Randy Weston amerikai dzsesszzongorista, zeneszerző. Weston stílusa Duke Ellington és Thelonious Monk hatását tükrözi, akiket egy 2018-as videóban megemlített, csakúgy, mint Count Basie, Nat King Cole és Earl Hines hatását.
Weston, akit „Amerika afrikai zenei nagyköveteként” emlegetnek, egyszer valahol azt mondta: amit csinálok, azt azért csinálom, hogy mindenkit megtanítsak a kulturánkra. Valójában Afrikáról és a zenéjéről van szó.Hakim Abdul-Ali, Randy Weston: America's African Musical Ambassador, Charleston Chronicle, June 15, 2016.
Pályafutása Randy Weston hallotta játszani a korai dzsessz óriásait, Count Basie-t, Nat King Cole-t, Art Tatumot és Duke Ellingtont.
Randy Weston első felvétele 1954-ben jelent meg a Riverside Records. Az 1950-es években New Yorkban játszott Cecil Payne-nel és Kenny Dorhammel, és megírta sokak által legkedveltebb dallamait, a „Saucer Eyes”, a „Pam's Waltz”, a „Little Niles”. Legnagyobb slágere, a „Hi-Fly” volt.
Randy Weston soha nem mulasztotta el hangsúlyozni kapcsolatát az afrikai és az amerikai zene között. Ezt nagyrészt apjának, Frank Edward Westonnak köszönheti, aki azt mondta a fiának, hogy ő amerikai születésű afrikai. „Azt kellett tanulnom magamról, az apámról és a nagyszüleimről, hogy ennek egyetlen módja az volt, hogy egy napon vissza kell mennem az anyaországba.”
Az 1960-as évek végén Weston elhagyta az országot. Afrikába ment. Weston első találkozása afrikai zenészekkel a nigériai Lagosban volt. Aztán 18 afrikai országban utazott és játszott. Bár Marokkóban telepedett le, beutazta az egész kontinenst. Fellépett Marokkóban, Tunéziában, Togóban, Elefántcsontparton és Libériában.
Weston élete során több mint ötven felvételt készített, amelyek közül a leghíresebbek közé tartozik az „African Cookbook”, a „Little Niles”, a „Blue Moses”, a „Berkshire Blues”, az „Uhuru Africa”, „Tanjah” és „Carnaval”. A műveit olyan zenészekkel rögzítette, mint Max Roach, Monty Alexander, Dexter Gordon, Jimmy Heath, Kenny Burrell, Abbey Lincoln, Bobby Hutchinson, Lionel Hampton és Cannonball Adderley.
Randy Weston hat évtizednyi munkássága alatt a világ egyik legkiválóbb zongoristája és zeneszerzője volt. Afrika hatalmas ritmikai örökségét is felölelő alkotásai ma inspirálnak.
Diszkográfia
1954: Cole Porter in a Modern Mood 1955: The Randy Weston Trio 1955: Get Happy with the Randy Weston Trio 1956: With These Hands... 1955–56: Trio and Solo (includes all tracks on The Randy Weston Trio) 1956: Jazz à la Bohemia 1956: The Modern Art of Jazz by Randy Weston 1957: Piano á la Mode 1958: New Faces at Newport 1959: Little Niles 1959: Destry Rides Again 1959: Live at the Five Spot 1960: Uhuru Afrika 1963: Highlife 1964: Randy (later released as African Cookbook) 1965: Berkshire Blues 1964–65: Blues 1966: Monterey '66 1969: African Cookbook 1969: Niles Littlebig 1972: Blue Moses 1973: Tanjah 1974: Carnival 1974: Informal Solo Piano 1975: Blues to Africa 1975: African Nite 1975: African Rhythms 1976: Randy Weston Meets Himself 1976: Perspective 1978: Rhythms-Sounds Piano 1984: Blue 1987: The Healers 1989: Portraits of Thelonious Monk: Well You Needn't 1989: Portraits of Duke Ellington: Caravan 1989: Self Portraits: The Last Day 1991: The Spirits of Our Ancestors 1992: Marrakech in the Cool of the Evening 1992: The Splendid Master Gnawa Musicians of Morocco 1993: Volcano Blues 1995: Saga 1997: Earth Birth (featuring Montreal String Orchestra) 1998: Khepera 1999: Spirit! The Power of Music 2002: Ancient Future 2003: Live In St. Lucia 2004: Nuit Africa 2006: Zep Tepi 2009: The Storyteller 2013: The Roots of the Blues 2017: The African Nubian Suite 2018: Sound — Solo Piano
Filmek
Díjak 1997: Order of Arts and Letters, France 1999: Swing Journal Award, Japan 2000: Black Star Award, Arts Critics and Reviewers Association of Ghana 2001: NEA Jazz MastersNational Endowment for the Arts 2006: Honorary degree, Brooklyn College, City University of New York 2011: Guggenheim Fellowship award 2011: Honored by King Mohammed VI of Morocco for "lifelong engagement with Morocco and deep commitment to bringing Morocco's Gnaoua music tradition to the attention of the Western world" 2013: Honorary degree, New England Conservatory of Music 2014: Doris Duke Artist Award 2014: JJA Jazz Award, Trio or Duo of the Year: Randy Weston – Billy Harper 2015: JJA Jazz Award, Lifetime Achievement in JazzJazz Journalists Association 2016: Malcolm X Black Unity award, National Association of Kawaida Organizations (NAKO) with the International African Arts Festival (IAAF) 2016: Down Beat Hall of Fame 2016: United States Artists Fellowship Award 2017: National Jazz Museum in Harlem Legends Award
Jegyzetek
Források https://www.allaboutjazz.com/musicians/randy-weston http://www.randyweston.info/ https://www.nytimes.com/2000/06/14/style/IHT-randy-weston-tends-the-family-tree-of-african-music-looking-to-the.html https://www.aaihs.org/remembering-pianist-and-composer-randy-weston/ https://musicianguide.com/biographies/1608001292/Randy-Weston.html
Kategória:Amerikai dzsesszzenészek Kategória:Amerikai zongoraművészek Kategória:1926-ban született személyek Kategória:2018-ban elhunyt személyek Kategória:Amerikai zeneszerzők