John William Cheever amerikai novella- és regényíró. Néha „a külvárosi Csehovnak” is nevezik.
Elbeszélései többnyire Manhattan Upper East Side-on játszódnak; a westchester-i külvárosok; régi Új-Anglia-i falvak, amelyek a Massachusetts állambeli Quincy körüli South ShoreSouth Shore – Massachusetts déli partja egy földrajzi régió, amely Bostontól délre és keletre Cape Cod felé húzódik a Massachusetts-öböl és a Cape Cod-öböl partjai mentén. régió városain alapulnak, ahol született; és Olaszországban, különösen Rómában. Novellái között szerepelt: „The Enormous Radio”, „Goodbye, My Brother”, „The Five-Forty-Eight”, „The Country Husband” és „The Swimmer”, valamint öt regényt is írt: The Wapshot Chronicle (National Book Award, 1958),"National Book Awards – 1958" . National Book Foundation. Retrieved 2012-03-14. (With essay by Neil Baldwin from the Awards 50-year anniversary publications and from the Awards 60-year anniversary blog.) The Wapshot Scandal (William Dean Howells-érem, 1965), Bullet Park (1969), Falconer (1977) és Oh What a Paradise It Seems (1982) című novella.
Fő témái közé tartozik az emberi természet kettőssége: olykor a karakter tisztességes társadalmi személyisége és a belső korrupció közötti különbségként dramatizálják, néha pedig két szereplő (gyakran testvérek) közötti konfliktusként, mindkettő kiemelkedő aspektusait testesítik meg – a világosságot és a sötétséget, a testet és a szellemet. Számos műve egy eltűnőben lévő életmód iránti nosztalgiát is kifejez (amint azt a mitikus St. Botolph-ok idézik a Wapshot-regényekben), amelyet a megmaradt kulturális hagyományok és a mélységes közösségi érzés jellemez, szemben a modern külvárosok elidegenítő nomádságával.
Az ő novelláiból készült összeállítás, a The Stories of John Cheever elnyerte a szépirodalmi Pulitzer-díjat 1979-ben és a National Book Critics Circle Award-ot, első puhakötésű kiadása pedig 1981-ben National Book Award-ot."National Book Awards – 1981". National Book Foundation. Retrieved 2012-03-14. With essays by Willie Perdomo, Matthew Pitt, and Robert Wilder from the Awards 60-year anniversary blog.Cheever's Stories won the 1981 award for paperback Fiction. From 1980 to 1983 in National Book Awards history there were dual hardcover and paperback awards in most categories. Most of the paperback award-winners were reprints, including this one.
Fiatalkora és tanulmányai John William Cheever a massachusettsi Quincyben született Frederick Lincoln Cheever és Mary Liley Cheever második gyermekeként. Apja virágzó cipőkereskedő volt, és Cheever gyermekkorának nagy részét egy nagy viktoriánus házban töltötte, a 123 Winthrop AvenueSusan Cheever, Home Before Dark: A Personal Memoir of John Cheever by His Daughter (New York: Houghton Mifflin, 1984), 84. szám alatt, Wollaston akkori előkelő külvárosában, Massachusetts államban. Az 1920-as évek közepén azonban, amikor a New England-i cipő- és textilipar hosszú hanyatlásnak indult, Frederick Cheever elvesztette pénze nagy részét, és sokat kezdett inni. A számlák kiegyenlítésére Mary Cheever ajándékboltot nyitott Quincy belvárosában – ez „mélységes megaláztatás” a család számára, ahogy John látta.From Cheever's unpublished journal, on deposit at Houghton Library, Harvard University. 1926-ban Cheever egy magániskolába kezdett járni (Thayer AcademyA Thayer Academy egy magán, koedukált, főiskolai előkészítő nappali iskola Braintree-ben.), de a légkört fojtogatónak találta, és gyengén teljesített, végül 1928-ban átkerült a Quincy High-ba. Egy évvel később megnyert egy novellaversenyt, amelyet a Boston Herald szponzorált, és visszahívták a Thayerhez, mint "speciális diák" akadémiai próbaidőre. Az osztályzatai azonban továbbra is rosszak voltak, és 1930 márciusában dohányzás miatt vagy kirúgták, vagy (nagyobb valószínűséggel) önszántából távozott, amikor az igazgató ultimátumot adott neki, amely szerint vagy jelentkeznie kell, vagy távoznia. A 18 éves Cheever gunyoros beszámolót írt erről az élményről, "Expelled" (Kiutasítva) címmel, amely később megjelent a The New Republic-ban (1930).Jon [sic] Cheever, "Expelled", in The New Republic, October 1, 1930, 171–4.
Ez idő tájt Cheever bátyja, Fred, aki 1926-ban a család pénzügyi válsága miatt kénytelen volt visszavonulni a Dartmouthból, újra belépett Cheever életébe, „amikor a helyzet a legfájdalmasabb és legkritikusabb volt”, ahogy Cheever később írta. A Kreuger & Toll 1932-es összeomlása után, amelybe Frederick Cheever befektette a megmaradt pénzét, a Winthrop Avenue-i Cheever-ház elveszett a kizárás miatt. A szülők elváltak, míg John és Fred együtt laktak a bostoni Beacon Hillen. 1933-ban John ezt írta Elizabeth Amesnek, a Yaddo művésztelep igazgatójának, Saratoga Springsben, New York államban: „A város elhagyásának gondolata soha nem volt ennyire távoli vagy kívánatos.”The Letters of John Cheever, ed. Benjamin Cheever (New York: Simon and Schuster, 1988), p. 33. Ames visszautasította első jelentkezését, de a következő évben helyet ajánlott neki, ami után Cheever úgy döntött, hogy megszakítja a bátyjához fűződő "rossz kötődését". Cheever 1934 nyarát YaddóbanYaddo Art colony töltötte, amely élete nagy részében második otthonaként szolgált.
Pályafutása Korai írások A következő néhány évben Cheever megosztotta idejét Manhattan, Saratoga, Lake George (ahol a Yaddo tulajdonában lévő Triuna-sziget gondnoka volt) és Quincy között, ahol továbbra is látogatta szüleit, akik kibékültek és egy lakásba költöztek a Spear Street 60. szám alatt. Cheever egy rozoga Model A roadsterrel hajtott egyik helyről a másikra, de nem volt állandó lakcíme. 1935-ben Katharine WhiteKatharine Sergeant Angell White (1892. szeptember 17. – 1977. július 20.) író és a The New Yorker magazin fikciós szerkesztője volt 1925 és 1960 között., a The New Yorker munkatársa 45 dollárért megvásárolta Cheever „Buffalo” című történetét – az elsőt a sok közül, amelyet Cheever a magazinban publikál. Maxim Lieber lett az irodalmi ügynöke, 1935–1941 között. 1938-ban kezdett dolgozni a Federal Writers' Project-nélA Federal Writers' Project egy szövetségi kormányzati projekt az Egyesült Államokban, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy a nagy gazdasági világválság idején állást biztosítson a munkanélküli íróknak. Washington D. C.-ben, amit kínos ügynek tartott. A WPA Guide to New York City szerkesztőjeként Cheever-t azzal vádolták (ahogy ő fogalmazott), hogy „rendbe csavarta a néhány hihetetlenül lusta barom által írt mondatokat”.The Letters of John Cheever, ed. Benjamin Cheever (New York: Simon and Schuster, 1988), 47. Kevesebb mint egy év után felmondott, és néhány hónappal később megismerkedett leendő feleségével, Mary Winternitzcel, aki hét évvel fiatalabb volt. Milton Winternitz, a Yale Medicine School dékánjának lánya, és Thomas A. Watson unokája volt, aki Alexander Graham Bell asszisztense volt a telefon feltalálása során. 1941-ben házasodtak össze.
Cheever 1942. május 7-én vonult be a hadseregbe. Első novellagyűjteménye, a The Way Some People Live 1943-ban jelent meg, vegyes kritikák mellett. Cheever maga is megvetette a könyvet, mint "kínosan éretlen"-t, és élete hátralevő részében megsemmisített minden példányt, amelyre csak rátehette a kezét. A könyv azonban megmenthette az életét, miután Leonard Spigelgass őrnagy, az MGM ügyvezetője és a hadsereg jelzőhadtestének (Army Signal Corps) tisztje kezébe került, akit Cheever „gyermeki csodaérzése” fogott meg.Glad Tidings: A Friendship in Letters, ed. John D. Weaver (New York: Harper Collins, 1993), 58. Még azon a nyár elején Cheevert a Queens-i Astoriában lévő egykori Paramount stúdióba helyezték át, ahová metróval ingázott a Manhattan chelsea-i lakásából. Eközben régi gyalogos századának nagy része meghalt egy normandiai tengerparton a D-napi invázió során. Cheever lánya, Susan 1943. július 31-én született.
A háború után Cheever és családja egy bérházba költözött a 400 East 59th Street alatt, a Sutton Place közelében, Manhattanben; az elkövetkező öt évben szinte minden reggel az egyetlen öltönyébe öltözött, és lifttel felment az alagsori szobalány szobájába, ahol boxerre vetkőzött, és ebédig írt. 1946-ban 4800 dollár előleget fogadott el a Random House-tól, hogy folytathassa a The Holly Tree című regényén való munkát, amelyet a háború alatt abbahagyott. A "The Enormous Radio" a The New Yorker 1947. május 17-i számában jelent meg – egy kafkai mese egy baljós rádióról, amely egy New York-i lakóház bérlőinek magánbeszélgetéseit sugározza. Megdöbbentő előrelépés Cheever korai, naturalisztikusabb munkájában, a történet rajongói levelet váltott ki a magazin ingerült szerkesztőjétől, Harold Rosstól: „Emlékezetes lesz, különben hal vagyok.”Letters from the Editor: The New Yorker's Harold Ross, ed. Thomas Kunkel (New York: Modern Library, 2000), 308. Cheever fia, Benjamin 1948. május 4-én született.
Középpálya Cheever munkája hosszabb és összetettebb lett, nyilvánvalóan tiltakozásul a The New Yorkerre azokban az években jellemző „slice of life”A Slice of life a művészet és a szórakozás hétköznapi élményeinek ábrázolása. A színházban az „életszelet” a naturalizmusra utal, míg az irodalmi szóhasználatban egy olyan narratív technika, amelyben egy szereplő életének látszólag önkényes eseménysorát mutatják be, gyakran hiányzik a cselekményfejlődés, a konfliktus és a kifejtés, valamint gyakran nyitott a befejezés. fikció ellen. A „The Day the Pig Fell into the Well” (A nap, amikor a disznó beleesett a kútba) korai vázlata – egy hosszú történet kidolgozott csehovi árnyalatokkal, aminek az a célja, hogy "valami rondószerűen működjön", ahogy Cheever írta barátjának és a New Yorker szerkesztőjének, William Maxwellnek – 1949-ben készült el, bár a folyóirat csak öt évvel később adott helyet neki. 1951-ben Cheever megírta a "Goodbye, My Brother" című novellát, egy borongós nyár után a Martha's Vineyard-on. Nagyrészt e két történet alapján (akkor még kéziratban volt) Cheever Guggenheim-ösztöndíjat kapott. 1951. május 28-án Cheever beköltözött Beechwoodba (Bükkfa birtok), Frank A. VanderlipFrank Arthur Vanderlip Sr. (1864. november 17. – 1937. június 30.) amerikai bankár és újságíró. bankár külvárosi birtokára,"How Cheever Really Felt About Living in Suburbia" by Joseph Berger, The New York Times, April 30, 2009 (p. CT1, 5/3/09, CT ed.). Retrieved 5/2/09. Scarborough-on-Hudson westchesteri falucskájában, ahol bérelt egy kis házikót a birtok szélén. A házat véletlenül Cheevers előtt egy másik külvárosi krónikás, Richard Yates foglalta el. Scarborough-ban alkalmi önkéntesként dolgozott a Briarcliff Manor tűzoltóságnál.
Cheever második gyűjteménye, a The Enormous Radio 1953-ban jelent meg. A kritikák többnyire pozitívak voltak, bár Cheever hírneve továbbra is csorbát szenvedett a The New Yorkerrel való szoros kapcsolata miatt (amelyet olyan befolyásos kritikusok, mint Dwight Macdonald középső szemöldöknek tartottak), és különösen fájdalmas volt. J. D. Salinger Nine Stories kilenc történetét kedvelték, amely nagyjából ugyanebben az időben jelent meg. Eközben a Random House követelte Cheevertől, hogy készítsen egy publikálható regényt, vagy fizesse vissza az előlegét, mire Cheever megírta Mike Bessie-t a Harper & Brothers-nél ("Ezek a régi csontok eladók"), aki kivette őt a Random House szerződéséből. 1956 nyarán Cheever befejezte a The Wapshot Chronicle-t, miközben a Maine állambeli Friendshipben nyaralt, és kapott egy gratuláló táviratot William Maxwelltől: „WELL ROARED LION” (Helyes a bőgés, oroszlán!).The Letters of John Cheever, 179. A "The Housebreaker of Shady Hill" filmjogok eladásából befolyt bevételből Cheever és családja a következő évet Olaszországban töltötte, ahol fia, Federico 1957. március 9-én megszületett ("Fredericknek akartuk hívni", Cheever ezt írta: "de itt természetesen nincs K az ábécében, és egy-két óra múlva feladtam.").The Letters of John Cheever, 196.