Albert de Gondi, olaszosan Alberto di Gondi, közismerten Retz marsall (Firenze, 1522. november 4. – Párizs, 1602. április 12.) Retz első hercege, Franciaország pairje és marsallja, hadvezér és diplomata a francia vallásháborúk idején.
Lyonba települt firenzei bankár gyermekeként felemelkedését édesanyja és Medici Katalin jó viszonyának köszönhette, majd felnőve maga is a királyné feltétlen híve és fontos bizalmasa (ellenfelei szerint szeretője) lett. Ennek köszönhetően a IX. Károly uralkodása (1560–1574) és Katalin régenssége idején játszotta a legkiemelkedőbb szerepet: az arisztokrácia soraiba emelkedett, hatalmas vagyont szerzett és fontos megbízásokat teljesített a korona számára. Meggyőződéses katolikusként szolgálta az anyakirálynét a vallási konfliktus elején megcélzott mérsékelt, békéltető politika megvalósításában, majd 1572-ben maga is a Szent Bertalan-éjszakán elkövetett mészárlások egyik szervezője – az ellenséges kortársak szerint fő kitervelője – volt. Befolyása III. Henrik idején (1574–1589), különösen az anyakirályné halálát követően csökkent. Bár korábban spanyolpártisággal vádolták, 1589-ben a nyíltan szembeszegült a II. Fülöp támogatását élvező, szélsőséges Katolikus Ligával: IV. Henrik oldalára állt, támogatta annak háborúit, így megőrizhette rangját és vagyonát.
Családja, származása
A régi firenzei Gondi-család hagyományosan Nagy Károly koráig vezette vissza nemességét, bár első igazolható ősük csak a 12. század végéről ismert. A Gondi családnevet a 13. század második felétől használták. A család több tagja viselt fontos állami, városi tisztséget a Firenzei Köztársaságban, miközben a Medicikhez és Strozzikhoz hasonlóan maguk is dúsgazdag bankárokká váltak; az utóbbi hercegi címet szerző Medicikkel szoros üzleti és családi kapcsolatokat is kialakítottak, így I. Cosimo de’ Medici (ur. 1537–1574) anyai dédanyja is Gondi-lány volt. A gazdag kereskedő, Antonio di Gondi (1443–1486?) két fia, Girolamo (1472–1557) és az Antonióként is ismert Guidobaldo (1486–1569) alapította meg a család bankfiókját Lyon francia városában. Az 1505-től Lyonban élő Guidobaldo maga is a városi elit tagja lett, illetve nemesi cím nélkül megszerezte Perron és Thoissey uradalmait. Egy piemonti (chieri) eredetű helyi patríciuscsalád sarját, Marie-Catherine Pierrevive-et (†1570) vette feleségül 1516-ban.
A család szerencséjének megalapozása Gondi humanista műveltségű feleségének köszönhető, aki 1544-től a királyi udvarban élt a dauphin firenzei származású felesége, Medici Katalin bizalmasaként. Férje később követte az udvarba. Medici Katalin 1547-ben, II. Henrik trónra lépésével Franciaország királynéja lett. 1551-ben Pierrevive lett a későbbi IX. Károly néven trónra lépő Károly Miksa herceg nevelőnője, 1559-ben pedig az ifjú és rövid ideig uralkodó II. Ferenc felesége, Stuart Mária udvarhölgyévé nevezték ki. Medici Katalin őt bízta meg vagyona kezelésével, így többek között a Tuileriákban folytatott építkezések felügyeletével. Az 1560-tól régensként nagy hatalomra szert tevő anyakirályné jóvoltából gyermekei szép pályát futhattak be. A Gondi–Pierrevive-párnak tíz gyermeke született: Meraude/Meraulde de Gondi (1516 k. –1561 után), 1533-tól François Rousselet (†1564), a dauphinéi, Lyon környéki Pardieu, Montluel stb. urának felesége; Jean de Gondi (1517/1518–1574), a lyoni egyházmegye klerikusa (1540-től), a lyoni Saint-Paul-templom kanonokja, a király alamizsnása, a carcassonne-i egyházmegyében lévő Saint-Hilaire-kolostor és a chaulnes-i Saint-Pierre-kolostor kommendáns apátja; Anne de Gondi (†1572), 1547-tőlGermain Le Charron párizsi jegyzőnél elhelyezett házassági szerződése a Francia Nemzeti Levéltárban (MC/ET/CXXII/159 - MC/ET/CXXII/1287 - MC/ET/CXXII/161 ) ifj. Jean de Bagis (†1566 előtt) toulouse-i jogi doktor, id. Jean de Bagis, a toulouse-i parlament elnöke fiának felesége; Anne de Gondi (†1597), 1538-tól a firenzei Santa Felicità-templom apácája; Albert de Gondi (1522–1602); Pierre de Gondi (1533–1616), Langres hercegpüspöke, Franciaország pairje (1566), Párizs püspöke (1569), IX. Károly tanácsának vezetője, 1587-től bíboros; Marie de Gondi (1521 k.–1603), Valois Erzsébet és Valois Klaudia udvarhölgye (1551–1559), majd nagynénjük, Valois Margit savoyai hercegné első udvarhölgye, 1562-ben Károly Emánuel herceg nevelőnője. 1551-től Nicolas Grillet (†1557), Pomiers és Bessey ura, Ferenc dauphin apródjának felesége, majd Claudio di Savoia-Racconigi, Pancalieri grófja felesége; Charles de Gondi (1536–1574), La Tour ura, a királyi ruhatár mestere, a francia gályák parancsnoka. Első felesége Barbe de La Haye, a második Hélène Bon de Meuillon/Merouillon (1551 k.–1598 e.) királyi udvarhölgy; Jeanne de Gondi (†1623), a poissy-i királyi Szent Lajos-perjelség perjelasszonya 1583-tól 1623-ig.
Pályája kezdetei
Gyermekkoráról, ifjúságáról nem sokat tudunk; egyes szerzők szerint fivérével, az egyházi pályára lépő Pierre-rel együtt a lisieux-i kollégiumban tanult. Szülei pozíciójának köszönhetően 1547-ben részt vehetett II. Henrik koronázásán. Írnoki pályán kezdett a számvevő kamarában, majd 1551-től katonai pályára lépett: ekkor az amiens-i táborban ő felelt az ellátmányért. 1554-ben a kisgyermek orléans-i herceg – a későbbi IX. Károly – kamarájának nemese lett, ami bizonyára szülei befolyásának volt köszönhető. 1554-ben részt vett a renty-i csatában, 1555-ben pedig Volpiano és Vercelli bevételében, végül az 1557-es saint-quentini vereségben.
1560-ban IX. Károly örökölte meg a trónt betegségben elhunyt bátyjától, II. Ferenctől. Károlyra mindenekelőtt édesanyja, a régenssé váló Medici Katalin volt nagy hatással, és hogy megerősítse pozícióit a rivalizáló főnemesi házak (Bourbonok, Guise-ek, Montmorencyk) rovására, nagy mértékben támaszkodott a tőlük független csoportokra, így az emigráns olaszokra (így a Gondikra, a Biragókra, Ludovico Gonzagára és a Strozzikra). Ez a helyzet a megbízható, hatékony, de óvatos és diszkrét szolgálatairól ismertté ávlt Gondi pályája gyors felíveléséhez vezetett.
Medici Katalin bizalmasa
1562-ben Gondit királyi főerdésszé nevezték ki. Ugyanebben az évben kitört az első francia vallásháború, amiben a szélsőséges katolikus tábor két fontos vezéralakja is odaveszett (François de Guise herceg és Saint-André marsall), a hugenották fanatikus vezére, I. Louis de Bourbon-Condé herceg pedig fogságba esett a mérsékelt katolikus Anne de Montmorency connétable-lal együtt. Ez módot adott a királynő számára, hogy érvényre juttassa békéltető politikáját. Ennek jegyében nevezett ki új marsallokat (Vieilleville és Bourdillon), illetve 1564–1566-ban országjáró körútra indult az ifjú uralkodóval (ld. IX. Károly nagy körutazása). Ez utóbbin Albert de Gondi is részt vett, és ennek során köthetett házasságot Claude Catherine de Clermont-nal, Jean d’Annebault retzi báró özvegyével. Ez Gondi alacsony származása miatt némi felzúdulást keltett, és az özvegy édesanyja is megpróbálta megakadályozni a frigyet. Felesége maga is művelt asszony volt, aki jelentős irodalmi szalont vezetett; emellett gazdag hozománya révén Retz bárójává váló Gondi bekerült a francia arisztokrácia soraiba.
Egy hadihajó és két gálya kapitánya lett, 1566-tól a királyi kamara első nemese volt, 1568-ban pedig Nantes kormányzójává nevezték ki, eközben töretlenül élvezte Medici Katalin bizalmát. A némi olaszellenességgel átitatott korabeli röpiratok arra utalgattak, hogy Gondi az anyakirályné szeretője lehet, de erre nincs bizonyíték; az viszont biztos, hogy a bankárcsalád biztosította kölcsönök, a Retz bárójának anyjához fűződő bizalmi viszony és Albert de Gondi tehetsége egyaránt indokolták a szoros viszonyt. Az anyakirályné jóvoltából Gondi az ifjú és beteges IX. Károly tanácsadója és tanítómestere lett – ellenfelei emiatt az uralkodó személyiségének megrontásával, hazugsághoz és intrikákhoz szoktatásával vádolták; szintén felmerült vele szemben a túlzott spanyolpártiság, de ezt tettei nem igazolták. IX. Károly, bár olykor nehezményezte Gondi folyamatos jelenlétét, sosem kívánta eltávolítani a környezetéből.
1567-ben, majd 1569-ben kiújultak a vallásháborúk, utóbbi évben pedig Gondi részt vett a királyi erők oldalán a jarnaci, poitiers-i és moncontouri összecsapásokban. Az 1570-ben kiadott saint-germaini ediktum egy időre ismét lezárta a háborúkat, Gondi pedig visszatért az udvarba. 1570 őszén az anyakirályné őt küldte Bécsbe, II. Miksa német-római császár udvarába, hogy a IX. Károllyal eljegyzett Habsburg Erzsébetet Franciaországba kísérje. Medici Katalin annak ellenére ragaszkodott a személyéhez, hogy a császár környezetéből több ízben jelezték: magasabb rangú követet várnának el. A hazaúton Gondi egy spanyolellenes szövetség lehetőségéről tárgyalt III. Frigyes pfalzi választófejedelemmel és más protestáns fejedelmekkel, a hugenották kérdése miatt azonban hiába.
Az önállósodó IX. Károly 1570-től mind jobban közeledett a hugenották fővezéréhez, Coligny admirálishoz, aki arra ösztökélte, hogy az itáliai háborúkat mintegy felújítva támadjon a holland protestánsok németalföldi szabadságharcában lekötött Spanyolországra. Ez Medici Katalin és köre – köztük az 1571. november 30-án elhunyt, hugenottákkal szimpatizáló Vieilleville marsall helyett Metz kormányzójává kinevezett Gondi – számára elfogadhatatlan volt, így a király öccse, Anjou hercege bevonásával megszervezték Coligny meggyilkolását, majd a merénylet kudarcát követően a Szent Bertalan-éji mészárlást (1572. augusztus 23–24.). Gondiról ismert, hogy részt vett az augusztus 23-án tartott királyi tanácsülésen az anyakirályné, Renato da Birago kancellár, Ludovico Gonzaga-Nevers herceg, Tavannes marsall és Anjou hercege társaságában, ahol a hugenották elleni fellépésről döntöttek; a korabeli röpiratok és a kortárs memoárszerzők egy jelentős része Gondit azzal vádolta, hogy a vezető hugenották meggyilkolására vonatkozó döntés megszületése után ő győzte meg IX. Károlyt a vérengzés támogatásáról.
Az események hatására ismét fellángoltak a vallási küzdelmek. Gondi Metzbe sietett, ahol a nagy helyi hugenotta közösséggel szemben kevéssé erőszakos katolikus restaurációs politikát folytatott, eközben igyekezett felújítani a szövetségi tárgyalásokat a pfalzi fejedelemmel. 1573-ban részt vett La Rochelle majdnem fél éven át húzódó, végül kudarccal végződő ostromában; ennek során súlyosan megsérült, ráadásul a hugenotta védőket felmentő angol flotta felprédálta hűbérbirtokát, Belle-Isle-t. Ez év július 10-én az elhunyt Tavannes örökébe lépett marsallként, illetve Provence kormányzójává nevezték ki. Ősszel Londonban járt követségben, hogy a király legkisebb öccse, Ferenc alençoni herceg és I. Erzsébet királynő tervezett házasságáról tárgyaljon, illetve elérje, hogy az angolok ne támogassák többé a hugenottákat.
III. Henrik idején
1573 decemberében Gondit a lengyel királlyá és litván nagyfejedelemmé választott anjoui herceg és több más előkelőség társaságában Krakkóba küldték, hogy támogassák az idegen uralkodót. Nem sokáig időztek itt, mivel 1574. május 30-án meghalt IX. Károly, öccse pedig hazasietett, hogy elfoglalja a francia trónt. Gondi is hazatért a német fejedelemségeken keresztül, és egy ideig provence-i kormányzóságában időzött, majd visszatért Henrik 1575 februárjában történt koronázására. Az új király alatt némileg háttérbe szorult: előbb meg kellett osztoznia a kamara első nemesének pozícióján René de Villequier-vel, majd Anne de Joyeuse herceg javára lemondatták a címről. Gondi kárpótlásul Franciaország pairje lett, retzi báróságát pedig hercegséggé emelték (1581), és továbbra is az anyakirályné bizalmasa maradt, jelentős birtokai révén nagy vagyonnal rendelkezett, és fontos megbízásokat kapott.