Georges André Malraux (Párizs, 1901. november 3. – Créteil, 1976. november 23.) francia regényíró, művészetteoretikus és kulturális miniszter. La Condition Humaine (Emberi sorsok) (1933) című regényével elnyerte a Goncourt-díjat. Charles de Gaulle elnök kinevezte információs miniszterré (1945–1946), majd Franciaország első kulturális miniszterévé, de Gaulle elnöksége alatt (1959–1969).
Fiatalkora Malraux 1901-ben született Párizsban, Fernand-Georges Malraux (1875–1930) és Berthe Félicie Lamy (1877–1932) fiaként. Szülei 1905-ben különváltak, és végül elváltak. Vannak olyan felvetések, hogy Malraux apai nagyapja 1909-ben öngyilkos lett."Biographie détaillée" , André Malraux Website, accessed 3 September 2010
Malraux-t édesanyja, Marie Lamy anyai nagynénje és anyai nagyanyja, Adrienne Lamy (született: Romagna) nevelte fel, akinek volt egy élelmiszerboltja Bondy kisvárosában.Cate, p. 4 Tőzsdeügynök édesapja öngyilkos lett 1930-ban a tőzsde nemzetközi összeomlása és a nagy gazdasági világválság kezdete után.Cate, p. 153 Gyermekkorától kezdve észrevették, hogy Andrénak markáns idegessége és motoros és vokális tikkje volt. Életrajzírója, Olivier Todd,Olivier René Louis Todd (1929. június 19-én született Neuilly-sur-Seine-ben) francia író és újságíró. aki 2005-ben könyvet adott ki Malraux-ról, azt sugallja, hogy Tourette-szindrómája volt, bár ezt nem erősítették meg. Akárhogy is, a legtöbb kritikus ezt nem tekintette jelentős tényezőnek Malraux életében vagy irodalmi munkásságában.
A fiatal Malraux korán otthagyta a formális oktatást, de kíváncsiságát a párizsi könyvkereskedőkön és múzeumokon keresztül kielégítette, és gazdag könyvtárait is felfedezte.
Pályafutása Korai évek Malraux első publikált műve, a "A kubista költészet eredete" című cikk 1920-ban jelent meg Florent FelsFerdinand Florent Fels (Párizs, 1891. augusztus 14. – Cap-d'Ail, 1977. január 26.) francia újságíró, kiadó és író, aki a franciaországi művészetről beszélt. Gyakran használta a Felsenberg álnevet. Action című folyóiratában. Ezt 1921-ben három félig szürrealista mese követte, amelyek közül az egyiket, a "Papírholdakat" (Lunes en Papier) illusztrálta: Fernand Léger. Malraux a korabeli párizsi művészeti és irodalmi miliőt is gyakran látogatta, és olyan személyiségekkel találkozott, mint Demetrios Galanis,Demetrios Galanis (görögül: Δημήτριος Γαλάνης, 1879. május 17., Athén – 1966. március 20., Párizs) a huszadik század eleji görög művész és Picasso barátja. Max Jacob, François Mauriac, Guy de Pourtalès,Guy de Pourtalès (Berlin, 1881. augusztus 4. – Lausanne, 1941. június 12.) svájci író. André Salmon, Jean Cocteau, Raymond Radiguet, Florent Fels, Pascal Pia,Pascal Pia (1903. augusztus 15. – 1979. szeptember 27.), született Pierre Durand, francia író, újságíró, illusztrátor és tudós. Használta a Pascal Rose, Pascal Fely és más álneveket is. Marcel Arland,Marcel Arland (Varennes-sur-Amance, Haute-Marne, 1899. július 5. – Haute-Marne, 1986. január 12.) francia regényíró, irodalomkritikus és újságíró. Edmond JalouxEdmond Jaloux (Marseille, 1878. június 19. – Lutry, 1949. augusztus 22.) francia regényíró, esszéíró és kritikus. és Pierre Mac Orlan.Pierre Mac Orlan, néha MacOrlan (született Pierre Dumarchey, 1882. február 26. – 1970. június 27.) francia regényíró és dalszerző.Biographie détaillée . Malraux.org. Retrieved on 1 August 2014. 1922-ben Malraux feleségül vette Clara Goldschmidtot.Clara Malraux (1897. október 22. – 1982. december 15.) francia író és fordító, a francia ellenállás tagja volt a második világháború alatt. Malraux és első felesége 1938-ban különváltak, de csak 1947-ben váltak el. Ebből a házasságból született lánya, Florence (szül. 1933) Alain Resnais filmrendezőhöz ment feleségül.Cate, pp. 388–389 Húszéves korára Malraux Friedrich Nietzsche német filozófus munkáját olvasta, aki élete hátralévő részében nagy hatással volt rá.Batchelor, R "The Presence of Nietzsche in André Malraux" pages 218-229 from Journal of European Studies, Issue 3, 1973 page 218. Különösen lenyűgözte Nietzsche elmélete a folytonos zűrzavarban lévő világról, és az a kijelentése, hogy „maga az egyén még mindig a legújabb alkotás”, aki teljes mértékben felelős minden cselekedetéért. Malraux leginkább Nietzsche elméletét fogadta el az Übermenschről, a hősies, magasztos emberről, aki nagyszerű műalkotásokat hoz létre, és akinek akarata lehetővé teszi számára, hogy bármi felett diadalmaskodjon.Batchelor, R "The Presence of Nietzsche in André Malraux" pages 218-229 from Journal of European Studies, Issue 3, 1973 page 219.
Indokína
T. E. Lawrence, más néven "Arábiai Lawrence" olyan kétes hírnevet szerzett Franciaországban, miszerint aki állítólag felelős volt Franciaország szíriai gondjaiért az 1920-as években. Kivételt képezett Malraux, aki Lawrence-et példaképnek, intellektuális cselekvőembernek és romantikus, rejtélyes hősnek tekintette.Roak, Denis "Malraux and T. E. Lawrence" pages 218-224 from The Modern Language Review, Vol. 61, No. 2, April 1966 from page 218. Gyakran bevallotta, hogy „bizonyos vonzalom” van benne Lawrence-hez, és felvetették, hogy Malraux hirtelen döntését, hogy felhagy a párizsi szürrealista irodalmi színtérrel a távol-keleti kaland miatt, az a vágy váltotta ki, hogy utánozza Lawrence-et, aki régészként kezdte pályafutását az Oszmán Birodalomban, amikor az ókori Karkemis város romjait tárja fel Aleppó vilajetjében, a mai Szíria területén.Roak, Denis "Malraux and T. E. Lawrence" pages 218-224 from The Modern Language Review, Vol. 61, No. 2, April 1966 from pages 218-219. Mivel Lawrence először a Közel-Keleten szerezte hírnevét egy ősi civilizáció romjait ásva, természetes volt, hogy Malraux a Távol-Keletre utazott, hogy Ázsiában is ősi romokat ásva szerezzen hírnevet.Roak, Denis "Malraux and T. E. Lawrence" pages 218-224 from The Modern Language Review, Vol. 61, No. 2, April 1966 from page 219. Lawrence mindenekelőtt írónak tartotta magát, miközben a cselekvő embernek, a nietzschei hősnek, aki akarata erejével győzedelmeskedik a környezet és az emberek felett, olyan személyként, akit tudatosan utánzott.Roak, Denis "Malraux and T. E. Lawrence" pages 218-224 from The Modern Language Review, Vol. 61, No. 2, April 1966 from pages 219-220. Malraux gyakran írt Lawrence-ről, akit csodálattal jellemez, mint egy olyan embert, akinek szüksége van az "abszolútra", aki számára nem voltak lehetséges kompromisszumok, és akinek végigmenni az úton az egyetlen lehetőség.Roak, Denis "Malraux and T. E. Lawrence" pages 218-224 from The Modern Language Review, Vol. 61, No. 2, April 1966 from pages 222-223. Malraux hasonlóképpen érvelt, hogy Lawrence-re nem elsősorban az arab felkelés gerillavezéreként és Fejszál emír brit összekötő tisztjeként kell emlékezni, hanem inkább romantikus, lírai íróként, mivel az írás volt Lawrence első szenvedélye, amely Malraux-t is nagyon jól jellemezte.Roak, Denis "Malraux and T. E. Lawrence" pages 218-224 from The Modern Language Review, Vol. 61, No. 2, April 1966 from page 223. Bár Malraux a művészetről írt regényeivel, verseivel és esszéivel, kalandjaival és politikai aktivizmusával kombinálva udvarolt hírnévnek, erősen félénk és magának való volt, aki távolságot tartott önmaga és mások között.Langlois, Walter "André Malraux (1901-1976)" pages 683-687 from The French Review, Vol. 50, No. 5, April 1977 page 685. Zárkózottsága arra késztette első feleségét, Clarát, hogy később azt mondta, alig ismerte őt a házasságuk alatt. 1923-ban 22 évesen Malraux és Clara a Kambodzsai Francia Protektorátusba távozott.Cate, pp. 53–58 Az Angkor Wat egy hatalmas, 12. századi templom a Khmer Birodalom régi fővárosában. Angkor (Yasodharapura) „a világ legnagyobb városi települése” volt a 11. és 12. században, amelyet Délkelet-Ázsia szárazföldi részén átívelő csatorna- és úthálózat támasztott alá, mielőtt elpusztult és a dzsungelbe zuhant. Angkor Wat romjainak nyugatiak általi felfedezése (a khmerek soha nem hagyták el teljesen Angkor templomait) a dzsungelben, amelyet Henri MouhotAlexandre Henri Mouhot (1826. május 15. – 1861. november 10.) francia természettudós és felfedező a 19. század közepén. francia felfedező 1861-ben fedezett fel, következtében Kambodzsa romantikus hírnévre tett szert Franciaországban, mint a khmer birodalom hatalmas, titokzatos romjainak otthona. Kambodzsába érve, Malraux, Clara és barátja, Louis Chevasson expedíciót indított az egykori császári települések feltáratlan területeire, rejtett templomok után kutatva abban a reményben, hogy találnak olyan műalkotásokat és tárgyakat, amelyeket eladhatnak műgyűjtőknek és múzeumoknak. Körülbelül ugyanebben az időben a régészek a francia kormány jóváhagyásával nagyszámú tárgyat távolítottak el Angkorból – amelyek közül sok ma a párizsi Guimet MúzeumbanA Guimet Múzeum (franciául: Musée national des asiatiques-Guimet) egy művészeti múzeum, amely a Place d'Iéna 6. szám alatt található, Párizs 16. kerületében. található. Hazatérése után Malraux-t letartóztatták, és a francia gyarmati hatóságok vádat emeltek ellene, mert eltávolított egy domborművet a gyönyörű Banteay Srei templomból. Malraux, aki úgy vélte, hogy az akkori törvény szerint járt el, vitatta a vádakat, de nem járt sikerrel.Hierarchies of value at Angkor Wat | Lindsay French. Academia.edu. Retrieved on 1 August 2014.
Malraux indokínai tapasztalatai miatt rendkívül kritikussá vált az ottani francia gyarmati hatóságokkal szemben. 1925-ben Paul Moninnal,Yves Le Jariel, L'ami oublié de Malraux en Indochine, Paul Monin (1890-1929) egy haladó ügyvéddel segített megszervezni a "Young Annam League"-t, és megalapította a L'Indochine című újságot, hogy megvédje Vietnám függetlenségét.Cate, pp. 86–96 Miután szembeszegült a francia hatóságokkal, Malraux azt állította, hogy átkelt Kínába, ahol részt vett a Kuomintanggal és akkori szövetségeseikkel, a kínai kommunistákkal a hadurak elleni harcban, mielőtt azok 1927-ben egymás ellen fordultak, ezzel kezdetét vette a kínai polgárháború, amely 1949-ig tartott.Roak, Denis "Malraux and T. E. Lawrence" pages 218-224 from The Modern Language Review, Vol. 61, No. 2, April 1966 from page 220. Valójában Malraux csak 1931-ben járt Kínában, és nem látta személyesen a kínai kommunisták véres elnyomását a Kuomintang által 1927-ben, ahogy gyakran utalt rá, bár sokat olvasott a témában.Xu, Anne Lijing The Sublime Writer and the Lure of Action: Malraux, Brecht, and Lu Xun on China and Beyond, New Brunswick: Rutgers University Press, 2007 page 12.
Ázsiai regények