Dömsödi János (Velence, 1940. november 7. –) magyar földmérő, földrendező mérnök, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, egyetemi docens, a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének tagja. Talajkutató, talajtérképező (Helyiipari Kutatóintézet1, Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat; 1963-1983).

Főként a láptalajok2, lápos réti talajok3, és a lápi eredetű nyersanyagok (tőzegek, lápföldek, lápi meszek) kutatója, térképezője. Ezek kutatási módszerei, a nyersanyagtípusok (érett tőzeg, rostos tőzeg, vegyes tőzeg, lápföld, kotu, lápi mész) meghatározásai, szabványai, kataszterei, és a nagy számú földtani, talajtani kutatási jelentései is Dömsödi János nevéhez, munkásságához kötődnek.

A Talajjavító Nyersanyag- kutatási és Tervező Iroda, Mezőgazdasági Földtani Szolgálat vezetőjeként (1984-1998) valamennyi talajjavító ásványi nyersanyag (dolomit- és mészkőörlemények, alginit, zeolit, bentonit, lignitporos gipszanhidrid stb. ) műszaki, gazdasági kérdéseivel és a meliorációs tervezési, fejlesztési feladatokkal is foglalkozott. 1989-től 2011-ig (nyugállományba vonulásáig) az Erdészeti és Faipari Egyetem, majd Nyugat-magyarországi Egyetem (székesfehérvári) Földmérési és Földrendezői, majd Geoinformatikai Karának egyetemi docense.

Fiai: Dömsödi Zsolt a Kertészeti Egyetemen, Dömsödi Balázs az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és a Középeurópai Egyetemen szerzett diplomát.

Lábjegyzet:

1 - A "helyi" vagy "tanácsi" iparhoz; a megyei tanácsok ipari osztályainak felügyelete alá tartoztak a "talajerőgazdálkodási" és a "tőzegkitermelő" vállalatok is. Kutatási, fejlesztési feladataikkal a Helyiipari Kutatóintézet foglalkozott, a szakágazati irányításuk a Könnyűipari Minisztérium Helyiipari Főosztálya alá tartozott az 1950-es évektől az 1970-es évekig.

2 - Láptalaj: szerves ( tőzeges) üledéken kialakult talaj.

3 - Lápos rétitalaj: ásványi (öntés) üledéken kialakult; sok szerves (humusz-) anyagot, agyagásványt, meszet tartalmazó talaj. Életpálya Gazdálkodó; szántókat, szőlőket, gyümölcsöst művelő, földet szerető családban született Velencén, 1940 november 7-én. Szülei, az 1956-os forradalmat megelőző és azt követő "kulákosító", "kollektivizáló" időszak ellenére; és a földjeik nagyobb részének elvonása ellenére is az öt tagú család megélhetéséért küzdő "egyénigazdálkodók" maradtak. Általános iskola elvégzése után, a család nyomasztó politikai, megélhetési helyzete miatt, egy iskolaév kimaradását követően, egy "jótevőnek" is köszönhetően került mezőgazdasági technikumba. A talaj iránti érdeklődése már a középiskolai (technikumi) éveiben elkezdődött, Fekete Zoltán "Mezőgazdasági éghajlattan és talajtan" című, a mezőgazdasági technikumok számára írt tankönyvével. A mezőgazdasági technikum elvégzése után (1961) főként politikai, részben anyagi okok miatt nem volt lehetősége továbbtanulásra. A Magyar Optikai Művekben segédmunkás, de a család pártfogója ajánlására a volt Kreybig-intézet1 (Szervestrágya Biológiai Laboratórium) és a Bányászati Kutatóintézet Tőzegosztálya összevonásával létrejött Helyiipari Kutatóintézetbe került (1963). A Kreybig-hagyaték: az 1: 25 000 méretarányú talajismereti térképszelvények és azok magyarázó kötetei, az 1: 75 000 méretarányú tájtermesztési körzetek térképszelvényei; mindezek tanulmányozása páratlan iskola volt számára az ország talajadottságainak megismeréséhez. Főként az alluviális2 területek (egykori lápvidékek, sárrétek, kis medencék, turjánok, vápák, semjékek) láptalajait, lápos réti talajait és lápi eredetű (tőzeg, lápföld, lápi mész) nyersanyagait kutatta, térképezte. A fúráshelyek kitűzése, lemélyítése, a rétegsorok vizsgálata, minősítése, térképezése képezte a feladatait. Időközben földmérő és földrendező mérnöki diplomát szerez az Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői (székesfehérvári) Karán (1975). A hazai talajadottságok ismeretei (Kreybig-hagyatékai), az egyetemi tanulmányai, és a talajkutató tevékenysége - ezek egyidejű összekapcsolódásai - az alkotva tanulás kivételes helyzetét; szintéziseit jelentették az életpálya első időszakában. Évtizedeken át végezte - minden évben kora tavasztól késő őszig - és tervezte, szervezte, irányította a láptalaj- és lápos réti talaj-régiók földtani, talajtani kutatásait, térképezéseit, készítette azok kutatási összefoglaló jelentéseit. Az egyes láptalaj-régiók (Nagyberek és környéke, Kis-Balaton és környéke, Tapolcai-medence, Fertő-Hanság-medence, Fejér vármegyei Sárrét, Marcal-völgy stb., összesen 10) dokumentációinak elkészítése után a kutatási eredményeket - az egyes talajrégiókról szóló tudományos dolgozataiban - az Akadémiai Kiadó folyóirataiban angol, német, orosz nyelvű összefoglalókkal ismertette (Agrokémia és Talajtan, Földtani Közlöny, Földrajzi Értesítő). Munkáival bekapcsolódott a Nemzetközi Láp- és Tőzegkutatató Társaság (International Peat Society) működésébe, részt vett rendezvényein, tanulmányutakon, Finnországban, Belorusziában, Lengyelországban, Skóciában, Németországban, Ausztriában; előadásokkal, publikációkkal is. Rendszeresen tanulmányozta a nemzetközi szakirodalmat; az IPS Bulletint (az International Peat Society kiadványait), a Torfjanaja Promüslennoszty orosz, a Torfnachrichten német, a Torf lengyel szakfolyóiratokat. Az 1984-ben megalakuló Talajjavító Nyersanyag-kutatási és Tervező Iroda (Mezőgazdasági Földtani Szolgálat) vezetője lett. Az Iroda vezetőjeként (1984-1998) valamennyi talajjavító ásványi nyersanyag (mészkő- és dolomitörlemények, alginit, zeolit, bentonit, lignitporos gipszanhidrid stb. ) műszaki, gazdasági kérdéseivel, a meliorációs tervezési, fejlesztési feladatokkal is foglalkozott, a talajjavító vállalatok (és a talajjavítási feladatok) rendszerváltozás utáni sajnálatos felszámolásáig.

A láptalajokról, lápi eredetű nyersanyagokról szóló könyvét Stefanovits-akadémikus lektorálta, és főként az ő sürgetésére elkészíti a tudományos fokozat megszerzésére irányuló előterjesztését. A MTA Tudományos Minősítő Bizottsága által meghatározott aspirantúra vizsgakötelezettségeit az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzi, a további elméleti és gyakorlati feladatokkal kapcsolatos ismereteket a Brémai Talajtechnológiai Intézetben szerzi. 1986-ban védte meg a "Mennyiségi és minőségi változások szerepe a magyarországi tőzeglápok hasznosításában" című kandidátusi értekezését. Tudományos fokozata − munkái,eredményei − alapján az Eötvös Loránd Tudományegyetem "természettudományi doktor"-rá avatja (1987). Az értekezés ismeretanyagát az MTA Földrajztudományi Kutatóintézete könyv alakban, Marosi Sándor akadémikus előszavával "Lápképződés, lápmegsemmisülés" címmel jelentette meg (1988). 1999-2002 között a Környezetgazdálkodási Intézet Tájhasználati Irodavezetője.

Négy évtizedes talajkutató, talajtérképező tevékenysége és tudományos fokozata alapján, pályázattal nyerte el egyetemi docensi kinevezését az Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői (székesfehérvári) Karának Tanszékére. Több mint húsz éven át, nyugállományba vonulásáig oktatta, gondozta a Földtan,Talajtan, Földminősítés, Földhasználat tantárgyakat, a földmérő, földrendező (kataszteri) mérnökképzés keretében. Földhasználat, Földminősítés tantárgyakat meghívott előadóként néhány szemeszterben a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen is oktatta.

Lábjegyzet:

1 - Kreybig Lajos életpályája kezdetén hadmérnök-térképész (topográfus) volt, és miután leszerelt, a Műegyetemen vegyészmérnöki diplomát, doktori címet szerzett, és ezután a saját birtokán létesített talajbiológiai, talajkémiai laboratóriumot. 1930-ban kinevezték a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó Magyar Állami Földtani Intézet talajbiológiai csoportjának vezetőjévé. 1933-ban a Talajtani Osztály bevonásával megtervezte és megszervezte (az őróla elnevezett) Magyarország és Európa első legkorszerűbb és legrészletesebb 1: 25 000 méretarányú "átnézetes talajismereti" térképezését. A Gauss-Krűger vetületi rendszerű és szelvényezésű (katonai) topográfiai térképi alapon történő talajfelvételezés, ill. talajtérképezés a háború után 1951-ben fejeződött be. Kreybig nevéhez fűződik az 1: 75 000 méretarányú "tájtermesztési térkép" elkészítése, és mindezek alapján Magyarország talajföldrajzi tájainak meghatározása is. A Kreybig-térképek a leggyakrabban és legtöbbféle céllal használt talajtérképek Magyarországon. Munkássága alapján a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagjává választották és Kossuth-díjjal tüntették ki.

2 - Alluviális: a földtörténeti jelenkorban kialakult áradmányos, üledékes vagy hordalékos talaj.

Munkássága Lápi eredetű szervesanyag-tartalékaink mezőgazdasági hasznosítása (Mezőgazdasági Kiadó, 1977) című művében egyedülállóan ismerteti az ország láptalajait és lápi eredetű; tőzeg, lápföld, lápi mész nyersanyagait, azok mennyiségi, minőségi, települési viszonyait, fizikai, kémiai, technológiai adottságait és különböző hasznosítási lehetőségeit. A könyvnek meghatározó szerepe volt a szántóföldi kertészeti és az üveg vagy fólia alatti termesztés fejlődésében; a különböző starterek, föld- és tápanyagkeverékek, virágföldek, tőzeges komposztok, tőzeges kevert-trágyák előállításában, országos elterjedésében. Kidolgozta a lápi eredetű nyersanyagok felderítő (200x200 m), előzetes (100x100 m), és részletes (50x50 m) fázisú, ill. fúráshálózatú kutatási, térképezési módszereit.

A Központi Földtani Hivatal megbízásából; irányításával, részvételével készült el az Országos Láptalaj- és a Tőzeg, Lápföld, Lápi mész Kataszter (1982). A Kataszter alapján kerültek Országos Ásványvagyon Nyilvántartásba a lápi eredetű (tőzeg, lápföld, lápi mész) nyersanyagok területi és vagyon adatai (1983-1984). A Kataszter térkép-dokumentációival felmért kitermelt területek; vizes élőhelyei, a lápi vegetáció és fauna újraképződési helyei, ismeretanyagai segítették a Természetvédelmi Hivatal szervezetét a természeti területek, vizes élőhelyek meghatározásában (1985-1995).

A Külkereskedelmi Minisztérium közvetítésével, kanadai vállalkozó megbízásából manitóbai tőzeglelőhely földtani kutatási, kitermelési dokumentációját is elkészíti (1982-1983). Talajjavítási útmutató című könyve (Mezőgazdasági Kiadó, 1984) máig egyedülálló részletességgel, úgynevezett "tükörben" mutatja be az ország termőföldjeit, talajtechnológiai adottságait, alapadatait. A "tükör" azt jelenti, hogy a könyvet kinyitva