250px|bélyegkép|jobbra|A Fekete légió katonái Koševoban 1942 áprilisában A Fekete légió () az Usztasa mozgalom katonai elit egysége volt, amelyet a második világháború alatt hoztak létre. A légió 1941 szeptemberében alakult 1. usztasa-ezred néven. Nagyrészt Kelet-Boszniából származó boszniai muszlim és horvát menekültekből állt, akik a csetnikek és a jugoszláv partizánok által elkövetett atrocitások elől menekültek horvát területre. A légió csetnikek és a partizánok elleni összetűzésekből, valamint a szerb civilek ellen elkövetett visszaélésekről vált ismertté. 1000-1500 jól kiképzett, gépesített gyalogosból állt.

A Fekete légió parancsnoka Jure Francetić, helyettese pedig Rafael Boban volt. A „Fekete légió” név csak egy elnevezés volt, melyet az egység katonáinak fekete egyenruháiról kapott, de a különféle átszervezések után az egység hivatalos neve a háború végéig az Usztasa katonák 1. állandó aktív dandárja (I. stajaći djelatni sdrug Ustaške vojnice) volt. A különítmény egy részéből jött létre az 5. állandó aktív dandár (V. stajaći djelatni sdrug), melyet ugyancsak fekete légiónak neveztek.

Története Megalapítása A Fekete légió 1941 áprilisában Szarajevóban alakult meg 12 alapító taggal, akik közül tizenegy horvát és egy boszniai muszlim nemzetiségű volt. A boszniai muszlimok ellen elkövetett atrocitásokra válaszul később a haderő túlnyomórészt már muszlimokból állt. Az első hivatalos név a „Grupa satnija – Sarajevo” volt, de a nem hivatalos „Istočno-bosanska legija” (Kelet-Bosnyák légió) nevet is használták. Később a parancsnok után bevezették a „Bojna grupa Jure Francetića” (Jure Francetić Harccsoport) nevet. Az egység parancsnokságát a háború előtti Usztasa-tagok, Jozo Zubić, Drago Jilek és Bećir Lokmić alkották. Az egység parancsnoka Lokmić volt, aki a háború előtt Szarajevóban tartózkodott. Az egység első feladata a szarajevói állami épületek őrzése volt.

A harccsoport a következő egységeket tartalmazta:

Stožerna satnija Sarajevo (Szarajevó központi század) Samovozna satnija Kasindol (Kasindol önálló század) Strojopuščana satnija Sarajevo (Szarajevó géppuskás század) 6. streljačka satnija, Boljanić (6. Boljanić lövészszázad) 20. streljačka satnija, Bosansko Petrovo Selo (20. Bosansko Petrovo Selo lövészszázad) 23. satnija, Karanovac (23. Karanovac század) 24. satnija, Tuzla, (24. Tuzla (később Gračanica) század) 25. satnija, Sočkovac (25. Sočkovac század) Topnička bitnica, Gračanica (Gračanica tüzérzászlóalj) 32. streljačka satnija, Zenica (32. Zenica (később Vlasenica) lövészszázad) 33. pohodna satnija, Sarajevo (33. Szarajevó gyalogosszázad) 34. pohodna satnija, Zvornik (34. Zvornik gyalogosszázad) 35. pohodna satnija, Skelani (35. Skelani gyalogosszázad) 36. pohodna satnija, Sarajevo (36. Szarajevó gyalogosszázad) 39. streljačka satnija, Sokolac (39. Sokolac lövészszázad) 40. streljačka satnija, Konjic (40. Konjic lövészszázad) 41. streljačka satnija, Kasindol (41. Kasindol lövészszázad)

Az NDH létrehozása után Kelet-Boszniában partizán-csetnik felkelés tört ki az NDH kormánya ellen. Különösen a csetnik egységek tűntek ki a muszlim (bosnyák) lakosság elleni bűncselekményekben. A csetnikek a muszlimok kiirtását tervezték, hogy ezt az etnikailag megtisztított területet később a képzeletbeli „Nagy-Szerbiához” csatolhassák. Foča és a környező muzulmán falvak csetnik mészárlása és terrorja után Francetić Rafael Bobannal együtt sok Szarajevóba érkezett és így egy bosszúvágyó menekültet fogadott be egységébe, aki Usztasa alakulataként megalapította a Fekete légiót. Az egység becenevét fekete egyenruhájáról kapta, mert az usztasa katonák egyenruháihoz előírt zöld színű szövet akkoriban nem volt a raktárakban. A légió gyorsan növekedett, fanatizmusával és az erőszakkal szerzett hírnevet magának. Sokan féltek tőle fanatikus morálja és harci tulajdonságai miatt, de a boszniai szerb lakosság ellen elkövetett atrocitásai miatt is hírhedté váltak. Jól felszerelt, felfegyverzett és mozgékony alakulat volt, kiképzőközpontja a szarajevói Koševoban volt. Létszáma kezdetben 800-1200 fő volt, később elérte az 1500 főt, amelyből három zászlóalj alakult. 1942 elején teherautókkal, motorkerékpárokkal, több olasz harckocsival és egy üteg hegyi tüzérséggel látták el.

Az első akciók 250px|bélyegkép|balra|Francetić (középen) és Rafael Boban usztasa parancsnokok 1942-ben Zvorniknál, a Drina hídján Első fegyveres konfliktusa a Szarajevótól délkeletre fekvő Pale vasútvonalán történt a vízellátást átvenni akaró csetnikek ellen. Hamarosan Szarajevó tágabb területén, az Igman, Trebević és Romanija-hegységek alatt is összeütközésbe keveredtek a csetnikekkel. 1941 decemberében az egység azt a feladatot kapta, hogy próbálja megtisztítani az Ozren-hegységet a partizán és csetnik egységektől. Ennek keretében megtámadták Čerkez csetnik tábornoknak az Usora közelében fekvő Mala Jugoslavija faluban levő főhadiszállását. Az akcióban a Fekete légión kívül a 8. honvéd ezred, valamint négy usztasa zászlóalj vett részt. Bár az akció sikertelen volt, az NDH egységei közül leginkább a Fekete légió tűnt ki a csatában. A csetnik felkelők nagy veszteségeket szenvedtek, és maga Čerkez is elesett.

1942 januárjában a romanijai hadműveletben a Fekete légió mellett részt vett a német 342. és 718. gyalogoshadosztály, az olasz „Ravenna” hadosztály, valamint a 4. és 5. honvédhadosztály. A Fekete légiót küldték a Visoko és Vareš közötti terület lezárására, hogy megakadályozzák a partizánok áttörését nyugat felé Bosznia középső részén. A légió csak korlátozott akciókban vett részt. Bár a hadművelet nem nevezhető sikeresnek, a partizánok a hegyvidéki terepre kényszerültek. A hadművelet folytatását „Ozren hadműveletnek” hívták. A január végi akcióban ugyanazok az egységek vettek részt, mint az előzőben. A Fekete légiót Maglaj környékén használták csapásmérő egységként. Az Ozren hadművelet sikeres volt, a partizánokat kiűzték menedékhelyükről, és jelentős veszteséget szenvedtek. 1941–1942 telén a Fekete légió mészárlásokat hajtott végre a Bosznia északnyugati részén fekvő Prijedorban és a Szarajevótól északkeletre fekvő Romanija-hegységben is. Ez utóbbi mészárlások során több ezer védtelen boszniai szerb civilt öltek meg, holttestüket pedig a Drina folyóba dobták. A pletykák szerint Francetić több mint 3000 ember meggyilkolását rendelte el ezekben a műveletekben.

Az első átszervezés 1942 elején megtörtént az usztasa katonai átszervezése. Zászlóaljak, sőt dandárok kezdtek szerveződni. 1942. február 1-jén a szarajevói harccsoportot átszervezték az 1. állandó aktív dandárrá, melynek összetétele a következő volt:

I. Podromanija aktív zászlóalj. 1941 augusztusában alakult a 32. Vlasenica gyalogos századból, a 36. Szarajevó gyalogos századból, és a 35. Skelani gyalogos századból. Teljesen feltöltötték új önkéntesekkel. A parancsnok Rafael Boban hadnagy, a helyettese Ivan Zebec hadnagy volt. II. Sokolac aktív zászlóalj. 1941 novemberében alakult a II. Nevesinje aktív zászlóalj részeiből, amely magában foglalta a 34. Zvornik gyalogos századot, 33. Szarajevó gyalogos századot, 39. Sokolac gyalogos századot. A parancsnok Franjo Sudar hadnagy, a helyettese Eduard Crnković hadnagy volt. III. Sokolac aktív zászlóalj. Harcegységként szervezték meg 1941. december elején. Összetétele: III. Brčko aktív zászlóalj részei, amelyhez csatlakozott: 41. Kasindol lövészszázad, a 40. Konjic lövészszázad, a létszám többi részét pedig önkéntesekkel töltötték fel. A zászlóalj parancsnoka Mladen Sertić őrnagy, helyettese Staniša Vasilj hadnagy volt. XIII. Gračanica aktív zászlóalj. A zászlóalj parancsnoka Ivan Stier százados volt.

További akciók 1942. február-április. A Fekete légió önállóan működött az Ozrenben megmaradt csetnik csoportok ellen, és csak március 15-ig vett részt a tervezett nagyobb hadműveletekben, amikor megtisztította a Romaniját a csetnikektől, és Han Pijesk közelében foglalt állást, hogy megerősítse a német 718. hadosztály keleti szárnyát. Ezt a hadműveletet, amelyet a németek Triónak neveztek, a Taureneese, Pusteria és Sassari olasz hadosztályok indították el, amelyek Montenegrót, a Szandzsákot és Kelet-Boszniát akarták megtisztítani a felkelőktől, és konszolidálni ezt a területet. A hadműveletben részt vett a 3. és 4. (honvéd) határőrzászlóalj, valamint a 8., 13. és 15. (honvéd) gyalogezred. A Trio hadművelet NDH területén lezajlott részében a Fekete légió játszotta a legjelentősebb szerepet, és volt leginkább felelős a Kelet-Bosznia területén tevékenykedő 4500 csetnik megsemmisítéséért és legyőzéséért. Han Pijeska után (miközben az olaszok összegyűjtötték hadosztályaikat, és nem várták meg a német parancsnok jóváhagyását), a Fekete légió elfoglalta Vlasenicát, és Žepčében szinte az egész lakosságot a csetnikek által meggyilkolva találta. A további harcokban a Fekete légió elfoglalta Milićit, Kasabát, Drinjačát, Bratunacot és Srebrenicát, majd április 9-én kiért a Drinához. Másnap, az NDH kikiáltásának évfordulóján Francetić küldött Pavelićnek egy lombik vizet a Drinából. A szerbiai határ biztosítása és a Trio I hadművelet április 24-iki befejezése után a Fekete légiót azzal a feladattal küldték, hogy Fočától északra elpusztítsa az ellenállás kisebb, elszigetelt csoportjait. A Trio hadműveletben a németek elfogták az összes kelet-boszniai csetnik egység parancsnokát, Jezdimir Dengić őrnagyot is. Francetić hadműveletének részét az usztasa sajtó „Drinai hadművelet” néven emlegette, a partizánirodalom pedig az egész hadműveletet „Harmadik ellenséges offenzívaként” ismeri. A hadművelet eredménye a montenegrói és kelet-boszniai csetnikek és partizánok számának drasztikus csökkentése, valamint az NDH ellenőrzésének biztosítása Bosznia keleti határa felett, mely egyben a kelet-boszniai szerb lakosság tömeges menekülését is eredményezte Szerbiába. 250px|bélyegkép|jobbra|Francetić beszédet mond a szerb menekülteknek a Trio hadművelet után a Drina mellett, 1942-ben

1942. május Május 5. és 12. között az olaszokkal és a németekkel közös partizánok elleni hadműveletekben vettek részt a Foča környékén, amely az olasz megszállási övezetben volt. Tekintettel arra, hogy az olaszok nem engedték, hogy az usztasa csapatok érdeklődési körükben működjenek, a Fekete légiónak a hadművelet megkezdése előtt ki kellett vonulnia. A partizánok ezt a kiürített területet használták fel arra, hogy Montenegróból betörjenek Hercegovinába. Erre Francetić légiója visszavonult a Vlasenica és Srebrenica közötti területre, és ahol csak találkozott velük, megsemmisítette az ellenállási csoportokat. Májusban a Fekete légió miután nőket és lányokat erőszakoltak meg, mintegy 890 szerbet és zsidót mészárolt le Vlasenicában. Ezt követően I. és II. zászlóaljat Mostaron keresztül (ahol majdnem elfogták Jevđević csetnik vezért) Dalmáciába küldték Biokovo területére, ahonnan a partizánok kiűzése után visszamentek Szarajevóba. Innen Bosanski Brodon keresztül Francetić parancsnoksága alatt a Kozarába küldték őket a partizánokkal harcolni. A légió többi tagja Szarajevóban maradt, majd egy idő után Bugojno felé irányították őket.

1942. június-július Míg a légió nagy része Vlasenica/Srebrenica térségében volt, tartalékát Szarajevóból északra küldték, ahol részt vett 1942 legnagyobb partizánellenes hadműveletében, a Nyugat-Boszniai hadműveletben. Június elején németek, usztasák és a horvát honvédek tízezreit gyűjtötték össze, és küldték Nyugat-Bosznia hegyeibe, hogy végleg megtisztítsák a partizánoktól és csetnikektől a területét. Augusztus végére a felkelők súlyos vereséget szenvedtek, és az akció véget ért. Ezután a Fekete légió megerősítése mellett döntöttek, és megkezdődött további öt zászlóalj megalakítása, amelyek szintén a légió részévé válnak.