A Lancaster Hercegség egyike a két királyi hercegségnek (a másik a Cornwall Hercegség), a brit uralkodó magánbirtoka. A birtok fő célja, hogy független bevételi forrást biztosítson a mindenkori uralkodónak. Lancaster hercege haszonélvezője a hercegség vagyonának, élvezi a hercegség nettó jövedelmét, de nem rendelkezik közvetlen tulajdonjoggal, nincs joga saját hasznára eladni a hercegség vagyonát. A vagyon földeket, ingatlanokat és befektetéseket jelent. A Lancaster hercege angol nemesi cím, amelyet a középkorban háromszor hozták létre, de végül a koronával egyesült, amikor 1413-ban V. Henrik trónra lépett. A hercegi cím továbbra is az Egyesült Királyság uralkodójáé.
A hercegség földbirtokból, városi ingatlanokból, történelmi épületekből és néhány kereskedelmi ingatlanból áll Angliában és Walesben, jellemzően Cheshire-ben, Staffordshire-ben, Derbyshire-ben, Lincolnshire-ben, Yorkshire-ben és Lancashire-ben, és még pár megyében és Londonban. A 2022. március 31-én végződő pénzügyi évben az ingatlan értéke volt, a nyereség . A hercegség nettó jövedelme Lancaster hercegét, azaz az uralkodót (jelenleg: III. Károly) illeti. Lancaster hercegsége nem adóköteles, bár az uralkodó 1993 óta önkéntesen fizeti a jövedelem- és a tőkenyereség-adót.
Lancaster grófjai Lancaster első urai grófi címet viseltek, a teljesség kedvéért felsoroljuk őket. Edmund, Lancaster és Leicester első grófja (gróf: 1267–1296) III. Henrik angol király és nagyhatalmú bárói közötti vita 1262-ben a bárók háborújaként ismert felkeléshez vezetett. A király győzött. Lefoglalta a lázadók két vezetőjének – Simon de Montfort, Leicester grófja és Robert Ferrers,másutt: Robert de Ferrers Derby grófja – birtokait, amelyeket fiának, Edmund CrouchbacknekBeceneve, a "Crouchback" valószínűleg a "crossback" elírása. A "kereszteshátú" arra utalna, hogy Edmund részt vett a kilencedik keresztes hadjáratban. Lord Edward keresztes hadjárata, amelyet néha kilencedik keresztes hadjáratnak is neveznek, katonai expedíció volt a Szentföldre 1271–1272-ben.A III. Henrik angol király szócikk Edmundo de Lancaster néven sorolja fel a király gyerekei között. Az adat a Wikidatából származik. adományozott 1266-ban. 1267. június 30-án Edmundot apja megtette Lancaster grófjának, neki adva Lancaster megyét, várost és a kastélyt. Ez a birtok a Lancaster Hercegség elődje. A birtok ugyanebben az évben tovább bővült a staffordshire-i Newcastle-under-Lyme kastéllyal és uradalmakkal, valamint Yorkshire-i, Myerscough-i és Lancashire-i uradalmakkkal. Édesanyja, Provence-i Eleonóra angol királyné 1284-ben hozományként neki ajándékozta a londoni Savoyai-birtokot. Halálakor a Lancaster, Leicester és Derby grófi címeket birtokolta.
Tamás, Lancaster és Leicester második grófja (gróf: 1296–1322) Edmund halálával grófság fiára, Tamásra (kb. 1278–1322. március 22.) szállt. Élete végéig folyamatosan gyarapodott birtoka – házasság révén Pontefract (Yorkshire), Halton (Cheshire), Clitheroe (Lancashire) és Bolingbroke (Lincolnshire), földek Leicesterben, Kenilworthben Warwickshire-ben – és megkapta Lincoln és Salisbury grófi címét is, de továbbra is Lancaster és Leicester grófjaként hivatkoztak rá. Eleinte II. Eduárd angol király legfőbb támasza volt, de fokozatosan eltávolodott. Egyik kezdeményezője volt a király kegyencének, Piers Gavestonnak az elítésében és lefejezésében. Az uralkodóval többször kibékült, de végül ellene fordult, a király elfogatta és lefejeztette, birtokait és földjeit pedig elkobozták.
Henrik, Lancaster és Leicester harmadik grófja (gróf: 1322–1345) Tamás testvére, Henrik nem vett részt ebben a lázadásban, és fokozatosan visszaszerezte a családi vagyont. Henrik kérvényt nyújtott be a királyhoz Lancaster és Leicester grófságáért, valamint testvére birtokaiért. 1323-ban a Leicester grófságát, 1326 decemberében Lancaster kapta vissza a királytól. Házassága révén megszerezte a dél-walesi Ogmore kastélyt.
Lancaster hercegei Henry of Grosmont, Lancaster negyedik grófja, később Lancaster első hercege (gróf: 1345–1351, herceg: 1351–1361)
bélyegkép|260px|Henrik Grosmont, Lancaster hercege (kb. 1310-1361), a Térdszalagrend egyik első lovagja1345-ben, amikor Grosmont Franciaországban tartózkodott, apja, Lancaster harmadik grófja meghalt. Részt vett Calais 1347-es ostromában, III. Eduárd angol király jutalmul a frissen alapított Térdszalagrend lovagjává ütötte. 1351. március hatodikán az uralkodó létrehívta országa második hercegségét a Lancaster grófságból és herceggé emelte urát, Henrik lett Lancaster első hercege.Az első hercegség Cornwall Hercegség volt, amelyet szintén III. Eduárd hívott létre fia és örököse, Eduárd, a Fekete Herceg számára 1337-ben. Ezt megelőzően Anglia korai normann királyai Normandia hercegei voltak, de az francia cím volt. (A hercegi cím mellett Henrik volt Derby, Leicester, Lancaster, Lincoln és Moray grófja, angolul earlje. A nemesek általában a legmagasabb címet viselik, bár a többit is bírják.) Az adományozó oklevélben III. Eduárdot Henriknek Lancasterre palatinate jogot adott.A palatinate jog több, mint amit a király hűbérese – legyen az báró, gróf vagy herceg – bír. Az uralkodó saját jogaiból enged át a meghatalmazottnak. A palatinátus olyan terület, amelyet egy főnemes irányít, aki különleges tekintélyt és autonómiát élvez a királyság többi részéhez képest. Az elnevezés a latin palātīnus melléknévből származik, amely „a palotára vonatkozik”, a palátium, „palota” főnévből. Ez kvázi királyi előjog gyakorlását jelenti, vagyis egy gróf (earl) vagy herceg (duke) által irányított joghatóságot. A főnemes hűséget esküdött a királynak, mégis hatalmában áll a megyét a királytól nagyrészt függetlenül irányítani. Ezért meg kell különböztetni a feudális báróságtól, amely nem rendelkezett ilyen független hatalommal. A palatinátus ura létrehozhatta saját hűbéres báróságot, amelynek ő a hűbérura és nem az uralkodó. Általánosságban elmondható, hogy amikor az uralkodó ilyen típusú autonómiát adott, azt a királyság perifériáján lévő terület kapta, vagy amikor a területet fegyveres felkelők fenyegették. A felhatalmazás örökletes volt, néhány terület palatinátus joga jóval a feudális időszak végén is fennmaradt.A különböző fordításokban a palatinate-t a magyar nádorral feleltetik meg, amely más jogot takart. A különböző fordításokban a német palotagróf is előfordul, ezzel a palatine-nek több hasonlósága van. Ez azt jelentette, hogy a herceg szuverén jogokkal rendelkezett a megyében az igazságszolgáltatás és a közigazgatás területén. A Lancashire-i törvényszék a herceg igazgatása alá tartozott, és ő nevezte ki a seriffet, a bírákat, a békebírókat és más magas rangú tisztviselőket. Mivel Henriknek nem volt fiú örököse, csak két lánya, 1361-es halálával a cím és birtokai visszaszállt a koronára.
Blanche, Lancaster ötödik grófnőjeA sorszám független attól, hogy a cím viselője férfi vagy nő. (1361–1362) Henry of Grosmont fiatalabbik lánya. Nővére, Matilda a Leicester grófi címet örökölte apjától, Blanche a Lancaster grófit, apjuk vagyona megoszlott két lánya között. 1359-ben feleségül ment Genti Jánoshoz.
Genti János, Lancaster első hercegeMind Grosmont Henrik, mind Genti János Lancaster első hercege. Ez azért van, mert a hercegség csak fiú örökölhette, amikor Grosmont Henrik 1361. március 23-án meghalt, a grófság vejére, Gaunt Jánosra szállt, de a hercegség megszűnt. III. Edward 1362. november 13-án új hercegséget hozott létre fia, Gaunt János számára azonos névvel. Ezt nevezik második létrehozásnak. Minden létrehozás után előről kezdődik a cím viselők sorszámozása. (gróf: 1361–1362, herceg: 1362–1399)
Az 1340-ben született Genti János 1359-ben feleségül vette Blanche-t, Henrik Grosmont lányát, mindketten III. Henrik angol király leszármazottai voltak. 1361-ben apósa halálával János megkapta a Lancaster grófja címet és apósa birtokainak felét.A Jure uxoris (a latin kifejezés jelentése: „a felesége jogán”) olyan nemesi címet ír le, amelyet egy férfi használ, mivel a felesége viseli a tisztséget vagy címet suo jure („saját jogán”). Hasonlóképpen az örökösnő férje a földek törvényes birtokosa lehet. Így lett János Lancaster, Derby, Lincoln és Leicester grófja. Az örökség második felét 1362. április 10-én kapta meg, amikor meghalt Blanche nővére, Matilda, I. Vilmos bajor herceg felesége. John 1362. november 13-án kapta meg a hercegi címet apjától, III. Eduárdtól. Addigra már több mint harminc kastély és a hozzájuk kapcsolódó birtokok voltak ellenőrzése alatt. 1377. február 28-án életre szóló palatinátus jogot kapott a hercegségre, amit 1390-ben a király örökletessé tett. (A Lancester hercegi címe mellett Richmond, Leicester, Lancaster és Derby grófja cím is megillette.) Amikor III. Edward 1377-ben meghalt, tízéves unokája, II. Richárd angol király lépett a trónra, a régens Genti János lett. János fia, Henry Bolingbroke szembefordult a királlyal, ezért az uralkodó 1398-ban száműzte az országból. Amikor Genti János egy évvel később meghalt, a király elkobozta a teljes Lancaster-örökséget.
Henrik Bolingbroke, Lancaster második hercege (herceg: 1399)
Bolingbroke gyors bosszút állt. 1399-ben, amikor II. Richárd Írországban tartózkodott, visszatért Angliába, hogy megszerezze az örökségét. Visszavette az irányítást Lancaster felett, és elfogatta II. Richárdot. A király lemondott a trónról. Henrik 1399. februárja és szeptember 30. között viselte a Lancaster hercege címet, trónra léptéig, trónra lépésével a cím visszaszállt a koronára. Henry Bolingbroke-ot 1399. október 13-án IV. Henrik néven angol királlyá koronázták. Egyik első rendelete a Lancaster-örökség fenntartásáról szólt.‘Carta Regis Henrici quarti de separatione Ducatus Lancastrae a corona Auctoritate Parliamenti’ (Charter of Henry 4 of Separation of the Lands and Possessions of the Duchy of Lancaster from the Crown) IV. Henrik oklevele a Lancaster hercegség földjeinek és birtokainak elválasztásáról a koronától.
A charta (törvény) kimondta: ... adja meg, nyilvánítsa ki, rendelje el nekünk és örököseinknek, hogy Lancaster hercegségünket, mint megyét és minden más megyében levő részeit, címeket, kastélyokat, uradalmakat, honoráriumokat, fogadalmakat, birtokokat, járadékokat és uradalmakat, bármit, bárhogyan és bárhonnan származik a királyi méltóság felvétele előtt, örökletes jogon, ősi birtokként, szolgálatért, vagy visszanyerve, vagy bármilyen módon, örökre ránk és az említett örököseinkre marad a fent említett oklevelekben, a fent említett formában; és hogy így és ilyen bölcsen, és ilyen tisztek és hivatalnokok által mindenben úgy kezeljék, kormányozzák és kezeljék őket, ahogyan megmaradtak volna, irányítanák, kormányozták volna és bántak volna velük, ha soha nem vállaltuk volna fel a királyi méltóság zászlóját.
Azaz, a Lancaster hercegség azon állapotában és jogaival őrizendő és kezelendő most és az utódok által, amelyben IV. Henrik koronázása előtt volt. Henrik, miután a trónt erőszakkal szerezte meg, attól tartott, hogy azt hasonló módon el is veszítheti. Ezért, hogy a lancasteri birtok ne olvadjon a koronába, ne vesszen el családja számára, rendelte el az örökség elkülönítését.
Monmouth Henrik, Lancaster első hercege (1399–1413) IV. Henrik király 1399. november 10-én újrateremtette a hercegséget legidősebb fia, Monmouth Henrik, walesi herceg számára. Amikor Henrik követte apját a trónon, a hercegség újra egyesült a koronával, ahol azóta is megmaradt.
Anglia uralkodói, Lancaster hercegei
bélyegkép|260px|Az angliai Lancashire megye történelmi határa pirossal és a mai határ (1974 óta) zölddel. Szintén pontozott zöld színnel láthatók az ceremonial Lancashire mai helyi önkormányzati körzetei és egységes hatóságai
V. Henriktől kezdve a mindenkori angol uralkodó volt Lancaster hercege is. Ez a szócikk csak a Lancaster hercegséggel kapcsolatos eseményeket mutatja be, az uralkodókról szóló szócikk tárgyalja uralkodói tetteiket.