleti sem logikai értelemben.W. K. C. Guthrie: A History of Greek Philosophy 2. Cambridge, New Ed edition, 396 o. Furley érvei a preszókratikus atomisták atomjainak fizikai oszthatatlansága mellett: ha az atomok fizikailag oszthatóak lennének, akkor nem állnák meg a helyüket Zénón mozgásparadoxonjának a feloldásában.Furley: The Greek cosmologists I.; Cambridge University Press 1987 Barnes, ellentétes nézőponton volt: szerinte a démokritoszi atomok háromféleképpen tekinthetők oszthatatlannak: fogalmilag, matematikailag, és logikailag. Továbbá úgy gondolta, hogy a rendelkezésünkre álló szövegekből nem lehet pontosan megtudni azt, hogy az atomok elméletileg is oszthatatlanok, ezért nem kell teljesen elfogadottnak tekinteni az elméletileg oszthatatlanság elméletet.Barnes: The Presocratics, 352-360.
Az atomok súlya thumb|left|250px|Démokritosz szobra (Léon-Alexandre Delhomme alkotása) Azok a tárgyak, amelyek több ürességet tartalmaznak könnyebbek, amelyek nehezebbek azokban az üresség is kevesebb. Ugyanez mondható el a keménységgel kapcsolatban is: ami tömör, azaz kevesebb benne az üresség a keményebb, ami ritkás természetű az pedig lágyabb. Azonban a lágy-és kemény különbözik a könnyű és nehéztől, mégpedig az atomok elhelyezkedésében:
„A keményben és a lágyban az üres helyeknek más a helyzete és elosztása, mint a nehézben és a könnyűben.” (Theophrasztosz: Az érzékekről. Az érzettárgyak II. 62.)
„A nehezet és a könnyűt Démokritosz a nagyság alapján különbözteti meg. … Ezzel szemben a keverékek közül az a könnyebbik, amelyik több ürességet tartalmaz, és az a nehezebbik, amelyik kevesebbet. Másutt ellenben egyszerűen a finomat mondja könnyűnek.” (Uo. II. 63.)
Utalásokat arra, az atomisták tulajdonítottak valamilyen súlyt az atomoknak, több szerzőnél is található: Szimplikiosz az atomok mozgását azok súlyának a következményeként írja le: Azt mondják, a bennük levő súlynál fogva mozognak....Szimplikiosz: In Aristotelis physica commentaria De Arisztotelész is ír az atomok súlyáról: „…a testek mindegyike többletének arányában nehezebb.”.Arisztotelész: A keletkezésről és a pusztulásról Theophrasztosz inkább a keverékek súlyáról beszél, amely a dolog nagyságától függ: A nehezet és a könnyűt Démokritosz a nagyság alapján különbözteti meg, ami azonban implikálja azt, az atomoknak kell rendelkezniük valamilyen súllyal, és ez a súly az atomok méretétől függ.Theoprsztosz: Az érzékekről. Az érzettárgyak 61-62 (DK 68 A 135) De nincs okunk azt feltételezni, hogy az atomista filozófusok ne tulajdonítottak volna súlyt az atomoknak, ez abból a tényből is evidens, hogy a világ dolgai, rendelkeznek súllyal. A érv ok az atomok súlyának megléte mellett, az a kijelentés miszerint az atomok az űrtől éppen telítettségük miatt különböznek, a telítettség megléte pedig ugyancsak súlyt implikál. Egy Aetiosz szövegrész azonban tesz egy olyan kijelentést, amely megkérdőjelezheti azt, atomisák tulajdonítottak súlyt az atomoknak: „Démokritosz kettőt nevezett meg (ti. az atomok két tulajdonságát): a méretet és az alakot; ám Epikurosz ezekhez harmadikként hozzáadta a súlyt…”Aetiosz: I 3, 18; 12, 6 (DK 68 A 47) Ezt az ellentmondást az olyan kommentátorok, mint Burnet,Burnet: Early Greek Philosophy, (3rd edition), A & C Black Ltd., London, 1920. (341-346 o.) Kirk és Raven,KRS: The presocratics 596 o. azzal magyarázzák, hogy Aetiosz állításai kizárólagosan e világban elhelyezkedő dolgokra vonatkoznak, azaz az örvényekben részt vevő dolgokra. A nagyobb méretű atomok az örvény központja fele törekednek ellentétben a kisebb méretű atomokkal, amelyek az örvény szélein helyezkednek el. A nagyobb atomoknak az örvény középpontja fele történő mozgása, a méretük miatt történik és nem a súlyuk miatt, mozognak „lefele”. Önmagában azonban egyetlen atomnak sincs súlya, az örvénymentes övezetben kizárólagosan az egymással való ütközésekkel lehet magyarázni.
Az űr létezése
A parmenidészi tanítással ellentétben, atomisták feltételezik, hogy létezik a nem létező, amelyet az ürességgel azonosítanak, ugyanis ha a világ tömör lenne, úgy nem volna mód a mozgásra, és így nem volna lehetséges a helyváltoztatás sem. Így szükség van az űr(ességre)-re, amelyet nem létezőnek neveznek, de nem azonosítanak a semmivel, ugyanis ez az űr tölti ki az atomok közti részt, és az atomok alkotta kötelékekben való nagyobb vagy kisebb aránya nagyban meghatározza a dolog minőségeit. Az üresség, annak ellenére, hogy azonos a nem létezővel mégis van benne valamilyen mértékű egzisztencia. Ezt az egzisztencia azért jár az ürességnek, mert elfoglal valamilyen helyet az atomok közt, és mértéke meghatározza a dolgok minőségét, tehát ebben az értelemben, hogy valamilyen helyet elfoglal, létező. Ez a nézet szerint, amit D. N. Sedley képvisel, azt lehet mondani, hogy az „üresség”, nem „tér” vagy „hely”, hanem egy rejtelme entitás: negatív szubsztancia. Sedley szerint az atomistáknak nem volt semmi okuk arra, hogy az üres teret nem létezőnek nevezzék. Értelmezése alapján az atomista szóhasználatban a „semmi” pontosan a kifejezésnek azt a paradox, parmenidészi alkalmazást idézi vissza, amely a tagadott egzisztenciaállítások jelöletének megnevezésére szolgál, már ha ezek szólnak valamiről – az „üresség” és az „üres” pedig csak ugyanennek más elnevezései.D. N. Stanley: Two concepcons of vacuum, Phronesis 27 (1982) 179-183.
Az atomista filozófusok esetében, különbséget kell tennünk a mindenség (to pan) és a világ (kosmos) között, amelyet a mindenség részének tekintettek, és amely a látható világunkat, a benne levő dolgok összességével, tengereket, folyókat, hegyeket, látható csillagokat stb. jelentette. A ’mindenség’ pedig a végtelen űrt és a végtelen számú atomokat jelentette, amelyek bizonyos időszakokban kötelékekbe tömörülnek és ’világokat’ hoznak létre, beleértve azt a világot is amelyben most éppen élünk.
Az atomisták kozmogóniája thumb|250px|right|Démokritosz Antoine Coypel olajfestménye (Louvre, Párizs)