bélyegkép|jobbra|200px|Önarckép (1896) Varsói Nemzeti Múzeum bélyegkép|jobbra|200px|Önarckép (1910) Julian Fałat (1853. július 30. – Bystra, 1929. július 19.) lengyel festő. Az egyik legtermékenyebb lengyel akvarellfestő és az ország egyik legkiválóbb tájképfestője, a legjobb lengyel impresszionisták egyike. 1895 és 1909 között a Krakkói Képzőművészeti Akadémia rektora.

Élete Önállóan, a családja és ösztöndíj nélkül szerzett művészi végzettséget. Többek között Lembergben tanult, majd a przemyśli gimnáziumban érettségizett. 1869-től Władysław Łuszczkiewicznél tanult a Krakkói Képzőművészeti Akadémián, majd a Müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatta a tanulmányait. 1885-ben több európai és ázsiai utazást követően Fałat tanulmánygyűjteményt állított össze utazásairól, amelyek később hasznosak lettek műalkotásai fejlesztése során. A festészetére jellemző témák a lengyel tájképek, vadászjelenetek, portrék, utazásairól készült tanulmányok. 1886-ban elfogadta II. Vilmos német császár felkérését, hogy udvari festőként szolgáljon Berlinben.

A berlini, müncheni és bécsi kiállításokon érmet nyert. 1895 áprilisában a Krakkói Képzőművészeti Akadémia igazgatója lett, ahol megreformálta az oktatást. Megalakult a Tájtudományi Tanszék, amelyet Jan Stanisławski vett át. A „Sztuka” Lengyel Művészek Társaságának egyik alapítója volt.

1900-ban feleségül vette az olasz Maria Luiza Comello Stuckenfeldot, akitől három gyermeke született: Helena, Kazimierz és Lucjan. Gyakran járt Zakopanéba, munkáiban hegyvidéki tájak jelentek meg. 1902-ben villát épített műteremmel Bystrában, 1910-ben pedig, miután lemondott a Képzőművészeti Akadémia rektori posztjáról, végleg itt telepedett le. 1919. január 27-én önként jelentkezett a lengyel hadseregbe. A függetlenség visszaszerzése után bekapcsolódott a lengyel kulturális élet újjáépítésébe. 1919 és 1922 között Toruńban élt, ahol házat vásárolt.

Lakása Toruń kulturális életének központja lett. Az ország művészei, diplomatái és a kulturális élet kiválóságai gyűltek össze nála. Fia, Lucjan halála után házát a Pomerániai Gyermekgondozó Társaságnak adományozta. Társalapítója és első elöljárója (elnöke) lett a Művészszövetségnek. Más fontos kezdeményezéseknek is részese volt, mint a Pomerániai Zenei Társaság és a Zenei Konzervatórium, Képzőművészet Baráti Társaság tevékenysége. Részt vett a városi képviselő-testület ülésein, amikor kulturális ügyeket tárgyaltak, tiszteletbeli bizottságok tagja volt, felhatalmazásával támogatott különféle társadalmi akciókat. Tájképeket festett a Visztula folyó mentén és Toruń környékén. Élete végéig a Konfraternitás elöljárója maradt, és állandó kapcsolatot tartott fenn Toruń-nal. Ezután Antoni Ponikowski miniszter kabinetjének művészeti osztályának igazgatója volt. Élete végén 1925-ben Krakkóban és Varsóban rendezett retrospektív kiállításokat.

1929. július 9-én halt meg Bystra Śląskában, a bystrai temetőben lévő családi sírba temették.

Munkái (válogatás) Hamvazószerda, 1881 Imádkozó öreg, 1881 Harc a vadászat során Niewierzben, 1891 (a Varsói Képzőművészeti Ösztönző Társaságtól a második világháború alatt ellopott festményt 2006-ban egy New York-i aukción találták meg, 2011-ben visszaadták Lengyelországnak)Naganka na polowaniu w Nieświeżu Őszibarackos fiú, 1882 Napóleon átvonulása Berezinán (Visszavonulás Berezinából), 1890 Visszatérés a medvével, 1892 Montmartre temető Párizsban, 1893, Nemzeti Múzeum Krakkóban Krakkó látképe, 1896, Katowicei Sziléziai Múzeum Krakkó reggel, 1897 A Rytwiany-i vadászat előtt, a 19. század második felében 1890-es évek (a festményt a Varsói Képzőművészeti Társaságtól a második világháború alatt lopták el, 2006-ban egy New York-i aukción találták meg, 2011-ben visszaadták Lengyelországnak)Przed polowaniem w Rytwianach Hó , 1907 További munkái A Polonia Restituta Lovagrend parancsnoki keresztje (1928. november 10.)M.P. z 1928 r. nr 260, poz. 629 „za wybitne zasługi na polu działalności artystycznej”. A Polonia Restituta Rend parancsnoki keresztje (1923. május 2.) Varsó Ferenc József rend parancsnoki keresztje (Osztrák–Magyar Monarchia, 1908)Hof- und Staatshandbuch der Österreichisch-Ungarischen Monarchie Wiedeń: 1818, s. 165 (Az Osztrák–Magyar Monarchia udvari és állami kézikönyve) 3. osztályú Vaskorona-rend (Osztrák–Magyar Monarchia, 1900)Telegramy „Kuriera Lwowskiego” Wiedeń Kurier Lwowski, 1900 nr 323 s. 4.

Emlékezete bélyegkép|jobbra|150px|Bérház Toruńban, ahol 1919 és 1922 között élt Utcát neveztek el róla Krakkóban, Toruńban, Tarnówban, Bydgoszczban, Koszalinban, Lublinban, Bystrában, Varsóban, Bytomban és Szczecinben. Lengyelországban a Fałatówka nevű múzeumot neki szentelték. Három gyermeke közül Kazimierz (Togo) (1904–1981) hozzá hasonlóan leginkább az akvarellfestéssel foglalkozott. Néhány, a német megszállás alatt elrabolt alkotás időnként újra felbukkan aukciókon. 2010 decemberében az Egyesült Államokban a New York-i hatóságok lefoglaltak két ilyen festményt, a Vadászat és A vadászat előtt című festményt. Az alkotásokat a lengyel Nemzeti Művészeti Múzeumba, Varsóba szállították haza.

Képgaléria

Portrék

Bibliográfia Jerzy Malinowski: Julian Fałat. Warszawa: Krajowa Agencja Wydawnicza, 1987. Maciej Masłowski: Julian Fałat. Warszawa: Wydawnictwo „Arkady”, 1964. Daniel Korbel: Mistrz Fałat na wojnie z Czechami tramwajcieszynski.pl, 2020. április 03.

Jegyzetek

Fordítás

Források Julian Fałat életrajza Julian Fałat villája Az Egyesült Államok visszaadja Lengyelországnak a nácik által elrabolt festményeket 2011. szeptember 23.

További információk Nácik által ellopott festményeket koboztak el New Yorkban Hvg.hu, 2010. december 21.

Kapcsolódó szócikkek Lengyel festők listája

Kategória:Lengyel festők Kategória:Impresszionista festők Kategória:Lengyel rektorok Kategória:1853-ban született személyek Kategória:1929-ben elhunyt személyek Kategória:Lengyel katonák Kategória:20. századi katonák