Cave Junction (korábban Cave City) az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Josephine megyéjében, a U.S. Route 199 és az Oregon Route 46 csomópontjában elhelyezkedő város. A 2020. évi népszámlálási adatok alapján 2071 lakosa van.
Mottóját az Oregoni-márványbarlangrendszerhez való közelsége miatt kapta. A második világháborút követően a lakosság fő bevételi forrása a faipar lett; a nyersanyag elapadását követően a hangsúly a turizmusra terelődött át.
Története Aranybányák Az Illinois-völgy kezdetben a takelma indiánok otthona volt. Miután az 1850-es években aranyat találtak, kitört a Rogue-folyói háború. Az 1853-as egyezmény részeként az őslakosokat a Table Rock-i rezervátumba költöztették, ahonnan 1856-ban, a háború végeztével a Grand Ronde-i és a siletz rezervátumba telepítették őket.
Az Illinois-völgyben talált első aranyrög 7,7 kg volt. 1904-ben a 18 éves Ray Briggs vadászat során egy kis eret talált, amiből ötven kilogramm aranyat termelt ki; az újságok szerint ez „a legcsodálatosabb aranylelet, amit Oregon történetében valaha felfedeztek”.
Az 1860-as és 1870-es években a bányák kimerülése után a lakosok állattartásból, fakitermelésből, valamint a mezőgazdaságból és a turizmusból próbáltak megélni. 1874-ben Elijah Davidson felfedezte az Oregoni-márványbarlangrendszert. 1884-ben Walter C. Burch birtokvédelmi kérelmet nyújtott be, és fivéreivel egy dollárért idegenvezetést tartottak. A Grants Pass Courierben feladott hirdetés szerint az árban kempingezés, legelők és gyógyvizek is voltak. Később megpróbálták a terület tulajdonjogát megszerezni, azonban mivel a barlangok nem szerepeltek a földmérési térképeken, az ötletet elvetették.
William Howard Taft 1909. július 12-én a területet nemzeti műemlékké nyilvánította, melynek kezelésével az erdőszolgálatot bízta meg. 1923-ban a szolgálat Grants Pass-i alvállalkozókat bízott meg a terület fejlesztésével; 1926-ra egy faház és hét, kettő szobás kabin épült meg. A forgalom a mai OR-46-on haladt.
Megalapítása A települést 1926-ban alapították az Elwood Hussey által adományozott területen. 1935-ben a posta elutasította a Caves City nevet, főleg azért, mert a település nem rendelkezett városi ranggal. A Cave Junction nevet először a földrajzinév-bizottság, majd a posta is elfogadta. Cave Junction városi rangot 1948-ban kapott.
1950-ben 283-an éltek itt; ez 1960-ra 248-ra csökkent, majd 1970-re 415-re emelkedett; az 1960-as években az éves növekedés 6,8%, az 1970-es években pedig 9,9% volt. Az 1990-es évekre a népességnövekedés az országos és állami átlagok alá esett.
Erdőtüzek 1987-ben a háromévnyi szárazságot követő villámcsapás miatt hatvanegyezer hektáron csapott fel a tűz, ekkor számos lakót evakuáltak.
2002-ben kettő erdőtűz összeért, ezzel Cave Junction, Kerby, Selma és Észak-Kalifornia is veszélyeztetetté vált. A 120 napig égő tűzben összesen 202 ezer hektár terület égett le; Cave Junction körzetében négy lakóház és kilenc melléképület semmisült meg. 2003-ban további egy lakóház és kettő melléképület égett le.
2004-ben egy leszakadt elektromos vezeték okozta tűz miatt kétszáz embert menekítettek ki. Egy személy az okozott stressz következtében meghalt.
Éghajlat A település éghajlata mediterrán (a Köppen-skála szerint Csb). A nyári reggelek hidegek, a délutánok forróak, a telek pedig hűvösek és esősek.
A januári átlagos minimum átlaghőmérséklet 0,3 °C, a júliusi maximum átlag 34 °C. A melegrekord (45,6 °C) 2008. augusztus 14-én dőlt meg; a legmelegebb reggel (20,6 °C) 1994. július 13-a és 2013. július 3-a volt. A hidegrekord (-21,6 °C) 1972. december 10-én dőlt meg; a hőmérséklet csak aznap és december 8-án reggel volt -17,8 °C alatt. Fagypont alatti hőmérsékletet 16 délutánon mértek; a leghidegebb délután (-6,1 °C) a hidegrekord napján volt. 1962 óta a leghidegebb hónap 2013 decembere volt: az átlaghőmérséklet 0,5 °C, míg a maximum átlaghőmérséklet 4,8 °C volt.
Évente 196 nap napos, csapadék pedig 108 napon esik. Évente 1554,2 mm eső esik; a legcsapadékosabb év (2621,5 mm) 1973 júliusától 1974 júniusáig, míg a legszárazabb (631,7 mm) 1976 júliusától 1977 júniusáig tartott. A legcsapadékosabb hónap (896,4 mm) 1996 decembere, a legcsapadékosabb nap (206,2 mm) pedig 1964. december 22-e volt.
Évente átlagosan 18 centiméter hó hull. A leghavasabb év (213 cm) 1981 júliusa és 1982 júniusáig tartott; a leghavasabb hónap (152 cm) 1982 januárja volt. A leghavasabb napok (64 cm) 1982. január 3-a és 18-a voltak.
Népesség
2010
2000
Gazdaság Az 1850-es évektől a fő bevételi forrás az aranybányászat, majd 1870-től a mezőgazdaság volt. A második világháborút követően egyre nagyobb szerepet kapott a faipar: az Illinois-völgyben harminc feldolgozó volt, azonban az 1980-as évek végére már csak egy működött.
Miután Franklin D. Roosevelt létrehozta a Siskiyou Nemzeti Erdőt, az Oregon and California Railroad területei pedig visszakerültek a szövetségi kormányhoz, 1937-re a megye területeinek 70%-a az erdőszolgálat és a földhivatal tulajdonában volt. Mivel ez csökkentette a megye adóalapját, a város a faipari bevételeit megosztotta a megyével, a szövetségi kormánytól érkező kifizetések pedig az adóalap nagy részét képezték. 1989-ben a megye összeget kapott, ez 1999-re 9,6 millióra csökkent.
A megszorítások miatt Dél-Oregon a turizmussal kívánta a kisvállalkozásokat és a nyugdíjasokat a térségbe csábítani; a kaliforniai nyugdíjasok átköltözése jelentősen segítette a gazdaságot. Habár munkahelyek is létrejöttek, ezek alacsony bérezésűek voltak. Az 1960-as évek óta a turizmus mellett jelentős a borászat is. A Rough & Ready Lumber a nyersanyagszükséglet növekedése miatt fatüzelésű létesítményét 2007-ben biomassza-tüzelésűre cserélte. 2013-ban bejelentették az üzem bezárását.
Az 1994-ben alakult közösségfejlesztési tanács célja a régió gazdaságának fejlesztése. A szervezetet az Északnyugati Területi Alapítvány 2006-ban a szegénység hosszú távú csökkentéséért kitüntette. A 2004-ben létrejött partnerkapcsolat révén negyven állandó és idényjellegű élelmiszeripari munkahely jött létre.
Turizmus bélyegkép|jobbra|A barlangok egyike bélyegkép|jobbra|Kastélyszálló Látnivalók A térség legjelentősebb látnivalója az Oregoni-márványbarlangrendszer és az ahhoz kapcsolódó 1843 hektáros természetvédelmi terület, ahol a barlangok mellett túraútvonalak is találhatóak. A „gyomorforgató” OR-46 végén található barlangrendszert 1846-ban fedezték fel. A közelben található egy 32 szobás, műemlékké nyilvánított kastélyszálló.
Minden hónap második péntekjén (kivéve télen) művészeti sétákat szerveznek a városban, amelyek jelentős bevételeket generálnak: egy 2006-os felmérés szerint ilyenkor a turisták száma 30–50 százalékkal emelkedik.
A közelben fekvő vadasparkban közel húsz nagymacskafaj él. Az 1975-ben megnyílt Pizza Delinél kisüzemi sörfőzde működik.
Borászatok Az Illinois-völgy a Rogue-völgyi borvidék leghűvösebb és legcsapadékosabb régiója. Az 1960-as és 1970-es években oregoniak egy csoportja szőlőtermesztéssel és borkészítéssel kezdett kísérletezni. Ugyan nem jártak sikerrel, negyven évvel később Oregon jelentős borszőlőtermő vidék lett. Az állam déli része magasabban fekszik és melegebb, mint a régió többi bortermő vidéke. Az Illinois-völgy nyarai melegek és szárazak, éjszakái pedig hidegek, így alkalmas a pinot noir termelésére. Cave Junction térségében több borászat is található.
A chardonnay-t, szürkebarátot és pinot noirt termelő Bridgeview Vineyards az állam egyik legnagyobb borászata. A 2000-es amerikai borversenyen Oregon Blue Moon borukat választották a legjobb 15 dollárnál olcsóbb pinot noirnak. A 34 hektáros ültetvényt európai stílusban, 1,8 méteres sor- és 1,2 hektáros tőketávolsággal ültetik. Egy harminckét hektáros ültetvényt az Applegate-völgyben is fenntartanak. A Foris Vineyards Wineryt 1986-ban alapították.
Történelmi helyek A régióban számos, a bányakorhoz köthető helyszín található. Az Illinois-völgy bányáinak vízszükségletét a takilmai Osgood-árok biztosította. Habár kezdetben a folyómederben bányásztak, később az egykori vizek által a magasabban fekvő kavicságyakba mosott aranyat találtak. Az érc kitermeléséhez árkokat alakítottak ki; a lezúduló vizet a hidraulikus bányászathoz használták. A vízágyúk a vizet harminc méter magasra lövellték, a törmeléket pedig zsilipekben gyűjtötték. Mivel az arany az ágyakban kialakult zsebekben volt, ezek felfedezéséhez minden ágyban bányásztak. Waldo település egy kavicságyon feküdt; a túlzott bányászat miatt a törmelék mellett az épületek is a zsilipbe csúsztak. A térség egyik fennmaradt épülete az Oregoni-márványbarlangrendszer közelében fekvő, nemzeti műemlékké nyilvánított kastélyhotel.
Az 1893-ban alapított AltHouse-i templom (1920 óta Bridgeview templom) ma is áll. 1895 és 1899 között az épületet mai helyére, a Holland Loop Roadra költöztették. Miséket az 1986-ban emelt új épületben tartanak.
Sport Az Illinois Valley Golf Course 1977-ben nyílt meg. A korábban kilenc lyukas golfpályát később 18 lyukasra bővítették. Az Illinois River Forks Állami Park az Illinois folyó keleti és nyugati ágainak találkozásánál fekszik; itt 2014-ben discgolfpályát létesítettek. A Jubilee Parkban található gördeszkapályát közösségi finanszírozással és munkával alakították ki.
Oktatás A város három iskolájának fenntartója a Three Rivers Tankerület.
2004-ben Sam Hutchins regionális ösztöndíjprogramjával a vadlazacokkal kapcsolatos dicsőségcsarnok tagja lett. Az 1992-ben indult program célja, hogy a diákoknak bemutassák az Illinois folyóban élő pisztrángféléket. 2004-ben már 25 intézményben 1500 tanuló vett részt benne. 2007-ben Ursal „Jay” Millert az oregoni ökölvívás-múzeum dicsőségcsarnokának tagjává választották.
Közlekedés Az erdőszolgálat által létesített Illinois-völgyi repülőtér 1943 és 1981 között az ejtőernyős tűzoltók indulópontjaként szolgált. A bázis megszűnése óta a létesítmény hangárok és repülők bérbeadásával foglalkozik.
Média Az 1937-ben alapított Illinois Valley News hetilap kétezer példányban jelenik meg.
A KXCJ-LP közösségi rádióadó 2015-től sugároz.
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Hivatalos honlap Oregon Blue Book
Kategória:Josephine megye települései