Mirko Deanović (Dubrovnik, 1890. május 13. – Zágráb, 1984. június 16.) horvát romanista és regényíró, lexikográfus, irodalomtörténész, a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán a romanikus filológia rendes professzora és ezen a karon az olasz nyelv és irodalom tanszék alapítója.
Élete Az általános iskolát (1896-1900) és a klasszikus középiskolát (1900-1908) Dubrovnikban végezte. Bécsben romanikát és szláv filológiát (1908-1911), Firenzében olasz nyelvet (1911-1912) tanult, majd 1913-ban Bécsben diplomázott, ahol „Die Übersetzungen des Anton Gleđević” című disszertációjával doktorált. Ezután a spliti reálgimnázium igazgató helyettese volt (1913-1915), ahonnan a délszláv irányultságú szellemi tevékenysége miatt elbocsátották. Az első világháborúban végig katona volt. 1919-tól rendes középiskolai tanárként dolgozott Splitben. 1927-től a Romanikai Szeminárium olasz nyelvi lektora, 1930-ban Petar Skok egyetemi docens javaslatára adjunktus, 1940-ben pedig a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán a romanika filológia rendes professzora volt. 1930-ban a filozófiai karon megalapította és 1961-es nyugdíjazásáig vezette az olasz szemináriumot. 1954-től 1955-ig a filozófiai kar dékánja, majd dékánhelyettese volt.
A második világháború idején szabadkőművesség miatt az usztasa hatóságok deportálták, és 1941–42-ben az ógradiskai táborban raboskodott. Ezt követően P. Skok és F. Ramovš közreműködésével megalkotta a „Cadastre National de l'Istrie” (Isztriai nemzeti kataszter) című művet, mely az Isztria etnikai, nyelvi és történelmi helyzetét dokumentálta. A kataszter segítségével határozták meg a második világháború után Jugoszlávia nyugati határait. 1960-tól a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia (HAZU) és más akadémiák (firenzei, római, velencei) rendes tagja volt. Tudományos munkásságáért számos külföldi és hazai díjjal jutalmazták.
Tudományos munkássága Tudományos célból gyakran utazott Olaszországba és Franciaországba, Dubrovnikban is kutatott. Irodalmi és nyelvészeti területen egyaránt dolgozott. Tanulmányozta a francia, olasz és horvát irodalom kapcsolatait, különös tekintettel a dubrovniki kulturális és irodalmi múltra, a horvát nyelv román elemeire és az isztroromán nyelvre.Hrvatski leksikon A-K, Naklada Leksikon d.o.o., Zagreb, 1996., str. 236 Olasz, francia és német nyelven publikált, számos nemzetközi kongresszuson vett részt. Ő kezdeményezte és szerkesztette a „Bulletin de l'Atlas linguistique méditerranéen”-t (Mediterrán Nyelvi Atlasz). Tagja volt a Horvát Filológiai Társaságnak, a „Société de Linguistique de Paris”nak, a „Société de Linguistique romane”-nak és 1958-tól a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémiának (JAZU). Három szótárt készített: az olasz-horvát szótárt (Josip Jernejjel), a horvát-olasz szótárt, valamint a horvát-francia szótárt (J. Dayre és R. Maixner társszerkesztésével).[ Pavlo Tekavčićtyal az isztriai nyelv etimológiai szótárának anyagát készítette el, amely kéziratban a mai napig kiadatlan. Kutatásai során felfedezte Voltaire egy eddig észrevétlen és kiadatlan művét.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:1890-ben született személyek Kategória:1984-ben elhunyt személyek Kategória:Horvát egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Horvát költők, írók Kategória:Horvát nyelvészek Kategória:A Horvát Akadémia tagjai