A dalmát faligyík (Dinarolacerta mosorensis vagy Lacerta mosorensis) vagy Mosor-faligyík a hüllők (Reptilia) osztályába, a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, a gyíkok (Sauria) alrendjébe és a nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae) családjába tartozó faj.
bélyegkép|Franz Steindacher ábrázolásai a fajról
Megjelenése A dalmát faligyík egy lapított testű gyíkfaj hosszú fejjel és lapított farokkal. A legtöbb mediterrán és általában az összes gyíkhoz képest fő jellemzője, hogy feje és teste erősen lapított. Orrától a kloákáig 7 centiméteresre nő meg, a farka pedig körülbelül kétszer ilyen hosszú. Lábain hosszú ujjai vannak, erős karmokkal.Arnold, E. Nicholas; Ovenden, Denys W. (2002). Field Guide: Reptiles & Amphibians of Britain & Europe. Collins & Co. p. 168. ISBN 9780002199643. bélyegkép|A dalmát faligyík fő jellemzője az erősen lapított fej és test Hátának felülete kissé fényes, barna, szürkés- vagy olajbarna, sötétebb foltokkal. Egyes példányoknál hiányoznak a sötét jegyek. Oldalai többnyire sötétebbek, a pettyezés pedig a hát közepére is korlátozódhat. Testének alsó része petty nélküli, és a felnőtt állatoknál gyakran szalma- vagy zöldessárga, néha narancssárga, de lehet fehér vagy szürke is; a nőstények hasa néha ólomszürke lehet.Wolfgang Böhme (Hrsg.): Handbuch der Amphibien und Reptilien Europas. 1984, S. 292. A nagyon fiatal állatok felül csaknem feketések, így a jellegzetes foltozás alig látható. Ezen szín a farkon fokozatosan világos vasszürkére változik, ahogy a test alsó oldala is. Más szerzők szerint a fiatalok hasonlóak az idősebbekhez, csak sápadtabb hasúak. A fogságban született fiatalok nagymértékben hasonlítottak a felnőttekre, kivéve, hogy részben kék volt a farkuk. Ez a kék színezés nem annyira intenzív, mint más fajoknál.Wolfgang Böhme (Hrsg.): Handbuch der Amphibien und Reptilien Europas. 1984, S. 296. bélyegkép|Egyes példányoknál hiányozhatnak a sötét mintázatok A Magas-Dinaridákon lévő hűvös, párás élőhelyhez alkalmazkodva a tojásrakás során az embriók már részben kifejlődnek. Ez a gyíkok kelési idejét 30 napon belülire rövidíti.
Elterjedése, élőhelye Ez a szikla- és hegylakó gyík a part menti karszthegységek vagy a Dinaridák nedves régióiban él 450-1900 méteres tengerszint feletti magasságban.J. Crnobrnja-Isailovic, G. Dzukic: Lacerta mosorensis Kolombatovic, 1886. In: J. P. Gasc, A. Cabela, J. Crnobrnja-Isailovic, D. Dolmen, K. Grossenbacher, P. Haffner, J. Lescure, H. Martens, J. P. Martínez Rica, H. Maurin, M. E. Oliveira, T. S. Sofianidou, M. Veith, A. Zuiderwijk (Hrsg.): Atlas of amphibians and reptiles in Europe. (= Collection Patrimoines Naturels. 29). Societas Europaea Herpetologica, Muséum National d'Histoire Naturelle & Service du Patrimoine Naturel, Paris 1997, ISBN 2-86515-103-4, S. 251. Elterjedése az Adriai-tenger partjától Európa fő vízgyűjtőjéig terjed, és a Tara-szorosban eléri a Duna vízgyűjtő területét. Dél-Horvátországban, Montenegróban és Hercegovinában egy elkülönült, elszigetelt hegyláncokra tagolt elterjedési területe van. A karsztos sziklaalakzatok magas hegyekben, például a szub-Adriai Orjenben a Kotori-öbölben vagy a magas-dinári Durmitor-hegységben, a parttól távol, élőhelyül szolgálnak, ahol mindig réteges vagy partos, hatalmas mészkősziklákon élnek, amelyek a Šibljak formációban (lombos szupra-mediterrán bokorképződmények), páncélfenyő-erdőben vagy borókabokorban, néha víz közelében találhatók.Pavle Cikovac: Soziologie und standortbedingte Verbreitung tannenreicher Wälder im Orjen-Gebirge (Montenegro). Diplomarbeit. München 2002, S. 85. (academia.edu, PDF) Jelen lehet Észak-Albániában is, de ennek megerősítéséhez további felmérésekre van szükség.https://www.iucnredlist.org/species/61526/12504486
A dalmát faligyík egyes élőhelyei oromediterrán reliktumhelyeknek számítanak, ahol a faj többé-kevésbé biogeográfiai szigeteken, nedves hegycsoportokon él. Itt az interglaciális periódusokban alacsonyabb tengerszint feletti magasságban lévő gleccserei visszavonulási területeiről függőleges vándorlás útján hűvösebb és nedvesebb zónákba menekült.J. Crnobrnja-Isailovic, G. Dzukic: Lacerta mosorensis Kolombatovic, 1886. 1997, S. 251.
Csak 2007-ben sikerült a nagyon hasonló és közeli rokonságban álló prokletijei gyíkot a montenegrói Prokletijéből, mint kriptofajt a dalmát faligyíkról leválasztani. A dalmát és prokletijei faligyíkok genetikailag elszigetelt populációi a jégkorszaki lehűlés és a Morača-kanyon mély bevágása által okozott térbeli elkülönülés miatt, egymást helyettesítő fajként - amelyek egyébként hasonló élőhelyeken élnek - keletkeztek egy erősen megkönnyebbült élőhelyen. Kívülről nézve csak néhány megkülönböztető jegy van a két faj között, különösen azonban a prokletijei gyík kisebb marad a dalmát faligyíknál.
Életmódja A dalmát faligyík félénk, de kíváncsi állat. Nagyon mozgékony, ügyesen mászik, és könnyedén tud több méter szélesen és mélyen átugrani a karsztréseken,Wolfgang Böhme (Hrsg.): Handbuch der Amphibien und Reptilien Europas. 1984, S. 299. az úgynevezett karrmezőkön. Kisebb csoportokban is megfigyelhetők, és mindig csupasz sziklákon találhatók. Téli szálláshelyeiről már áprilisban, egy hónappal az alacsonyabban élő fajok után bújik elő. Július végén és augusztus elején négy-hat tojást raknak, a tojások viszonylag nagyok és rózsaszín árnyalatúak. A bab alakú tojások 10-15 milliméter hosszúak és 6-8 milliméter átmérőjűek; a fiatal állatok szeptember végén kelnek ki. Az állatok júniusban párosodnak, a tojásrakás július közepe és vége között zajlik, a kelési idő pedig 23 nap.Wolfgang Böhme (Hrsg.): Handbuch der Amphibien und Reptilien Europas. 1984, S. 299. Az összes gyík közül a dalmát faligyík kelési ideje a legrövidebb.
Téli pihenőjére októberben vonul. Bár nagyon félénk természetű faj, állítólag fogságban kifejezetten bizalmas. Természetes élőhelyén a dalmát faligyík nagy számban fordul elő, ami a faj kevés ellenségének is tulajdonítható magashegységi biotópjaiban.
Természetvédelmi helyzete A dalmát faligyík területileg igen korlátozott elterjedése és különleges élőhelye miatt Európa egyik legritkább gyíkja. Mint minden európai hüllő, e faj is szerepel a Berni Egyezmény II. függelékében, így az Európai Unión belül szigorú védelmet élvez; az állatokat nem szabad megölni vagy elfogni.
A fajt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) sebezhetőként sorolja be, mivel elterjedési területe 2000 négyzetkilométernél kisebb és erősen szétaprózódott, élőhelyének kiterjedése és minősége csökken. A fakitermelés miatti megfelelő élőhely elvesztése fenyegeti, a védett területeken belül is. A múltban az állatok kisállat-kereskedelem céljára történő begyűjtése is veszélyt jelentett; valószínű, hogy a kis léptékű illegális kereskedelem folytatódik.
Fordítás
További információk Franz Steindachner: Über die typischen Exemplare von Lacerta mosorensis Kolomb. (1886) (Lacerta koritana Tom., 1889). In: Annalen des k.k. Naturhistorischen Hofmuseums. Bd. VII, Heft 3, Wien 1892, S. 235–241. (jstor.org, PDF) Tafel XVI mit Lithographie der Mosoreidechse auf Biodiversity Heritage Library Axel Kwet: Reptilien und Amphibien Europas. Kosmos, Stuttgart 2005, ISBN 3-440-10237-8, S. 152. Verbreitungskarte im Reptilien-Atlas des Europäischen Herpetologischen Vereins Fotos der Mosoreidechse auf www.herp.it Dinarolacerta mosorensis a The Reptile Database-ben Research, Conservation and Promotion of the Endemic Balkan Rock Lizards (Dinarolacerta spp.) in Montenegro by Katarina Ljubisavljević Projekt-Seite zum Schutz der Mosoreidechse und Dinarolacerta montenegrina in Montenegro (szerbül)
Jegyzetek
Kategória:Nyakörvösgyíkfélék Kategória:Hüllőfajok Kategória:Bosznia-Hercegovina hüllői Kategória:Horvátország hüllői Kategória:Montenegró hüllői