Carcassonne történelmi erődvárosa (Cité de Carcassonne) kettős falgyűrűvel megerősített középkori erődváros Franciaország déli részén, Aude megyében. Egyike Európa leglátványosabb ilyen jellegű településeinek. A hely már több ezer éve lakott, a kelták alapították. Falrendszerének legkorábbi elemei a római korból származnak és szabad szemmel is láthatók a belső falgyűrű egyes részein. A Római Birodalom bukása után többször elfoglalták, vizigót, arab és frank fennhatóság alatt is állt. Az első grófok a 8. századtól uralták a várost a Karoling Birodalom felügyelete alatt, majd évszázadokkal később a Trencavel család birtokába került. 1209-ben a katharok ellen hirdetett keresztes hadjárat során a keresztesek elfoglalták, majd később a Francia Királyság része lett. Utoljára 1240-ben ostromolták meg.
A 13. század folyamán nagyszabású építkezésekkel teljesen átalakították Carcassonne képét. Ebben a században épült meg a külső erődfal, és befejezték legfontosabb egyházi épületének, a 12. század első felében román stílusban elkezdett Saint Nazaire-bazilikának szentélyrészét is. A fal nyugati részén, a Cité legmagasabb pontján álló várat még a 12. század elején kezdték építeni római kori alapokra. Az eredeti kétszintes épület a mainál kisebb volt, jelenlegi formája, a középkori francia katonai építészet egyik kiemelkedő alkotása nagyrészt szintén a 13. századi átépítés eredménye. Napjainkban helytörténeti múzeumként üzemel.
A 13. század közepétől Carcassonne másodvonalbeli határvárossá vált, és míg egyes külső városrészei a textiliparnak köszönhetően fejlődésnek indultak, a Cité, amely egyre jelentéktelenebb védekező szerepet töltött be, hanyatlani kezdett. Az évszázadok során a védművek egyes helyiségeit börtönné alakították át. A település az 1659-es pireneusi béke után teljesen elvesztette stratégiai jelentőségét, és pusztulni kezdett. A 19. században le akarták bontani az akkorra már teljesen elszegényedett városközpontot, de 1844-ben mégis úgy határoztak, hogy megmentik. A század közepén Viollet-le-Duc vezetésével megkezdték a helyreállítást, amelyet csak a 20. század elején fejeztek be. A történelmi városrész ma is lakott terület, egyben népszerű turistalátványosság és 1997-től a világörökség része.
Története Kezdetek thumb|250px|1: Narbonne-i kapu 2: külső falgyűrű 3: belső falgyűrű 4: Tresan-torony 5: vár 6: keleti barbakán 7: Aude barbakán A régészeti feltárások során bebizonyosodott, hogy az i. e. 8. század vége felé Carcas lelőhelyen, a mai Carcassonne-tól két kilométerre délkeletre kialakult egy település, amelyet még nem lehetett városnak nevezni, de már árucsere helyszíne volt. Ez a Carcas tekinthető az i. e. 6. század közepén létrejött Carcaso oppidum elődjének.Jean-Pierre Panouillé - La Cité di Carcassonne 2. oldal A többi oppidumhoz hasonlóan Carcaso is megerősített hely volt, és mivel egy sziklán helyezkedett el, ellenőrizni tudta a környéket.
A város lokális szinten ötven méter magasságból uralta az Aude folyó egy kanyarulatát, két egymást keresztező kisebb jelentőségű útvonallal, regionális szinten pedig a Corbières és Montagne Noire közötti szűk folyosót, amely a legcélszerűbb útvonal volt a tengerpart, valamint Toulouse és Aquitania között. Országos szinten Carcassonne a Narbonne−Bordeaux tengelyen, az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger közötti legrövidebb útvonalon fekvő állomás volt. A közelben lévő vas-, réz-, ólom- és arany lelőhelyeket már az i. e. 1. századtól kiaknázták, a városközpont (Cité) területén feltárt számos etruszk, pun és görög eredetű kerámiatöredék arra utal, hogy a település fontos csomópont volt az Aquitania felé vezető úton.Jean-Pierre Panouillé - La Cité di Carcassonne 3. oldal
A római kor Már az i. e. 3. században megjelentek a campaniai jellegű agyagedények, ami a Római Birodalom egyre növekvő gazdasági befolyását jelzi, főleg a borkereskedelem területén. A kereskedők így megelőzték Cnaeus Domitius Ahenobarbus legionáriusait, akik i. e. 118-ban nagyobb ellenállás nélkül foglalták el Dél-Galliát. A kezdetben oppida latina jogállású település az i. e. 1. század utolsó harmadában Julia Carcaso colonia központja lett. Adminisztratív központ volt, de Narbonne és Toulouse mellett nehéz meghatározni politikai és gazdasági befolyásának mértékét. 1923-ban A vár területén ebből a korból származó házmaradványok kerültek elő. A falakat rózsaszín vakolattal fedték le, és egyes helyiségek padlóját fehér alapon egyszerű fekete geometrikus mintákkal borították, ami nem utal különösebb luxusra. A domb északi részének lábánál egy nagyobb területen az Aquitania felé vezető úton feltehetően az Aude töltéséig terménytárolók és más hasonló célokra használt épületek álltak. thumb|balra|250px|A gall-római falszakasz egy része Míg a 3. században a Pax Romana idejében kevesebb figyelmet fordítottak Carcassonne védelmére, a barbárok megjelenése után egy tornyokkal megerősített falgyűrűvel vették körül a települést.Julie Martin - Carcassonne 4. oldal Az erődítmény jelentős része fennmaradt, a jelenlegi belső falgyűrűben látható. Ez a gall-római falgyűrű egy kicsivel több mint hét hektáros területet zárt körbe és az első barbár támadások ellen védte a lakosokat. Készítéséhez rendkívül kemény habarccsal összefogott kisméretű köveket és jellegzetes formájú égetett téglákat használtak fel. A településnek már akkor is négy fő bejárata volt, a falat harminc toronnyal erősítették meg.Julie Martin - Carcassonne 5. oldal A tornyok egy kivételével a klasszikus gall-római formát követik, oldaluk a város felé egyenes, míg kívülről ívelt. Alsó szintjük tömör, az első emeleten a belső oldalon ajtókat, a külsőn három-három ablakot alakítottak ki. Az ajtók és ablakok tetejét téglaívekkel zárták le, az ablakokra az íjászok védelmére valószínűleg fatáblákat szereltek. A létrákkal megközelíthető felső szintet szükség esetén le tudták zárni. A tornyok 15-35 méter távolságra álltak egymástól, a köztük lévő fal a talajviszonyoktól függően 4,5–8 méter magas lehetett, vastagsága 2,2 és 3,9 méter között váltakozott.
Ekkor a település még viszonylag jelentéktelen volt, csak a következő évszázadtól kezdte egyre fontosabb stratégiai szerepét betölteni, melyet ezután egy évezreden keresztül meg is tartott: aki uralta a városközpontot, uralta Alsó-Lanquedoc területét is. Egy i. sz. 333-ból származó forrás említi Carcassonne castellumot egy felsorolásban, amely a Bordeaux-ból Jeruzsálembe vezető zarándokútvonalon fekvő fogadókat, postaállomásokat, falvakat és városokat listázza.Jean-Pierre Panouillé - La Cité di Carcassonne 4. oldal Mivel itt már Narbonne-nal ellentétben nem civitasként szerepel, ez valószínűleg egyfajta hanyatlásra utal, pont abban a korban, amikor a nagybirtokok kialakultak. Ebben az időszakban a castellum kifejezés falgyűrűvel körülvett megerősített városmagot jelentett a domb tetején.
A korai középkor Az 5. század elején a település Galliának még ahhoz a részéhez tartozott, amelyet a rómaiak meg tudtak őrizni, de nem sokkal később az Aquitaniában letelepedett vizigótok betörtek a területre, és megindultak az Ibériai-félsziget felé.Jean-Pierre Panouillé - La Cité di Carcassonne 6. oldal Carcassonne 412-ben került vizigót fennhatóság alá.Julie Martin - Carcassonne 2. oldal Az egykori forrásokból nem derül ki, milyen körülmények között került a birtokukba (ostrom vagy a lakosok a túlerőnek megadták magukat), de az biztos, hogy egy jó állapotban lévő települést szálltak meg. A vizigótok, a többi gót népcsoporthoz hasonlóan kevésbé értettek az építészethez, így a hódítások során csak a készen talált római épületek állagmegóvására törekedtek. Carcassonne esetében ez olyan jól sikerült, hogy a hagyomány hosszú ideig nekik tulajdonította a város megalapítását.
507-ben a frankok kiűzték őket Aquitaniából, viszont sikerült megtartaniuk Alsó-Languedoc területét, melyet akkor Septimania vagy Gotia néven ismertek, és kiterjesztették uralmukat az Ibériai-félsziget jelentős részére is. 508-ban I. Klodvig frank király sikertelenül ostromolta meg a várost, és ez megállította a mediterrán partok felé irányuló frank terjeszkedést. 585-ben a települést újra, ezúttal sikeresen megostromolták, de a vizigótok hamar visszaszerezték, az ő uralmuknak viszont az iszlám terjeszkedés vetett véget. Úgy tűnik, Carcassonne sikeresen ellenállt egy 8. század eleji ostromnak, viszont 725-ben arab kézre került. Fennhatóságuk nem tartott sokáig, mert a 8. század közepén Kis Pipin elfoglalta Septimaniát.
Az első grófok
Az Aquitania és Septimania között elterülő Carcassonne grófsága 750 körül a frankok egyik, a muzulmánok elleni harcokban részt vevő családjára szállt. Egy ekkora területet nem lehetett függetleníteni a Karoling Birodalomtól, így a karoling uralkodók, főleg Nagy Károly és (később mikor már a Nyugati Frank Királysághoz tartozott) Kopasz Károly különös figyelmet fordítottak az első grófok, Bellon és II. Oliba tevékenységére. Ez az első dinasztia a 10. század közepén kihalt, és egy a pireneusokból származó család foglalta el a helyét. Körülbelül egy évszázaddal később a család utolsó férfitagja, III. Roger örökösök nélkül halt meg és 1067-ben Carcassonne testvérének, Ermegarde-nak, Agde és Béziers grófnőjének a birtokába került. Ermegarde Raimond Bernard Trencavelhez, Albi és Nîmes grófjához ment feleségül. Úgy tűnik, nem voltak komolyabb terveik az örökséggel, mivel egy évvel később a várost és a környező területeket jelentős mennyiségű aranyért eladták Barcelona grófjának, I. Rajmund Bergangernek (†1076), és elfogadták a terület feletti fennhatóságát.Jean-Pierre Panouillé - La Cité di Carcassonne 7. oldal I. Rajmund örökösét, II. Rajmund Berganger grófot saját ikertestvére gyilkolta meg 1082-ben. Rögtön ezután Bernard Aton, Rajmond Bernard Tencavel és Ermegarde fia a városba érkezett, és kinevezte magát a meggyilkolt gróf kiskorú örököse védelmezőjének. Kilenc évvel később azonban nem volt hajlandó átadni a hatalmat a jogos örökösnek.Jean-Pierre Panouillé - La Cité di Carcassonne 8. oldal
Barcelona és Toulouse között thumb|250px|A négyszögletes Pinte-toronya 12. századból Bernard Aton ragaszkodott a hatalomhoz és szívós munkával egy Carcassonne-központú földbirtokrendszert hozott létre, ami időnként összezsugorodott, de még így is alkalmas volt arra, hogy megakadályozza a barcelonai és toulouse-i hatalmi törekvéseket. A lakosok nehezen viselték erőszakos módszereit, ezért 1107-ben hűséget esküdtek Barcelona urának, és Bernard Atont elűzték a városból, azonban a toulouse-i gróf segítségével sikerült visszaszereznie hatalmát.Jean-Pierre Panouillé - La Cité di Carcassonne 9. oldal 1112-ben a kisemmizett III. Rajmund Berganger komoly sereggel vonult Carcassonne felé, és csak a narbonne-i érsek közbelépésére sikerült elkerülni a komolyabb összecsapást. 1120-ban a lakók a környékbeli földesurak támogatásával újból fellázadtak, és Bernard Atonnak a toulouse-i gróf ismételt segítségével is csak négy év alatt sikerült helyreállítani a hatalmát.
1082 és 1124 között az ő elszántságának köszönhetően sikerült megállítani a katalán terjeszkedést, de a következő években megváltoztak az erőviszonyok. IV. Rajmund toulouse-i gróf és utódai egyre jobban igyekeztek kiterjeszteni befolyásukat, és a fenyegetés ellen a Trencavel család a katalán fél felé fordult, amelynek 1137-től, az aragóniai és a barcelonai uralkodócsaládok egyesülésével ugrásszerűen megnőtt a hatalma. De ez a szövetség nem volt erős, ezért és viszonylagos függetlenségük miatt a Trencavelek az albigensek ellen meghirdetett keresztes hadjárat idejére teljesen elszigetelődtek.Jean-Pierre Panouillé - La Cité di Carcassonne 10. oldal
A keresztes hadjárat előtt