Az Össznémet Szövetség (németül: Alldeutscher Verband, 1894-ig: Allgemeiner Deutscher Verband)Hermann Bott: Lexikon zur Geschichte und Politik im 20. Jahrhundert. Stuttgart 1971, 19. o. egy 1891 és 1939 között működő társadalmi szerveződés volt, a Német Császárság idején egy ideig a legnagyobb és legismertebb agitációs egyesületnek számított.Matthias Piefel: Antisemitismus und völkische Bewegung im Königreich Sachsen 1879–1914. Göttingen 2004, 112. o. A népi mozgalom egyik legnagyobb hangú és legbefolyásosabb szervezete volt, mely a programjában a Német Birodalom területi terjeszkedését, pángermánizmust, militarizmust, nacionalizmust hirdetett, a gondolkodásmódját pedig áthatotta a rasszizmus és az antiszemitizmus.Uwe Puschner: Die völkische Bewegung in Deutschland. In: Hannes Heer (kiad.): „Weltanschauung en marche“. Die Bayreuther Festspiele und die Juden 1876 bis 1945. Würzburg 2013, 151–167. o., itt: 151. o. Regionálisan a Szövetség helyi szervezetekre tagozódott. Helyi szervezetei külföldön is voltak.Rainer Hering: Konstruierte Nation. Der Alldeutsche Verband 1890 bis 1939. Hamburg 2003, 115. o.
Története Előzménye Az Össznémet Szövetség megalapításának kiváltó oka a Németország és Nagy-Britannia között megkötött Helgoland–Zanzibár-egyezmény volt. 1890. június 24-én négy Svájcban élő német állampolgár, Adolf Eugen Fick, Walther Felix és Otto Lubarsch medikusok illetve Albert Müller könyvkereskedő, több német napilapban is a szerződést elutasító felhívást tettek közzé „Németország ébredj fel!” („Deutschland wach’ auf!“) mottóval. Theodor Reismann-Grone és Alfred Hugenberg ezt követően kapcsolatba léptek a kezdeményezőkkel. Hugenburg megegyezett egy a német gyarmati érdekeket támogató „nemzeti egyesület” alapításáról és késznek mutatkozott a vezetését elvállalni. 1890. szeptember 28-án Reismann-Grone, Adolf Fick (Adolf Eugen Fick nagybátyja), Johannes Wislicenus (Adolf Eugen Fick apósa), Theodor Eimer és Carl J. Fuchs találkozott Frankfurt am Main városában előkészítő megbeszélések végett.Stefan Frech: Wegbereiter Hitlers? Theodor Reismann-Grone. Ein völkischer Nationalist (1863–1949). Paderborn 2009, 94–97. o.Heidrun Holzbach: Das „System Hugenberg“. Die Organisation bürgerlicher Sammlungspolitik vor dem Aufstieg der NSDAP. Stuttgart 1981, 27. o.
Fejlődése 1903-ig bélyegkép|jobb|260px|Friedrich Ratzel 1891. április 9-én Berlinben Carl Peters támogatásával létrehozták az Általános Német Szövetséget (Allgemeiner Deutscher Verband). Az alapító tagok közé tartozott többek között Emil Kirdorf, Emil Possehl, Friedrich Ratzel. Az első tiszteletbeli tagok közé vették fel Carl Peterst és a korábbi kancellárt, Otto von Bismarckot.Richard Evan Frankel: Bismarck's Shadow The Cult of Leadership and the Transformation of the German Right, 1898–1945. Oxford 2005, 108. o. A szövetség programjának alapjait a 90-es évek során megfogalmazták a következőkben: expanzió, flottabővítés, a németség támogatása és a Német Birodalomban élő kisebbségek elleni harc.Otto Bonhard: Geschichte des Alldeutschen Verbandes. Leipzig/Berlin 1920, 248 f.; Wolfgang J. Mommsen: Imperialismus. Seine geistigen, politischen und wirtschaftlichen Grundlagen. Ein Quellen- und Arbeitsbuch. Hamburg 1977, 127. o.
Az első években számos belső vita volt a felveendő irányvonalat illetően és az új tagok felvételét illetően is. Az akkori elnöke, Karl von Heydt azon a nézeten volt, hogy a szövetségnek külön pártot, „nemzeti pártot” kellene alapítania, míg az ezt ellenzők – köztük Claß, Lamprecht, Hugenberg és Reismann-Grone – szigorúan önálló szervezetet akartak, mely kívül tartja magát a pártpolitikán. Végül az utóbbi nézet kerekedett felül. Ezen felül a szövetségen belül kommunikációs problémák voltak a tagok között és a nyilvánossági munkákat sem tudták a kívánt mértékben végezni. Az 1893. július 5-ei elnökségi ülésen von Heydt visszalépett és Ernst Hassel váltotta, aki 1908-ig ügyvezető elnöke volt a szövetségnek. 1894-ben vette fel a szövetség az Alldeutscher Verband nevet, amivel lezárult a szervezet átstrukturálása.Rainer Hering: Konstruierte Nation. Der Alldeutsche Verband 1890 bis 1939. Hamburg 2003, 115–118. o. Az „alldeutsch” kifejezés eredetileg a „reichsdeutsch” kiterjesztése volt, idővel a szövetség megnyilvánulásaiban a „különösen állhatatosan hazafias” mellékjelentéssel bírt.Alfred Kruck: Geschichte des Alldeutschen Verbandes. Wiesbaden 1954, 7 ff.
Az alapítói felhívásban az szerepelt, hogy az új szövetségnek nem célja a kormányzattal szembeni küzdelem, hanem csak a saját programját igyekszik megvalósíttatni vele. Bár az ADV 1902-ig megfogalmazott egyes kritikákat a kormányzattal szemben, de nem volt annak ellenzéke.Rainer Hering: Konstruierte Nation. Der Alldeutsche Verband 1890 bis 1939. Hamburg 2003, 123. o. A fő céljai a hazafias öntudat felélesztése, a külföldi német érdekeltségek támogatása és a német érdekpolitika erőteljes támogatása volt.Otto Bonhard: Geschichte des Alldeutschen Verbandes. Leipzig/Berlin 1920, 248 f., Wolfgang J. Mommsen: Imperialismus. Seine geistigen, politischen und wirtschaftlichen Grundlagen. Ein Quellen- und Arbeitsbuch. Hamburg 1977, 127. o. Emellett a szövetség tevékenységének „kívül kellett maradnia a politikai rendszeren”.Michael Peters: Der „Alldeutsche Verband“. In: Uwe Puschner (kiad.): Handbuch zur „Völkischen Bewegung“. 1871–1918. Saur, München 1999, , 301–315. o., itt: 303. o. Az 1908-ban bekövetkezett haláláig Hasse volt a legnagyobb hatással a szövetség ideológiai irányvonalára. Ezt több tanulmányában rögzítette, melyeket 1905 és 1908 között ’Deutsche Politik’ címmel hozott nyilvánosságra. Ezen túl a szövetség megjelentette az ’Alldeutsche Blätter’ című lapot, mely szintén a szövetség programját és az ideológiai nézeteit ismertette.Roger Chickering: We Men Who Feel Most German. A Cultural Study of the Pan-German League, 1886–1914. Boston 1984, 76. o. A hatalmas visszhangot, amit az „össznémetek” a háború előtt és alatt külföldön kiváltottak, nem annyira a szövetség hivatalos nyilatkozatai okozták, melyek taktikai okokból gyakran meglehetősen „lágyak és mértékletesek” voltak, hanem inkább a „vad össznémetek” által megjelentetett írások. Az „össznémet veszéllyel” foglalkozó külföldi szerzők legismertebb és legátfogóbb műveiben lévő idézeteknek csak egy töredéke származik magától az Össznémet Szövetségtől. Az össznémet köröket jellemezte a rasszista gőg, az erőteljes antiszemitizmus, az expanziót követelő önellátó-komplexus és a háborúra teremtő életerőként tekintettek, „megújítónak és megtartónak, a nagy orvosnak és kertésznek tekintő felfogás, mely az emberiséget az útján a magasabb szintre való emelkedésben kíséri.”Alfred Kruck: Geschichte des Alldeutschen Verbandes. Wiesbaden 1954, 44. o. és 69f.
Radikalizálódás 1903-tól bélyegkép|jobb|260px|Heinrich Claß Az Össznémet Szövetség történetében határvonalat jelentett az 1903-as szövetségi gyűlés. A későbbi elnöke, Heinrich Claß ekkor tartotta meg „Bilanz des Neuen Kurses” (Az új kurzus mérlege) című beszédét. Ezzel a beszéddel élesen támadta Bernhard von Bülow birodalmi kancellár mellett Vilmos császárt és Otto von Bismarckot is, és ettől kezdve a szövetség véglegesen nyílt ellenzékiségbe ment át. A Német Birodalom vezetésének szemére vetették, hogy külpolitikailag csődöt mondott és energikus fellépést sürgettek a külpolitikában. Az élesebb irány szempontjából meghatározó volt, hogy a rasszista szemlélet is bekerült a szervezet alapszabályába és ezáltal „a ’német nép’ definíciós sajátosságai beágyazódtak az össznémetek programjába”.Rainer Hering: Konstruierte Nation. Der Alldeutsche Verband 1890 bis 1939. Hamburg 2003, 125. o. A birodalmi vezetéssel és Vilmos császárral szembeni egyre kritikusabb hangvétel kis híján magának a szövetségnek a felbomlásához vezetett.
Az 1908-ban elnöknek megválasztott Claß szükségét érezte a birodalmi vezetéssel szembeni éles kritika fokozatos mérséklését és – különösen az Ausztria-Magyarországgal folytatott politika tekintetében – igyekezett a Szövetség irányvonalát teljes mértékben revideálni. Míg 1908-ig a Monarchia németlakta területeinek Németországhoz való csatlakoztatása állt a középpontban, addig ezt követően a két hatalom közötti szoros kapcsolatot helyeselte a szövetség.Rainer Hering: Konstruierte Nation. Der Alldeutsche Verband 1890 bis 1939. Hamburg 2003, 127 f. Ez a váltás jelentős ellenállásba ütközött a szövetségen belül. Főként Theodor Reismann-Grone, a befolyásos Rheinisch-Westfälische Zeitung kiadója foglalt egyértelmű állást Claß új irányvonala ellen.
Az első világháború kitöréséig Claß nem vállalta fel a nyílt konfliktust Reismann-Gronéval, mivel tartott attól, hogy ez a szövetség kettészakadását eredményezné, ami pedig politikailag súlytalanná tette volna. Emellett jelentős pénzügyi nehézségeik is voltak, amiket nem lehetett a háború kitöréséig konszolidálni. Ehhez jöttek még a többi nemzeti szövetséggel való nézeteltérések. Ennek köszönhetően is Bethmann Hollweg kancellárnak sikerült az Összenémet Szövetségtől kellő távolságot tartani a háborúig és felhasználnia a céljaira, mikor lehetőség adódott rá. De még a második marokkói válság idején is elhatárolódott a külügyminiszter, Alfred von Kiderlen-Waechter a szövetség vezetőségének állásfoglalásaitól.
A második marokkói válság kimenetele így megmutatta az Össznémet Szövetség befolyásának korlátolt lehetőségeit ahhoz, hogy a kormányzatra nyomás fejtsen ki. A közvéleményre gyakorolt hatása Németországban is inkább volt korlátozott. Bethmann Hollweg kancellár az össznémetek szemében meghátrált Franciaország előtt és ez a német politika csődjét jelentette számukra. Emiatt 1912-től erősebb fegyverkezést követeltek, amit különösen a Német Védegylet (Deutscher Wehrverein) szorgalmazott.Rainer Hering: Konstruierte Nation. Der Alldeutsche Verband 1890 bis 1939. Hamburg 2003, 128 f.
Az Össznémet Szövetség befolyása leginkább a többi szövetséggel és egyesülettel való együttműködésében mutatkozott meg. A tagjai gyakran voltak vezető pozícióban más szervezetekben. A népi mozgalmon belüli tagság-átfedéseknek köszönhetően az információkat folyamatosan és gyorsan lehetett terjeszteni. Ilyen módon az Össznémet Szövetség kapcsolatban állt a következő szervezetekkel: Deutscher Flottenverein (Német Flottaegyesület) Deutscher Wehrverein (Német Védegylet) Deutsche Kolonialgesellschaft (Német Gyarmati Társaság) Evangelischer Bund (Evangélikus Szövetség) Reichsverband gegen die Sozialdemokratie (Szociáldemokráciaellenes Birodalmi Szövetség) Hamburgischer Verband zur Bekämpfung der Sozialdemokratie (Hamburgi Szövetség a Szociáldemokrácia Leküzdéséért)) Unabhängiger Ausschuss für einen Deutschen Frieden (Független Választmány a Német Békéért) Hauptvermittlungsstelle der vaterländischen Vereine und Verbände (Honi Egyesületek és Szövetségek Fő közvetítőpontja) Deutsche Vaterlandspartei (Német Haza Pártja) Verein für Deutsche Kulturbeziehungen im Ausland (Verein für das Deutschtum im Ausland) (Külföldi Németekért Egyesület) Deutscher Ostmarkenverein (Német Ostmark Egyesület) Deutschbund (Német Szövetség)Rainer Hering: Konstruierte Nation. Der Alldeutsche Verband 1890 bis 1939. Hamburg 2003, 174 f.
A szövetség érdekeltségi területei és ideológiája Imperializmus