Jerzy Kosiński (született Józef Lewinkopf) lengyel származású amerikai regényíró, a PEN amerikai szervezetének kétszeres elnöke, aki elsősorban angolul írt. Lengyelországban született, túlélte a második világháborút, és fiatalként az Egyesült Államokba emigrált, ahol állampolgárságot kapott.
Különféle regényeiről volt ismert, köztük a Being There (1971)Date of publication from Kirkus Reviews. Excerpts were published in magazines in fall 1970, confusing the publication date of the book. See https://www.kirkusreviews.com/book-reviews/jerzy-kosinski/being-there/ Retrieved 14 February 2023. és a The Painted Bird (1965), amelyeket 1979-ben, illetve 2019-ben filmre adaptáltak.
Életrajza Kosiński Józef Lewinkopf névvel született zsidó szülők gyermekeként a lengyelországi Łódźban.Moshe Pelli: The Shadow of Death: Letters in Flames. University Press of America, 2007. Gyermekként a második világháború alatt Közép-Lengyelországban élt, hamis személyazonossággal, Jerzy Kosińskival, amelyet apja adott neki. Eugeniusz OkońEugeniusz Okoń (Radomyśl nad Sanem, 1881. december 25., Olszany, 1949. január 19.) - katolikus pap, a lengyel parasztmozgalom aktivistája, a Chłopskie Stronnictwo Radical elnöke, a Tarnobrzegi Köztársaság társszervezője, a törvényhozó szejm tagja a Második Lengyel Köztársaságban. katolikus pap hamisított keresztlevelet állított ki neki, és a Lewinkopf család túlélte a holokausztot a helyi falusi lakosoknak köszönhetően, akik segítséget ajánlottak a lengyel zsidóknak, gyakran nagy kockázattal. Kosiński apjának nemcsak a város vezetői és papjai segítettek, hanem olyan személyek is, mint Marianna Pasiowa, egy földalatti hálózat tagja, amely segített a zsidóknak elkerülni az elfogást. A család nyíltan élt Dąbrowa Rzeczyckában, Stalowa Wola közelében, és a közeli Wola Rzeczyckában járt templomba, a Kępa Rzeczycka-i falusiak támogatásával. Egy ideig Rzeczyca Okrąglában egy katolikus család biztosította őket. Jerzy még ministránsként is szolgált a helyi templomban.James Park Sloan. Jerzy Kosiński: A Biography (New York: Dutton/Penguin, 1996), pp.7–54.
Mivel Kosiński apja az új lengyelországi kommunista rezsimhez igazodott, családja háború utáni élete viszonylag jómódú volt. A háború befejeztével Kosiński és szülei Jelenia Górába költöztek. 22 éves korára a Łódźi Egyetemen szerzett történelem és szociológia szakos diplomát. Ezután tanársegéd lett a Lengyel Tudományos Akadémián. Kosiński a Szovjetunióban is tanult, és a lengyel hadseregben mesterlövészként szolgált. Életrajzírója azt mondta, hogy Kosinski nem szerette a konformitást, és ezért a kommunizmust, amelyre apja hűséget esküdött, és antikommunista nézeteket alakított ki.
Hogy 1957-ben kivándorolhasson az Egyesült Államokba, létrehozott egy hamis alapítványt, amely állítólag szponzorálta őt. Később azt állította, hogy hamisította a prominens kommunista hatóságok leveleit, amelyek garantálták, hogy lojálisan visszatér Lengyelországba, ahogyan azt az országot elhagyó személyektől megkövetelték.
Kosiński először alkalmi munkákban dolgozott, hogy boldoguljon, többek között teherautót vezetett, és a Columbia Egyetemen végzett. 1965-ben amerikai állampolgár lett. 1967-ben a Guggenheim-ösztöndíjtól és 1968-ban a Ford Alapítványtól kapott támogatást. 1970-ben elnyerte az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia irodalmi díját. A támogatások lehetővé tették számára, hogy írjon egy politikai non-fiction könyvet, amely új lehetőségeket nyitott meg. Előadó a Yale, Princeton, Davenport és Wesleyánus egyetemeken.
Kosiński a fotóművészetet gyakorolta, egyszemélyes kiállításokkal a varsói Krzywe Koło Galériában (1957) és a New York-i Andre Zarre Galériában (1988).
1962-ben Kosiński feleségül vette Mary Hayward Weir amerikai acélörökösnőt, aki tizennyolc évvel idősebb volt nála. Négy év múlva elváltak. Weir 1968-ban halt meg agydaganatban, kihagyva Kosińskit a végrendeletéből. Házasságát a Blind Date (Vakrandi) című regényében képzelte el, Mary-Jane Kirkland álnéven Weirről beszélve. Kosiński később, 1968-ban feleségül vette Katherina "Kiki" von Fraunhofer (1933–2007) marketingtanácsadót és bajor nemesi leszármazottat.
Halála Élete vége felé Kosiński számos betegségben szenvedett, és kérdések merültek fel a munkájában előforduló plágiummal kapcsolatban. 50-es évei végén már szabálytalan szívveréstől szenvedett.Taylor, John. "The Haunted Bird: The Death and Life of Jerzy Kosinski ", New York Magazine, June 15, 1991.
1991. május 3-án halt meg, halálos mennyiségű alkoholt és kábítószert fogyasztva, majd egy műanyag zacskót csavart a fejére, és megfulladt. Öngyilkos levele így szólt: "Most egy kicsit tovább alszom magam, mint máskor. Nevezzük örökkévalóságnak."Article in Newsweek, May 13, 1991. Kívánsága szerint Kosińskit elhamvasztották, Óscar de la Renta pedig kiszórta hamvait otthona közelében a Dominikai Köztársaságban, a Casa de Campo egyik kis öblében.
Nevezetes regények Kosiński regényei megjelentek a The New York Times bestseller listáján, és több mint 30 nyelvre fordították le őket, 1991-ben 70 millióra becsülték az összértékesítést.
The Painted Bird A The Painted Bird (A festett madár) Kosiński vitatott 1965-ös regénye, egy kitalált beszámoló, amely egy ismeretlen vallási és etnikai hátterű fiú személyes élményeit mutatja be, aki a második világháború alatt Kelet-Európa azonosítatlan területein kóborol, és menedéket keres egy sor ember között, akik közül sokan brutálisan kegyetlenek és sértőek akár vele, akár másokkal szemben.
Nem sokkal azután, hogy a könyv megjelent az Egyesült Államokban, Kosińskit az akkori kommunista lengyel kormány azzal vádolta meg, hogy lengyelellenes, különösen a rezsim 1968-as anticionista kampányát követően."Poland Publishes 'The Painted Bird'" , The New York Times, April 22, 1989. A könyvet az első kiadástól kezdve a kommunista kormány 1989-es bukásáig Lengyelországban betiltották. Amikor végül kinyomták, lengyelek ezrei álltak Varsóban nyolc órán keresztül, hogy megvásárolják a Kosiński által dedikált mű példányait. A lengyel irodalomkritikus és a Varsói Egyetem professzora, Paweł Dudziak megjegyezte, hogy "írójának tisztázatlan szerepe ellenére a The Painted Bird teljesítmény az angol irodalomban". Hangsúlyozta, hogy mivel a könyv szépirodalmi mű, és nem a való világ eseményeit dokumentálja, a lengyelellenesség vádja csak abból fakadhat, ha túlságosan szó szerint értelmezzük.Dudziak, Paweł. JERZY KOSIŃSKI, 2003. Retrieved April 10, 2007.
A könyv ajánlásokat kapott Elie Wieseltől, aki a The New York Times Book Review-ban azt írta, hogy "az egyik legjobb... Mély őszinteséggel és érzékenységgel megírva". Richard Kluger, a Harper's Magazine számára ismertetve ezt írta: "Rendkívüli... szó szerint megdöbbentő... az egyik legerősebb könyv, amit valaha olvastam." Jonathan Yardley, a The Miami Herald számára ismertetve ezt írta: "A II. világháborúból kibontakozó figyelemre méltó fikciók közül semmi sem áll magasabban, mint Jerzy Kosiński The Painted Bird című műve. Csodálatos műalkotás, és az egyéni akarat ünnepe. Senki sem felejti el, aki elolvassa; aki elolvassa, senkit sem fog elnyomni tőle.”From book promotional advertisement by Barnes & Noble
A könyv fogadtatása azonban nem volt egyöntetűen pozitív. Több állítás is felmerült ellene, miszerint Kosiński plágiumot követett el A festett madár című írásában. (Lásd lent a „Kritika” részt.)
Steps A Steps (1968) című regénye, amely rengeteg lazán összekapcsolt részt tartalmaz, elnyerte az Egyesült Államok szépirodalmi nemzeti könyvdíját.
David Foster Wallace amerikai regényíró úgy jellemezte a Steps-t, mint "hihetetlenül hátborzongató kis allegorikus tablóképek gyűjteménye tömör, elegáns hangon, ami semmihez sem fogható". Wallace dicsérően folytatta: "Csak Kafka töredékei jutnak közel ahhoz, ahol Kosiński ebben a könyvben jár, ami jobb, mint minden más, amit valaha csinált együttvéve." Samuel Coale Kosiński fikciójáról 1974-ben azt írta, hogy "a Steps narrátora például nem más, mint egy testetlen hang, amely valami szürrealista vadonban üvölt."Samuel Coale. The Quest for the Elusive Self: the Fiction of Jerzy Kosiński. Critique: Studies in Modern Fiction. 14, (3), pp. 25–37. Quoted in: Harold Bloom. Twentieth-century American Literature.. Chelsea House Publishers, 1985. ,
Being There
Kosiński egyik jelentősebb munkája a Being There (1971), amely az amerikai médiakultúra abszurd valóságának szatirikus szemlélete. Chance, a kertész története, egy kevés jellegzetes tulajdonsággal rendelkező férfi, aki a semmiből bukkan elő, és hirtelen egy Wall Street-i iparmágnás trónörökösévé és egy elnöki politikai tanácsadóvá válik. A népszerű aggodalmakra adott egyszerű és egyértelmű válaszait látnokiként dicsérik, annak ellenére, hogy valójában senki sem érti, amit valójában mond. Sok kérdés övezi titokzatos származását, és a hátterében lévő hiányosságok kitöltése lehetetlennek bizonyul.
A regényből 1979-ben készült film,Isten hozta, Mr... (film) Hal Ashby rendezésében, a főszerepben Peter Sellers, akit Oscar-díjra jelöltek a szerepért, és Melvyn Douglas, aki elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat. A forgatókönyvet a díjnyertes forgatókönyvíró, Robert C. Jones és Kosiński közösen írták. A film 1981-ben elnyerte a Brit Film- és Televízióművészeti Akadémia legjobb forgatókönyvének díját, valamint 1980-ban az Amerikai Írók Céhe díját (vásznon) a legjobb más médiumból adaptált vígjáték kategóriában. 1980-ban jelölték a Golden Globe legjobb forgatókönyvének díjára (mozgókép).
Kritika Eliot WeinbergerEliot Weinberger (1949. február 6. –) kortárs amerikai író. amerikai író, esszéista, szerkesztő és műfordító szerint nem Kosiński A festett madár szerzője. Weinberger a 2000-es Karmic Traces című könyvében azt állította, hogy Kosiński nem beszélt folyékonyan angolul az írásakor.Eliot Weinberger Genuine Fakes in his collection Karmic Traces; New Directions, 2000,
Jerzy Kosiński: A Biography by James Park Sloan recenziójában D.G. Myers, a Texas A&M Egyetem angol docense ezt írta: "Kosinski éveken át úgy tartotta a The Painted Bird-öt, mint a holokauszt során szerzett saját tapasztalatainak igaz történetét. Jóval a megírása előtt a lengyel parasztság között bujkáló gyermekkorának hátborzongató meséivel kedveskedett barátainak és vacsoravendégeinek. Azok közé tartozott, akiket lenyűgözött, Dorothy de Santillana, a Houghton Mifflin vezető szerkesztője, akinek Kosiński elárulta, hogy van egy kézirata, amely az ő tapasztalatain alapul. A könyv kiadásra való átvételekor Santillana azt mondta: „Megértettem, hogy bármilyen kitaláltnak is hangzik az anyag, ez egyenes önéletrajz." Bár Kosiński elállt ettől az állítástól, ezt soha nem tagadta meg teljesen."
M.A. Orthofer Weinberger állításával foglalkozott: "Kosinski sok tekintetben hamisított – talán közel olyan valódi, mint azt Weinberger akarhatja. (A legjobb hamisítványok egyik aspektusa az a kétség, hogy esetleg valami hitelesség van mögöttük – ahogy Kosinski esetében is.) Kosinski híresen szeretett úgy tenni, mintha nem ő maga lenne (mint a könyveinek sok szereplője), időnként álnéven publikált, és láthatóan plagizált és hamisított balra-jobbra.
Kosiński ezekkel az állításokkal foglalkozott a The Painted Bird 1976-os újrakiadásának bevezetőjében, mondván, hogy "a jó szándékú írók, kritikusok és olvasók tényeket kerestek, hogy alátámasszák állításaikat, miszerint a regény önéletrajzi jellegű. Engem akartak a nemzedékem szószólójának szerepébe juttatni, különösen azoknak, akik túlélték a háborút; de számomra a túlélés egyéni cselekvés volt, amely kiérdemelte a túlélőnek azt a jogát, hogy csak a maga nevében beszéljen. Úgy éreztem, az életemről és a származásomról szóló tényeket nem szabad a könyv hitelességének próbájára használni, mint ahogy arra sem, hogy az olvasókat A festett madár olvasására ösztönözzék. Ráadásul akkor is úgy éreztem, ahogy most is, hogy a szépirodalom és az önéletrajz nagyon különböző módok."
Plágium vádak