Bosznia-Hercegovina 1878-ban került Osztrák-Magyar fennhatóság alá, amikor a berlini kongresszus jóváhagyta a Bosznia vilajet elfoglalását, amely ekkor még hivatalosan az Oszmán Birodalom része maradt. Három évtizeddel később, 1908-ban Ausztria-Magyarország provokálta ki a boszniai annexiós válságot a megszállt zóna hivatalos annektálásával, és létrehozta a Bosznia-Hercegovinai Kondomíniumot Ausztria és Magyarország közös ellenőrzése alatt.

Történelem

Okkupáció Az orosz-török háborút követően 1878 júniusában és júliusában a nagyhatalmak szervezték meg a berlini kongresszust. Az 1878. július 13-án aláírt berlini szerződés értelmében létrejött Bosznia-Hercegovina, amely névlegesen az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt maradt, de facto azonban Ausztria-Magyarországhoz került. A szerződés 25. cikk szerint:

Bosznia és Hercegovina tartományait az Osztrák–Magyar Monarchia fogja megszállni és igazgatni. Ausztria–Magyarország kormánya nem kívánja felvállalni a Szerbia és Montenegró között délkeleti irányban a Mitrovitza túloldaláig terjedő Novi-Pazar-i szandzsák igazgatását, az oszmán közigazgatás továbbra is ott látja el feladatait, mindazonáltal az új politikai állapot fenntartásának, valamint a kommunikáció szabadságának és biztonságának biztosítása érdekében Ausztria–Magyarország fenntartja a jogot, hogy helyőrséget létesítsen, valamint katonai és kereskedelmi utakat tartson az egykori vilajet ezen területén. Ennek érdekében Ausztria–Magyarország és Törökország kormánya fenntartja magát, hogy megegyezzen a részletekben.Modern History Sourcebook: The Treaty of Berlin, 1878—Excerpts on the Balkans hosted by Fordham University

Az osztrák–magyar Császári és Királyi Hadsereg nagy erőfeszítést tett a Bosznia-Hercegovina elleni roham előkészítésére. 1878. június végére 82 113 katonából, 13 313 lóból és 112 ágyúból álló haderőt vezényelt a VI, VII, XX. és XVIII. gyaloghadosztályok kötelékében, valamint egy hátsó hadsereget irányított a Dalmát Királyságba. A hadsereg elsődleges parancsnoka Josip Filipović táborszernagy volt; a XVIII. előretolt gyalogos hadosztály Stjepan Jovanović altábornagy parancsnoksága alatt állt, míg Dalmáciában a hátsó hadsereg parancsnoka Gavrilo Rodić táborszernagy volt. Bosznia-Hercegovina megszállása 1878. július 29-én kezdődött és október 20-án ért véget.

A Bosznia-Hercegovinában tartózkodó oszmán hadsereg akkoriban nagyjából 40 000 katonából állt, 77 ágyúval, amely a helyi helyőrségekkel együtt körülbelül 93 000 főt tett ki. Az osztrák-magyar csapatok időnként heves ellenállásba ütköztek mind a muszlim, mind az ortodox lakosság részéről, és jelentős csaták zajlottak Čitluk, Stolac, Livno és Klobuk közelében. A maglaji és tuzlai kudarcok ellenére Szarajevót 1878 októberében elfoglalták. Az osztrák–magyar áldozatok száma meghaladta az 5000-et. Az osztrák–magyar hadvezetés számított a muszlimok heves ellenállására, mert az ország megszállása a boszniai muszlimok számukra azt jelentette, hogy elveszítik vallásukon alapuló kiváltságos státuszukat.

Az ország bizonyos részein (különösen Hercegovinában) továbbra is fennállt a feszültség, és a túlnyomórészt muszlim disszidensek tömeges kivándorlása kezdődött. A viszonylagos stabilitás állapota azonban elég hamar elérkezett, és az osztrák-magyar hatóságok számos szociális és közigazgatási reformba kezdhettek, amelyek célja Bosznia-Hercegovina „mintagyarmattá” alakítása volt. A Habsburg uralom a tartomány stabil politikai modelljeként való kialakítása érdekében, amely segít eloszlatni a feltörekvő délszláv nacionalizmust, sokat tett a törvények kodifikálásáért, új politikai gyakorlatok bevezetéséért és a modernizációért.

Etnikumi kapcsolatok bélyegkép|jobbra|Kállay Béni, Bosznia-Hercegovina kormányzásáért felelős osztrák-magyar pénzügyminiszter

Az osztrák-magyar közigazgatás a pluralista bosnyák nemzeti eszményét hirdette. A közös birodalmi pénzügyminiszter és Bosznia bécsi adminisztrátora, Kállay Béni így támogatta a bosnyák nacionalizmust a „bosnyákság” formájában, azzal a céllal, hogy azt az érzést keltse Bosznia népében, hogy egy nagy és hatalmas nemzethez tartoznak, és úgy tekintett a bosnyákokra, mint akik „a bosnyák nyelvet beszélik, és három egyenlő jogú vallásra oszlanak”.

Egyrészt ezzel a politikával megpróbálták elszigetelni Bosznia-Hercegovinát irredenta szomszédaitól (kelet-ortodox Szerbia, katolikus Horvátország és a muszlim Oszmán Birodalom), valamint marginalizálni a szerb és horvát nemzetiség már korábban is keringő eszméit.

Annexió

bélyegkép|jobbra|A francia Le Petit Journal címlapja, karikatúra a boszniai válságról: Bulgária kikiáltja függetlenségét és Ferdinándot cárrá nevezik ki, Ferenc József személyében Ausztria-Magyarország annektálja Bosznia-Hercegovinát, mindezt II. Abdul-Hamid szultán tehetetlenül nézi

Annak ellenére, hogy Bosznia-Hercegovina még mindig az Oszmán Birodalom része volt, (legalábbis formálisan), az osztrák-magyar hatóságok ténylegesen ellenőrzésük alá vonták a teljes országot. A Monarchia arra várt, hogy Bosznia-Hercegovinát formálisan is be tudja kebelezni a birodalomba. A Bosznia-Hercegovinát érintő minden intézkedés a nemzetközi véleménytől függött, amiről az osztrák-magyar hatóságok is tudtak. Az Oszmán Birodalomban kialakult forradalmat használták fel ürügyül Bosznia-Hercegovina végleges annektálására. 1908-ra az ifjútörök mozgalom az Oszmán Birodalom egész területén tömegtüntetéseket szervezett. Követelésük az volt, hogy állítsák helyre a felfüggesztett oszmán alkotmányt. Az osztrák-magyar hatóságok attól tartottak, hogy a forradalom átterjedhet Bosznia-Hercegovinára is, mivel az ifjútörök mozgalmat támogatták a boszniai muszlimok és a szerbek is. 1908. szeptember 7-én az SNO és az MNO is követelte Bosznia-Hercegovinától az alkotmány elfogadását az Oszmán Birodalom részeként.

Október 5-én Ferenc József császár bejelentette Bosznia-Hercegovina annektálását, és utasította a pénzügyminisztert Bosznia-Hercegovina alkotmányának megalkotására. Az annektálást két nappal később, október 7-én jelentették be Szarajevóban. Ez az annektálás nemzetközi válsághoz vezetett, amely csak 1909. február 26-án oldódott meg, amikor az Oszmán Birodalom hivatalosan elismerte az annexiót, ezzel Bosznia-Hercegovina formálisan is az Osztrák–Magyar Monarchia részévé vált, mint Bosznia-Hercegovinai Kondomínium. 1909. március 21-én a Német Birodalom ultimátumot intézett az Orosz Birodalomhoz, hogy az ismerje el az annexiót, amit Oroszország azonnal meg is tett. A Szerb Királyság március 31-én, a Montenegrói Királyság pedig április 5-én ismerte el a bekebelezést.

Politika Bosznia-Hercegovinában minden nagyobb etnikai csoportot képviselt valamilyen politikai párt. A muszlimokat a Muszlim Népi Szervezet, a szerbeket a Szerb Népi Szervezet, míg a horvátokat a két politikai párt, a Horvát Népszövetség és a Horvát Katolikus Szövetség képviselte.

A bosnyák Országgyűlést 1910-ben hozták létre.

Parlamenti pártok

Horvát Népi Szövetség (Hrvatska narodna zajednica) Horvát Katolikus Egyesület (Hrvatska katolička udruga) Muszlim Népi Szervezet (Muslimanska narodna organizacija) Szerb Népi Szervezet (Srpska narodna organizacija ; Српска народна организација)

Nem parlamenti pártok

Muszlim Progresszív Párt (Muslimanska napredna stranka) Muszlim demokrácia (Muslimanska demokracija) Szerb Népi Független Párt (Srpska narodna nezavisna stranka) Bosznia-Hercegovinai Szociáldemokrata Párt (Socijaldemokratska stranka Bosne i Hercegovine)

Demográfiai adatok jobbra|bélyegkép|200x200px| Az 1879. évi népszámlálás adatai +Bosznia-Hercegovina lakossága vallás szerint 1879–1910 Népszámlálás muszlim Ortodox katolikus zsidó összesen Szám Megoszlás Szám Megoszlás Szám Megoszlás Szám Megoszlás 1879 448 613 38,7% 496 485 42,9% 209 391 18,1% 3,675 0,3% 1,158,440 1885 492 710 36,9% 571 250 42,8% 265 788 19,9% 5,805 0,4% 1,336,091 1895 548 632 35,0% 673 246 42,9% 334 142 21,3% 8,213 0,5% 1,568,092 1910 612,137 32,2% 825 418 43,5% 434,061 22,9% 11,868 0,6% 1,898,044

Adminisztráció

jobbra|bélyegkép|227x227px| Bosznia-Hercegovina körzetei (Kreise): Banja Luka, Bihać, Mostar, Szarajevó, Travnik, Tuzla

Kormányzók Nem. portré Név Hivatali idő Etnikai hovatartozás 1119x119px Josip Filipovićtáborszernagy 1878. július 13 1878. november 18 horvát 2100x100px Wilhelm von Württembergvezérezredes 1878. november 18 1881. április 6 német 394x94px Hermann Dahlen von Orlaburgtáborszernagy 1881. április 6 1882. augusztus 9 német 4108x108px Johann von Appelgyalogsági tábornok 1882. augusztus 9 1903. december 8 német 5118x118px Eugen von Alborigyalogsági tábornok 1903. december 8 1907. június 25 német 6122x122px Anton von Winzorlovassági tábornok 1907. június 30 1909. március 7 német 7113x113px Marijan Varešaningyalogsági tábornok 1909. március 7 1911. május 10 horvát 8126x126px Oskar Potiorektáborszernagy 1911. május 10 1914. december 22 szlovén 9120x120px Stjepan Sarkotićvezérezredes 1914. december 22 1918. november 3 horvát

Vallás A 15. és 16. században iszlamizálódott régió nagyrészt megőrizte kisebbségi muzulmán lakosságát (az 1879-es 38,7%-ról 1910-re 32,2%-ra csökkent), mivel Ausztria–Magyarország garantálta a vallásszabadságot, a hatóságok nem tettek aktív kísérletet az átalakításra.

A császár a pápával, az Ökumenikus Patriarchátussal és a Sheikh-ul-Iszlámmal kötött megállapodások révén képes volt vallási vezetőket kinevezni és elbocsátani, valamint a vallási intézményeket pénzügyileg ellenőrizni.

Bosznia-Hercegovina megszállása az Oszmán Birodalomban eltöltött évszázadok után az ország katolikus egyházának jelentős reformjához vezetett. 1881-ben Vrhbosnát érsekséggé emelték, és megalakult a Banja Lukai és a Mostar-Duvnoi egyházmegye. A szarajevói Szent Szív-székesegyház munkálatai 1884-ben kezdődtek, és 1889-re fejeződtek be.

Jegyzetek

Források

Kapcsolódó szócikkek Szarajevói merénylet Olasz front (első világháború) Thallóczy Lajos

Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia hadtörténete Kategória:Bosznia-Hercegovina történelme Kategória:Magyar–szerb kapcsolatok