Az Amerikai Egyesült Államok történelmében az aranyozott kor () nagyjából 1877 és 1896, a rekonstrukciós és a progresszív korszak között zajlott. Ez volt a gyors gazdasági növekedés időszaka, különösen az Egyesült Államok északi és nyugati részén. Mivel az amerikai bérek sokkal magasabbak lettek, mint az európaiak, különösen a szakmunkások esetében, így az iparosodás egyre több képzetlen munkaerőt igényelt, ebben az időszakban európai bevándorlók milliói áramlottak be.

Sajátosságai Az iparosodás gyors terjedése 1860 és 1890 között 60%-os reálbér-növekedést eredményezett, így az egyre növekvő munkaerőre terjedt ki. Az egy ipari munkásra (férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel együtt) jutó éves átlagbér az 1880-as 380 dollárról 1890-re 564 dollárra emelkedett, ez 48%-os növekedést jelentett. Ezzel szemben az aranyozott kor a mélyszegénység és az egyenlőtlenség korszaka is volt, mivel bevándorlók milliói – sokan elszegényedett régiókból – özönlöttek az Egyesült Államokba, amelynek következtében a vagyon nagyfokú koncentrációja láthatóbbá és vitatottabbá vált.

A vasút volt a fő növekedési iparág, a gyáripar, a bányászat és a pénzügy egyre nagyobb jelentőséggel bírt. Az Európából és az Egyesült Államok keleti részeiből érkező bevándorlás a nyugati területek gyors növekedéséhez vezetett, amely a földművelésen, a mezőgazdaságon és a bányászaton alapult. A szakszervezetek egyre fontosabbá váltak a gyorsan iparosodó városokban. Két nagy országos depresszió – az 1873-as és az 1893-as pánik – szakította meg a növekedést, társadalmi és politikai felfordulást okozva.

Az amerikai polgárháború után a Dél gazdaságilag lepusztult maradt; a régió gazdasága egyre inkább az alacsony árakat elszenvedő nyersanyag-, gyapot- és dohánytermeléshez kötődött. A rekonstrukciós korszak 1877-es végével a déli afroamerikaiakat megfosztották politikai hatalmuktól és szavazati joguktól, és gazdaságilag hátrányos helyzetben maradtak.

A politikai helyzetet az jellemezte, hogy némi korrupció ellenére a választási részvétel nagyon magas volt, és az országos választásokon két, egyenlő arányban álló párt indult. A domináns kérdések kulturális (különösen a szesztilalom, az oktatás és az etnikai vagy faji csoportok tekintetében) és gazdasági (vámok és pénzellátás) kérdések voltak. A városok gyors növekedésével a politikai gépezetek egyre inkább átvették a városi politika irányítását. Az üzleti életben egyes iparágakban hatalmas országos trösztök alakultak. A szakszervezetek a nyolcórás munkanapért és a gyermekmunka eltörléséért küzdöttek; a középosztály reformerei a közszolgálati reformot, a szeszesital és a sör betiltását és a nők választójogát követelték.

Az önkormányzatok északon és nyugaton főként általános iskolákat építettek, de megjelentek az állami középiskolák is. A számos vallási felekezet taglétszáma és vagyona nőtt, a katolicizmus lett a legnagyobb. Mindannyian kiterjesztették missziós tevékenységüket a világ színterére. A katolikusok, a lutheránusok és az episzkopálisok egyházi iskolákat hoztak létre, és a legnagyobbak közülük számos főiskolát, kórházat és jótékonysági szervezetet hoztak létre. A társadalom számos problémája, különösen a szegényeké, az ezt követő progresszív korszakban reformkísérletekre adott okot.

A név és a korszak

Az amerikai polgárháború után kezdődő és a századfordulón véget érő gazdasági fellendülés időszakát az 1920-as években történészek nevezték el aranyozott kornak, akik a kifejezést Mark Twain egyik kevésbé ismert regényéből, Az aranyozott kor-ból vették át. A könyv (amelyet Charles Dudley Warnerrel közösen írt) a polgárháború utáni, beígért "aranykorszakot" szatirizálta, amelyet a súlyos társadalmi problémák korszakaként ábrázoltak, amelyet a gazdasági expanzió vékony aranyozása álcázott. 1920-as és 1930-as években a "Gilded Age" metaforát az amerikai történelem egy kijelölt időszakára kezdték alkalmazni. A kifejezést irodalmi és kulturális kritikusok, valamint történészek, köztük Van Wyck Brooks, Lewis Mumford, Charles Austin Beard, Mary Ritter Beard, Vernon Louis Parrington és Matthew Josephson is átvették. Számukra az aranyozott kor pejoratív kifejezés volt a szélsőséges szegénységgel párosuló materialista túlzások idejére.

Az aranyozott kor korai fele nagyjából egybeesett a viktoriánus korszak középső részével Nagy-Britanniában és a Belle Époque-kal Franciaországban. Az amerikai történelem korszakait tekintve a történelmi nézetek eltérnek a tekintetben, hogy mikor kezdődött az aranyozott kor, kezdve attól, hogy közvetlenül a polgárháború befejezése után, 1865-ben vagy 1873-ban kezdődött, vagy amikor a rekonstrukciós korszak 1877-ben véget ért,Nichols, Christopher M.; Nancy C. Unger (2017). A Companion to the Gilded Age and Progressive Era. Wiley, p. 7. illetve az aranyozott kor végét jelző dátum is változó. A befejezést általában a progresszív korszak kezdeteként adják meg az 1890-es években (néha ez az Egyesült Államok 1896-os elnökválasztása).

Ipari és technológiai fejlődés

Technikai fejlődés Az aranyozott kor a gazdasági növekedés időszaka volt, amikor az Egyesült Államok az iparosításban Nagy-Britanniát megelőzve az élre ugrott. A nemzet gyorsan terjeszkedett gazdasága új területekre, különösen a nehéziparra, például a gyárakra, a vasútra és a szénbányászatra. 1869-ben az első transzkontinentális vasútvonal megnyitotta a távol-nyugati bányász- és tanyasi régiókat. A New Yorkból San Franciscóba való utazás ekkor már a korábbi hat hónap helyett csak hat napot vett igénybe.Stephen E. Ambrose, Nothing Like It in the World; The Men Who Built the Transcontinental Railroad 1863–1869 (2000) 1860 és 1880 között a vasúti pályák kilométerszáma megháromszorozódott, majd 1920-ra ismét megduplázódott. Az új vasútvonal összekötötte a korábban elszigetelt területeket a nagyobb piacokkal, és lehetővé tette a kereskedelmi célú mezőgazdaság, a tanyatartás és a bányászat fellendülését, létrehozva egy valóban nemzeti piacot. Az amerikai acéltermelés meghaladta Nagy-Britannia, Németország és Franciaország összesített acéltermelését.

A londoni és párizsi befektetők a Wall Streetre összpontosított amerikai pénzügyi piacon keresztül pénzt öntöttek a vasutakba. 1900-ra a gazdasági koncentráció folyamata az ipar legtöbb ágára kiterjedt – néhány nagyvállalat, úgynevezett "trösztök" uralták az acél, az olaj, a cukor, a hús és a mezőgazdasági gépek piacát. A vertikális integráció révén ezek a trösztök képesek voltak egy adott áru előállításának minden egyes aspektusát ellenőrizni, biztosítva a késztermékből származó profit maximalizálását és az árak minimalizálását, a nyersanyagokhoz való hozzáférés ellenőrzésével pedig megakadályozták, hogy más vállalatok versenyezhessenek a piacon. Több monopólium – a leghíresebb a Standard Oil – azáltal vált a piacuk urává, hogy a versenytársak megjelenésekor alacsonyan tartotta az árakat; négyszer gyorsabban nőttek, mint a versenyző ágazatok.

Az ipar fokozottabb gépesítése az aranyozott korban a több termék előállításának olcsóbb módjait kereste. Frederick Winslow Taylor megfigyelte, hogy a munkások hatékonyságát az acélgyártásban a pazarló munka kiküszöbölése érdekében a stopperórával végzett nagyon szoros megfigyelésekkel lehet javítani. A gépesítés egyes gyárakat szakképzetlen munkások összeszerelő üzemévé tett, akik egyszerű és ismétlődő feladatokat végeztek szakképzett művezetők és mérnökök irányításával. A gépgyárak gyorsan növekedtek, és magasan képzett munkásokból és mérnökökből álltak. Mind a szakképzetlen, mind a szakképzett munkások száma nőtt, ahogy a bérük is emelkedett.Daniel Hovey Calhoun, The American Civil Engineer: Origins and Conflicts (1960)

A szakértelem iránti hatalmas kereslet kielégítésére mérnöki főiskolákat hoztak létre, sokan a szövetségi kormány által támogatott Morrill Land-Grant Acts révén, amelyet a közoktatás ösztönzésére fogadtak el, különösen a mezőgazdasági és műszaki ("Ag & Tech") területeken. A vasutak, amelyek korábban feltalálták a vasúti időt az időzónák, a termelés és az életmód egységesítése érdekében, létrehozták a modern menedzsmentet, világos parancsnoki láncokkal, statisztikai jelentésekkel és összetett bürokratikus rendszerekkel, rendszerezték a középvezetők szerepét, és egyértelmű karrierpályákat hoztak létre mind a szakképzett munkások, mind a fehérgalléros vezetők számára. Ezek az előrelépések a vasútról átterjedtek a pénzügyekre, a gyártásra és a kereskedelemre. A kisvállalkozások gyors növekedésével együtt egy új középosztály is gyorsan növekedett, különösen az északi városokban.

A nemzet világelső lett az alkalmazott technológia területén. 1860 és 1890 között 500 000 szabadalmat adtak ki új találmányokra – több mint tízszer annyit, mint a megelőző hetven évben. George Westinghouse feltalálta a légféket a vonatokhoz (ami biztonságosabbá és gyorsabbá tette azokat). Theodore Vail megalapította az American Telephone & Telegraph Company-t és kiépített egy nagy kommunikációs hálózatot.Richard R. John, Network Nation: Inventing American Telecommunications (2010) Elisha Otis kifejlesztette a biztonságos felvonót, ami lehetővé tette a felhőkarcolók építését és az egyre nagyobb népesség városi központokban való koncentrálódását. Thomas Edison, amellett, hogy több száz eszközt talált fel, létrehozta az első elektromos világítási közművet, amelyet egyenáramra és hatékony izzólámpára alapozott. Az elektromos áramszolgáltatás gyorsan elterjedt az aranyozott kor városaiban. Az utcákat éjszaka kivilágították, és a villamosok lehetővé tették a gyorsabb munkába járást és a könnyebb bevásárlást.

A petróleum új iparágat indított el, kezdve a pennsylvaniai olajmezőkkel az 1860-as években. Az Egyesült Államok az 1950-es évekig uralta a globális iparágat. A kerozin felváltotta a bálnaolajat és a gyertyákat az otthonok világításában. John D. Rockefeller megalapította a Standard Oil Company-t és monopolizálta az olajipart. Főleg kerozint gyártott, mielőtt az autóipar a 20. században megteremtette a benzin iránti keresletet.Harold F. Williamson, The American Petroleum Industry 1859–1899 The Age of Illumination (1959)

Vasutak

Henry Adams történész szerint a vasúthálózatnak szüksége volt: egy nemzedék energiájára, mert szükség volt az összes új gépezet létrehozására – tőke, bankok, bányák, kohók, üzletek, erőművek, műszaki ismeretek, gépesített népesség, valamint a társadalmi és politikai szokások, eszmék és intézmények folyamatos átalakítása, hogy az új léptékhez és az új körülményekhez igazodjanak. Az 1865 és 1895 közötti nemzedék már el volt jelzálogosítva a vasútra, és ezt senki sem tudta jobban, mint maga a nemzedék.

A hatásokat öt aspektuson keresztül lehet vizsgálni: szállítás, pénzügyek, vezetés, karrier és a nép reakciója.

Teher- és személyszállítás

A vasutak rendkívül hatékony hálózatot biztosítottak a teher- és személyszállításhoz az egész Egyesült Államokban, ösztönözve egy nagy nemzeti piac kialakulását. Ez átalakító hatással volt a gazdaság legtöbb ágazatára, beleértve a feldolgozóipart, a kis- és nagykereskedelmet, a mezőgazdaságot és a pénzügyeket. Az eredmény egy gyakorlatilag Európa méretű integrált piac lett, amelyet nem akadályoztak belső akadályok, vámok vagy nyelvi korlátok, és amelyet közös pénzügyi és jogi rendszer támogatott.

A magán pénzügyi rendszer alapja