Hortobágyi Endre magyar festőművész.
Élete 1957-től 1961-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult. Türk Péter osztálytársa volt; Göllner Miklós, Benedek Jenő és Basilides Sándor tanította. A gimnázium után többször felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, de jelentkezéseit politikai okokból többször visszautasították. 1962-ben csatlakozott a Molnár Sándor vezette Zuglói Körhöz. A csoport lefordította és megvitatta a modern nemzetközi művészet számos forrásművét.
1963-ban az elsők között rendezett önálló műteremkiállítást Petrigalla Pál lakásán. Ezt követően a Zuglói Kör tagjaival szerepelt az ÚT ’66 és az Ady Endre Művelődési Központban megrendezett tárlaton. A két kiállítást később betiltották. A Zuglói Kör 1968-as felbomlása után más művészeti csoportosuláshoz nem csatlakozott.
A ’70-es években elszigetelődött és szinte remeteként alkotott Hűvösvölgyben, erdőszéli otthonában. 1973-ban többedmagával kiállított a Balatonboglári Kápolnatárlaton, azonban ezt követően több mint tíz évig visszavonultan élt, kiállítása nem volt. 1975-től 1983-ig a Budapesti Közért Vállalatnál helyezkedett el grafikusként és kirakatrendezőként: saját sablon alapján ártáblákat készített. 1978-ban Párizsba utazott, amiért a szüleitől megörökölt telket Nagykovácsiban eladta. 1985 és 1990 között a Hotel Buda Pentában éjszakai mosogatóként kereste meg a vászonra valót.
1985-ben a fiatal művészettörténész, Andrási Gábor szervezett számára önálló kiállítást az Óbuda Galériában. Hosszú évek után ez volt az első nyilvános szereplése. 1990-ben a Fészek Klub Herman Termében megrendezett Invenciók című kiállítás után találkozott Vörösváry Ákos műgyűjtővel, aki pártfogásába vette. Vásárlásai révén főállású festőként tudott tevékenykedni 90-es években, és felkészülhetett az Ernst Múzeumban az 1996-ban megrendezett önálló életmű-kiállításra. Utolsó kiállítását a Szinyei Szalonban rendezte Sinkovits Péter, 1998-ban. A festő ugyanabban az évben hunyt el, hűvösvölgyi otthonában.
Művészete Hortobágyi festészetében két egymással vetélkedő festői látásmód találkozik: egyrészt a második világháborút követően az École de Paris második generációjaként ismert csoport lírai vagy később Andrási Gábor kifejezésével élve „motívumrejtő absztrakciója”, amelyben a látvány absztrakciója és az egymásba átható formák szubsztanciális egysége a teljes képfelületet beborító színes festéknyalábok rendeződésében ölt testet. E látásmód a Zuglói Kör örökségeként, a hatvanas évektől kezdődően a teljes életművön érezhető. Egy másik műtárgycsoport a kalligráfia, az automatizmus és a gesztusfestészet határvidékén helyezhető el.
Hortobágyi már a Zuglói Körhöz való csatlakozását megelőzően, tehát a hatvanas évek legelején kezdett az automatizmus és a formakereső gesztus határterületére tehető műveket festeni. Számos tanulmány és tusfestmény tanúskodik a tökéletes forma megtalálására tett kísérletről. Több, kisebb-nagyobb változtatásokkal variálódó motívum ismétlődik, míg néhány megtalált forma végül a ’90-es évek nagyméretű olajfestményein nyeri el végső alakját.
A korai hatvanas éveket a tektonikus, negatív és pozitív formák egymást alakító játékában születő, nagy méretű olajkompozíció jellemzi, amely a kilencvenes évek oldott gesztusaihoz képest még sokkal kötöttebb, statikusabb hatást kelt. Ezt követik azok a tusfestmények, amelyeken – a korai formák szerves folytatásaként – a gesztus lendülete és a kalligráfia kötött szabályai egyszerre vannak jelen. A kilencvenes években látásmódja, egyfajta festői szintézis eredményeként megváltozik; nagyméretű olajfestmények születnek, melyekben a motívumrejtő absztrakció és a kalligrafikus gesztus egy teljesen új festői minőségben ölt testet. A Zuglói Kör tanulságait és saját, ösztönösen megtalált stílusát Hortobágyi 25 év elteltével, a ’90-es évek elején egy teljesen egyedi festői világban szintetizálja, melynek legközelebbi rokonai Hans Hartung, Pierre Soulages és idehaza talán Nádler István nagy méretű gesztusfestményei, azzal a különbséggel, hogy Hortobágyi ritkán számolja fel teljesen a kapcsolatot a látvány absztrakciójával.
Kiállítási Egyéni kiállításai
1963 Petri Galla Pál lakása, Budapest 1985. szeptember 3–29. Hortobágyi Endre kiállítása, Óbuda Galéria és Óbudai Pincegaléria, Budapest 1990 Invenciók (1986–1989), Fészek Klub Herman terme, Budapest 1990. április 5–26. Hortobágyi ’90, rendezte: Kishonthy Zsolt és Jurecskó László, Mission Art Galéria, az Első Magyar Látványtár Alapítvány támogatásával, II. Rákóczi Ferenc könyvtár, Miskolc 1996. augusztus 10. – szeptember 1. Hortobágyi Endre festőművész gyűjteményes tárlata, Ernst Múzeum, Budapest 1998 Barna Szólamok, Szinyei Szalon, Budapest 2022. június 2. - július 16. Hortobágyi Endre - Egy hiányzó láncszem, Resident Art galéria, Budapest
Csoportos kiállításai
1966 Új törekvések ’66 (Bak Imre, Bartl József, Csík István, Deim Pál, Galambos Tamás, Hortobágyi Endre, Kósza-Sipos István, Lakner László, Molnár Sándor, Nádler István, Simon Balázs), MALÉV KISZ Klub, Ferihegyi repülőtér, Budapest 1966 Bak Imre, Frey Krisztián, Hencze Tamás, Hortobágyi Endre, Molnár Sándor, Nádler István, Tót Endre kiállítása, Ady Endre Művelődési Ház, Újpest 1973 Koncz Béla, Haász István, Hortobágyi Endre, Molnár Sándor, Németh Géza, Váli Dezső kiállítása, Balatonboglári Kápolnaműterem, Balatonboglár 1989 Passau I., Passau II., rendezte: Andrási Gábor, Óbudai Művelődési Központ, Budapest 1991. február 15. – április 30. Négy festő, az Első Magyar Látványtár kiállítása (Ganczaugh Miklós, Hortobágyi Endre, Román György, Swierkiewicz Róbert), rendezte: Vörösváry Ákos, Vitkovics Ház, Eger 1991 Hatvanas évek – új törekvések a magyar képzőművészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1992 Zuglói Kör 1958–1968, No. 5. Galéria, Budapest 1992 Budapest Art Expo – II. Nemzetközi Művészeti Kiállítás és Vásár, Közgazdasági Egyetem Aulája, Budapest 1992 VI. Országos Rajzbiennálé, Nógrádi Sándor Művelődési Központ, Salgótarján 1994 VII. Országos Rajzbiennálé, Nógrádi Sándor Művelődési Központ, Salgótarján 1994 XIV. Országos Akvarell Biennálé, Ifjúsági ház, Eger 1994 Európa elrablása, a Magyar Festők Társasága kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest 1995 Vallomások a vonalról, Vigadó Galéria, Budapest 1995. március 9. – április 23. Jelentés a megtett útról – szemelvények a Látványtár gyűjteményéből, az első Magyar Látványtár kiállítása, Szombathelyi Képtár, Szombathely 1997 Mai magyar festészet, Műcsarnok, Budapest 2018 Tiltott absztraktok, Art + Text Budapest, Budapest
Bibliográfia Molnár Sándor: Hortobágyi Endre. Kézirat az óbudai kiállításhoz. Bp., 1985. július 3. Hegyi Lóránd: Hortobágyi Endre kiállításához. Megnyitó beszéd az óbudai kiállításon. Kézirat. Bp., 1985. július 3. Gyetvai Ágnes: A valóság rejtett arca, Hortobágyi Endre festményei = Magyar Nemzet, 1986, 245. sz., 7. Andrási Gábor: Hortobágyi Endre kiállítása, Óbuda Galéria és Óbudai Pincegaléria = Művészet, 1986, 1. sz., 56. Andrási Gábor: Invenciók. Hortobágyi Endre kiállítása a Fészek Klubban = Belvedere, 1990, 2. sz., 16–17. Hegyi Lóránd: Kalligráfia, absztrakt expresszionizmus, informel Magyarországon 1958–1970 között = Ars Hungarica, 1991, 1. sz., 5–16. Andrási Gábor: A Zuglói Kör (1958–1968) = Ars Hungarica, 1991, 1. sz., 47–64. Kováts Albert: Hortobágyi retrospektív = Élet és Irodalom, 1996. augusztus 23., 16. Mezei Ottó: Hortobágyi Endre lírai absztrakciója = Új Művészet, 1996, 12. sz., 42–46. Szegő György: Kettős autonómia. Hortobágyi Endre tárlata = Balkon, 1996, 9 sz., 14–15. Lajta Gábor: Barna szólamok = Új Művészet, 1998, 5. sz. Andrási Gábor: Motívumrejtő absztrakció a Zuglói Körben (1960–1968) = Ars Hungarica, 1998, 1. sz., 83–103.
Kategória:Magyar festők Kategória:1941-ben született személyek Kategória:1998-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek