A Sztratégikon, Strategikon vagy Strategicon (görögül: Στρατηγικόν) a késő ókorban (6. század) írt hadi kézikönyv, amelyet általában Maurikiosz bizánci császárnak tulajdonítanak. Gyakorlati tanácsokat, valamint a katonai bűncselekmények és az alkalmazandó büntetések listáját is tartalmazza. A bevezetőben szerzője jelzi, hogy "szerény és elemi kézikönyv", amelyet azok számára írtak, akiket tábornoki tisztségre szánnak.

Áttekintés A mű egy gyakorlati kézikönyv, szerzője szerint "meglehetősen szerény elemi kézikönyv [...] azok számára, akik a hadvezéri hivatásnak szentelik magukat", amely a bizánci hadművészet általános útmutatójaként vagy kézikönyveként volt hivatott szolgálni. George Dennis 1984-es fordításának bevezetőjében megjegyezte, hogy "a Strategikon nagyon egyszerű és általában nem bonyolult görög nyelven íródott".

A Strategikon valószínűleg a Maurikiosz császár által bevezetett katonai reformok kodifikálására törekedett. A Strategikon valódi szerzőjét a mai napig vitatják a történészek. Lehet, hogy Maurikiosz csak megrendelte, és talán a bátyja, Peter vagy – ami valószínűbb – egy másik hadvezér volt a valódi szerző. A keltezés is vitatott. Ha a 6. században íródott, akkor a Strategikon a balkáni és perzsa hadjáratok tapasztalatainak elemzésére és továbbgondolására készülhetett, vagy a hadjáratokat a kézikönyv alapján hajtották végre. 19. század végétől kezdve azonban számos történész a filológiai és technológiai ellentmondások miatt a későbbi, a 8. vagy 9. században való megjelenés mellett érvelt. Mindenesetre a művet a középkori bizánci korszak egyik legjelentősebb katonai szövegének tekintik, többek között a VI. Leó (Tactica) és Niképhorosz Phókasz (De velitatione bellica és a Praecepta Militaria) bizánci császárnak tulajdonított értekezésekkel együtt. Különösen Leó Tacticáját inspirálta nagymértékben a Strategikon.

A szöveg 12 fejezetből vagy "könyvből" áll, amelyek a bizánci hadsereg által a Kr. e. 6. és 7. században alkalmazott stratégia és taktika különböző aspektusairól szólnak. A szöveg tartalma elsősorban a lovasság taktikájára és felállítására összpontosít, több fejezet a gyalogsággal, az ostromhadviseléssel, a logisztikával, az oktatással és kiképzéssel, valamint a mozgással kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. A szerző ismerte az antik hellenisztikus katonai traktátusokat, különösen Onaszandroszt és Aelianus Tacticust, amelyeket inkább koncepcionális modellként, mintsem tartalmi forrásként használt fel. Minden könyv egy-egy általános témára összpontosít. Az alfejezetek több szintje részletesebben taglalja a témát, és térképeket is tartalmaz. Ezek a térképek főként vázlatok és rajzok, amelyek a csapatállások alapvető szimbólumait mutatják be, és kiemelik a korszak bizánci hadseregének szabványos alakzat- és manőverterveit. A hetedik és a nyolcadik könyv a parancsnokok gyakorlati tanácsaival foglalkozik, utasítások és katonai maximák formájában. A tizenegyedik könyv a néprajzkutatók számára érdekes, mivel a Bizánci Birodalom különböző ellenségeit, például a frankokat, a longobárdokat, az avarokat, a törököket és a szlávokat mutatja be. A Strategikon a katonai igazságszolgáltatást és a bizánci jogi irodalmat is képviseli és utal rá, mivel tartalmazza a katonai vétségek és a hozzájuk tartozó büntetések listáját.

Tartalomjegyzék

I. könyv - Bevezetés II. könyv - A lovassági harci alakzat III. könyv - A Tagma alakzatai IV. könyv - Csapdák V. könyv - A poggyász szekereken VI. könyv - Különböző taktikák és gyakorlatok VII. könyv - Stratégia, a hadvezér által figyelembe veendő szempontok VIII. könyv - Általános utasítások és maximák IX. könyv - Meglepetéses támadások X. könyv - Ostromok XI. könyv - A különböző népek jellemzői és taktikája XII. könyv - Vegyes alakzatok, gyalogság, táborok és vadászat

Összefoglaló

I. könyv - Bevezetés Ez a könyv nagyon sok részletet tartalmaz a bizánci hadsereg eredetéről, valamint konkrét információkat a válogatásokról, a szervezetről, a bűncselekményekről és a büntetésekről. Nagyon részletesen foglalkoznak az alább felsorolt témákkal, hogy ne legyenek félreértések a bizánci hadsereg általános témáival kapcsolatban. A könyv által tárgyalt témák a következők: a katonák kiképzése és kiképzése egyénenként, a lovasok fegyverzete és a felszerelendő alapfelszerelés, a tisztek és katonák különböző címei, a hadsereg szervezése és a tisztek beosztása, a tagma parancsnokok alárendelt tisztjeinek és harcvezetőinek kiválasztása és a tagma osztagokba szervezése, a csapatoknak adandó katonai bűnökre vonatkozó előírások, a tagma parancsnokoknak adandó katonai bűnökre vonatkozó előírások, a katonai büntetések, valamint a hadsereg saját országán való menetelés rendje, ha nincs ellenséges tevékenység.

II. könyv - A lovasság harci alakzata és III. könyv - A Tagma alakzatai Ezek a könyvek a lovasság és a Tagma alakulatokat tárgyalják. Tartalmaznak térképeket, amelyek kisebb léptékben mutatják, hogyan jelentek meg ezek az alakzatok, hogy az emberek könnyebben szemlélhessék az alakzatokat. Ezeken a térképeken sok alakzat és karakter van, amit egyesek nem fognak megérteni, de tanulmányozással értelmet nyerhetnek, mert amit a karakterek a térképen megjelenítenek. Ezek a könyvek a toborzástól kezdve a csapatok létrehozásán át a stratégiáig terjedő témákat tárgyalják, az egy hosszú vonal helyett a tömb alakzatokat használó emberalakzatok stratégiájáig. Kitérnek a lovasság fontosságára és a lovasság jelentőségére is a sajátos katonai stílusukban.Idézet a mű ezen könyvéből:

"Az egész hadsereget egyszerűen egy vonalban, az ellenséggel szemben egy általános lovassági ütközetben felállítani, és semmit sem tartani tartalékban a különböző eshetőségekre, ha fordított irányba indulnánk, a tapasztalatlan és teljesen meggondolatlan ember jele. A csatákat ugyanis nem a hadtestek száma, a megkérdőjelezhetetlen bátorság vagy az egyszerű támadás dönti el, ahogyan azt egyes laikusok gondolhatják, hanem Isten alatt a stratégia és az ügyesség. A stratégia felhasználja az időt és a helyet, a meglepetéseket és a különböző trükköket, hogy az ellenségnek túljárjon az eszén, hogy a célokat tényleges harc nélkül is elérje. A stratégia elengedhetetlen a túléléshez, és az intelligens és bátor hadvezér igazi jellemzője. Az ügyesség lehetővé teszi a hadsereg számára, hogy a harci alakzatok és támadások variálása közben megőrizze a fegyelmet és a koordinációt, valamint saját biztonságát, és ne csak meghiúsítsa az ellenség fortélyait, hanem ellene fordítsa azokat."

IV. könyv - Támadások Ez a könyv azt tárgyalja, hogy a lovasság és a tagma egyes alakulatai mit tennének egy rajtaütés esetén. Kitér a rajtaütés megakadályozására szolgáló alakzatokra is. Megad bizonyos távolságokat a szakaszok között, hogy a rajtaütés ne érhessen el egy osztagot egy távolabbi szakasz beavatkozása nélkül. Ezt a módszert arra is használták, hogy megakadályozzák bármely katona visszavonulását, mert mindig lesz valaki, aki figyeli őket.

V. könyv - A poggyász szekereken A poggyász szekerekre a legnagyobb körültekintéssel kell tekinteni, mivel azok tartalmazzák az előretolt műveleti bázis működéséhez szükséges összetevőket, beleértve a személyzetet és a gyermekeket is. A poggyász szekereket távol kell tartani a harci területektől, hogy elfogásuk esetén ne csüggedjen a katonák morálja. A tartaléklovakat a harc kezdetén a poggyász szekérrel együtt kell tartani, hasznosságukra a frontvonalon nincs szükség, és csak növelik a zűrzavart a csatában. A poggyász szekér táborhelyét olyan védhető területen kell felállítani, ahol víz és fű könnyen elérhető, a fő ütközet helyszínétől körülbelül 30-50 mérföld távolságra, és két bandériummal kell ellátni; a táborhelynek élelemmel kell rendelkeznie, és négy napra elegendő szükségletet kell biztosítani. A védelmi erőnek ismert és alkalmas embereket kell kiválasztania, hogy kommunikációs láncot képezzenek a poggyász szekéri tábortól a frontvonalig. A harctér és a poggyász szekér között egy köztes tábort kell felállítani, amely közelebb van az arcvonalhoz; a tábort meg kell erősíteni, és minden bandonnak egy napra elegendő élelemmel kell ellátni a táborban. Menet közben a poggyász szekeret a katonák menetvonalától elkülönítve kell tartani; ellenség jelenlétében a poggyász szekér a karaván közepén legyen, hogy elkerüljék az ellenség zaklatását.

VI. könyv - Különböző taktikák és gyakorlatok, VII. könyv - Stratégia. A pontok, amelyeket a tábornoknak figyelembe kell vennie, és VIII. könyv - Általános utasítások és maximák. A VI. könyv azokat a taktikákat és gyakorlatokat tartalmazza, amelyekkel a hadsereg akkoriban rendelkezett az egyes katonák megfelelő kiképzéséhez. Ez megadta nekik mindazt a tudást, amelyre a fegyverekkel, taktikákkal, akciókkal és stratégiákkal kapcsolatban szükségük volt a csatában. A VII. könyv a különböző stratégiai pontokra összpontosít, amelyeket a tábornokoknak figyelembe kell venniük, mielőtt csatába, nem feltétlenül háborúba bocsátkoznak. A VIII. könyv ezután azoknak az utasításoknak a részleteivel foglalkozik, amelyeket a tábornokok Maurice császártól és közigazgatási embereitől kaptak volna.

IX. könyv - Meglepetéses támadások és X. könyv - Ostromok Ezek a könyvek a bizánci hadsereg által ekkoriban alkalmazott meglepetésszerű támadásokkal és ostromstratégiákkal foglalkoznak. Különböző stratégiákat tárgyalnak, amelyeket a hadsereg az ellenség elleni meglepetésszerű támadásra, vagy az ellenséges földek csata nélküli elfoglalására használt.

XI. könyv - Különböző népek jellemzői és taktikája és XII. könyv - Vegyes alakzatok, gyalogság, táborok és vadászat A XI. és XII. könyv a nem lovassági és tagma csoportok vegyes felhasználását és különböző formációit tárgyalja. Elmagyarázzák, hogy mit kellett tennie a hadsereg többi részének, amíg a tagmák és a lovasság alakzatban és használatban volt.

A XI. könyv külön fejezetében a szerző mindent bemutat, ami katonai szempontból hasznos, szükséges és fontos az egyes ellenségek életéről.

A perzsákat deviáns, de engedelmes és "a munkában és a haza nevében való harcban kitartó" embereknek írja le.Idézet a mű ezen könyvéből:

"A perzsákkal való bánásmód"

"A perzsa nép gonosz, álnok és szolgalelkű, ugyanakkor hazafias és engedelmes. A perzsák félelemből engedelmeskednek uralkodóiknak, és ennek eredménye, hogy rendületlenül kitartanak a kemény munka és a háborúskodás mellett a hazájukért. Többnyire inkább. tervszerűséggel és hadvezéri képességgel érik el eredményeiket; inkább a rendezett, mint a bátor és impulzív megközelítést hangsúlyozzák. Mivel forró éghajlaton nevelkedtek, könnyen viselik a hőség, a szomjúság és az élelemhiány viszontagságait. Félelmetesek, amikor ostromot tartanak, de még félelmetesebbek, amikor ostromolják őket. Rendkívül ügyesek abban, hogy elrejtsék sérüléseiket, és bátran megbirkóznak a kedvezőtlen körülményekkel, sőt a saját előnyükre fordítják azokat."A szkíták, törököket, avarok és hasonló nomád népek; inas, babonás, vakmerő, a bőségvágy iránt elkötelezett. Jól értenek a lovagláshoz és az íjászathoz. Emellett sok lovat birtokolnak. Nagyon sokáig képesek lóháton maradni, de gyaloglás közben nem ügyesek, és nem is nagyon szívósak.Idézet a mű ezen könyvéből:

"A szkítákkal, vagyis az avarokkal, törökökkel és másokkal való bánásmód, akiknek életmódja hasonlít a hun népekéhez."