Simai Borbély György (ismertebben: Borbély György) (1540 körül – 1603. december 15., Kolozsvár), a tizenöt éves háború (az ún. hosszú háború) időszakában (1591/1593 – 1606), az Erdélyi Fejedelemségnek a sikeres hadvezére volt. Az előneve arra utal, hogy a családnak a tulajdona volt a Sima nevű birtok, amely Szabolcs vármegyében, Pazony (ma: Nyírpazony) és Ibrony (ma: Nyíribrony) között feküdt. A családi neve arra utal, hogy az apai felmenői, a nemesség megszerzése előtt, borbélyok lehettek.
Életpályája
Fiatalon kezdte a katonai pályafutását, a gyulai vár védelmében harcolt, annak 1566. évi ostromakor. A védők kénytelenek voltak várat feladni a törököknek, valószínűleg, ezt követően lépett a Báthory-család szolgálatába.
1575. májusban Báthory István (1533 – 1586) erdélyi vajda familiárisa volt.Bár, mintegy célszerűségi szempontból, több műben is, Báthory Istvánt, már 1571-től erdélyi fejedelemként jelölik, a fejedelem címet akkor vette fel, amikor lengyel király lett (választása: 1575. december 14., koronázása: 1576. május 1.). Markó László: A Magyar Állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig, életrajzi lexikon, Magyar Könyvklub, Budapest, 2000, 100. oldal. Hamar vezér lett Báthory seregében, és Báthory ellenfele, a Miksa (1527 – 1576) magyar király támogatta, Bekes Gáspár (1520 – 1579) elleni készülődés során, a Királyi Magyarországon foglyul ejtették, azonban később szabadon engedték.
Lovas kapitányként részt vett az erdélyi fejedelemmé, és lengyel királlyá lett Báthory Istvánnak az 1579-1582 között, IV. (Rettegett, avagy Rettenetes) Iván (1530 – 1584) orosz cár ellen vívott harcaiban, a livóniai háborúban kitűnt a vitézségével.
Hazatérve, az erdélyi udvarhoz tartózott, 1585-ben már Báthory Zsigmond (1572 – 1613) vajda familiárisa.
Erdély, 1575 óta békésnek tekinthető történetében, 1594-ben gyökeres fordulat következett be. Ekkor már tartott, az Oszmán Birodalom és a Habsburg Birodalom között, a történetírás által tizenöt évesnek nevezett háború (amely az oszmánok részéről 1593-ban küldött hadüzenettel robbant ki, de az előzményét képező harci cselekmények 1591-ben kezdődtek).
Az 1588-ban fejedelemmé lett Báthory ZsigmondBáthory Zsigmond a fejedelmi esküt csak 1588. december 23-án tette le. – mások mellett – az anyai nagybátyja, Bocskai István (1557 – 1606) váradi kapitány befolyására, úgy döntött, hogy Erdély a Habsburg Birodalom oldalán vegyen részt a harcokban. A fejedelem ezért az akaratát rákényszerítette az erdélyi országgyűlésre, amely – 1594. augusztus 17-én – a Portától való elszakadás mellett döntött (az Erdélyi Fejedelemség az Oszmán Birodalom vazallus állama volt).A Portától való elszakadást ellenző, prominens erdélyi urakat – 1594. augusztus-szeptember folyamán – Báthory Zsigmond kivégeztette.
A törökök elleni küzdelemben, a fejedelemnek szüksége volt a tapasztalt parancsnokra. 1595. május 27-én, Báthory Zsigmond kinevezte Borbély Györgyöt karánsebesi bánnak, a feladata az volt, hogy Temesvár környékén harcoljon a törökökkel. Borbély György, a vezérlete alatt álló erdélyi csapatokkal, rendkívül eredményes volt: 1595 folyamán, felszabadította a török uralom alól, többek között, Facsádot, Solymost, Lippát, Csanádot, Aradot és Jenőt, teljes lett a Maros-vidék visszafoglalása.Borbély György oldalán harcolt Király György (1527 – 1598), későbbi váradi kapitány, aki Várad 1598. évi ostromakor hősi halált halt.
Az 1595-ös év hozta Erdély számára a legnagyobb diadalt: Október 29-én, Gyurgyevónál, Báthory Zsigmond fővezérlete, valójában azonban Bocskai István és (II. (Vitéz) Mihály (1558 – 1601) havasalföldi fejedelem vezérletével, az erdélyi és a havasalföldi csapatok, nagy győzelmet arattak a Kodzsa Szinán (Koca Sinan) (1520 – 1596) pasa, a nagyvezír parancsnoksága alatt álló török hadon; a győzelem híre egész Európát bejárta. A gyurgyevói csata előtt, Havasalföld székhelyét, Tergovistyét is felszabadították a török megszállás alól.
Borbély György 1596-ban is sikeresen harcolt, a tavasz folyamán (május 11.) visszavonulásra kényszerítette a Lippát ostromló, temesvári török csapatokat. A törökök visszavonulása után pár nappal, a csapataival Lippára megérkező Báthory Zsigmonddal az élen, az erdélyi sereg Temesvár ellen vonult. Temesvár azonnali megtámadását Borbély György ellenezte. A támadás eredménytelen volt, és június 10-én a fejedelem fel is hagyott Temesvár ostromával.
Lippa megvédését kivéve, az év (1596) további részében is, a Habsburg-erdélyi szövetség számára kedvezőtlenül alakultak a harcok. III. Mehmed (1566 – 1603) oszmán szultán fővezérsége alatt, a törökök elfoglalták Egert; majd az október 26-28. között megvívott, a háború kimenetele szempontjából döntő jelentőségű mezőkeresztesi csata, az oszmán erők (és a velük együtt harcoló krími tatárok) győzelmével ért véget; a Miksa (1558 – 1618) osztrák főherceg vezérelte, császári-királyi csapatok és szövetségeseik felett.
1597-ben lippai kapitányként ügyelt Erdély védelmére. Ebben az évben az erdélyi csapatok, Jósika István (? – 1598) kancellár fővezérlete alatt, megkísérelték Temesvár elfoglalását, ez nem sikerült, Szulejmán (Süleyman) (? – ?) pasa, a Temesvári Vilajet beglerbégje (kormányzója) megvédte a várost, az erdélyiek – október 27-én – felhagytak a tíz napig tartó ostrommal, Temesvár elfoglalása, akárcsak 1596-ban, ezúttal sem sikerült.Szulejmán pasa később budai beglerbég lett. Van olyan forrás, amelyben, tévesen, Szulejmán pasa már 1596-ban temesvári beglerbégként szerepel. Szulejmán pasa csak 1597. augusztusban lett temesvári beglerbég. 1595. szeptembertől, 1596. júniusig, Hadim Cafer (? – ?) pasa volt a temesvári beglerbég, akit – 1596. júniusban – Mihalıçl Hafız Ahmed (? – ?) pasa (későbbi budai beglerbég) váltott fel (Budin ve Tımışvar Eyaletlerinin Paşaları: Karşılaştırmalı Bir Analiz – hozzáférés: 2023. február 2.) – Jósika István kancellárt, 1598. szeptember 11-én, Báthory Zsigmond – a fejedelemségre törekvés vádjával – lefejeztette.
Az idősödő, és köszvénnyel küszködő Borbély György, ez után, 1600-ig, közvetlenül, nem részese az erdélyi történéseknek.Borbély György további pályafutásának megértéséhez, az 1598-1600 között történt erdélyi események vázolása elengedhetetlen. A mezőkeresztesi oszmán győzelmet (1596) követően, egyre inkább nyilvánvaló lett, hogy nem sikerül a törököket a Magyar Királyságból kiűzni. Sőt, Báthory Zsigmond, attól tartva, hogy nem tudja Erdélyt a törököktől megvédeni, 1597. december 23-án, megállapodott (I.) Rudolf (1552 – 1612) magyar királlyal abban, hogy Erdélyt átadja neki. Zsigmond, cserébe, megkapta a sziléziai Oppeln és Ratibor hercegséget. 1598. március 23-án, az erdélyi országgyűlés, tudomásul vette Zsigmond lemondását a fejedelemségről. (Ez Zsigmondnak a második lemondása volt, ugyanis 1594. július végén mondott le először, a hatalmat átadva az unokatestvérének, Báthory Boldizsárnak (1555 – 1594), de augusztus 8-án visszavette a fejedelemséget, és szeptemberben az unokatestvérét kivégeztette.) Az erdélyi országgyűlés, 1598. április 8-án, hűséget esküdött Rudolf királynak, akinek a biztosai már egy héttel korábban megérkeztek Gyulafehérvárra. Erdély „kapujába”, Váradra, királyi csapatok vonultak be. A hercegség állapotával elégedetlen Zsigmond azonban Sziléziából visszatért Erdélybe, melynek országgyűlése, 1598. augusztus 22-én, Zsigmondot visszafogadta fejedelemnek, Rudolf biztosai pedig elhagyták Gyulafehérvárt. Annak ellenére, hogy a királyi csapatok megvédték a törököktől Váradot (Nagyvárad ostroma (1598)), az instabil lelki állapotú, bizonytalan Zsigmond, 1599. március 21-én, lemondott a fejedelemségről, immár harmadszor (később a Lengyel Királyságba távozott). Március 29-én Zsigmond unokatestvérét (a néhai Báthory Boldizsár öccsét), Báthory Andrást (1563 – 1599) választották fejedelemnek. Sem Rudolf, sem a Porta, nem fogadta el Báthory András fejedelemségét, Rudolf az Erdély feletti uralmát fenn akarta tartani. II. (Vitéz) Mihály havasalföldi fejedelem, aki 1598-ban hűséget esküdött Rudolfnak (de 1599-ben Báthory Andrásnak is), Rudolf és udvara biztatására, Erdélybe vonult, és 1599. október 28-án, Sellenberknél, legyőzte Báthory Andrást, akit menekülés közben Ördög Balázs (1575 körül – 1645 körül) székely lófő megölt. November 20-án az erdélyi országgyűlés megadta a fejedelem címet Vitéz Mihálynak, aki viszont nem adta át Erdélyt Rudolf megbízottainak (1600. február). Közben az erdélyi politikai elit egyre nagyobb része elégedetlen lett a havasalföldi fejedelem uralmával.
Az 1599-ben Erdély fejedelmévé lett Vitéz Mihály havasalföldi fejedelem uralmával szembeforduló nemesek, 1600. szeptember 2-án, a Tordán tartott gyűlésükön, felkelésre hívtak fel Mihály ellen. Vezérüknek Csáky Istvánt (1570 – 1605), Erdély főkapitányát választották; és segítségül hívták Giorgio Basta (1550 – 1607), felső-magyarországi (kassai) főkapitányt, aki be is vonult Erdélybe. A két sereg egyesült, és 1600. szeptember 18-án, a miriszlói csatában legyőzték Vitéz Mihályt, aki elhagyta Erdélyt, Bécsbe, majd Prágába távozott. Az erdélyi sereg tagjaként, a csatában részt vett Borbély György, de az egészségi állapota miatt, valószínűleg, csak az ütközet szemlélőjeként. Lehetséges, hogy – Basta generálissal együtt – ő állította össze a sikeres haditervet. Basta tábornok, a győzelem után, bevonult Gyulafehérvárra.
1601 tavaszán, Báthory Zsigmond, Lengyelországból, Moldván át, visszatért Erdélybe. (Székely Mózes (1553 körül – 1603), aki Vitéz Mihály erdélyi fővezére volt, de szembe fordult vele, már 1600. májusban felkereste Lengyelországban Zsigmondot, és megállapodott vele a visszatérésében.) 1601. április 3-án, az országgyűlés Zsigmondot, immár harmadszor, fejedelemmé választotta; Borbély György az elsők között csatlakozott hozzá. (I.) Rudolf (1552 – 1612) magyar király nem fogadta el Zsigmond visszatérését, és Vitéz Mihályt – aki elnyerte Rudolf támogatását –, Basta tábornokkal együtt, a Zsigmond elleni harcra parancsolta. Basta és Vitéz Mihály, 1601. augusztus 3-án, a goroszlói csatában legyőzte Zsigmondot, aki Moldvába menekült. (A csata után pár héttel, Basta generális, az általa már „feleslegesnek tartott” Vitéz Mihályt meggyilkoltatta.)
1601. szeptember 6-án, Zsigmond visszatért Moldvából, Brassóba; és október 2-án megkapta III. Mehmed szultántól a fejedelemségét megerősítő athnámét. Basta – decemberben – kivonult Erdélyből, Biharba, Zsigmond Erdély ura lett. Borbély György, elfogadva azt, hogy a szultán támogatja Zsigmond fejedelemségét, melléje állt, és Zsigmond bevette őt a fejedelmi tanácsba.
Rudolf király továbbra sem fogadta el Zsigmond fejedelemségét. A Rudolf által, 1602. január 20-án, az Erdélyben állomásozó császári-királyi csapatok főparancsnokának kinevezett Basta tábornok, visszatért Erdélybe. Június 29-én az erdélyi országgyűlés kénytelen volt Rudolf király hűségére visszatérni. Július 2-án, a tövisi csatában, Basta legyőzte Zsigmond híveinek a Székely Mózes vezette seregét. Zsigmond negyedszer is, végleg, lemondott; a Cseh Királyságba távozott.Ez után Báthory Zsigmond Rudolf király „kegyelemkenyerén” élt, Libochovicében halt meg, 1613-ban. Nem tudjuk pontosan miért, de Zsigmond távozása után, talán kényszerből, talán félelemből, Borbély György Basta oldalán tűnt fel, és 1602 nyarán, Székely Mózes török-párti parancsnokától, elfoglalta Solymos várát.