Várad 1660-as ostromára az 1660 és 1662 között zajló második török-tatár büntetőhadjárat idején került sor.https://rubicon.hu/kalendarium/1660-augusztus-27-varad-torok-kezre-kerul

Előzmények Az első török-tatár büntetőhadjárat bélyegkép|320 px|balra|Török hadjáratok Erdélyben (1658-1662) A lengyelországi hadjárat megindításával (1657 január), a szultáni paranccsal dacoló II. Rákóczi Györgyöt 1657. november 2-án a szultán elmozdította a fejedelmi székből és helyébe az egykori váradi főkapitány Rhédey Ferenc fiát (az azonos nevű), Ferencet ültette. A gyulafehérvári országgyűlés a szultáni parancsnak engedelmeskedett, de a rendek nem sokáig tartottak ki az új uralkodó mellett. A lengyel fogságból szabaduló II. Rákóczi György a hozzá hű seregekkel megostromolta és elfoglalta a Rhédeynek menedéket adó Medgyest, majd, miután lemondásra kényszerítette a fejedelmet, a szultán tiltakozása ellenére 1658. január 25-én másodjára is az erdélyi trónra emelték. Ismételt trónra emelését a törökök ellenszegülésnek látták és nem is késtek a támadással. 1658 februárjától megindult az összehangolt török-tatár támadás. A következő négy év harcai kitörölhetetlen nyomokat hagytak a vidék arculatán. Az évtizedek óta regenerálódó vidéket soha nem látott hosszú és véres rombolás sújtotta, elsodorva Váradot, és sok más olyan falut, községet vagy mezővárost, amely soha nem települt újra.

Az 1658-as hadműveleteket személyesen Köprülü Mehmed nagyvezír irányította. Az erdélyi ellenállás fészke Várad lett, ahova a fejedelem is behúzódott. Az első összecsapás még az erdélyi oldal számára is kedvező eredménnyel járt. 1658. június 26-án a Lippánál kialakult csatában a fejedelem győzelmet aratott a Kenan budai pasa csapatai felett. Augusztusban azonban a tatárok elözönlötték a védekezésre képtelen Erdélyt, majd szeptemberben a trónra is új uralkodót tettek a törökök, Barcsai Ákos személyében. Az időközben meginduló török fősereg szeptember 3-án elfoglalta a stratégiailag fontos és már régóta követelt Borosjenő várát. A várat feladó kapitányokat nem sokkal később árulásért Váradon lefejezték. Bár maga Köprülü Mehmed nem folytatta a hadjáratot, vagyis egyelőre nem gondolt Várad ostromára, a hadi helyzet alakulása miatt a váradi vár is nehéz helyzetbe került. Az Erdélybe betörő tatár seregek szeptember 13-án Várad alá érkeztek, majd egyheti ostrom után, látva Gaudi András alkapitány által vezetett vár erejét, teljesen elpusztítva a vidéket kivonultak a területről. A IV. Mehmed Giráj krími kán által vezetett török-tatár sereget a váradi védők heves ágyútűzzel zavarták el a falak alól. A korábbi harcokban a Berettyó folyótól a Körösökig már mindenhol megsemmisített települések mellett most a Berettyón túli részek estek áldozatul. Az első büntetőhadjárat 1658. szeptemberében ért véget.

Eredménytelen alkudozás a bécsi udvarral

A török-tatár seregek támadása után kialakult rendkívül súlyos hadi helyzetben II. Rákóczi György fejedelem közeledni próbált a bécsi udvarhoz. Először Sámbár Mátyás jezsuita szerzetest küldte Lippay György esztergomi érsekhez, majd külön követekkel is felkereste I. Lipótot. Az osztrák támogatásnak azonban nem sok esélye volt, mivel a Habsburg Birodalom a törökökkel éppen fennálló békés viszonyt egyelőre nem akarta megváltoztatni. Ennek ellenére 1658 nyarán folytak tárgyalások, viszont a bécsi udvar vonakodott beleavatkozni az edélyi-török háborúba.

Az ostromra készülő vár bélyegkép|balra|Borosjenő ostroma (1658 augusztus-szeptember) 1658-1659 folyamán, főleg Borosjenő várának elfoglalása után a tulajdonképpeni Erdély területén kívül már csak Várad és az attól északra fekvő területek maradtak fejedelmi fennhatóság alatt. A kitört háború megbillentette az addigi érzékeny egyensúlyt és a Habsburgok távolságtartása egyértelművé tette a törökök katonai fölényét. Nemigen maradt tehát érv az ellen, hogy a szultán megpróbálkozzon Várad ostromával. A korabeli vár és vármegye urai, de maguk az elmúlt időszak során versengő erdélyi fejedelmek is tisztában voltak azzal, hogy az ostrom csak idő és a katonai helyzet alakulásának kérdése. Ami a korabeli viszony és hatalmi harcok között biztosítható volt, az ostrom kivédésének érdekében igyekeztek is megadni.

Az 1659. május-júniusi országgyűlés Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok és Máramaros vármegyék számára kötelezővé tette 2 naponként egy-egy szekér épületfa küldését, deszkákat pedig Besztercéről kellett szállítani. A fejedelem számára téglavetők Váradra küldését is előírták. Az országgyűlés más várak megerősítését és elrendelte (például Zsáka várát, de Belényes városának a körülpalánkolását és körbeárkolását is kimondták). Mindezek mellett már 1658 májusában a fegyelem érdekében egy sor – ma úgy mondanánk – belső biztonsági intézkedést hoztak. Valamennyi katonai alakulatnál elrendelték a parancsok szigorú betartását és betartatását. Azok számára, akik a kapott paranccsal ellentétesen vagy azt halogatva cselekednek, halálbüntetést helyeztek kilátásba. A katonák parancs nélkül nem hagyhatták el a várat és akkor is csak tiszti kísérettel. Halálbüntetés terhe mellett szigorúan megtiltották, hogy a környező lakosságtól a várbéli katonaság bármit is elvegyen (ezek mellett előírták az istentiszteleteken való kötelező részvételt, és még a káromkodásért is halálbüntetés járt).

II. Rákóczi György fészke 300 px|jobbra|II. Rákóczi György tallérja 1660-ból Barcsay Ákos fejedelmi beiktatását II. Rákóczi György nem ismerte el. A török-tatár hadak kivonulása után ismét Váradra húzódott vissza, innen szervezte az új fejedelemmel szembeni ellenállást. A rendek azonban 1659 februárjában lemondatták Rákóczit a fejedelemségről. Mivel a törökök ismét támadásra készültek, és ezúttal aligha lehetett kétséges, hogy a célpont Várad lesz, 1659 márciusában Rákóczi fejedelem megegyezett Barcsayval és átadta Váradot az új erdélyi uralkodónak. Az országgyűlés május 24-én Gyulai Ferenc váradi főkapitányt le is váltotta és Haller Gábort nevezte ki főkapitánynak.

Az új Barcsay-párti főkapitány azonban rendkívül népszerűtlen volt, annak ellenére, hogy a várba összehívott vármegyegyűlésen megpróbálta maga mellé állítani a Rákóczi-barát rendeket. Ez több ok miatt is lehetetlennek bizonyult. A Rákóczi-barát hadak nem oszlattak fel, hanem a székelyhídi vár környékére húzódtak vissza. A hajdúság, valamint a többi partiumi vármegye – Szabolcs és Szatmár – ahol a Rákóczi-családnak kiterjedt birtokai voltak, elzárkóztak Barcsay uralmának az elismerésétől. Maga Várad városa nem döntött egyértelműen Rákóczi mellett, aminek leginkább a nagyszámú erdélyi katonaság jelenléte volt az oka. Mindez azt jelentette, hogy II. Rákóczi György továbbra is kellő számú haderővel rendelkezett, csak az ő döntésén múlt, belátja vagy sem, hogy egy ismételt trónra lépés milyen további katasztrófát zúdíthat az országra. 1659 szeptemberében seregeivel betört Erdélybe és a marosvásárhelyi országgyűléssel szeptember 27-én harmadjára is fejedelemmé választatta magát. A váradi helyőrség azonnal elismerte urának és elűzte Haller Gábor főkapitányt, akit később Köprülü Mehmed pasa kivégeztetett. Az új főkapitány ismét Gyulai Ferenc lett, a fejedelem rendíthetetlen híve.

Az ostrom előtti oszmán hadmozdulatok II. Rákóczi György ismételt trónra lépését Köprülü Mehmed, nagyvezír nyílt lázadásnak tekintette. A fejedelem szigorú megbüntetését és Barcsay Ákos megsegítését Szejdi Ahmedre bízta. Az akkori budai pasa származása szerint cserkesz születésű rabszolga volt, aki az egyiptomi pasa szolgálatában állt, majd annak halála után szultáni szolgálatba állt és felszabadult. IV. Mehmed szultán 1659-ben nevezte ki budai pasának. a 17 ezer fős török-tatár seregek élén 1659 novemberében tört be Erdélybe, és két helyen is vereséget mért Rákóczi hadaira. A közelgő tél miatt azonban Temesvár alá vonult vissza és csak a következő év tavaszán lendült támadásba. Az addigi török seregekhez csatlakoztak Husszein egri pasa alakulatai is, akikkel a teljes oszmán haderő mintegy 25 000 főre bővült. Az 1660. április elején kibontakozó, minden ellenállást felmorzsoló török hadjárat a lassan másfél évszázados végvári harcok egyik legsötétebb fejezetét jelentették. Az úgynevezett Szejdi-dúlás elsősorban a vármegye északi részét, a fejedelem mellett hűségesen kiállt hajdúságot érintette. A cél a hajdúság megtörése volt, egyrészt Rákóczi fejedelem helyzetének meggyengítése, másrészt a váradi vár ostromának előkészítése érdekében. a sereg Szarvasnál kelt át a Körösön, majd miután a Gyulai Ferenc főkapitány vezette kis sereg nem merte a csatát velük szemben vállalni, rázúdúltak a védtelen vidékre. A törökök többek között magsarcolták Debrecent, felgyújtották Szoboszlót, lerombolták Pocsaj várát, majd május 10-én szörnyű vérengzést hajtottak végre a székelyhídi várat övező mocsaras szigetekre menekült lakosság körében. A hadjárat ezután dél felé fordult, elpusztították Kerekit, Bihart, Csatárt, általában véve a vármegye Váradtól északra fekvő területeit, majd Erdély következett. A hadjárat jellegéről leginkább Szalárdi János tudósít, aki a következőképpen írta le a törökök kegyetlenkedéseit:

A váradi vár ostromára feltehetően ekkor csak azért nem került még sor, mivel Rákóczi fejedelem sorsát még nem ,,rendezték" el a törökök. Az 1660 tavaszán lefolytatott második büntetőhadjáratnak azonban már nem egyedül Szejdi Ahmed volt a vezetője, mivel a nagyvezír a török seregeket a szerdárrá, vagyis fővezérré kinevezett temesvári pasa, Kösze Ali vezetése alá helyezte. Ez a kettős parancsnoki vezetés irányította később Várad ostromát is.

II. Rákóczi György halála Barcsay Ákos lemondatása után Szebenbe húzódott, mire Rákóczi azonnal megkezdte a város ostromát. A török csapatok érkezésére azonban felhagyott a támadással, és 1660. május 22-én Szászfenesnél csatát vállaltGyalókay Jenő: A szászfenesi ütközet. (1660. május 22.)Hadtörténelmi közlemények 15 (1914) 34-50. a Szejdi Ahmed és Kösze Ali vezette török fősereggel. A teljes vereséggel végződött ütközetben a fejedelem súlyos sebet kapott. Testőrei Váradra szállították, ahol két hét után, június 7-én elhunyt. A vizsgálatok szerint jobb oldalát lövés érte, bal oldalát szúrás, fejét pedig három vágás.https://ujkor.hu/content/ii-rakoczi-gyorgy-1657-evi-lengyel-hadjarata - Az 1660. május 22-i szászfenesi csatában Rákóczi vitézül harcolt, ám „rajta nagy sebeket ejtettek vala, főképpen mezítelen fején, úgy, hogy nagyon megszédülne miatta”, sebeibe pedig június 7-én Váradon belehalt. A holttestet előbb Ecsedre, majd Sárospatakra szállították Gyulai Ferenc főkapitány vezetésével. A váradi főkapitány döntése, hogy elkíséri a fejedelem holttestét, súlyos hibának bizonyult és rendkívüli következményekkel járt.

Barcsay kelepcéje: 1660