A caracciolóiak (, ) pápai jogú férfi vallási rend, amelynek a tagjai a C.R.M. mozaikszót adják nevükhöz.
Története bélyegkép|Caracciolo Szent Ferenc, a rend alapítója A rend 1588-ban jött létre Nápolyban a tridenti zsinat utáni katolikus restauráció légkörében.DIP, II. kötet (1975), 925–927., szerk. G. La Rosa A genovai patrícius és hercegi családból származó Giovanni Agostino Adorno (1551–1591) alapította Fabrizio Caracciolo (1555–1615) apáttal, a marsicoveterei hercegek családjából és Francesco Caracciolóval (1563–1608), a San Buono hercegek ágából: mivel hármuk közül ez utóbbit emelték egyedül az oltárok tiszteletére, Caracciolo Szent Ferencet tekintik a főalapítónak, és tőle származik a rend népi megnevezése.
A genovai nemesi családból származó, politikai pályafutását felhagyó Adorno úgy döntött, hogy a vallásos életnek szenteli magát, és Nápolyban telepedett le szellemi vezetője, a theatinus szerzetes, Basilio Pignatelli nyomán; a városban csatlakozott a fehérek társaság (Bianchi) testvériséghez, amely a halálra ítéltek megsegítésére törekszik. Pappá szentelve új vallásos testvériség létrehozását kezdte tervezni.
Adorno Fabrizio (szintén a Bianchi társaság tagja) Francesco Caracciolo közreműködését kérte: hárman a nápolyi Camaldoli di San Salvatore remeteségébe vonultak vissza, ahol elkészítették a leendő gyülekezet reguláját, majd a két Caracciolo Rómában megszerezte V. Szixtusz pápa jóváhagyását (1588. július 1-jei Szent vallási bulla).DIP, II. kötet (1975), 925–927, szerk. G. La Rosa
A három alapító és első kilenc társuk kezdetben a Santa Maria della Misericordia templomban telepedett le, de 1591-ben megszerezték a Santa Maria Maggiore templomot, amelynek Fabrizio Caracciolo az apátja volt. XIV. Gergely pápa megerősítette a rendet, és kiterjesztette rájuk a theatinusoknak már biztosított kiváltságokat (1591. február 18-i bulla), és 1592-ben VIII. Kelemen pápa megengedte nekik, hogy tegyenek egy negyedik fogadalmat, miszerint nem törekszenek egyházi méltóságra.DIP, II. kötet (1975), 925-927, szerk. G. La Rosa
Caraccioliniék 1595-ben alapították első házukat Rómában, a lucinai San Lorenzo-templomban, ahol később az általános kúria is megalakult. Francesco Caracciolónak köszönhetően, aki Madridban, Valladolidban és Alcalá de Henaresben alapított házakat, a rend gyorsan terjedt Spanyolországban is. A 18. században misszionáriusként eljutottak Kínába.DIP, II. kötet (1975), 925–927, szerk G. La Rosa
Francesco Caracciolót XIV. Kelemen pápa avatta boldoggá 1769-ben, VII. Piusz pápa pedig 1807. május 24-én avatta szentté.Bibliotheca Sanctorum, V. kötet (1965) 1197–1201., szerk. G. Coniglio
Tevékenysége és elterjedése A caracciolinók a papi szolgálatnakAnn. Pont. 2007, 1470–1471. (lelki vezetés, küldetések, prédikáció) és az irgalmasság különféle cselekedeteinek (betegek, foglyok segítése) szentelik magukat: kötelesek naponta egy órás szentségimádást (folyamatos körimádságot) és rendkívüli vezeklést tartani.Enciclopedia Rizzoli Larousse, vol. III (1967), pp. 377–378, Caracciolini szócikk
A caracciolinó közösségek jelen vannak Kongóban, Kenyában, a Fülöp-szigeteken, Németországban, Indiában, Olaszországban és az Amerikai Egyesült Államokban a legfőbb moderátor, aki a generális prépost címet viseli, Rómában, a Santi Angeli Custodi-templomban székel.
2005. december 31-én az intézetnek 15 háza volt, ahol 86 szerzetes (ebből 44 pap) élt.
Jegyzetek
Fordítás
Bibliográfia Pápai évkönyv 2007-re, Libreria Editrice Vaticana, Vatikánváros 2007. Bibliotheca Sanctorum (12. kötet), XXIII. János Intézet a Lateráni Pápai Egyetemen, Róma, 1961–1969 Rizzoli Larousse Universal Encyclopaedia (15. kötet), Rizzoli kiadó, Milánó, 1966–1971
Guerrino Pelliccia és Giancarlo Rocca (szerk.), Dictionary of Institutes of Perfection (10. kötet), Pauline Editions, Milánó, 1964–2003
További információk A rend a trecciani.it-n
Kategória:Katolikus férfi szerzetesrendek