Az 1981–1983 között fennállt lengyelországi hadiállapotot () Wojciech Jaruzelski tábornok, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnöke, egyben a Lengyel Egyesült Munkáspárt (lengyel rövidítése: PZPR, magyar rövidítése: LEMP) első titkára rendelte el azzal a céllal, hogy megállítsa a Szolidaritás Független Szakszervezet (Solidarność) által elindított demokratizálási folyamatot, szétverje az aktivizálódott demokratikus politikai és civil szerveződéseket, és megszilárdítsa az állampárt megrendült politikai hatalmát. Az 1981. december 13-án bevezetett hadiállapot keretében a hadsereg ellenőrzése alá helyezték a teljes közigazgatást és a gazdaság irányítását. Felfüggesztették az állampolgárok alkotmányos polgári jogainak gyakorlását. A Szolidaritást betiltották. Az egész országra kiterjedő letartóztatási, internálási és egyéb elnyomó intézkedéseket foganatosítottak. A rendkívüli állapotot 1983-ban hivatalosan felfüggesztették, a jogkorlátozó intézkedések többségét azonban továbbra is alkalmazták, enyhülés csak 1986-tól indult el, a Gorbacsov SZKP-főtitkár nevéhez köthető szovjet peresztrojka-folyamatok hatására.
Előzmények Az 1970. decemberi lengyelországi munkásfelkelést a lengyel államhatalom, Wojciech Jaruzelski tábornok, honvédelmi miniszter vezetésével véres erőszakot alkalmazva leverte. Az események nyomán lecserélték a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) felső vezetését. A hatalomra került új első titkár, Edward Gierek új gazdaságirányítási módszereket alkalmazott. Vezetése alatt a következő néhány évben Lengyelország gazdasági fellendülést élt meg. A nyugati sajtóban gyakran „lengyel gazdasági csodaként” emlegetett átmeneti konjunktúrát azonban elsősorban a Nyugat-Németországtól felvett, nagy összegű hitelekből finanszírozták. Az 1970-es évek közepén a lengyelországi gazdasági helyzet ismét romlani kezdett. A kormányzat megszorításokra kényszerült. Az addigi állami támogatások leépítése következtében a fogyasztói árak jelentősen megemelkedtek. A drágulási hullám a megélhetési költségek drámai növekedését okozta, emiatt 1976 júniusában az egész országra kiterjedő tiltakozások és sztrájkok kezdődtek. A pártvezetés rendőri erőszakkal verte le e népfelkelést. A varsói Ursus Traktorgyárban kialakult összecsapásban egy tüntetőt megöltek, a közép-lengyelországi Radomban is életét vesztette egy tiltakozó. bélyegkép|balra|250px|Sztrájkolók nagygyűlése a szczecin-i hajógyárban (1980) bélyegkép|balra|250px|Sztrájk a gdansk-i Lenin Hajógyárban 1980 augusztusában |bélyegkép|balra|250px|Gyűlés a gdański Lenin Hajógyárban: Balról jobbra: Lech Wałęsa, Andrzej Kołodziej és Lech Kaczyński (1980. augusztus)
A tovább romló gazdasági és társadalmi helyzet miatt a lakosságban tovább növekedett az elégedetlenség. 1980 augusztusában széles körű sztrájkhullám robbant ki. Ennek során a gdański Lenin Hajógyárban a küldöttek megalakították a Szolidaritás Független Szakszervezetet (Solidarność), amely magában egyesítette az addig szétforgácsoltan működő illegális ellenzéki csoportokat és a demokratikus érdekvédelmi szervezeteket. Az egész keleti blokkban ez lett az első ilyen összetételű és célú szervezet. Első vezetője Lech Wałęsa lett. A munkások széles tömegeinek mozgolódása nehéz helyzetbe hozta a LEMP vezetőségét. Az országos sztrájkbizottsággal való kemény tárgyalások nyomán, a LEMP vezetésében lefolytatott súlyos belső vitákat követően 1980. augusztus 31-én sikerült megkötni a gdański egyezményt (más néven „augusztusi egyezményt”), egy valódi társadalmi szerződést a sztrájkbizottság valamint a lengyel kormányzat között. Ennek értelmében a kormány elfogadta a sztrájkbizottság 21 pontos követeléslistáját és törvényesnek ismerte el a Wałęsa által vezetett Szolidaritás Szakszervezetet. A LEMP vezetése elutasította a megállapodást. Szeptember 6-án elmozdították tisztségéből a túl engedékenynek minősített Edward Giereket, a LEMP első titkárát, helyére a keményvonalasnak tartott Stanisław Kaniát helyezték. Az új, független szakszervezetbe a következő néhány hónap során csaknem tízmillió lengyel dolgozó kérelmezte tagként való felvételét.
A kommunista állampártok – nemcsak a LEMP, hanem a Leonyid Brezsnyev által vezetett SZKP – vezetése is tudatában volt annak, hogy a Szolidaritás működése fenyegetést jelent az állampártok hatalmára, így a szocializmusnak nevezett proletárdiktatúra államformájára is. A moszkvai SZKP-vezetőség folyamatosan növekvő nyomás alatt tartotta a lengyel párt- és állami vezetést, követelve a „rend helyreállítását” Lengyelországban.
1981 áprilisában titkos találkozóra került sor a Lengyel Népköztársaság és a Szovjetunió pártvezetői között Breszt városában, a belarusz–lengyel határ közelében. Jurij Andropov, a KGB főnöke és Dmitrij Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter sürgették a lengyel tárgyalópartnereiket, Stanisław Kania első titkárt, és Wojciech Jaruzelski honvédelmi minisztert, hogy erőszakkal verjék le a demokratikus ás tiltakozó mozgalmakat. A szovjet vezetők felajánlották, hogy a Varsói Szerződés tagállamai, úgymond „szükség esetén” csapatokat küldhetnek Lengyelországba, „baráti támogatás” formájában. Kania és Jaruzelski ezt a megoldást „lehetetlennek“ minősítették, de kötelezték magukat, hogy „saját eszközeikkel” helyreállítják a „nép”, azaz az állampárt hatalmát.
1981. október 18-án Stanisław Kania lemondani kényszerült, mert a moszkvai pártvezetés (és a Moszkva-barát, keményvonalas lengyel pártfrakció) szerint túl sok engedményt tett az ellenzéknek. A LEMP új vezetőjévé Jaruzelski tábornokot, honvédelmi minisztert választották meg, aki 1981. február óta már egyben a miniszterelnöki tisztséget is betöltötte. A három kulcspozíciót egyszerre birtokló tábornok színre lépésével a LEMP pártapparátusában és az egész államigazgatásban megnőtt a hadvezetés befolyása. A következő hónapban Jaruzelski több szűk körű megbeszélést folytatott a moszkvai párt- és állami vezetőkkel, és tudtukra adta, hogy olyan intézkedéseket tervez, mint egykor Józef Piłsudski marsall, a független Lengyelország megalapítója, aki 1926-ban katonai hatalomátvétel útján lett úrrá az országban uralkodó politikai bizonytalanságon. Jaruzelski arra számított, hogy Lengyelország népe, ahogy 1926-ban is, most is meg fogja érteni az intézkedés szükségességét.Jaruzelski nyilatkozata itt:
A szovjet és a lengyel fél közös propagandakoncepcióban egyezett meg. A szovjet katonai vezetés személyiségei katonai inváziót helyeznek kilátásba. Ezzel a fenyegető lehetőséggel szemben a lengyel katonai vezetés által, saját katonaság részvételével bevezetendő hadiállapot a „kisebbik rossznak” minősül, és ezt mind a lengyel országlakosság, mind a nyugati politikai vezetők el fogják fogadni. Az SZKP Politikai Bizottságának jegyzőkönyve egyértelműen rögzítette: „A belső reakciós erők és a nemzetközi imperializmus erői egyaránt rettegnek attól, hogy a Szovjetunió katonai intervenciós erőt küldhet Lengyelországba. Ez a félelem fékezi az ellenforradalmat, ezért ezt maximális mértékben ki kell használnunk.”
A hadiállapot kihirdetése, 1981. december 13.
bélyegkép|jobbra|Jaruzelski tábornok bejelenti a hadiállapot bevezetését az állami televízióban (1981. december 13.) bélyegkép|jobbra|A hadiállapotot bejelentő hirdetmény (1981. december 13.) bélyegkép|jobbra|A Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának ülése, 1981. december 14.
A Szolidaritás vezetősége készen állt egy kompromisszumos megállapodás megkötésére. Ennek ellenére Jaruzelski utasítására az 1981. december12-éről december 13-ára virradó éjszaka a Lengyel Néphadsereg, valamint az összes állambiztonsági fegyveres testület, köztük a Polgári Milícia (Milicja Obywatelska) elnevezésű készenléti rendőrség, és annak tömegoszlatásra, sztrájkok és demonstrációk leverésére szakosodott egysége, a Motorizált Különleges Tartalék, a „ZOMO” (Zmotoryzowane Odwody Milicji Obywatelskiej), kivonultak laktanyáikból, elfoglalták a kulcsfontosságú közterületeket és átvették a hatalmat egész Lengyelországban. Ezen a napon és a ZOMO került bevetésre. Kijárási tilalmat hirdettek ki, és szerte az országban forgalomellenőrző pontok hálózatát állítottak fel.
Aznap éjjel több mint vettek őrizetbe, köztük a Szolidaritás teljes vezetőségét, és nagyszámú, ellenzékiként számon tartott értelmiségit. De letartóztatták a LEMP több korábbi vezető funkcionáriusát is, köztük Edward Giereket és Piotr Jaroszewiczet. A Szolidaritás működését felfüggesztették.
1981. december 13-án, vasárnap kora reggeltől kezdve a lengyel állami televízió folyamatosan, óránként ismételve sugározta Jaruzelski korábban felvett beszédét, amelyben az egyenruhát viselő tábornok bejelentette a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának (Wojskowa Rada Ocalenia Narodowego, WRON) megalakulását és az egész országra kiterjedő rendkívüli állapot bevezetését. A Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa 15 tábornokból, egy tengernagyból és öt ezredesből állt. A Tanácsot maga Jaruzelski tábornok vezette, tagjai között volt Florian Siwicki hadseregtábornok, a vezérkar főnöke, a lengyel fegyveres erők parancsnoka és Czesław Kiszczak hadseregtábornok, a katonai titkosszolgálat vezetője. A Lengyel Népköztársaság 1981-ben hatályban lévő (1952-ben elfogadott) alkotmánya nem tartalmazott törvényes lehetőséget efféle szerv létesítésére, ennek ellenére a Lengyel Államtanács tagjai a Katonai Tanács megalakítását és összes rendelkezését elfogadták.
bélyegkép|jobbra|Városon kívülre utazáshoz kiadott hatósági engedély (przepustka) bélyegkép|jobbra|Cenzúrázott távirat (1982)
A hatósági és államigazgatási épületeket, a nagyobb ipari üzemeket, a hírközlés (rádió és televízió) központjait, a posta berendezéseit elfoglalta a katonaság, működésüket szoros ellenőrzés alá vonták, irányításukat a hadsereg vezetése által kijelölt tisztek vették át. A televízióban a híreket és bejelentéseket egyenruhás katonák olvasták be. Korlátozták az állampolgári szabadságjogokat, szűkítették és ellenőrizték az egyének szabad mozgását, felfüggesztették a gyülekezés szabadságát. Az egész országban kijárási tilalmat vezettek be.
A hadiállapot statáriális rendelkezései értelmében a városok közötti („interurbán”) telefonkapcsolatokat egy hónap időtartamra teljesen kikapcsolták, hogy megszakítsák a Szolidaritás helyi szervezetei közötti összeköttetéseket. A későbbiekben a telefonszolgáltatást helyreállították, de a kapcsolóközpontokba automatikus „bemondókészülékeket” telepítettek, és minden telefonáló egyperces időközönként az „ellenőrzött beszélgetés” („rozmowa kontrolowana”) figyelmeztetést hallhatta. A közlés a megfélemlítést szolgálta, mert ténylegesen nem hallgattak le minden egyes telefonbeszélgetést.
A hadiállapot
bélyegkép|jobbra|SKOT páncélozott jármű a lengyel utcán (1981/82) bélyegkép|jobbra|A ZOMO rohamegysége tüntetők ellen vonul (ismeretlen helyszín) bélyegkép|jobbra|A ZOMO motorizált tömegoszlató egysége
A hadiállapot fennállása alatt összesen mintegy internáltak. A politikai foglyok gyermekeit a legtöbb esetben elvették a családtól és állami nevelőotthonba adták. A politikai rendőrség karhatalmi egysége, a ZOMO a hadiállapot hónapjaiban 350-nél több sztrájkot és a hadiállapot ellen tiltakozó tüntetést vert szét.
1981. december 14-én a katowicei Wujek szénbányában (Kopalnia Węgla Kamiennego Wujek) a Szolidaritás szakszervezet tagjai tiltakozó sztrájkot kezdtek és elfoglalták a bánya épületeit. A Zomo fegyveresei megrohamozták a létesítményt, az egyoldalú harcban kilenc bányászt agyonlőttek, 21-et súlyosan megsebesítettek. A hadiállapot fennállása alatt lezajlott összecsapásokban a ZOMO emberei összesen 25 sztrájkoló munkást és tüntetőt öltek meg.