Valerius Cordus német orvos, botanikus és gyógyszerész, aki az Alpoktól északra az első gyógyszerkönyvnek és a történelem egyik leghíresebb füveskönyvének szerzője. Széles körben nevéhez fűződik az éterszintetizáló módszer kidolgozása is. Cordus szaporán írt, és számos új növényfajt és fajtát azonosított és írt le.
Életpályája 1515 február 18-án született Erfurtban, Euricius Cordus orvos és költő fiaként. 1527-től az újonnan alapított marburgi protestáns egyetemen tanult, apjához hasonlóan. Az orvostudomány első professzora volt. 1533-ban Lipcsében folytatta tanulmányait, majd 1539-től a Wittenbergi Egyetemen többek között Philipp Melanchthonnál orvos- és botanikát tanult, majd ugyanitt tanított professzorként is.
Pedaniosz Dioszkoridész görög orvos, botanikus munkáival foglalkozott, botanikai kirándulásain többször elkísérte tanítványa, a levantei utazó, Pierre Belon, jelentős helyi florisztikai tanulmányokat végzett, különösen Közép- és Dél-Németországban, és számos új, olykor ritka növényfajt írt le. Kiváló megfigyelő volt, és már egyértelműen felismerte többek között a páfrányok szaporodását is. Az Asplenium trichomanesről, amely egy páfrányfajta (magyar neve: fodorka) így ír:
"Nem hoz virágot vagy magot, de a levelek alsó részéhez tapadt por segítségével minden más páfrányhoz hasonlóan szaporodik."
Cordus nagybátyja, Johannes Ralla gyógyszerész javaslatára írta meg az első gyógyszerkönyvet "Dispensatorium pharmacorum omnium, quae in usu potissimum sunt (Nürnberg, 1546)", más néven Dispensatorium Norimbergensense címen). Egy másik, Annotationes in Pedacei Dioscorides de Materia Medica liber quinque. Liber de artificiosis extractionibus. Liber II de destillatione oleorum (Strasbourg 1561) című művében a gyógynövények és savak lepárlását írja le.
Cordus nevéhez fűződik az éter (dietil-éter, "édes vitriol") első szintézise (1554) kénsavból és alkoholból, amelyet később kábítószerként használtak; mások ezt a munkát nagybátyjának, Johannes Rallának tulajdonítják.
1542-től vagy 1543-tól Cornelius Sivard kíséretében olaszországi tanulmányúton vett részt, Padovában, Luccában, Firenzében és végül Rómában, ahol 29 évesen egy baleset következtében hunyt el 1524 szeptember 25-én, egy lóról leesve.
Később Charles Plumier francia botanikus az ő tiszteletére nevezte el a Boraginaceae növénycsalád Cordia nemzetségét, majd Linné is felvette ezt a nevet.
Munkái Dispensatorium pharmacorum omnium, quae in usu potissimum sunt. Nürnberg 1546 – Peeter van Coudenberghe (1517–1599) és Lobelius megjegyzéseivel, többször újranyomva: Pharmacorum omnium, quae quidem in usu sunt, conficiendorum ratio, vulgo vocant Dispensatorium pharmacopolarum [...]. Nürnberg 1546 (és gyakrabban); Újranyomás, Ludwig Winkler előszavával (lásd alább), Mittenwald 1934. Pharmacorum conficiendorum ratio: vulgo vocant dispensatorium. (Párizs, 1548 digitális másolat, Nürnberg, 1551 digitális másolat) Dispensatorium, hoc est Pharmacorum conficiendorum ratio. (Lugdunum, 1556 digitalizált, Lugdunum, 1575 digitalizált, 1571 digitalizált, átdolgozott és javított változat: Peter Coudenberghe, Lyon, Cloquemin, 1579 digitalizált) Valerii Cordi Dispensatorium sive, Pharmacorum conficiendorum Ratio. Maire, Lugduni * Batavorum 1637 (digitális másolat). Sylva rerum fossilium in Germania, plurimarum metallorum, lapidum, stirpium aliquot rariorum / De artificiosis extractionibus libri / Compositiones medicales aliquot non vulgares [A Cordus megfigyelései és feljegyzései]. Egenolph, Frankfurt am Main 1549 (Ruellius Dioscorides latin változata alapján). Valerii Cordi Annotationes Antológiája In Dioscoridis. I-V. könyv, Valerii Cordi Historiae plantarum. I-IV. könyv, Sylva Observationum variarum Valerii Cordi, Valerii Cordi De Artificiosis, Valerii Cordi Gyógyászati aliquot, non vulgares és egyéb könyvek Stipium descriptionis liber quintus […]. Josias Rihel, Strasbourg 1563 (digitális másolat).
Jegyzetek
Források
Valerius Cordus at the Galileo Project Valerius Cordus de Oberhessen at Só Biografias Groll, E. K. (Hrsg.): Biografien der Entomologen der Welt : Datenbank. Version 4.15 : Senckenberg Deutsches Entomologisches Institut, 2010 Isely, Duane (2002). One Hundred and One Botanists. West Lafayette, Indiana: Purdue University Press. pp. 29–31. . OCLC 947193619. Fritz Krafft: Cordus, Valerius. In: Werner E. Gerabek, Bernhard D. Haage, Gundolf Keil, Wolfgang Wegner (Hrsg.): Enzyklopädie Medizingeschichte. De Gruyter, Berlin/ New York 2005, , S. 272. Rudolf Schmitz: Cordus, Valerius. In: C. C. Gillispie (Hrsg.): Dictionary of Scientific Biography. Band 3. Charles Scribner’s Sons, New York 1981, S. 413–415. Rudolf Schmitz: Der Arzneimittelbegriff der Renaissance. In: Rudolf Schmitz, Gundolf Keil: Humanismus und Medizin. Acta humaniora, Weinheim 1984 (= Deutsche Forschungsgemeinschaft: Mitteilungen der Kommission für Humanismusforschung. Band 11), , S. 1–21, hier: S. 11 f. und 20. Hans-Joachim Poeckern: Die Simplizien im Nürnberger Dispensatorium des Valerius Cordus von 1546 und ihre Erläuterungen in den kursiv gedruckten Fußnoten, unter besonderer Berücksichtigung der Dioskuridesanmerkungen und Pflanzenbeschreibungen des Valerius Cordus. Mathematisch-naturwissenschaftliche Dissertation, Halle an der Saale 1970. Rudolf Schmitz: Zur Bibliographie der Erstausgabe des Dispensatoriums Valerii Cordi. In: Sudhoffs Archiv für Geschichte der Medizin und der Naturwissenschaften. Band 42, Nr. 3, 1958, S. 260–270 (). Hermann Ziegenspeck:[ https://www.deutsche-biographie.de/gnd118670085.html#ndbcontent Cordus, Valerius]. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 3, Duncker & Humblot, Berlin 1957, , S. 359 (Digitalisat) T. A. Sprague: The Herbal of Valerius Cordus. In: The Journal of the Linnean Society of London. Band 52, Nr. 341, London 1939 (doi:10.1111/j.1095-8339.1939.tb01598.x). Ludwig Winkler (Hrsg.): Das Dispensatorium des Valerius Cordus. (Faksimiledruck, hrsg. von der Gesellschaft für Geschichte der Pharmazie) Nemayer, Mittenwald 1934.
Kategória:1515-ben született személyek Kategória:1544-ben elhunyt személyek Kategória:Német botanikusok Kategória:Német gyógyszerészek Kategória:Német orvosok