Az Alfa hadművelet a horvát hadsereg (HV) akciója volt, melyet 1991 telén, a Hurrikán–91 hadművelet második részében hajtottak végre. A hadművelet 1991. december 26-tól 29-ig tartott, és az volt a célja, hogy Pakráctól keletre és délkeletre újabb területeket szabadítson fel, és továbbhaladjon Okucsány felé. Az akció horvát erők vereségével végződött, és a szarajevói fegyverszünet 1992. január 3-iki hatálybalépésével a további akciók is félbeszakadtak egészen a Villám hadműveletig, amikor egész Nyugat-Szlavónia felszabadult.
Előzmények 1991. október 29-én megkezdődött a Hurrikán–91 hadművelet, mely 1992. január 3-ig, a szarajevói megállapodás hatálybalépéséig tartott. Ez a művelet lehetővé tette Horvátország számára, hogy kiterjessze ellenőrzését Grobosinc, Daruvár és Szalatnok településekre, valamint Novszka, Pakrác és Újgradiska egyes részeire. A Hurrikán–91 hadművelet mellett a horvát katonai vezetés több kiegészítő hadműveletet is tervezett. Az Otkos–10 és Papuk–91 hadműveletek Nyugat-Szlavónia északi részén folytak, de céljaikat a horvát hadsereg csapatainak kimerültsége, az anyagi források hiánya, valamint a szerb erők és a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) erős ellenállása miatt nem sikerült maradéktalanul megvalósítani.
Az Otkos–10 hadművelet 1991. október 31-én indult, és 1991. november 4-ig tartott. A Horvát Nemzeti Gárda és a rendőri erők teljesen kiverték a horvátországi szerb erőket Grobosinc községből és Daruvar község egy részéről. A konszolidáció után ezen a területen 1991. november 28-án megindult a Papuk–91 hadművelet, amely 1992. január 3-ig tartott. Ez tette lehetővé a Daruvár, Szalatnok, Raholca, Pakrác és Pozsega községek területéhez tartozó Papuk-hegységbeli 1230 négyzetkilométernyi terület felszabadítását. Novszka község keleti része, Újgradiska község nyugati és Pakrác község déli része4 körülbelül 700 km² területtel a Nyugat-Szlavóniai Szerb Autonóm Területnek nevezett entitás fennhatósága alatt maradtak 1995 májusáig a Villám hadműveletig.
1991. december 11-én a horvát csapatok akcióba léptek Pakrác szerb ellenőrzés alatt lévő részének felszabadítására. Az északi oldalról a HV 76. önálló Pakráci zászlóalj 3. százada felszabadította a DIK papuki gyára körüli városrészt és behatolt Kusonje Šokačke Kusonje nevű falurészébe. Pakrác déli oldaláról a 76. zászlóalj 2. százada, a különleges rendőri egységek és a kőrösiek behatoltak Pakrac város megszállt részeibe (Strossmayerova utca, Klavarija utca, Kralja Tomislava utca, Gundulićeva utca), és elérték a Kalvarija-hegyen a pakráci plébániatemplom feletti az óvodát. Ugyanezen a napon a HV 104. dandár 2. zászlóaljának erői bevonultak a Gavrinica városrészbe, de az erős ellenállás és a veszteség miatt (Miljenko Banić meghalt) kivonultak a város ezen részéből. Ennek a kis akciónak az volt a célja, hogy az ellenséget Gavrinica és Šeovica falu körüli erők összpontosítására kényszerítse, hogy meggyengítse azt a Kusonje – Dereza – Bučje vonalon, és ezáltal megkönnyítse a 123. pozsegai, 127. verőcei és 136. szalatnoki dandárok északról és keletről történő behatolását.
A sikeres papuki akciók után 1991. december 24-én, karácsony estéjén a 127. dandár felszabadította Donji, Srednji és Gornji Grahovljani falvakat. Ugyanezen a napon a 76. zászlóalj 4. Badljevaci százada, a poljanai MUP egység és a 104. dandár 1. varasdi zászlóaljának 1. százada felszabadította Dereza községet. A 136., 127. és 123. dandár folytatta támadását és újabb sikereket könyvel el. 1991. december 25-én, karácsony napján felszabadultak Dragović, Španovica, Kamenska, Mijači, Ožegovci, Popovci és Tisovac falvak. Ugyanezen a napon a 76. zászlóalj, az 57. független grobosinci zászlóalj és a 104. varasdi dandár tagjai felszabadították Kusonje falut, ahol szeptember 9-én a szerbek lemészároltak egy horvát felderítő egységet. December 26-án Bučjében elfoglalták a szerb lázadók főhadiszállását, amely otthont adott annak a hírhedt hadifogoly tábornak, amelyen mintegy háromszáz horvát veterán és civil ment át. Ezen a napon felszabadultak Branešci és Donja Šumetlica falvak is. Ez a támadás felszabadította a Pakrác – Pozsega főutat, és megteremtette a feltételeket Pakrác város szerbek által elfoglalt részeinek, a pakrác szőlőhegynek és Gavrinicának, valamint Brusnik, Kraguj, Šeovica és Japaga falvak felszabadításához. A Pakráci Műveleti Csoport parancsnoka, Josip Tomšić ezredes 1991. december 24-én elrendelte az Alfa hadművelet elindítását, melynek célja a fent említett falvak és városrészek felszabadítása volt, és az akció, amint megteremtődtek az indulásának a feltételei, már december 16-án megkezdődött. Ezzel egyidőben, december 26-án Szávaszentdemeter felől szerb erősítés érkezett Kragujba, és ugyanezen a napon 16 órakor Užicéből Dobojon és Banja Lukán keresztül egy JNA zászlóalj is érkezett a faluba.
A szembenálló erők Horvát részről a hadműveletet a Belovári 2. Műveleti Zóna (2. OZ Bjelovar) egységei hajtották végre Josip Tomšić tábornok parancsnoksága alatt. Ezen belül a következő egységek vettek részt a hadműveletben:
104. dandár – Varasd (1. zászlóalj három századdal) 123. dandár – Pozsega 127. dandár – Verőce 132. dandár – Nekcse 136. dandár – Szalatnok 52. független zászlóalj – Daruvár 54. független zászlóalj – Csáktornya 55. független zászlóalj – Belovár 76. független zászlóalj – Pakrác 77. független zászlóalj – Grobosinc Gépesített egységek / harckocsik. 15. vegyes tüzérosztály 19 vegyes tüzérosztály 34. műszaki zászlóalj Omega különleges rendőri egység – Belovár. (200 katona) Belügyminisztérium pakráci különleges rendőri egysége
A szerb részről a Jugoszláv Néphadsereg 1. Belgrádi katonai körzetének (parancsnok: Nikola Uzelac) 5. (Banja Lukai) hadteste Momir Talic ezredes parancsnoksága alatt. Ezen belül a következő egységek:
5. partizándandár (Prijedor – Bosznia) 134. gyalogdandár zászlóalja (Užice – Szerbia). (Davor Marijan szerint ez a dandár csak december 31-én érkezett meg.) 125. gépesített dandár gépesített zászlóalja (Kosovska Mitrovica – Szerbia) 5. vegyes tüzérezred Pakráci szerb területvédelmi erők (2255 fő) szerb önkéntesek (legalább egy szakasz)
A hadművelet kezdete December 26-án a hajnali órákban a 76. független zászlóalj 3. század önkénteseinek csoportja, a 104. dandár 1. zászlóalj 12 tagjával, összesen 36 veteránnal megerősítve Marijan Kulhavi – Foka és Stipe Hodak vezetésével a pakráci szőlőültetvényeken végeztek felderítést. A csoport a pozsegai útról (Pakrác – Pozsega út) indult két csoportban: az első csoport a Szent Rókus utca mentén, a másik pedig a Psunjsko utcában haladt. A csoportok a Szent Rókus kápolna fölött találkoztak, ahol kitűzték a horvát zászlót. Együtt haladtak tovább a 316-os magaslat irányába (a pakráci szőlőhegy teteje). Mivel nem ütköztek ellenállásba, a 316-os ponttól Gavrinica felé haladva kezdték elfoglalni az utcákat. Közülük egy 7 fős csoport elsősorban felderítési céllal Gavrinica felé kezdett leereszkedni, azonban nagyjából a 105. és a 103. dandár utcakereszteződésénél egy ellenállási pontra bukkantak. A kialakult heves csatában Željko Škrlint megölték. Ezt követően az erők visszatértek kiinduló helyzetükbe. A délután folyamán ezekbe az állásokba vezényelték a 76. zászlóalj 2. századának és a 104. dandár 2. zászlóaljának erőit.
1991. december 27-én kora reggel ezeket az erőket a 104. dandár varasdi zászlóaljának egy másik századával, egy független ludbregi századdal és a 76. zászlóalj 3. századával erősítették meg. Ugyanezen a napon 08:00 órakor a 76. zászlóalj 2. és 3. százada elfoglalta kiinduló állásait, mely a 105. dandár utcától a Kalvarija-erdő széle vonalában a 103. dandár utca végén levő Szent Vid kápolnáig húzódott. Feladatuk az ellenséges állások felderítése volt annak érdekében, hogy a fővonalon lévő erők pontosan irányíthassák a támadást.
A ludbregi század és a grobosinci zászlóalj a brezicai erdőben és a 105. dandár utca egy részén maradt, hogy biztosítsa a támadásban résztvevő erők bal szárnyát, számítva a 127. dandár egységeinek érkezésére, amelyeknek a feladata Brusniknak és Lipovacnak a Čukur-dombon és a brezicai erdőn keresztül történő felszabadítása, majd továbbhaladva az omanovaci hegyi menedékházon keresztül (amely Psunj meghatározó pontja volt, ahonnan kilátás nyílik Kutenyára és azon túlra), a Lipik – Okucsány úton fekvő Bijela Stijenáig. A 104. dandár Foka vezette erői a fő támadásvonalon a 105. dandár utcában várták, hogy az ellenség felfedezze az állást.
A támadást a mellékvonalon lévő erők kezdték meg, és az ellenséges erők jól megerősített állásait derítették fel. Ezután a fő erőket is bevonták a harcba, melyek átvették a kezdeményezést, és páncéltörő fegyverek segítségével kiélezett harcban semlegesítették a megerősített állásokat. Ezután a fő- és a mellékvonalon támadó erők a 105. és a 103. dandár utca kereszteződésében találkoztak, és továbbnyomultak, majd kitörtek Gavrinicára, ahol áttörték a Pakrác felé épített ellenséges állásokat. Ott csatlakoztak hozzájuk a rendőri erők, melyek Pakrác irányából már reggel óta sikertelenül próbálták áttörni a szerb állásokat. Estig a 104. dandár erői a Sedlar utcában és Gavrinicában levő ellenséges állásokat, a 76. zászlóalj 2. és 3. százada pedig Šeovicát a kereszteződésig (181. magassági pont) foglalták el. Még aznap este 20:00 körül a belovári rendőrőrsről Stjepan Pupak vezetésével egy váltás rendőr (kb. 100 fő) érkezett Šeovicába.
A szerb erők ellentámadása December 28-án hajnali 2 óra körül az őrök felébresztették a 76. zászlóalj 3. századának parancsnokát, Stipe Hodakot, és közölték vele, hogy az Omanovaci menedékház irányából harckocsik és teherautók érkezését hallani. A zümmögést reggelig lehetett hallani, és 06:00-kor megkezdődött az ellenség tüzérségi támadása Pakrac és Prekopakra ellen. 8:00 körül Foka a 3. század többi tagjával megérkezett Šeovicába azzal a céllal, hogy tovább haladjon Bijela Stijena irányába. Ezzel egy időben heves ellenséges ellentámadás indult a horvát erők által elért Šeovicában, Japagában és Gavrinicában elfoglalt állásokra. A precíz tüzérségi tűzzel és páncélosokkal támogatott ellentámadás jelentős veszteségeket okozott a horvát erőknek. Nyilvánvaló volt, hogy az előző nap a grobosinci és a ludbregi csapatok nem érték el a kitűzött célt, hogy biztosítsák a támadás bal szárnyát és állítsák meg az ellenség behatolását Kraguj irányából. Éppen ezért a 104. dandár kénytelen volt saját erőkkel fedezni a balszárnyat, a HV 104. dandár 2. Ivanečkai zászlóalját, mert rajta múlott az egész hadművelet sorsa. Ezért elkezdték felderíteni az új, Kraguj felé indítandó támadás irányát. Sokač őrnagy, a 104. dandár parancsnoka egy felderítő osztaggal haladt a katonai járművekből álló konvoj élén. A felderítő szakasz feladata az volt, hogy lezárja a kraguji utat, majd az egész századot vezényelje Kraguj felé védőállásokba, ily módon próbálja lezárni a varasdiak ellenséges támadásnak kitett balszárnyát, akik aznap foglalták el a seovicai Sedlar utcát és ily módon végrehajtották a Pakrac-Lipik hadműveleti csoport parancsnokától Josip Tomšić dandártábornoktól és Stipetić tábornoktól kapott parancsukat. A kraguji út és a balra, Šeovica felé vezető út kereszteződésében a Sokač őrnagy vezette, fent említett erőket lesből, harckocsival megerősített szerb erők támadták meg, melyben maga a parancsnok, Ivan Sokač őrnagy és három katonája is életét vesztette. Ugyanis időközben a Kragujban állomásozó Užicei zászlóaljjal megerősített szerb erők parancsot kaptak, hogy indítsanak támadást Pakrác felé.