Nova Petrópolis egy község (município) Brazília Rio Grande do Sul államában. Népességét 2021-ben főre becsülték. A Gaúcho-hegység kertjének is nevezik.
Nevének eredete Egyes vélemények szerint a Rio de Janeiro-beli Petrópolis, a császári család nyaralóhelye után nevezték el, a község központjával és környékével való hasonlóság miatt. Mások szerint II. Péter brazil császár tiszteletére kapta nevét.
Története Területét erdők borították és természeti népek népesítették be, akik később többször összecsaptak az európai bevándorlókkal (feljegyzések szerint Nova Petrópolisban halt meg az utolsó telepes a bennszülöttek keze által). A hely gyarmatosításáról a farroupilha-felkelés leverése (1845) után döntöttek, és a kijelölt Colônia Nova Petrópolis tartományi telepet 1858-ban kezdték benépesíteni. Az első telepesek főként pomerániaiak és szászok voltak. A pomerániaiak, akik hozzászoktak a nehéz mezei munkához és a nélkülözésekhez, könnyebben boldogultak az új hazában; azonban a szász iparosoknak nehéz volt a környezethez és a mezőgazdasághoz való alkalmazkodás. A németeken kívül csehek, franciák, belgák, hollandok, lengyelek, oroszok, írek, skótok is letelepedtek.
Nova Petrópolist 1858-ban São Leopoldo kerületévé nyilvánították, majd 1875-ben az abból kiváló São Sebastião do Caí kerülete lett. Az oktatási rendszert, a vallásgyakorlást a német hagyományok szerint szervezték meg. Az 1893–1895-ös föderalista forradalom alatt a gyarmati régió magukat forradalmároknak nevező bandák áldozatává vált. A hatóságok hiánya miatt a telepesek saját kezükbe vették a közbiztonságot, és Alfredo Steglich németországi mintára lövészekből álló félkatonai alakulatot hozott létre. A lakosok sikeresen ellenálltak a banditák támadásainak, akiket végül néhány összecsapás után legyőztek. 1902-ben Theodor Amstad svájci pap vezetésével itt alapították meg Latin-Amerika első hitelszövetkezetét, amely ma is működik, így Nova Petrópolist a kooperativizmus fővárosaként (Capital do Cooperativismo) is ismerik.
A két világháború között a Vargas-diktatúra politikája mélyen érintette a régió német társadalmi-kulturális struktúráit, különösen az oktatást, kisebb mértékben az egyházat és a társaságokat. Brazília 1942-es belépése a második világháborúba fokozta a németek elnyomását és üldöztetését, amely az egész régió hanyatlását eredményezte. Az ország újbóli demokratizálódásával megkezdődött az újjáépítés folyamata, Nova Petrópolis pedig 1954-ben függetlenedett és 1955-ben önálló községgé alakult.
Leírása Székhelye Nova Petrópolis, további kerületei Dos Boêmios, Pinhal Alto, Vale do Rio Caí. Az állam úgynevezett Colônia Baixa részén, a Gaúcho-hegység Hortenzia-vidékén fekszik, a Caí folyó völgyében; a községközpont 596 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, Porto Alegretől 76 kilométerre. Éghajlata szubtrópusi, az évi átlaghőmérséklet 17 ºC, a csapadékmennyiség 1659 mm.
Nova Petrópolist a Gaúcho-hegység kertjének is nevezik (Jardim da Serra Gaúcha), mivel a régió egyik legvirágosabb városa, emellett pedig fenséges természeti látnivalókkal rendelkezik. Áthalad rajta a Rota Romântica, a túlnyomórészt német jellegű községeket összekötő tematikus turistaút. A községben erősen jelen van a német kultúra, építészet és hagyomány.
A 20. század közepén agrárközségként írták le, a 21. század elején gazdaságának legnagyobb részét a szolgáltatások, kisebb részét az ipar teszi ki. A lakosság háromnegyede lakik városon.
Jegyzetek
Kategória:Rio Grande do Sul állam községei