Folly Gyula (Pécs, 1911. július 13. – Szombathely, 1979. január 20.) magyar közgazdász, takarékpénztári igazgató, a Folly Arborétum fejlesztője és vízügyi tisztviselő.
Élete és tanulmányai
Édesapja, dr. Folly Gyula pécsi orvos 1915-ben bekövetkezett halála után édesanyja, Csigó Erzsébet három gyermekével Keszthelyre költözött. Folly Gyula a keszthelyi premontrei gimnáziumban tanult és érettségizett. Budapesten a Közgazdaságtudományi Egyetem Külügyi Karán végzett, doktori fokozatát 1937-ben szerezte meg.
1934-ben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület tisztviselőjeként kezdett dolgozni.
Pénzügyi pályája
A Tapolczai Takarékpénztár Részvénytársaság 1942. március 28-i közgyűlése igazgatóvá választotta. Igazgatói minőségét és cégjegyzési jogosultságát a zalaegerszegi királyi törvényszék bejegyezte, azzal a megjegyzéssel, hogy az igazgatóságnak nem volt tagja. Az 1942–1943-as pénzügyi címtár szintén a pénzintézet igazgatójaként tüntette fel.
A tapolcai életrajzi lexikon szerint 1942–1945, majd 1946–1948 között vezette a takarékpénztárt. 1942-ben családjával Tapolcára költözött. 1945 júniusában a tapolcai sportélet újjászervezésekor az alakuló sportklub társelnökévé választották.
1944 januárjában a Tapolcai Takarékpénztár tulajdonában lévő nyereménykötvény elnyerte az Erdélyi Nyereménykötvény egymillió pengős főnyereményét. Folly Gyula a Nemzeti Újságnak azt nyilatkozta, hogy a nyereményt a pénzintézet alaptőkéjének emelésére, a részvények felértékelésére és a hitelnyújtási lehetőségek bővítésére kívánják fordítani.
A takarékpénztár 1948-as államosítása után elveszítette állását, és családjával Badacsonyörsön telepedett le.
Az arborétum fejlesztése és vízügyi munkája
A badacsonyörsi házat, szőlőt és fenyőgyűjteményt részben anyai örökségként, részben nagynénjétől, Csigó Arankától kapta. A gyűjtemény alapját édesapjának az 1900-as évek elején végzett telepítései jelentették.
Az 1949 és 1964 közötti időszakban a fenyőgyűjteményt tovább gyarapította, és hazai, illetve külföldi szakemberekkel és szervezetekkel épített ki kapcsolatokat. A gyűjteményt ettől az időszaktól kezdték Folly Arborétumnak nevezni. Munkája elismeréseként tagja lett a Nemzetközi Dendrológiai Társaságnak.
A Folly Arborétum saját történeti ismertetése szerint 1953-ban kezdte újra az egzóták telepítését. Először az arborétumban álló lakóház előkertjét és környékét ültette be, majd fokozatosan észak felé haladva a további teraszokon is folytatta a munkát. 1964-ben az Öregarborétum mellett atlaszcédrus-állományt telepített, 1970-ben pedig valódi európai ciprusokat ültetett.
1964-től Szombathelyen, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon dolgozott. Élete utolsó évtizedében az arborétum ügyeit fokozatosan átadta agrármérnök fiának, Folly Gyulának.
Családja
1935. május 4-én a budapesti Margit körúti ferences plébániatemplomban vette feleségül Szalay Máriát, Szalay Gyula földbirtokos és Stojanovits Sára leányát. Házasságukból négy gyermek született.
Halála
Súlyos szív- és érrendszeri betegség következtében 1979. január 20-án halt meg Szombathelyen. A badacsonyörsi temetőben helyezték nyugalomra.
Jegyzetek
Külső hivatkozások
A Folly Arborétum története
Kategória:Magyar közgazdászok Kategória:Magyar bankárok Kategória:Magyar vízügyi szakemberek Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1979-ben elhunyt személyek