Pál első levele a korinthosziakhoz

jobbra|bélyegkép|256px|Halberstadti mester: Szent Pál tanít

Pál első levele a korinthosziakhoz vagy röviden 1Kor a Újszövetség protokanonikus irata, Pál apostol egyik hitelesnek tartott levele. A levél a páli levelek között a Római levél után áll, és egy Pál által alapított, társadalmilag sokszínű, görög-római városi környezetben élő keresztény közösség kérdéseire és feszültségeire válaszol.Magyar Katolikus Lexikon: „Korintusiaknak írt első levél”.Jerome Murphy-O’Connor OP: „Első levél a korintusiaknak”, in Raymond E. Brown – Joseph A. Fitzmyer – Roland E. Murphy (szerk.): Jeromos bibliakommentár II. Az Újszövetség könyveinek magyarázata. Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest.

A levél címzettje a korinthoszi egyház, amelyet Pál második missziós útján alapított, és amelynek életéről a levél több adatot őrzött meg, mint szinte bármely más korai páli közösségről.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi Szentírás könyveihez. Szent István Társulat, Budapest. A megírás helye valószínűleg Epheszosz, ideje pedig a szakirodalomban többnyire az 50-es évek közepe, különösen Kr. u. 54–57 közé esik; a levél saját adata szerint Pál pünkösdig Efezusban kívánt maradni (1Kor 16,8).A Szent István Társulati Biblia jegyzetei, 1Kor bevezetés és jegyzetek.

Az irat egyszerre egyházi fegyelmi levél, pasztorális tanítás és teológiai érvelés. Témái között szerepel a közösségi megosztottság, a kereszt teológiája, a test keresztény értelmezése, a házasság és a szüzesség, a bálványáldozati hús kérdése, az eucharisztia és a szeretetlakoma rendje, a karizmák, a szeretet elsőbbsége, valamint a test feltámadása. A levél nem egy rendezett hittani traktátus, hanem konkrét korinthoszi ügyekre adott apostoli válasz; mégis a keresztény teológia, liturgia és erkölcstan több későbbi kérdésének egyik korai forrása lett.

Címe, kánoni helye és műfaja

A levél görög címe a kézirati hagyományban a „Korinthosziakhoz írt első levél” jelentésű alakokban jelenik meg. A magyar nyelvben a korinthosziakhoz és a régebbi korinthusiakhoz alak is ismert; a kettő ugyanarra a görög városra és közösségre utal. Az újszövetségi kánonban a páli levelek csoportjába tartozik, és a hosszabb, tanításban gazdagabb levelek elején kapott helyet.

A levél műfaja az antik levélformát követi: üdvözléssel, hálaadással, a fő részben kifejtett tanítással, majd gyakorlati rendelkezésekkel és záró üdvözletekkel. A korabeli leveleknél azonban jóval terjedelmesebb, és több szakaszában az élő apostoli tanítás, a zsidó írásmagyarázat, a görög-római retorikai vita és a közösségi fegyelmezés elemei kapcsolódnak össze. Pál a levélben gyakran kérdez, ellenfelei vagy címzettjei álláspontját idézi, majd megválaszolja; ez a diatribeszerű érvelés a páli levelek egyik jellegzetes eszköze.

Szerzőség és hitelesség

A levél szerzője Pál apostol. A nyitó sorban saját neve mellett Szosztenész is szerepel: „Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér” (1Kor 1,1). Szosztenész szerepe nem teljesen tisztázott. Egyes magyarázók az Apostolok cselekedeteiben említett korinthoszi zsinagógai elöljáróval azonosítják (ApCsel 18,17), aki később kereszténnyé lehetett; mások szerint a névazonosság önmagában nem bizonyítja az azonosságot. A levélben betöltött szerepe lehetett társköszöntő, írnok vagy a korinthosziak előtt ismert tekintélyű keresztény tanú.A Szent István Társulati Biblia jegyzetei, 1Kor 1,1.

A levél páli eredetét a kutatás széles körben elfogadja, eredetiségét gyakorlatilag nem vitatták; a levél közösségi, fegyelmi és teológiai helyzete jól illeszkedik az első keresztény nemzedék ismert viszonyaihoz. A levél személyes hangvétele, az ApCsel 18-cal és a második korinthoszi levéllel való kapcsolatai, valamint a korinthoszi közösség részleteinek ismerete szintén a páli eredet mellett szól.

Keletkezési hely és idő

A levél saját adatai alapján Pál Efezusból írta: „Efezusban maradok pünkösdig” (1Kor 16,8). A levél megírása Pál harmadik missziós útjának efezusi tartózkodásához kapcsolódik, amikor a Égei-tenger két partja között élénk kereskedelmi és személyes kapcsolat állt fenn. Korinthosz és Efezus között rendszeres volt az utazás, ezért Pál több forrásból is értesülhetett a közösség helyzetéről.

A keltezésben a szakirodalom több lehetőséget tart számon. Murphy-O’Connor a legvalószínűbb időpontot Kr. u. 54 tavaszára teszi, más bevezetések és katolikus jegyzetek inkább Kr. u. 56–57, illetve 57 húsvétja körüli időponttal számolnak. A különbség főként Pál korinthoszi, efezusi és makedóniai útjainak rekonstrukciójából adódik. A levél mindenesetre Pál érett missziós korszakából származik, miután a korinthoszi közösség már kialakult, de belső rendje és teológiai önértelmezése még formálódott.

A korinthoszi levelezés

A kánoni első korinthoszi levél nem Pál legelső levele volt a közösséghez. Az 1Kor 5,9 egy korábbi, elveszett levélre utal, amelyben Pál már írt a közösségnek a tisztátalan életmóddal való közösség kérdéséről. Az 1Kor 7,1 szerint a korinthosziak is írtak Pálnak, és több gyakorlati kérdésben eligazítást kértek tőle.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi Szentírás könyveihez, a korintusi levelezésről.

A levelezés valószínű rekonstrukciója szerint Pál először egy ma nem ismert levelet küldött Korinthoszba. Ezt követte a kánoni első korinthoszi levél, amely részben Kloé embereinek híreire, részben a korinthosziak írásbeli kérdéseire válaszol. A későbbi konfliktusok és kibékülési folyamat hátterében egy fájdalmas látogatás és egy „könnyek között” írt levél is állhatott (2Kor 2,3; 7,8), amelyet sok kutató elveszettnek tart, mások a kánoni második korinthoszi levél egyes részeivel hoznak kapcsolatba.

A kánoni első levél tehát nem elszigetelt irat, hanem egy hosszabb, személyes és egyházi feszültségekkel terhelt kapcsolat fennmaradt darabja. Értelmezésénél számolni kell azzal, hogy Pál több olyan helyzetre válaszol, amelyet az olvasó csak a levélből, töredékesen ismer.

Korinthosz és a közösség háttere

Korinthosz az 1. században Akhája római provincia fővárosa volt. A város az iszthmoszi földszoros déli részén feküdt; két kikötője, Kenkhreai az Égei-tenger, Lechaion pedig az Adriai-tenger felé kapcsolta be a kereskedelembe. Földrajzi helyzete miatt a kelet–nyugati és észak–déli forgalom találkozási pontja volt.Jerome Murphy-O’Connor OP: „Első levél a korintusiaknak”, Korinthosz történeti hátteréről.

A várost Kr. e. 146-ban Lucius Mummius római hadvezér elpusztította, majd Julius Caesar Kr. e. 44-ben római kolóniaként újjáalapította. Lakossága római telepesekből, felszabadított rabszolgákból, görögökből, szírekből, egyiptomiakból, zsidókból és más bevándorlókból állt. A társadalmi előrejutás lehetősége, a kereskedelmi vagyon, a patrónus-kliens kapcsolatok és a sokféle vallási kultusz együttesen olyan városi környezetet teremtett, amelyben a keresztény közösség tagjai naponta találkoztak a görög-római társadalom szokásaival.

A régebbi irodalom gyakran „erkölcstelen városként” írta le Korinthoszt, főként Strabónnak az Afrodité-templomhoz kapcsolt kultikus prostitúcióról szóló adata alapján. Murphy-O’Connor és más régészeti-történeti munkák óvatosabban értékelik ezt a hagyományt: Strabón beszámolója a Kr. e. 146 előtti városra vonatkozott, és a római kori Korinthoszra közvetlenül nem alkalmazható. A város vallási és társadalmi élete nem volt egyedülállóan romlottabb más mediterrán kikötővárosokénál, de sokszínű és a keresztények számára több gyakorlati lelkiismereti kérdést felvető közeg volt.

A korinthoszi egyházban zsidó és pogány származású hívők egyaránt jelen voltak. A név szerint ismert tagok között szerepel Aquila és Priscilla, Kriszpusz, Gájusz, Sztefanász háznépe, Fortunátusz, Achaikusz, valamint a Róm 16-ból ismert Főbé és Erasztusz. A társadalmi helyzetek különböztek: voltak jómódú háztulajdonosok, kézművesek, felszabadított rabszolgák, kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező nők és függő helyzetűek. Ez a sokszínűség segít megérteni, miért jelenik meg a levélben a gazdagabbak és szegényebbek közötti feszültség, a házi összejövetelek kérdése, a perek ügye és a közösségi tekintélyért folyó versengés.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi Szentírás könyveihez, Korintus és az ottani keresztény közösség.

A közösség alapítása

Pál második missziós útján érkezett Korinthoszba Athén felől (ApCsel 18,1). Itt találkozott Aquilával és Priscillával, akik Claudius császár zsidókat érintő római intézkedése után kerültek a városba. Pál velük együtt sátorkészítőként dolgozott, és a zsinagógában hirdette Jézust mint Krisztust. A zsidó hallgatóság egy része elutasította, de Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója és több korinthoszi hívővé lett. Pál másfél évig maradt a városban, ami a páli misszióban viszonylag hosszú helyben végzett munkát jelentett.ApCsel 18,1–18; vö. A Szent István Társulati Biblia jegyzetei, 1Kor bevezetés.

Az ApCsel 18 szerint Pált Gallio akhájai prokonzul elé vitték, de Gallio nem kívánt beleszólni a zsidó közösségen belüli vallási vitába. A Gallio-felirat alapján Gallio hivatali ideje a páli kronológia egyik támpontja, ezért a korinthoszi alapítás és a későbbi levelezés keltezésében is szerepet játszik.

A levél megírásának közvetlen indítékai

Pál kétféle forrásból értesült a korinthoszi helyzetről. Egyrészt „Kloé emberei” jelentették neki, hogy viszálykodás van a közösségben (1Kor 1,11). Kloé valószínűleg tekintélyes, kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező keresztény nő lehetett, akinek emberei Efezus és Korinthosz között mozogtak.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi Szentírás könyveihez, Kloé embereiről. Másrészt Sztefanász, Fortunátusz és Achaikusz érkezése (1Kor 16,17) összekapcsolható azzal a levéllel, amelyben a korinthosziak több kérdésre választ kértek Páltól (1Kor 7,1).

A levél első hat fejezete főként olyan problémákkal foglalkozik, amelyekről Pál hallomásból értesült: pártoskodás, egy súlyos szexuális visszaélés megtűrése, pereskedés pogány bíróságok előtt és a test keresztény értelmezésének félreértése. A 7. fejezettől kezdve több szakasz a korinthosziak kérdéseire válaszol: házasság, szüzesség, bálványáldozati hús, istentiszteleti rend, karizmák és feltámadás.

Tartalom és szerkezet

A levél szerkezetét többféleképpen tagolják. A következő felosztás a levél belső menetét, Pál hírekre adott válaszait és a korinthosziak kérdéseit egyaránt figyelembe veszi:Jerome Murphy-O’Connor OP: „Első levél a korintusiaknak”, a levél vázlata.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi Szentírás könyveihez, a levél vázlata.

Szakasz Tartalom 1,1–9 Üdvözlés és hálaadás 1,10–4,21 A közösség megosztottsága, a kereszt bölcsessége, Pál és Apolló szolgálatának helyes értelmezése 5,1–6,20 Fegyelmi és erkölcsi kérdések: vérfertőzés, a korábbi levél félreértése, perek, a test mint Krisztus tagja és a Szentlélek temploma 7,1–40 Házasság, válás, vegyes házasság, szüzesség és az életállapotok keresztény értelmezése 8,1–11,1 Bálványáldozati hús, lelkiismeret, a gyengék iránti tekintet, Pál apostoli önmegtagadása 11,2–14,40 Istentiszteleti rend, a nők fejfedésének kérdése, szeretetlakoma és eucharisztia, karizmák, a szeretet himnusza, prófétálás és nyelveken szólás 15,1–58 Krisztus feltámadása, a test feltámadása és a feltámadt test természete 16,1–24 Gyűjtés a jeruzsálemi közösség javára, útitervek, ajánlások és záró üdvözletek

Pártoskodás és a kereszt bölcsessége