Az eszperantó szókincset eredetileg az L. L. Zamenhof által 1887-ben kiadott Unua Libro határozta meg. Körülbelül 900 szógyököt tartalmazott. A nyelvi szabályok lehetővé teszik a beszélőknek, hogy szükség szerint kölcsönözzenek szavakat, kölcsönözzenek egy alapszót, és abból származtassanak másokat. 1894-ben Zamenhof kiadta az első eszperantó szótárt, nevezetesen az Universala vortaro-t, amely öt nyelven íródott, és nagyobb mennyiségű szógyököt tartalmazott.
Eredet Az eszperantó középutat foglal el a "természetes" felépített nyelvek, mint például az Interlingva nyelv, amely tömegesen vesz át szavakat forrásnyelveiből, kevés belső származékkal, és a korábbi interfészek, például a Solresol nyelv között, ahol a szavaknak nincs történelmi kapcsolatuk más nyelvekkel. Az eszperantó nyelvben a szógyökök kölcsönzöttek, és megőrzik a forrásnyelvük formájának nagy részét, vagy a fonetikus formát (az ex-től) vagy az ortográfiai formát (pl. teamo - /angol/ team). Azonban minden gyök számos származékot képezhet, amelyek kissé hasonlíthatnak a forrásnyelvek egyenértékű szavaira, például a kormányzatra - registaro, amely a latin reg (uralni) gyökből származik.
Az eszperantó szókincs forrásnyelvei
Nemzeti nyelvekből átvett szógyökök
Szóképzés Szóképzés képzőkkel
Bővebben
Fordítás
Jegyzetek
Források , a discussion of the and , and criticism of the latter Reta Vortaro, multilingual Esperanto dictionary vortaro.net, online
Szókincs Kategória:Egyes nyelvek szókincse