Anton Gvajc (Ljubljana, 1865. augusztus 21. – Brežice, 1935. augusztus 3.) szlovén festő.
Élete 1886-ban apja kérésére Bécsbe ment építéstechnikát tanulni, de már a következő évben beiratkozott a Művészeti Akadémiára, ahol August Eisenmengernél, Christian Griepenkerlnél, Siegmund L’Allemandnél tanult. 1891 után Josef Matthias Trenkwaldnál folytatta a tanulmányait.
1895-től rajztanárként dolgozott a goriziai női tanári szemináriumban. 1916-ban az első világháború eseményei során a Gvajc-házat a benne lévő festményekkel együtt az olasz csapatok megsemmisítették. Gvajcnak sikerült megszöknie, egy ideig a testvérével Bleiburgban élt. 1919-ben Triesztben tanári állást kapott, a következő évtől kezdve Mariborban telepedett le, ahol a férfitanári szemináriumban tanított, és az Ivan Grohar Művészklub vezetője volt.
Gvajc elsősorban tájfestészettel foglalkozott, mindig szigorú realizmussal. Szülőföldje, Szlovénia békés tájait, az egyszerű hétköznapi élet jeleneteit kedvelte.
Leghíresebb művei: Az elhagyott énekes, Sürgős ima, Jeruzsálem városának építése és védelme, Találkozás, Pásztorlány, Drága tyúkjaim, Az erdő, Cseresznye és füge, Tavasz, Erdőben, Pihenés és Holdfény.
1900-ban bemutatta műveit az első szlovén művészeti kiállításon, Goriziában Anton Dermote házában. 1912 júliusában a Jakopič pavilonban, 1924-ben a szlovén műalkotások kiállításán Hodoninban láthatták a festményeit, valamint Triesztben, Zágrábban, Belgrádban, Ljubljanában, Mariborban és Szófiában.
Képgaléria
Jegyzetek
Fordítás
Források Anton Gvajc Szlovén életrajzi lexikon, Ljubljana, 2013 Anton Gvajc kiállításai
További információk
Kategória:Szlovén festők Kategória:Szlovén pedagógusok Kategória:1865-ben született személyek Kategória:1935-ben elhunyt személyek