Poroszkay Béla Péter János (Szántova, 1847. szeptember 27. – Nagybecskerek, 1919. október 22.) vármegyei főügyész, hitelszövetkezeti hálózat-alapító, agrárius szakíró, királyi tanácsos

Pályafutása Poroszkay Ignác mérnök, író és Kováts Katalin gyermeke. Elemi iskoláit a Bács-Bodrog vármegyei Szántován végezte el, majd középiskolába Székesfehérváron járt. A jogi pálya mellett kötelezte el magát, jogi egyetemi tanulmányait Budapesten, Bécsben és Prágában végezte el. 1873-ban nevezték ki Torontál vármegye alügyészévé, s már egy év múlva, 1874-ben főügyészi rangba került. Széles körű tanulmányutakat tett, szinte valamennyi földrészen járt: Német-, Francia-, Olasz-, Svédországban, Angliában, Oroszországban, Norvégiában és Amerikában, ahol főleg a gazdasági és szövetkezeti intézményeket választotta tanulmányozása tárgyául. Már az 1880-as években mozgalmat indított a délvidéki szövetkezetek alapítása érdekében és meghonosította a Torontál megyei községi takarékpénztárakat. 1896 óta száznál több hitelszövetkezetet alapított megyéjében, s a Torontál megyei Központi Hitelszövetkezet elnöki tisztét is betöltötte.

Agrárius szemléletű volt, agrárpolitikai, társadalmi, szövetkezeti témájú cikkeket írt a Torontálba, a Nagybecskereki Hírlapba, s a Hazánk gazdasági rovatának állandó munkatársaként is publikált. Sokat tett a nagybecskereki iparvállalatok (cukorgyár), a szövetkezeti gabonaraktárak létesítése érdekében. Elnöke volt az 1909-től Nagybecskereken működő Torontáli agrárbank Rt.-nak,Kormos Alfréd (szerk.): Magyar Pénzügyi Compass 2. kötet, 1917–1918 (Budapest, 1918), 614. o. vezérigazgató elnöke az 1896-ban létrehozott Torontál vármegyei központi hitelszövetkezetnek,Kormos Alfréd (szerk.): Magyar Pénzügyi Compass 2. kötet, 1917–1918 (Budapest, 1918), 616. o. s az 1917-ben alapított nagybecskereki Téglagyári és Építőipari Részvénytársaságnak is igazgatósági tagja volt.Központi Értesítő, 1918. február 7. 11. szám, 270. o.

1916. augusztus 30-án az uralkodó királyi tanácsosi címmel ruházta fel.MNL OL K 19. Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára – Királyi könyvek, 73. kötet, 339–340. oldal

1895-ben Nagybecskerek rendezett tanácsú város határában három tagban 211 kataszteri hold, főként szántóként hasznosított földbirtoka volt, az átlaghoz képest kiemelkedő szarvasmarha- (49) és ló- (28) állománnyal.A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája II. Gazdacímtár (1897) A) Magyarország. VI. Tisza-Maros szöge 5. Torontál vármegye, 458–459. o.

Művei Miért van szükség vidéki központi hitelszövetkezetekre? Nagybecskerek, 1901, 15 o. Über die Wichtigkeit und den Nutzen der Getreide-Verkaufs-Genossenschaften. Nagybecskerek, 1902, Pleitz ny., 35 o. A Szövetkezeti magtáraknak különös fontossága hazánkban. Nagybecskerek, 1902, Pleitz ny., 43 o. Gazdasági érdekképviselet. Nagybecskerek, 1903, 33 o. A délvidéki forrongás. Hazánk, 1904. február 23. 46. szám Szövetkezeti intézményeink kiépítése. Szövetkezeti és nemzetiségi politika. [Kiad. a] Torontálmegyei Szövetkezetek Szövetsége. Nagybecskerek, 1918, Pleitz ny. 36 o.

Jegyzetek

Források

Gyászjelentése. OSZK−Pannon Egyesített Digitális Archívum

Kategória:Magyar jogászok Kategória:Magyar szakírók Kategória:1847-ben született személyek Kategória:1919-ben elhunyt személyek Kategória:Nagybecskerekiek