thumb|400px|IX. Károly nagy körutazásának térképe. Zöld vonallal az 1565 júniusáig, pirossal az utána megtett szakaszok; a fekete pöttyök a fontosabb állomásokat jelölik
IX. Károly nagy körutazása (franciául le grand tour de France de Charles IX) a kiskorú IX. Károly francia király (ur. 1560–1574) Franciaország jelentős részét érintő látogatássorozata volt, ami 1564. január 24-én indult Párizsból, és 1566. május 1-jén ért véget a fővárosba való visszaérkezéssel. A különleges eseményt Medici Katalin, a régens anyakirályné szervezte fia számára az első vallásháborút követő időszakban azzal a céllal, hogy fia megismerje országát, másrészt demonstrálja a polgárháború után a királyi hatalom erejét az alattvalók számára, egyben kikényszerítse a vallásbéke betartását.
A körút során nem jelentkeztek komoly feszültségek, és a vándorló udvar mindenhol elérte a protestánsok számára bizonyos fokú toleranciát biztosító királyi rendeletek elfogadását, ezen kívül a két rivális főúri párt vezetőit is nyilvános kibékülésre utasították. Ennek ellenére a béketeremtő törekvés nem járt tartós sikerrel, mivel az engedményeket kevesellő, katolikus elnyomástól és a spanyol szövetségi tervektől tartó hugenották 1567 őszén sikertelen összeesküvést szőttek a király elrablására (ún. meaux-i meglepetés), ez pedig a vallásháború kiújulásához vezetett.
Előzmények thumb|300px|Medici Katalin régens, anyakirályné és gyermekei: Ferenc, IX. Károly király, Margit és III. Henrik 1561-ben 1559-ben egy lovagi tornán szerzett sérülésébe belehalt II. Henrik francia király, és fia, a 15 éves II. Ferenc lépett trónra. A fiatal uralkodó felesége, a skót Stuart Mária anyai rokonai, a lotaringiai Guise-család befolyása alatt állt, ami a Bourbonok és Colignyk vezette rivális, protestáns (hugenotta) arisztokrácia félelmét és ellenérzését váltotta ki. Miután 1560 februárjában a hugenották sikertelen összeesküvést szőttek, hogy az ifjú királyt kiszabadítsák a Guise-ek befolyása alól, azok véres megtorlást indítottak. Amikor az ifjú király betegségben meghalt az év végén, a trónon legidősebb öccse, a tízéves IX. Károly követte, aki mellett egyértelműen a régensi pozíciót kapó Medici Katalin anyakirálynő irányította a kormányzatot. A mérsékelt katolikus Katalin elsősorban Michel de L’Hospital kancellárra támaszkodva viszonylag toleráns politikát folytatott. Ennek jegyében 1561 őszén összehívta a poissyi kollokvium néven ismert eseményt, ahol katolikus és református egyházi vezetők és teológusok ütköztették nézeteiket, de nem sikerült kompromisszumot kötniük. A régenskormányzat ennek ellenére 1562 elején kiadta a saint-germaini ediktumot, ami a városokon kívül engedélyezte a protestáns vallásgyakorlatot.
Március 1-jén François de Guise herceg csapatai Wassy városában rátámadtak az ediktumot megsértő hugenottákra (wassyi mészárlás), ami országszerte felekezeti összecsapásokhoz és a hugenották fellázadásához, illetve városfoglalásaihoz vezetett. A kitörő vallásháború döntő összecsapása decemberben zajlott le Dreux-nél: a királyi sereget vezető ún. katolikus triumvirátus tagjai közül Saint-André marsall elesett, Anne de Montmorency főparancsnok pedig fogságba került; ugyanekkor a protestánsokat vezető Condé herceg a Guise hercege által győzelemre vitt katolikusok foglya lett. A királyi sereg Orléans ostromára vonult, ahol februárban Guise hercegét orvul meggyilkolták. A két tábor szélsőséges vezetőinek halála, illetve fogsága lehetőséget adott Medici Katalinnak a mérsékelt politika érvényre juttatására. 1563. március 19-én a király aláírta a megbékélésinek nevezett amboise-i ediktumot, amelyben megerősítette a saint-germaini feltételeket, továbbá amnesztiát adott Condénak és híveinek. Békepolitikájában a kancellár mellett a mérsékelt katolikus Montmorencyre (és befolyásos családjára), a Saint-André helyére marsallá kinevezett François de Scépeaux metzi helytartóra, illetve az 1563-ban szintén marsallbottal jutalmazott Imbert de La Platière-re is támaszkodhatott – hármójukat bízta meg az ediktum betartatásával az ország egy-egy harmadában.
Az utazás célja és lebonyolítása
Az anyakirályné által eltervezett utazás több célt szolgált: a királyi hatalom helyreállítását az ifjú király és testvérei bemutatásával szerte az országban; a megbékélési ediktum betartatását; a befolyásos Guise- és Montmorency-ház összebékítését; a szomszédos országok uralkodóival való találkozókat (ez csak III. Károly lotaringiai herceggel és Emánuel Filibert savoyai herceggel valósult meg, a Habsburg-házi I. Ferdinánd német-római császárral és II. Fülöp spanyol királlyal nem).
Az út közel 15000 ember mozgatását jelentette, ami magába foglalta a király és édesanyja udvartartását, a katonai kíséretet, a kormányzati tisztviselőket, a kiszolgáló és ellátó személyzetet, valamint az udvarral tartó előkelőségeket és külföldi követeket. Ennyi ember elszállásolása komoly kihívást jelentett. Az uralkodó rendszerint az adott település legelőkelőbb lakóházában szállt meg, amelynek tulajdonosa kénytelen volt máshol megszállni – sok esetben azonban fogadókban hajtotta álomra fejét. A menet előkelő tagjai között versenyfutás zajlott a megfelelő szállásokért: jellemzően megbízottakat küldtek előre, hogy időben szállást szerezzenek nekik.
Az út során egyedül La Rochelle protestáns lakossága mutatott nyílt elégedetlenséget, a többi területen tisztelettel fogadták a megbékélési politikát folytató régenskirálynőt és királyi gyermekét.
Összefoglalás
Károly 1564. január 24-én hagyta el Párizst, majd január 31–március 13. között a fontainebleau-i kastélyban tartózkodott; a körút csak ezután vette igazán kezdetét. A régens anyakirályné, Medici Katalin szervezte körút a királyság vallási konfliktustól leginkább megtépázott részeit érintette. Az udvar először kelet felé indult, Champagne-ba (hosszabb megállók: Troyes, március 23–április 16., Châlons, április 20–26.), ahonnan átlépett a Bari Hercegség területére (április 30–május 12.). Itt találkozott sógorával, III. Károly lotaringiai herceggel. Champagne-ba visszatérve Burgundia felé indult tovább, itt Dijonban töltött hosszabb időt (május 22–27.). Dél felé fordulva egy egész hónapot Lyonban töltött (június 9–július 9.), miközben fogadta nagynénje férjét, Emánuel Filibert savoyai herceget. Ezután Dauphiné tartományban, Roussillon városában is közel egy hónapig időzött (július 17–augusztus 15.). IX. Károly betegsége miatt Valence (augusztus 22–szeptember 2.) és L’Étoile (szeptember 2–13.) településeken is hosszabb pihenőkre volt szükség. A pápai államhoz tartozó Comtat Venaissin fővárosában, Avignonban három hetet töltött Alessandro Farnese bíboros, pápai legátus vendégeként (szeptember 24–október 16.), majd Provence-ba érkezett. Itt Aix-ben (október 19–24.), Hyères és Toulon környékén (október 28–november 4.), Marseille-ben (november 6–13.) és Arles-ban (november 16–december 7.) állt meg hosszabban.
Az újév Languedoc-ban érte a menetet: a fontosabb tartományi megállók Montpellier (december 16–30.), Narbonne (1565. január 4–11., kirándulással a spanyol határra), Carcassonne (január 12–26., alapvetően a hóhelyzet miatt) és Toulouse (január 31–március 19.) voltak. A menet a délnyugati Guyenne tartomány területén először Bordeaux-ban telepedett le hosszabb időre (április 1–május 3.), majd az udvar az Atlanti-óceán partján a spanyol határra vonult. Itt került sor a hosszú, érzelmes bayonne-i találkozóra a király nővérével, Valois Erzsébet spanyol királynéval és a meghívást elhárító II. Fülöp követével, Alba hercegével (május 29–július 12.), ami a francia kormányzat protestánsokkal szembeni engedékenységét nem tűrő spanyolok ellenállása miatt nem járt a két királyság viszonyának szorosabbra fűzésével. Északra indulva a király Mont-de-Marsanban töltött több napot (július 18–23.), majd a nyugati tartományokat szelte át észak felé haladva. Huzamosabb időre csak Cognac (augusztus 21–szeptember 1.) és La Rochelle városában állt meg (szeptember 13–18.), mielőtt a Loire-völgybe ért volna. Itt először csak áthaladt Bretagne felé, ahol Nantes-ban (október 11–15.) és Châteaubriant-ban (október 16–november 3.) állt meg több napra, majd visszatért a Loire menti tartományokba. Itt egyetlen számottevő megállója Tours-ban volt (november 20–december 1.), mielőtt továbbhaladt volna Közép-Franciaország, Bourbonnais és Auvergne felé. Az egész körutazás leghosszabb megállója Moulins-ban volt (1565. december 22. – 1566. március 23.), ahonnan már hosszabb pihenők nélkül tért vissza a fővárosba 1566. május 1-jén.
Az út szakaszai
(A legfontosabb szakaszok félkövérrel kiemelve.) Indulás thumb|300px|IX. Károly 1564. január 31-től március 13-ig a fontainebleau-i kastélyban szállt meg
1564. január 24. – indulás Párizsból a Szajna mentén dél felé. Saint-Maur-des-Fossés (január 24–30.) : ötnapos tartózkodás a királyné tulajdonát képező saint-mauri kastélyban. Corbeil (január 30–31.) : ebéd Villeneuve-Saint-Georges-ban, éjszakázás Corbeil-ben. Fontainebleau (január 31–március 13.) : január 31-én ebéd Lys-ben, estére érkezés a fontainebleau-i kastélyba. Másfél hónapos ittléte alatt az udvar számos pompás ünnepséget rendezett. A tényleges körutazás többek szerint csak március 13-án kezdődött, amikor az udvar elhagyta Fontainebleau-t.
Champagne és Bar
A király elsőként keletre indult, és Champagne vidékét, valamint ezen keresztül a lotaringiai hercegek által birtokolt, részben Német-római Birodalomhoz is tartozó Bari Hercegséget látogatta meg (március 13–május 18).
Montereau-Fault-Yonne (március 13–14.): ebéd Moret-ban, már Champagne területén. Alvás és másnap ebéd Montereau-Fault-Yonne-ban. Pont-sur-Yonne (március 14–15.): a király itt alszik meg, majd fahídon átkel a Yonne folyón Sens-ba. Sens (március 15–17.): az első meglátogatott város az utazás során. Villeneuve-l'Archevêque (március 17–21): ebéd Pont-sur-Vanne-ban, majd három teljes nap pihenő Villeneuve-l'Archevêque-ben. Saint-Lyé (március 21–23.) : ebéd Saint-Liébault-ban, március 21-én este érkezés Saint-Lyébe. Troyes (március 23–április 16.) : az udvar 24 napot töltött a püspöki városban. Ottléte alatt április 6-án megerősítette a békét I. Erzsébet angol királynővel. Indulás észak felé. Saint-Sépulcre (április 16.): alvás, másnap ebéd. Arcis-sur-Aube (április 17–18.): alvás, másnap ebéd. Poivres (április 18–19.): alvás. Écury-sur-Coole (április 19–20.): ebéd Dommartin-ban, alvás Écury-sur-Coole-ban. Châlons (április 20–26.): érkezés április 20. ebédidőben; hat nap a püspöki városban. Indulás dél felé, a Marne mentén. Omey (április 26–27.): alvás, másnap ebéd. Vitry-le-François (április 27–29.): az új város meglátogatása (a régi települést, Vitry-en-Perthois-t 1544-ben felégették V. Károly csapatai). Indulás keletre, a Saulx mentén. Sermaize (április 29–30.): ebéd Bignicourt-ban, este érkezés és alvás Sermaize-ben.
1564. április 30-án az uralkodó elhagyta a királyi birtokot, és belépett a Bari Hercegség területére. Fains (április 30–május 1.): alvás Fains-ben. Bar-le-Duc (május 1–9.): a király a hercegség fővárosában tartózkodik, az állam Franciaországhoz tartozó részén (Barrois mouvant). Medici Katalin találkozik vejével, Klaudia nevű lányának férjével, III. Károly lotaringiai és bari herceggel, május 7-én pedig segédkezik első unokája, a későbbi II. Henrik lotariginai herceg keresztelőjénél. Ligny-en-Barrois (május 9–10.): alvóhely. Gondrecourt (május 10–12.): a menet az Ornain mentén halad tovább dél felé, Tréveray-ben ebédel, Gondrecourt-ban éjszakázik. Másnap itt ünneplik Jézus mennybemenetelét.
IX. Károly és az udvar 1564. május 12-én tér vissza a királyi birtokra, miután 12 napot töltött Bar területén. Reynel (május 12–13.) : Gondrecourt elhagyását követően a király Lezéville-ben evédel, és a hegytetőn lévő reyneli várban éjszakázik. Chaumont-en-Bassigny (május 13–14.) : a menet elhalad Montéclair vára mellett, Andelot, közelében. A várból számos díszlövést adnak le a tiszteletére. A király Darmannes-ban ebédel, majd Chaumontban éjszakázik.