Brian Moore észak-ír regényíró és forgatókönyvíró, aki Kanadába emigrált, majd az Egyesült Államokban élt.
Fiatalkora és tanulmányai Moore Belfastban született és nőtt fel nyolc testvérével egy nagy római katolikus családban. Nagyapja, szigorú, tekintélyelvű jogtanácsos, katolikus hittérítő volt. Apja, James Bernard Moore kiemelkedő sebész volt, és az első katolikus, aki a Queen's University szenátusában ült, édesanyja, Eileen McFadden Moore, egy farmer lánya Donegal megyéből ápolónő volt. Nagybátyja a prominens ír nacionalista, Eoin MacNeillEoin MacNeill (született John McNeill; 1867. május 15. – 1945. október 15.) ír tudós, az ír nyelv rajongója, gael ébresztő, nacionalista és politikus., a Conradh na GaeilgeA Conradh na Gaeilge (angolul történelmileg Gaelic League néven ismert) egy társadalmi és kulturális szervezet, amely az ír nyelvet népszerűsíti Írországban és világszerte. (a Gael Liga) alapítója és a dublini University College Dublin ír nyelv professzora.
Moore a Newington Elementary School-ban és a belfasti St Malachy's College-ban tanult. 1939-ben otthagyta a főiskolát, miután megbukott felsőfokú vizsgáján. A The Feast of Lupercal középpontjában álló iskola fizikai leírása szorosan megegyezik Moore alma materével, és széles körben a kollégium enyhén kitalált helyszíneként tartják számon, mivel nem szívesen emlékezett rá.
Háborús szolgálat és költözés Észak-Amerikába Moore önkéntes légitámadási parancsnok volt a második világháború alatt, és szolgált a Belfast BlitzA Belfast Blitz négy német légitámadásból állt stratégiai célpontok ellen az észak-írországi Belfast városában, 1941 áprilisában és májusában a második világháború alatt, amelyek nagy áldozatokat követeltek. idején 1941 áprilisában és májusában. Civilként szolgált a brit hadseregnél Észak-Afrikában, Olaszországban és Franciaországban. A háború befejeztével Kelet-Európában dolgozott az ENSZ Segély- és Rehabilitációs Igazgatóságánál.
1948-ban Kanadába emigrált, hogy a Montreal Gazette riportereként dolgozzon, és kanadai állampolgár lett. Moore 1948 és 1958 között Kanadában élt, 1959-ben New Yorkba költözött, hogy felvegye a Guggenheim-ösztöndíjat, és ott is maradt 1967-ben bekövetkezett válásáig. Ezután az Egyesült Államok nyugati partjára költözött, ahol a kaliforniai Malibuban telepedett le új feleségével, Jean-nal. Kreatív írást tanított az UCLA-n. Míg végül Kaliforniába költözött, Moore minden év egy részét Kanadában élte egészen haláláig.
Regények és témák Moore Kanadában írta első regényeit. Legkorábbi könyvei thrillerek voltak, amelyeket saját neve alatt, vagy Bernard Mara vagy Michael Bryan álneveken adtak ki. Ezek közül az első kettőt, amelyeket később mindet elvetett, Kanadában adta ki a Harlequin – Wreath for a Redhead 1951 márciusában és a The Executioners 1951 júliusában.
A Judith HearneA Judith Hearne-t (később The Lonely Passion of Judith Hearne címen adták ki) Brian Moore első regényének tekintette., amelyet Moore első regényének tekintett, és ez volt az első, amelyet a thriller műfaján kívül produkált, továbbra is a legnagyobbra értékelt könyvei közé tartozik. A könyvet tíz amerikai kiadó utasította el, mielőtt egy brit kiadó elfogadta volna. Film készült belőle,Kései szenvedély (film, 1987) Maggie Smith brit színésznő játssza a magányos "spinster"-t,A Spinster kifejezés egy hajadon nőre utal, aki idősebb annál, mint amit a nők általában a házasodásra leginkább megfelelő kornak tekintenek. Ez azt is jelezheti, hogy egy ilyen nő valószínűtlen, hogy valaha is megházasodjék. (potenciális vénlány), aki a könyv/film címszereplője.
Más regényeit is megfilmesítették, köztük az Intent to Kill,Meg kell ölni (film, 1958) The Luck of Ginger Coffey,The Luck of Ginger Coffey (film,1964) Catholics,Catholics (film, 1978) Black Robe,Fekete köpeny (film, 1991) Cold HeavenRideg mennyország (film, 1991) és The Statement.Az ítélet (film, 2003) Társszerzője volt Alfred Hitchcock Szakadt függöny című filmjeSzakadt függöny (film) forgatókönyvének, és ő írta a The Blood of OthersThe Blood of Others (TV-film, 1984) forgatókönyvét, Simone de Beauvoir Le Sang des autres című regénye alapján.
Moore a The Feast of Lupercal és The Emperor of Ice-Cream című regényeiben kritizálta belfasti iskolai tanulmányait.
Egyes regényei határozottan antidoktriner és antiklerikális témákat tartalmaznak, és különösen határozottan beszélt az egyháznak az írországi életre gyakorolt hatásáról. Regényeinek visszatérő témája a katolikus papság fogalma. Több alkalommal feltárja a hitét elvesztő pap gondolatát. Ugyanakkor számos regénye mélyen rokonszenves és megerősítően ábrázolja a hit és a vallási elkötelezettség küzdelmét, a legkiemelkedőbb a Black Robe (Fekete köntös).
Elismerés Graham Greene azt mondta, hogy Moore volt a kedvenc élő regényírója, bár Moore kezdett úgy tekinteni a címkére, mint "egy kis albatroszra".
Magánélete Moore kétszer volt házas. Első házasságát 1952-ben kötötte Jacqueline ("Jackie") Sirois (született: Scully), kanadai-francia újságírótársával, akitől fia, Michael (aki profi fotós lett) született 1953-ban. 1967 októberében elváltak, Jackie pedig 1976 januárjában halt meg. Moore 1967 októberében vette el második feleségét, Jean Russell-t (született Denney), a kanadai tévé egykori kommentátorát.
Moore tengerparti házát a kaliforniai Malibuban Seamus Heaney Remembering Malibu című költeményében ünnepelték. Moore özvegye, Jean élt a házban, mígnem 2018-ban a Woolsey Fire-banA Woolsey Fire egy futótűz volt, amely az Egyesült Államok Kalifornia államának Los Angeles és Ventura megyéiben égett. A tűz 2018. november 8-án gyulladt ki. elpusztult.
Halála Brian Moore malibui otthonában halt meg 1999. január 11-én, 77 évesen tüdőfibrózisban. A 19. századi francia szimbolista költőről, Arthur Rimbaud-ról szóló regényen dolgozott. Utolsó publikált munkája halála előtt a "Going Home" című esszé volt. Ezt az elmélkedés ihlette családi barátja, az ír nacionalista Bulmer HobsonJohn Bulmer Hobson (1883. január 14. – 1969. augusztus 8.) az Irish Volunteers és az Irish Republican Brotherhood vezető tagja volt az 1916-os húsvéti felkelés előtt. connemaraiConnemara egy régió Galway megye Atlanti-óceán partján, Írország nyugati részén. sírjához tett látogatása. Az esszé a Granta megbízásából készült, és 1999. február 7-én jelent meg a The New York Timesban. Moore Írországgal és írságával kapcsolatos gyakran ellentmondásos hozzáállása ellenére a darabban a befejező gondolata az volt: „A múlt addig van eltemetve, amíg Connemarában Bulmer Hobson sírjának látványa vissza nem hozza azokat az arcokat, jeleneteket, hangokat és szagokat, amelyek ma már csak emlékezetemben élnek. És abban a pillanatban tudom, hogy ha meghalok, szeretnék végre hazajönni, hogy itt temessenek el ezen a csendes helyen a legelő tehenek között."
Öröksége Az észak-írországi Creative Writers Network 1996-ban indította el a Brian Moore Short Story Awards díját, amelyen minden ír származású szerző részt vehetett. A bírák között volt Glenn Patterson, Lionel Shriver, Carlo Gébler és Maeve Binchy. A díjátadó rendszer 2008-ig folytatódott, és mára megszűnt.
Moore két életrajznak volt a tárgya: Brian Moore: The Chameleon Novelist (1998), Denis Sampson és Brian Moore: A Biography (2002), Patricia Craig. Patrick Hicks Brian Moore and the Meaning of the Past (2007) kritikai visszatekintést nyújt Moore munkáira. Moore Judith Hearne című regényének megjelenéséről és házasságának felbomlásáról Diana Athill Stet (2000) című emlékiratában találhatók információk.Athill, Diana (2000) Stet: a memoir, London: Granta
1975-ben Moore gondoskodott arról, hogy irodalmi anyagait, leveleit és dokumentumait a Calgary Egyetem Könyvtárának Különleges Gyűjtemények Osztályában helyezzék letétbe, amelynek leltárát a University of Calgary Press 1987-ben tette közzé. Moore archívuma, amely nem filmezett forgatókönyveket, különféle regények piszkozatait, munkajegyzeteket, egy 42 kötetes folyóiratot (1957–1998) és levelezését tartalmazza, jelenleg a The Harry Ransom Humanities Research Centerben, az austini Texasi Egyetemen található.
Moore születésének 2021-es századik évfordulója alkalmából egy projekt – Brian Moore 100 éves –, amelyet a British Academy/Leverhulme Trust Small Research Grant finanszírozott, és megpróbálta újraértékelni, és feléleszteni a tudományos és a közvélemény érdeklődését munkássága iránt. Tartalmaz egy kutatási programot, nyilvános eseményeket és egy nemzetközi tudományos konferenciát.
Díjak és kitüntetések 1955 Beta Sigma Phi award (best first novel by a Canadian author for Judith Hearne) 1955 Authors' Club First Novel Award (for Judith Hearne, chosen by C. S. Forester) 1959 Guggenheim Fellowship for Fiction 1960 Governor General's Award for Fiction (for The Luck of Ginger Coffey) 1975 James Tait Black Memorial Prize for Fiction (for The Great Victorian Collection) 1975 Governor General's Award for Fiction (for The Great Victorian Collection) 1976 Nominee, Booker Prize (for The Doctor's Wife) 1987 Nominee, Booker Prize (for The Colour of Blood) 1987 The Sunday Express Book of the Year (for The Colour of Blood) 1987-ben a Queen's University Belfast díszdoktori címet adományozott Moore-nak. 1990 Nominee, Booker Prize (for Lies of Silence) 1994 Robert Kirsch Award for Lifetime Achievement by the Los Angeles Times for his novels
Bibliográfia
Non-fiction és esszé (with the editors of Life) Canada (1963) "Now and Then", Threshold 23: The Northern Crisis, edited by John Montague. Belfast: Lyric Players Theatre (1970). Republished as "Bloody Ulster: An Irishman's Lament" in The Atlantic, September 1970 "The essential sameness of the Belfast of the post-1970 Troubles and the city he lived in from his birth in 1921 until his early twenties is the subject of Moore's finest piece of non-fictional prose." "Old Father, Old Artificer", in Irish University Review 12 (Spring 1982), chapter 12 (on James Joyce) "Going Home" in The New York Times, 7 February 1999
Regények Wreath for a Redhead (1951) (U.S. title: Sailor's Leave pub. 1953) The Executioners (1951) French for Murder (1954) (as Bernard Mara) A Bullet for My Lady (1955) (as Bernard Mara)A Bullet for My Lady Judith Hearne (1955) (reprinted as The Lonely Passion of Judith Hearne in 1956) This Gun for Gloria (1956) (as Bernard Mara) Intent to Kill (1956) (as Michael Bryan) The Feast of Lupercal (1957) (reprinted as A Moment of Love in 1969) Murder in Majorca (1957) (as Michael Bryan) The Luck of Ginger Coffey (1960) An Answer from Limbo (1962) The Emperor of Ice-Cream (1965) I Am Mary Dunne (1968) Fergus (1970) The Revolution Script (1971) Catholics (1972, Ger 1975: Katholiken) – first printed in New American Review 15 (New York: Simon & Schuster 1972) pp. 11–72 The Great Victorian Collection (1975) The Doctor's Wife (1976) The Mangan Inheritance (1979) (Originally published as The Family Album) The Temptation of Eileen Hughes (1981) Cold Heaven (1983) Black Robe (1985) The Colour of Blood (1987) Lies of Silence (1990) No Other Life (1993) The Statement (1995) The Magician's Wife (1997)
Novellagyűjtemények Two Stories (1978) Northridge, California: Santa Susana Press. Contains "Uncle T" and "Preliminary Pages for a Work of Revenge" The Dear Departed: Selected Short Stories (2020) London: Turnpike Books
Elbeszélések "Sassenach", Northern Review 5 (October–November 1951) "Fly Away Finger, Fly Away Thumb", London Mystery Magazine, 17, September 1953 : reprinted in Haining, Peter (ed.) Great Irish Tales of Horror, Souvenir Press 1995; and reprinted in Moore, Brian. The Dear Departed: Selected Short Stories (2020). London: Turnpike Books. "The Specialist", Bluebook, March 1953 "Enemies of the People", Bluebook, May 1953 "The Ridiculous Proposal", Bluebook, January 1954