Az Asleep at the Wheel amerikai western swing együttes, amelyet a nyugat-virginiai Paw Pawban alapítottak. Az együttes 1970-es megalakulása óta kilenc Grammy-díjat nyert, több mint húsz albumot adott ki, és több mint 21 kislemez szerepelt a Billboard listáján. Legsikeresebb kislemezük, a „The Letter That Johnny Walker Read” 1975-ben a 10. helyen végzett.
Története Az Asleep at the Wheelt 1969 végén alapította Ray Benson énekes, gitáros és Leroy Preston, dobos és Reuben Gosfield, steelgitáros Paw Pawban, West-Virginiában. Kicsit később csatlakozott hozzájuk Chris O’Donnel gitáros, énekes. 1971-ben felvették Floyd Domino billentyűst is.
A zenekar San Franciscoba költözött, ahol a Berkeley's Long Branch Saloon szerződtette fel őket. Miután helyben hírnevet szereztek, a csoport 1972-ben szerződést kötött a United Artists Recordsszal. Az első, sikertelen album megjelenése után 1974-ben a texasi Austinba költöztek. A második album 1974-ben jelent meg az Epic Recordsnál. A Choo Choo Ch'Boogie című kislemezük már listasiker lett.
Miután további két zenész, Lisa Silver és Bobby Womack csatlakozott a csapathoz, 1975-ben a Capitol Recordsra váltottak. A Texas Gold albumról több sikeres kislemez is megjelent, amelyek közül a The Letter That Johnny Walker Read a legjobb 10-be került. A következő album, a Wheelin' And Dealin ', magas eladási mutatókat ért el. A Route 66 című dalt már Grammy-díjra jelölték. A zenekar népszerű élőszereplővé vált, és számos turnén vett részt.
1978-ban a One O'Clock Jump Grammy-díjat nyert.
1980-ban jelentős személyi átalakulás után azonban egy hosszú sikertelen időszakot kellett leküzdeni, ami egészen az 1980-as évek közepéig tartott. A túlélés érdekében a zenekar kénytelen volt reklámokat és filmzenét készíteni. 1987-ben, az Epic kiadóra váltás után tudott az együttes talpra állni. A House of Blue Lights kislemez bekerült a legjobb 20 közé, és a zenekar ismét Grammy-díjat kapott egy instrumentális számért.
A Western Standard Time című albumuk is Grammy-díjat kapott. 1989-ben az Asleep at the Wheel részt vett a londoni Wembley Fesztiválon. Aztán alapító tagok közül Reuben Gosfield és Chris O'Donnel is kiszállt. Csak Ray Benson maradt az eredeti zenészgárdából. 1995-ben, a 25. évforduló alkalmából Austinban rendeztek nagykoncertet, amelyen számos egykori zenekari tag is részt vett.
Az évek során körülbelül 80 zenész volt az Asleep at the Wheel tagja.
Tagok Ray Benson Leroy Preston Jason Baczynski Reuben Gosfield Chris O'Donnel Katie Shore Dennis Ludiker Connor Forsyth Josh Hoag Flavio Pasquetto Joey Colarusso
Albumok
1973: Comin’ Right at Ya 1974: Asleep at the Wheel 1975: Fathers & Sons 1978: Collision Course 1979: Served Live 1985: Pasture Prime 1985: Asleep at the Wheel 1991: Asleep At The Wheel-Live & Kickin’ Greatest Hits 1992: Route 66 1995: The Wheel Keeps on Rollin’ 1997: Back to the Future Now – Live at Arizona... 2003: Take Me Back to Tulsa 2003: Wide Awake!: Live in Oklahoma 2003: Live at Billy Bob’s Texas 2003: Remembers the Alamo 2006: Live from Austin, TX 2007: Reinventing the Wheel 2007: Kings of Texas Swing 2007: Santa Loves to Boogie 2007: Asleep at the Wheel with The Fort Worth Symphony Orchestra 2018: New Routes 2020: Stepping Westwards 2021: Half A Hundred Years 2021: Back on the Highway (Live 1985)
Díjak 9 Grammy-díj
Jegyzetek
Források https://www.asleepatthewheel.com/ https://www.allaboutjazz.com/musicians/asleep-at-the-wheel https://www.grammy.com/artists/asleep-wheel/8283
Fordítás
Kategória:Amerikai dzsesszegyüttesek Kategória:Amerikai countryegyüttesek