A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (eredeti cím: Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann) 2013-ban bemutatott svéd filmvígjáték Felix Herngren rendezésében. A forgatókönyvet Hernrgren és Hans Ingemansson írta, Jonas Jonasson azonos című regényéből. A főbb szerepekben Robert Gustafsson, Ralph Carlsson, Iwar Wiklander, David Wiberg, Mia Skäringer, Jens Hultén és Alan Ford látható.

Cselekmény

Allan Karlsson egy öregúr, aki sokáig egy erdőszéli házikóban lakott a macskájával, Molotovval, míg azt meg nem ölte egy róka. Ezután bosszúból Allan egy dinamittal megtöltött hot dogot rejtett el a háza közelében, amit kiszagolt a róka, és Allan távolról felrobbantotta az állatot. Tette miatt a hatóságok arra kötelezték, hogy költözzön be egy nyugdíjasotthonba, ahol figyelnek rá. Itt éli tovább az életét, a századik születésnapján azonban, amikor tudja, hogy hatalmas ünnepséget szerveztek neki, inkább kimászik a szobája ablakán és az intézmény mögötti temetőt megkerülve, a buszpályaudvarra sétál. Itt azt mondja a jegypénztárosnak, hogy nincs kimondottan úti célja, mondja meg, melyik járat indul a leghamarabb. A leghamarabb a Strängnäsbe közlekedő járat indul, azonban Allan pénze csak arra elég, hogy a Byringe vasúti megállóhelyig jusson el. Eközben egy fiatal skinhead érkezik a váróterembe, majd bemegy a mosdóba, és durván arra utasítja Allant, hogy vigyázzon a bőröndjére. Az érkező buszt látva azonban Allan a bőrönddel együtt kisiet a váróból. Eközben az idősotthon igazgatónője megkéri egy munkatársát, hogy értesítse a rendőrséget Allan eltűnéséről.

Allan visszaemlékezik a gyermekkorára. A kisfiú kilencedik évében az apja feltalálta a gumióvszert, azonban éppen Gyereknapon mutatta azt be, és ezért a rendőrség elhurcolta. Nem sokkal később Oroszországba ment, ahol a forradalom idején a saját maga független köztársaságává nyilvánított egy 15 négyzetméteres területet Moszkva főterén. Itt folytatta a gumi használatának népszerűsítését és ismertetését, azonban az orosz rendfenntartás lebontotta a "köztársaságát", magát Karlssont pedig elvitték és sortűzzel kivégezték. Amikor a Karlsson családhoz megérkezett a családfő halálának híre és a hátrahagyott holmijai, Allan egy fényképezőgépet és egy matrjoska babát kapott – amit pedig elemenként felrobbantott, ezzel életében először megtapasztalva, milyen "levegőbe repíteni a dolgokat". Az anyja a férjétől örökölt ékszertojást áron alul eladta egy Gustavsson nevű üzletembernek. Két évvel később az asszony is meghalt valamilyen, akkor még nem gyógyítható légzőrendszeri betegség következtében.

A Byringe megállóhely előtt Allan leszáll a buszról. Az állomás gondnoka, egy Julius nevű, hetvenes éveiben járó férfi közli vele, hogy az állomáson nincs vonatközlekedés és le van zárva. Rákérdez a bőröndre, mire Allan elmondja, hogy ellopta valakitől. Julius ezután beinvitálja italozni. Az idősotthonba megérkezik Aronsson főfelügyelő a rendőrségtől, aki megvizsgálja Allan szobáját, azonban kénytelen végighallgatni az igazgatónő sopánkodását a befuccsolt, drága ünnepség miatt. A Bryringe állomáson Allan és Julius italoznak és Julius főztjét eszik, majd mikor a százéves férfi kimegy a ház mögé vizelni, megérkezik a skinhead és ki akarja szedni Juliusból az idősebbik férfi hollétét. Allan bejön az épületbe és egy krikettütővel leüti a fiatalembert, majd bezárják őt a hűtőkamrába. Mikor magához tér, és kiabálni kezd, Julius bekapcsolja a kamra hűtőgépét. A bőröndöt felnyitva több millió koronát találnak. Allan újabb visszaemlékezésében, Gustavsson nagykereskedő, miközben a szeretőjével kocsikázott, megállt egy réten, hogy könnyítsen magán. Tudtán kívül azonban éppen odasétált, ahol Allan a legújabb robbantásos kísérletét végezte, és így a tinédzserfiú akaratán kívül felrobbantotta az üzletembert is. A fiút ezután elmegyógyintézetbe zárták, azonban a holmijai között felfedezte apja fényképezőgépét, és elkezdte vele fényképezni és videózni a többi bentlakót. Néhány évvel később Herman Lundborg fajelmélettel foglalkozó professzor kezdte vizsgálni, és a fiú testfelépítése, illetve rendzavaró viselkedése alapján négernek ítélte őt, majd elrendelte, hogy kasztrálják Allant. A műtétet el is végezték, az intézeten belül.

Allan és Julius megszámolja a pénzt, megállapítva, hogy ötven millió koronára leltek. Eközben Durbincs, a házi őrizetben lévő skinhead bandavezér idegesen fedezi fel, hogy Karó, a bőröndöt hozó bandatag egyáltalán nem érhető el. Pim, az angol maffiózó, akinek a pénz a tulajdonában van, felhívja a bandát és az iránt érdeklődik, mikor érkezik meg hozzájuk a pénz, és mikor tudják átadni a maffiózónak. Durbincs ezután elküldi a jobbkezét, Küblit, hogy keresse meg Karót. Az állomáson Julius felfedezi, hogy a hűtőkamra időközben mínusz húsz fokra hűlt le, és halálra fagyasztotta a fiatal skinheadet. Allan filozófiája szerint azonban "késő bánat eb gondolat", és annak idején, a sterilizációja után sem sajnálkozott. Fiatalon egy ágyúöntödébe ment dolgozni, majd egészen kezdőként megismerte Estebant, aki a spanyol polgárháború megszállottja volt, és meggyőzte Allant, hogy jöjjön vele a frontra harcolni Franco tábornok ellen. Allant nem a harc eszmei oldala érdekelte, hanem az, hogy egy háborúban sok mindent fel lehet robbantani. Estebant még azelőtt orvul agyonlőtték, hogy ténylegesen részt vehetett volna a fegyveres harcban, mikor is egy dombra felmászva elkiáltotta magát. A háború során Allan fő feladata a fontos hidak felrobbantása volt, ami, saját bevallása szerint, az evés és az ivás mellett napjainak fő tevékenysége volt. Egy idő után azonban elvesztette a varázsát, így miután élesítette az utolsó bombáját, leintett egy, a híd felé közeledő autót, hogy vigyék őt el egy darabon. Miután a kocsi megállt, Allan háta mögött felrobbant a híd, az autóban utazó Franco pedig megköszönte, hogy megmentette az életét. A tábornok meghívta Allant egy táncmulatsággal egybe kötött ünnepi vacsorára, ahol Franco odaadta a svédnek a kedvenc, díszes pisztolyát. Allan, a fegyver erejére kíváncsian, a plafonba lőtt vele, kissé megrökönyítve a tömeget. Mikor Franco megkérdezte, mi fog hiányozni Allannak Spanyolországból, azt felelte, a bor és Esteban. Franco pohárköszöntőt mondott az ismeretlen Estebanra, nem tudván, hogy a férfi éppen ellene akart harcolni a háborúban.

Látván, hogy hívás érkezett Karó telefonjára, Julius átnézi azt, és látja, hogy Kübli üzenetekben megpróbálja felvenni a néhai skinheaddel a kapcsolatot. A buszállomásra érkezve Kübli természetesen csak a jegypénztárost találja, és ahogy korábban Karó, úgy ő is megkérdezi a pénztárostól, hová ment a bőrönd. A pénztáros ezután a rendőrségre megy, ahol elmondja Aronsson főfelügyelőnek a százéves férfi és a bandatagok látogatását. A főfelügyelő a byringei állomásra megy, ahol azonban senkit sem talál, mivel Allan és Julius a skinhead holttestével együtt, egy hajtányon ülve a közeli kikötőbe hajtott, ahol egy faládába zárták a néhai bandatagot. Aronsson megállít egy idős kerékpáros férfit, hogy megkérdezze, nem találkozott-e az eltűnt idős férfival, mire elmondja, hogy látta őt egy hajtányon ülve Juliussal és egy "hetykén ülő" fiatalemberrel. Ezalatt Allan és Julius párosa találkozik egy, éppen az autójába pakoló fiatal férfival, Bennyvel, akit meggyőznek, hogy vigye őket magával, noha Benny csak bevásárolni megy egy városon kívüli üzletbe. Aronsson egy országos rádióadóban bejelenti Allan "elrablását egy motorosbanda által", amit az autójában ülő Kübli is hallgat, ezután jelzi a fejleményeket Durbincsnak, aki arra a következtetésre jut, hogy Karó elrabolta az öreget. A hírt az újságok is megjelentetik címlapsztoriként, amit a benzinkúton megállva Benny is észrevesz, és mivel Juliuson a Karótól eltulajdonított motorosmellény van, így azt gondolja, hogy Allan az ő foglya. A bácsi azonban elmeséli a fiatalembernek az aznapi eseményeket, amit ő hüledezve hallgat. Miután Julius visszatér egy csomag ellopott cukorkával, és gyors indulásra biztatja Bennyt, a fiatalember idegesen kérdőre vonja őket, de Julius egyelőre még nem tudja, mit kezdjenek a pénzzel.

Allan szerint felesleges azon morfondírozni, hogy kinek a tulajdona egy adott dolog. A Francótól kapott pisztolyt Amerikában eladta és munkavállalási engedélyt vásárolt a pénzből, majd építőmunkásként kezdett dolgozni. Egy felhőkarcoló építése során az egyik munkatársa elültette a bogarat a fülében, hogy jelentkezniük kellene a Manhattan tervbe, hogy lehetőségük legyen megváltoztatni a világot. Allan először félreértelmezte, azt hitte, a Manhattan-koktél áttervezéséről van szó, de azután a munkatársa rávezette, hogy bombakészítést rejt a terv. Allanba ezzel visszatért a robbantgatás iránti vágy, és csatlakozott Robert Oppenheimer munkacsoportjához. Oppenheimer professzor nem tudta megoldani a plutóniumok elhelyezésének kérdését a bombában, azonban Allan megadta a helyes választ, hogy a dinamit működési elvéhez hasonlóra kell átalakítani a bombát. Hirosima bombázását távolról figyelte az amerikai hadsereg teljes vezetése, amelynek során Allan megismerte Harry S. Truman alelnököt. Egy italozás során Truman megköszönte Allannak a bomba kifejlesztésében nyújtott segítségét, beszélgetésüket azonban megzavarta egy Trumanhoz érkező telefonhívás, amelyben közölték vele, hogy Roosevelt elnök meghalt, és Trumannak vissza kell térnie a Fehér Házba. Truman elbúcsúzott Allantól, de előtte még ajándékul adta neki az alelnöki öngyújtóját. Allan hazarepült Svédországba, ahol Tage Erlander miniszterelnök vacsorára invitálta őt a Grand Hotelbe. Erlander megkérte Allant, hogy mondja el, mit dolgozott a Manhattan tervben, de Allan sokkal inkább a Trumannal közös tequilázásról kezdett el mesélni. Ezt megelégelve Erlander távozott, és Sigvard Eklundra, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatójára bízta, hogy mérje fel, Allan be tud-e kapcsolódni az Atomenergetikai Bizottság munkájába. Szembesülve vele, hogy Allan kritikusan alul iskolázott, Eklund is hamar véget vetett a beszélgetésüknek. Aznap este, az étterem mosdójában Allan találkozott Jurij Popovval, aki egy sétára hívta őt, melynek során igyekezett meggyőzni, hogy mondja el Sztálin elvtársnak az atombomba titkát. A séta végén egy kikötőhöz érkeztek, ahol Jurij nyomására az orosz férfi tengeralattjárójába szálltak.

A kocsiút során a benzin apadása miatt megállásra kényszerülnek, és egy Tószeg nevű majorsághoz hajtanak, ahol a tulajdonostól, Gunillától kibérelnek egy szobát egy este erejéig. Elefánt-trombitálást hallanak az istállóból, mire Gunilla bemutatja nekik Sonját, az elefántját, amit az exbarátja ellopott egy utazó cirkusztól, a cirkusz turnébuszával együtt. Sütögetni kezdenek a tanya udvarán, ahol Benny elmondja Gunillának, hogy az elmúlt tizennyolc évben több szemeszterbe is belekezdett különböző egyetemeken, de egyiket sem fejezte be. Ekkor megérkezik Ricky, Gunilla volt barátja kocsival, pusztán azért, hogy visszakövetelje azokat a virágcserepeket, amiket régen a nő születésnapjára vett. Gunilla azt mondja neki, hogy most már Benny a párja, ezután az exbarát távozna, bár a szűk udvaron igen nehezen tud megfordulni a kocsijával. A majorság elhagyása után Rickyre depressziós roham tör, és felhívja a testvérét, Küblit, akinek megemlíti a százéves férfit, mint Gunilla partnerét. Julius az asztalnál ülve összegzi a nap fordulatos eseményeit, mire Allan magában újra filozofálni kezd, miszerint az élet események láncolata, és nem tudhatjuk, az új események jobbak lesznek-e a régieknél.