Tin Pan Alley alatt az USA könnyűzenei életében a 19. századvég és a 20. század elején meghatározó zeneműkiadók és zeneszerzők egykori csoportját értik. A korábbi szlengkifejezés Collins: Encyclopedia of Music, William Collins Sons & Company Ltd., 1976 549. o. eredetileg konkrét helyre vonatkozott, Manhattanben (New York) a nyugati 28. utcának az Ötödik és Hatodik sugárút közötti részére, és egyúttal az USA szórakoztatózene-iparára.Mooney Jake (October 17, 2008) "City Room: Tin Pan Alley, Not So Pretty" The New York TimesChristopher Gray (July 13, 2003) "Streetscapes: West 28th Street, Broadway to Sixth; A Tin Pan Alley, Chockablock With Life, if Not Song" The New York Times
Leírása A 19. század végére a szórakoztatózene Boston, Philadelphia, Chicago és Cincinnati központú kiadóinak egy része New York akkori szórakoztatónegyedébe, a Broadway és a 28. utca közelébe telepedett. Ugyanakkor a vállalkozók egy része nem is a zene területéről került a Tin Pan Alley világába, más értékesítési háttérrel rendelkeztek, volt aki vízvezetékekben, vagy ruházati termékekben volt érdekelt.Whitcomb, Ian (1973) After the Ball. Allen Lane, p.44 A Tin Pan Alley születése elég pontosan behatárolható, az 1885-ös évre, amikor több kiadó nyitotta meg üzletét itt. Az első zeneműkiadók a századforduló táján telepedtek részben külföldről, részben az USA más városaiból. A Remick kiadócég – melynél George Gershwin pályája elején song pluggerként dolgozott – pl. 1902-ben Detroitból költözött ide. A jazz és a szórakoztatózene terjesztésében a legnagyobb szerepet ezek, a Tin Pan Alleyre sereglett „zenekereskedő cégek” vitték, ahol kiadók által közreadott dalokat szinte pusztán üzleti szempontból, „futószalagon” írták. Így születtek meg a szentimentális balladák, a szerelmi dalok, a ritmikus ragtime-ok vagy a vaudeville-zenék.
Elnevezése – Tin Pan Alley – magyarul megközelítőleg „cintányér utcát” jelent, ezt állítólag 1903-ban Monrose Rosenfeld újságíró használta először, az ezekben a zeneműkereskedésekben az elhangolódott, vagy eltérő hangolású zongorákból áramló nagy lármára, zenebonára utalva, ugyanakkor nem találtak tőle egyetlen cikket sem, ahol ezzel a kifejezéssel élt volna.Friedmann, Jonathan L. (2018). Musical Aesthetics: An Introduction to Concepts, Theories, and Functions. Newcastle upon Tyne: Cambridge Scholars Publishing. p. 119. Az Online Etymology Dictionary szerint (1882) a szleng kifejezés – tin pan – akkoriban lepukkant zongorát jelentett."tin pan alley" etyomonline.com, January 14, 2020
A zeneműkiadók a kiadó és a fogyasztó közötti ügynököket alkalmaztak a zeneművek népszerűsítésére, úgynevezett song pluggert. A song plugger afféle sláger-maneken volt, aki a vevők rendelkezésére ott helyben, az erre a célra létesített kis fülkében lezongorázta és előénekelte a kívánt számot. Ezektől a pluggerektől függött, hogy a dalból sláger lesz-e vagy sem. Elsősorban saját cégük műveit kellett népszerűsíteniük, fő feladatuk volt, hogy az „áruból” minél többet és többfelé eladjanak, hiszen egy új sláger igen sokat jövedelmezett – a kiadónak. A pluggereket külső helyszínekre is szerződtették, színházba, vendéglőbe, iskolába, kabaréelőadásokra kellett járniuk, ahol például ártatlan látogató képében a nagyközönség körében kezdték el énekelni saját cégük dalait.
A 19., 20. század fordulóján a szerzői jogvédelem az USA-ban még nem volt olyan erős, így a Tin Pan Alley kiadói gyakran, hogy a sikert biztosítsák, már népszerű szerzők, társszerzők neveivel jelentették meg a még nem befutott szerző művének kottáját. A zenészek nagyon nagy számban a kelet-európai zsidó bevándorlókból kerültek ki, egyik legsikeresebb közülük Irving Berlin volt.
A Tin Pan Alley hanyatlásának ideje pontosan nem meghatározható, van aki az 1930-as évek nagy gazdasági világválságára teszi, amikor a fonográf, a rádió és a mozi elterjedése aláásta a nyomtatott zene világát, mások szerint Tin Pan Alley egészen az 1950-es évekig meghatározó volt, majd a régebbi stílusokat felváltó rock and roll megjelenésével a zeneipar cégei a 49. utcában álló Brill Building környékére húzódtak.
Városvédők csoportjának köszönhetően 2022. április 2-án a 28. utcának a Broadway és a Hatodik sugárút közötti része hivatalosan is “Tin Pan Alley” nevet kapta, emléktáblát is helyeztek el ugyanitt.
Zeneszerzők és dalszövegírók Milton Ager Irving Berlin George Gershwin Ira Gershwin Scott Joplin Jerome Kern Cole Porter Richard Rodgers Fats Waller
Jegyzetek
További információ Bloom, Ken. The American Songbook: The Singers, the Songwriters, and the Songs. New York: Black Dog and Leventhal, 2005. Charlton, Katherine (2011). Rock music style: a history. New York: McGraw Hill. Forte, Allen. Listening to Classic American Popular Songs. New Haven: Yale University Press, 2001. . . Goldberg, Isaac. Tin Pan Alley, A Chronicle of American Music. New York: Frederick Ungar, , 1961. Hajduk, John C. "Tin Pan Alley on the March: Popular Music, World War II, and the Quest for a Great War Song." Popular Music and Society 26.4 (2003): 497–512. Hamm, Charles. Music in the New World. New York: Norton, 1983. Jasen, David A. Tin Pan Alley: The Composers, the Songs, the Performers and Their Times. New York: Donald I. Fine, Primus, 1988. Jasen, David A., and Gene Jones. Spreadin’ Rhythm Around: Black Popular Songwriters, 1880–1930. New York: Schirmer Books, 1998.
Marks, Edward B., as told to Abbott J. Liebling. They All Sang: From Tony Pastor to Rudy Vallée. New York: Viking Press, 1934. Morath, Max. The NPR Curious Listener’s Guide to Popular Standards. New York: Penguin Putnam, Berkley Publishing, a Perigree Book, 2002.
Sanjek, Russell. American Popular Music and Its Business: The First Four Hundred Years, Volume III, From 1900 to 1984. New York: Oxford University Press, 1988. Sanjek, Russell. From Print to Plastic: Publishing and Promoting America’s Popular Music, 1900–1980. I.S.A.M. Monographs: Number 20. Brooklyn: Institute for Studies in American Music, Conservatory of Music, Brooklyn College, City University of New York, 1983. Smith, Kathleen E. R. God Bless America: Tin Pan Alley Goes to War. Lexington, Ky: University Press of Kentucky, 2003. Tawa, Nicholas E. The Way to Tin Pan Alley: American Popular Song, 1866–1910. New York: Schirmer Books, 1990. Whitcomb, Ian After the Ball: Pop Music from Rag to Rock. New York: Proscenium Publishers, 1986, reprint of Penguin Press, 1972. Wilder, Alec. American Popular Song: The Great Innovators, 1900–1950. London: Oxford University Press, 1972. Zinsser, William. Easy to Remember: The Great American Songwriters and Their Songs. Jaffrey, NH: David R. Godine, 2000.
Kapcsolódó szócikkek New York zenéje
Kategória:New York zenei élete Kategória:Manhattan Kategória:Zeneműkiadók