Az Ariel-űrtávcső (angolul Atmospheric Remote-sensing Infrared Exoplanet Large-survey, ARIEL) az Európai Űrügynökség Cosmic Vision programjának negyedik közepes méretű küldetése. A program célja legalább ezer ismert exobolygó tranzit módszerrel történő megfigyelése, kémiai összetételük és termikus szerkezetük tanulmányozása és osztályozása. Az Ariel több távcsőidővel fog rendelkezni a bolygók vizsgálatára, mint a James Webb űrtávcső, de annál jóval kisebb méretű lesz, és majdnem egy évtizeddel később bocsátják csak fel. Az Ariel-űrtávcső a tervek szerint 2029-ben indul útnak egy Arianespace Ariane-6 hordozórakéta fedélzetén.
Küldetés Az Ariel-űrtávcső ezer olyan bolygót fog megvizsgálni, amelyek távoli csillagok körül keringenek, és első alkalommal fog nagyszabású felmérést végezni exobolygók légkörének összetételéről. A program célja, hogy alapvető kérdésekre találjon válaszokat a bolygórendszerek kialakulásával és fejlődésével kapcsolatban. Egy spektrométer rögzíti az exobolygók felől érkező fény spektrumát, amelyben látszik a légkörüket alkotó gázok kémiai ujjlenyomata. Ez lehetővé teszi a kutatók számára, hogy megtudják, hogyan kapcsolódik a bolygó kémiai összetétele a környezethez, amelyben kialakult, és mennyiben befolyásolja a csillag a kialakulását és a fejlődését. Az Ariel a legkülönbözőbb exobolygó-populációkat fogja tanulmányozni a legkülönbözőbb környezetekben, de a főként a csillaguk közelében keringő meleg és forró bolygókra fog összpontosítani.
Az Ariel küldetést az Európai Űrügynökség (ESA) tizenegy tagállamának különböző intézményeiből és négy ország nemzetközi közreműködőiből álló konzorcium fejleszti. A projektet Giovanna Tinetti, a University College London kutatója vezeti. A küldetés és az űrszonda műveleteit az ESA és a küldetést kifejlesztő konzorcium közösen irányítja egy Összehangolt Irányítási és Tudományos Adatközponton (IOSDC) keresztül. A Küldetésirányító Központ (MOC) a németországi Darmstadtban kap helyet az Európai Űrműveleti Központban (ESOC), míg a Madrid melletti Európai Űrcsillagászati Központban (ESAC) egy párhuzamos Ariel Tudományos Műveleti Központot (SOC) hoznak létre. A MOC magáért az űrrepülőgépért, az SOC pedig a küldetésadatok és az űrtávcső által küldött tudományos adatok archiválásáért lesz felelős. A küldetés eredményeinek feldolgozását Összehangolt Irányítási és Tudományos Adatközpont fogja segíteni a SOC által kapott adatok alapján.
2021. december 7-én az ESA bejelentette, hogy az Ariel megépítésére vonatkozó 200 millió eurós szerződést az Airbus Defence and Space céggel kötik meg.
Az űrtávcső Az Ariel-űrszonda tervei az Exoplanet Characterization Observatory (EChO) és a Planck műhold termikus tervein alapulnak. Az űrtávcső testét két különálló modul alkotja: a szervizmodul (SVM) és a hasznos teher modul (PLM).
Az űrtávcső főtükre 1,1 x 0,7 méter. Műszerei: három fotometriai csatorna és három spektrométer, amelyek a 0,5–7,8 mikrométeres hullámhossztartományt fedik le.
Indításkor az űrszonda tömege körülbelül 1500 kg, a műszeregyüttes tömege pedig körülbelül 500 kg lesz.
Távcső Az Ariel-űrtávcső egy Cassegrain-típusú távcsővel dolgozik, melynek elliptikus főtükre 1,1 x 0,7 méter. Emellett három fotométer és három spektrográf is helyet kap rajta, amelyek a 0,5–7,8 mikrométeres hullámhossztartományt fedik le.
Az Ariel-űrszondát várhatóan 2029-ben bocsátják fel az Arianespace Ariane 62 hordozórakétáján (jelenleg fejlesztés alatt áll ) a Comet Interceptorral együtt. A rakétát a Francia Guyana állambeli Kourouban található Guyana Űrközpontból (CSG) indítják, az ELA-4 (Ariane Launch Area-4) kilövőállásról, amelyet a jövőbeli Ariane 6 rakétához terveztek. Az Ariel célpontja a Nap–Föld rendszer második Lagrange-pontja (L2) 1,5 millió kilométer távolságra a Földtől, ahol egy gravitációs stabilitási pont körüli pályán fog a Nap körül keringeni. Ez a nagyon stabil környezet szükséges az exobolygók észleléséhez.
Magyar hozzájárulás Az Ariel-űrtávcső magyar hardver- és tudományos hozzájárulásának koordinátora dr. Szabó Róbert. Az űrtávcsőhöz fedélzeti eszközöket, valamint az építéséhez és földi logisztikai feladatokhoz szükséges berendezéseket, például a detektor és az elektronika hőmérsékletét szabályozó radiátort, a miskolci ADMATIS Kft.https://admatis.com/ szállítja. Az űrtávcső infravörös széles sávú fényességmérésen alapuló vizsgálatait az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium igazgatója, Szabó M. Gyula vezeti. Az Ariel célkitűzéseinek megvalósításához az ELKH CSFK KTM Csillagászati Intézetének kutatói is hozzájárulnak a bolygóatmoszférák, valamint a célpontok gazdacsillagainak alapos vizsgálatával.
Hivatkozások
Jegyzetek
Fordítás
További információk ARIEL ARIEL az Európai Űrügynökségnél CHEOPS és PLATO – Cosmic Vision exobolygó-küldetések Fast Infrared Exoplanet Spectroscopy Survey Explorer (FINESSE) – az Ariellel egyenértékű küldetési javaslat volt a NASA-nál (törölve) Comet Interceptor – indítás ugyanazon a hordozórakétán
Kapcsolódó szócikkek Az űrteleszkópok listája
Kategória:Európai űrtávcsövek