A Horvát Védelmi Tanács () egy el nem ismert entitásnak, a Herceg-Boszniai Horvát Köztársaságnak a hivatalos katonai alakulata volt, amely 1991 és 1996 között létezett Bosznia-Hercegovinában. A HVO Bosznia-Hercegovina horvát lakosságának a fő katonai ereje volt. A boszniai háború kezdeti szakaszában a HVO a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Hadserege (ARBiH) mellett harcolt a boszniai szerbek ellen, de a konfliktus utolsó szakaszában, különösen Mostar térségében, összecsapott korábbi szövetségesével. Az Európai Közösség Megfigyelő Missziója (ECMM) 1993 elején 45 000–55 000 főre, a CIA 1993 júliusában 40 000-50 000 főre becsülte a HVO erőit. A HVO-t 1995 decemberében a daytoni megállapodás aláírása után kötött megállapodással integrálták a Bosznia-Hercegovinai Föderáció (VFBiH) hadseregébe. Miután a VFBiH-t és a Boszniai Szerb Köztársaság hadseregét egyetlen fegyveres erővé egyesítették 2005 decemberében a HVO-t a Bosznia-Hercegovinai Fegyveres Erők 1. gyalogezredévé szervezték át.
Története 1991. szeptember 18-án Bosznia-Hercegovinában megkezdődött a szerb agresszió elleni védekezés. 1991. szeptember 20-tól a horvátok és a bosnyákok megkezdték a HVO vidéki egységeinek kialakítását, és ezzel egy időben megkezdődött a jobban felszerelt és mozgékonyabb katonai egységek kialakítása. Ezek az egységek akadályozták meg a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság Hadseregének (VRS) további előretörését. A HVO egységei jobban fel voltak fegyverezve, és megkezdődött a felszabadító hadművelet tervezése.
A HVO-t, mint a Herceg-Boszniai horvátok katonai alakulatát és a herceg-boszniai horvát közösség legfelsőbb védelmét szolgáló testületét, 1992. április 8-án, Grudében hozta létre a hercegovinai horvátok politikai vezetése.Narodni list Hrvatske zajednice Herceg-Bosna br. 1, rujna 1992. Str. 4. A HVO elsődleges célja az volt, hogy megvédje Bosznia-Hercegovinában levő horvát többségű területeket a szerb agressziótól, és ebben a horvát hadsereg anyagi és fegyveres támogatására is támaszkodott.
1992. április 10-én a túlerőben levő szerb csapatok elfoglalták Kuprest, és a kupresi csata során 160 horvát katona vesztette életét vagy tűnt el. 1992. április 13. és 23. között sikeresen megvédték Livnót. 1992. április 23-án a horvát erők elfoglalták Bosznia-Hercegovina első JNA-laktanyáját, a čapljinai laktanyát. 1992 júniusában megkezdődött a Neretva völgyének felszabadítására irányuló hadművelet, ismertebb nevén a június hajnali hadművelet. A hadművelet 1992. június 7-én, a Neretva folyó jobb partjának felszabadításával kezdődött. 1992. június 14-én megkezdődött a Neretva bal partjának felszabadítása, az akció június 26-án ért véget, amikor a szerb-montenegrói erőket visszaszorították a Velež magaslatára. A Horvát Védelmi Tanács ekkor a Neretva-völgyet, Nyugat-Hercegovinát, Livnót és a Livanjsko polje egy kisebb részét, Közép-Bosznia területét és az Orašje körüli Bosanska Posavina egy részét ellenőrizte.
Herceg-Bosznia erősödése miatt a HVO konfliktusba került a bosznia-hercegovinai elnökséghez hűséges Horvát Védelmi Erőkkel (HOS). A HOS parancsnokának, Blaž Kraljević vezérőrnagynak, a HVO egyik egysége általi meggyilkolása után a HOS szétesésnek indult, majd 1993 elején szervezetként megszűnt, tagjainak nagy része pedig csatlakozott a HVO-hoz. A HVO és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Hadserege (ARBiH) közötti kapcsolatok egyre feszültebbé váltak.
A bosnyák-horvát konfliktus A bosnyák-horvát konfliktus 1992. november 23-án kezdődött. Az ARBiH Novi Travnikban és a környező falvakban megtámadta a HVO-t. A támadás célpontjai a HVO főhadiszállása, egy hadikórház és egy benzinkút voltak. Ezekben a csatákban 16 HVO katona sebesült meg, 8 pedig meghalt. Megtámadták Nikola Bilićet a HVO jajcai elnökét és Stjepan Blaževićet a HVO jajcai parancsnokát, három nappal korábban pedig a HVO egyik parancsnokát (Ivica Stojak) ölték meg, míg a HVO travniki vezetője súlyosan megsebesült. A konfliktus Uskopljében is zajlott, ahol az ARBiH a Bugojno-Uskoplje autópálya elfoglalását tűzte ki célul. Prozor-Ramában az ARBiH a régi posta épülete közelében utcai barikádot állított fel. Lövöldözés kezdődött, amely nyílt konfliktussá fajult, és több mint fél napig tartott. A már említett helyi konfliktusok a helyi bosnyák erők teljes vereségével végződtek, akik mégis elérték fő céljukat – megszakították a szerb erők legsúlyosabb támadásait elszenvedő Jajcának nyújtott segítséget.
1992 végén és 1993 elején a bosnyákok és a horvátok között Hercegovina területein: Mostar, Jablanica, Prozor-Rama, Konjic, a Lašva folyó völgyében: Travnik, Novi Travnik, Vitez, Busovača, a Vrbas folyó felső folyásának völgyében: Uskoplje, Bugojno, a Lepenica folyó völgyében: Kreševo, Kiseljak, Fojnica, valamint Bosznia területein: Kakanj, Vareš, Maglaj, Zenica, Zavidovići és Žepče térségében is komoly konfliktusok alakultak ki. 1993. január 20. és 30. között a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság nagyobb létszámú hadserege Busovačában támadta meg a horvátokat. A leghevesebb támadás Kaćune falu ellen volt. Miután sikerült elfoglalni az említett falut, az ARBiH a közép-boszniai HVO erőket két enklávéra osztotta, az egyiket a Lašva-völgyben, a másikat a Lepenica-völgyben. A bosnyákoknak nagy veszteségei voltak a Busovača elleni támadás során a Hum-Kula-hegység felett, ahol a HVO jól előkészített akadályainál hullámokban pusztultak el. Január végén a hatalmas veszteségekkel szembesülő bosnyákok abbahagyták a HVO-val való harcot, gyakorlatilag beismerve a Közép-Bosznia megszállásának átmeneti meghiúsulását.
A HVO és az ARBiH hadserege közötti háborúban Gornji Vakuf-Uskoplje község területén a bosnyák fegyveres erők minden erejüket a Bugojno-Uskoplje út és a Jablanicánál, Mostar és Szarajevó irányába haladó összeköttetés elfoglalására koncentrálták. A fokozódó feszültség 1993. január 10-én és 11-én igazi háborús összecsapáshoz vezetett. Ebben a konfliktusban az ARBiH katonái háborús bűnt követtek el 13 horvát civil és 8 fogságba esett HVO katona ellen, 7000 horvátot pedig elűztek otthonaikból. Az ARBiH támadására az uskopljei HVO határozottan válaszolt, és megtartotta a város egyik felét. 1993. január 25-én az ARBih megtámadta a horvátokat Kiseljakban, és elfoglalta a település északi részén fekvő Bilalovac környéki falvakat, de nem sikerült elfoglalni fő célját, a horvát erők fellegvára, Fojnica felé vezető útnak a Gomionicától nem messze található kereszteződését. A felkészületlen HVO egységek rendezték és megerősítették soraikat, majd két nappal később ellentámadást hajtottak végre, új állásokat foglalva el. Az ARBiH hadserege és a HVO közötti konfliktus Konjic község területén 1993 márciusában kezdődött. Az ARBiH hadseregének Konjic térségében történt váratlan támadása azt eredményezte, hogy a bosnyák erők jelentősebb veszteségek nélkül átvették az irányítást a Konjic egész települése felett, majd terrorizálták a konjici horvátokat és 9000 horvátot elűztek otthonaikból. Jablanicában 1993 áprilisában kezdődtek a HVO és az ARBiH közötti összecsapások. A HVO egyik tagjának meggyilkolása után az ARBiH és a HVO közötti feszültség nyílt háborúvá fajult. A horvátok számára elviselhetetlenné vált az élet a városban, éheztek, elveszítették munkájukat, kirabolták a lakásaikat és folyamatosan megalázták őket. A HVO a horvát falvakba vonult vissza, a lakosság pedig elmenekült.
1993. május 9-én, miután a bosnyákok és horvátok visszatértek a szerbek felőli arcvonalon közösen fenntartott őrségből, sok horvátot megfosztottak fegyverétől, majd fogolytáborokba vitték őket. Heves összecsapások alakultak ki a HVO és az ARBiH között, amelyek során a bosnyák hadsereg megpróbálta elfoglalni egész Mostar városát. 1993. május 19-én az ARBiH Mostar város nyugati részén található egységei megindították a második nagy offenzívát. Heves harcok zajlottak, amelyek két napig tartottak, majd minden gyanús civilt és katonát fogolytáborokba zártak. Az ARBiH 1993. június 8-án megtámadta a travniki horvátokat és a következő napokban a szerb félkatonai egységek irányítása alatt álló Vlašić-fennsíkra lökték vissza őket. Csak ezen a napon a HVO 137 tagja és horvát civilek haltak meg. A háború végéig Travnik 427 védője és 124 horvát civil halt meg. Közel 20 000 horvátot elűztek, otthonaikat és kereskedelmi létesítményeiket kifosztották és nagyrészt megsemmisítették. 1993. június 12-én a Hrašče-fennsíkon, (közismertebb nevén Pješčara) lezajlott történelmi csatában a HVO katonái visszaverték a túlerőben levő ARBiH támadásait, és így szinte az egész Lašvan-völgy területét megvédték. A nap folyamán 22-en haltak meg, összesen pedig 68 HVO-katona halt meg a háború alatt a rendkívül fontos stratégiai pozíció védelmében, több mint százan pedig megsebesültek. A HVO-nak sikerült ellenőrzést megtartania Novi Travnik, Vitez, Busovača települések nagyobb részén, és Travnik település kisebb, déli része (Nova Bila és környéke) felett. Busovača védelmében különösen nehéz harcok folytak, amikor 1400 HVO katona az ARBiH 8500 katonáját űzte ki a településről. Ennek ellenére a HVO nem tudta megakadályozni a Lašvan-völgy térségében a horvát lakosság ellen elkövetett számos háborús bűnt.
1993. június 24-én a muszlim erők megtámadták Žepče városát és néhány körülötte lévő falut. A žepčei horvátokat egyik oldalon a szerb erők, a másik oldalon az ARBiH erőt vették körül. A harcok hevesek voltak, mindhárom oldalon sok sebesült és halott katona volt, de Žepče község nagy része továbbra is a HVO ellenőrzése alatt maradt. Zavidovićiban 1993 júniusában kezdődött a konfliktus az ARBiH és a HVO között. A legnagyobb harc Gornja Lovnica faluban zajlott, amely teljesen bosnyák környezetben feküdt. Az ARBiH jobban felfegyverzett és nagyobb létszámú hadserege ágyúzta a katolikus templomot, a temetőt, a horvát házakat és gazdasági épületeket. A falu, valamint Zavidovići község néhány más része továbbra is a HVO ellenőrzése alatt maradt. Kreševóban, ahol a horvátok voltak többségben (70%), ugyancsak megalakult a HVO. Egységei tagjai között bosnyákok is voltak. Később a bosnyákok távoztak a HVO soraiból és az ARBiH soraiba kerültek, és a horvátok megtámadására készültek. 1993 júniusában az ARBiH más egységekkel megerősítve megtámadta a HVO-t, és elfoglalt néhány Kreševo környéki falut, etnikailag megtisztítva őket az ott élő 610 horváttól. A támadások folytatódnak, de a HVO-nak sikerül fenntartania az ellenőrzést Kreševo felett. 1993. június 13-án az ARBiH megtámadta a HVO-t Kakanjban. Az erőszakos támadások folytatódtak, így Kakanj még aznap a bosnyák hadsereg kezére került. Ezután megtámadták Kakanj melletti Kraljeva Sutjeskát (fontos hely a horvát nép és a katolicizmus történetében Bosznia-Hercegovinában), és elfoglalták azt. A boszniai horvátok történetének egyik legtragikusabb epizódja következett, amikor Kakanj községből minden horvát Vareš felé menekült.