Az SMS Augsburg A hajónév előtt álló három betű (SMS; S. M. S.) a német Seiner Majestät Schiff rövidítése. Jelentése: Őfelsége Hajója. a Német Császári Haditengerészet egyik Kolberg-osztályú könnyűcirkálója – korabeli német terminológia szerint kiscirkálója – volt. Testvérhajói a Kolberg, a Cöln és az Mainz voltak. A Kaiserliche Werke építette meg Kielben 1908 és 1910 között, szolgálatba állításakor a Nyílttengeri Flotta kötelékébe került. Fő fegyverzetét 12 darab 10,5 cm-es űrméretű ágyú alkotta és 26,7 csomós csúcssebesség elérésére volt képes.
Szolgálatba állítása után előbb torpedóteszteknél, majd tüzérségi gyakorlatoknál alkalmazták. Az első világháború kitörése után a balti-tengeri haderőhöz osztották be és az egész háború ideje alatt ezen a hadszíntéren szolgált. 1914. augusztus 2-án részt vett a Libau elleni rajtaütésben, ahol a Magdeburggal közösen végrehajtott hadműveletben első alkalommal nyitottak tüzet orosz célpontokra. Egy évvel később, 1915 augusztusában részt vett a Rigai-öbölben vívott csatában, majd 1917 októberében az Albion hadműveletben több kisebb hadművelet mellett. Egy alkalommal, 1915 januárjában aknára futott, de pár hónap alatt helyre tudták hozni. A háború után Japánnak ítélték oda hadizsákmányként, ami után 1922-ben lebontották.
Műszaki leírás bélyegkép|bal|300px|A cirkáló Swinemündében (1912 körül) Az Augsburg teljes hossza 130,5 m, legnagyobb szélessége 14 m, legnagyobb merülése 5,58 m, (elől 5,45 m) vízkiszorítása volt teljes terhelés mellett. Két pár Parsons gőzturbinája négy hajócsavart forgatott meg, ehhez a turbinákat tizenöt széntüzelésű kazán látta el gőzzel. A hajtóművek teljesítménye volt, amivel 26,7 csomós sebesség elérésére volt képes. szenet tudott magával szállítani, ami révén a hatótávolsága tengeri mérföld () volt 14 csomós sebesség mellett. Alapszemélyzetét 18 tiszt és 349 sorállományú adta.
A hajót 12 darab 10,5 cm-es SK L/45A megjelölésben az SK a német Schnelladekanone rövidítése, ami arra utal, hogy a löveg gyorstüzelésre képes, míg az L/45 a löveg kaliberhosszúságát adja meg. Ez esetben azt jelenti, hogy a löveg hossza 45-ször olyan hosszú, mint a cső űrmérete. gyorstüzelő ágyúval szerelték fel, melyek önálló lövegtalpakon kaptak helyet. Kettő egymás mellett volt elhelyezve a hajó elején, nyolc volt elhelyezve a hajó közepén (négy-négy mindkét oldalon) és kettő egymás mellett a hajó hátsó részén. Ezen ágyúk lőtávolsága volt és lövedéket tudtak elhelyezni a lőszerraktárakban számukra, így minden ágyúra átlagban 150 jutott. Ezeket az ágyúkat 1916-17 folyamán hat 15 cm űrméretű (L/45) lövegre cserélték. Légvédelmi tüzérségét négy darab 5,2 cm-es SK L/55 gyorstüzelő ágyú alkotta, melyekhez darab lőszer állt raktáron. 1918-ban ezeket 8,8 cm-es (L/45) lövegekre cserélték. Két vízvonal alatt beépített 45 cm-es torpedóvető csővel rendelkezett, amiken felül 1918-ban még két 50 cm-es űrméretűt kapott, melyeket a fedélzetén helyeztek el. Alkalmas volt 100 darab akna szállítására.
A hajó fedélzetének páncélvastagsága a legvastagabb részen 40 mm-es volt. A parancsnoki torony páncélja 100 mm-es vastagságú volt, a lövegpajzsoké 50 mm.
Szolgálata Békeidőben Az Augsburgot Ersatz Sperber névvel – a Sperber ágyúnaszád pótlására – rendelték meg és 1908-ban fektették le a gerincét Kielben a Kaiserliche Werftnél. A vízrebocsátására 1909. július 10-én került sor. A próbajáratai során részt vett a Kieli-öbölben elsüllyedt U 3 jelű tengeralattjáró mentési és kiemelési munkálataiban. Teljes felszerelését követően 1910. október 1-én a Nyílttengeri Flotta állományába került, legénysége jórészt a szolgálatból kivont Undine könnyűcirkálóról érkezett. Előbb torpedógyakorlatok, majd 1912-től tüzérségi gyakorlatok elvégzéséhez használták, mely utóbbi feladathoz jelentősen át is építették. 1913 január 30-án erős vihar sodorta ki Sonderburg kikötőjéből és partra sodródott. A helyszínre érkező mentőhajók négy órai munkával sikeresen kiszabadították. 1914. május 20-án látogatást tett a skóciai Dundee városába. Fischer sorhajókapitányt és a legénység tagjait a lord prépost üdvözölte „a legnagyobb barátságot mutatva.”Dundee, Perth, Forfar, and Fife's People's Journal - Saturday 23 May 1914
Első világháború 1914 bélyegkép|bal|300px|Az Augsburg Libau lövetése közben(G. Martin alkotása) Az első világháború kitörésekor 1914 augusztusában a Balti-tengerre osztották be, Robert Mischke ellentengernagy parancsnoksága alá. Augusztus 2-án Libau kikötője előtt aknazárt telepített, majd az őt kísérő Magdeburg cirkálóval közösen lőni kezdte az itteni kikötőt (Libau elleni rajtaütés). Az orosz flotta egységei eddigre azonban már elhagyták Libaut, a helyőrésg pedig egy német partraszálló hadművelettől tartva a bombázás hatására maga semmisítette meg a jelentős lőszer- és szénkészleteket. Az Augsburg által telepített aknákat pontatlanul jelölték be és ez a német hadműveleteket jobban korlátozta, mint az oroszokat. Az Augsburg és a Balti-tengeren állomásozó német könnyű erők az ezutáni időszakban egy sor rajtaütést hajtottak végre a partmenti orosz állások ellen. Augusztus 17-én az Augsburg, a Magdeburg, három romboló és a Deutschland aknarakó összefutott az orosz Admiral Makarov és Gromoboj páncélos cirkálókkal. Az orosz parancsnok a német könnyűcirkálókat a Roon és a Prinz Heinrich páncélos cirkálóknak vélte, ezért nem intézett ellenük támadást, hanem visszavonult.
Szeptemberben a balti könnyű erőket a IV. csatahajórajjal erősítették meg, ami a Braunschweig- és Wittelsbach-osztályok régi építésű csatahajóiból álltak, továbbá a Blücher páncélos cirkálóval (nagycirkálóval). Szeptember 3-ával kezdődően a németek kifutottak a Balti-tengerre. A hadművelet során szeptember 6-án az Augsburg észlelte az orosz Pallada és Bajan cirkálókat és a Novik rombolót, melyekkel tűzharcba keveredett. Ez volt az első összecsapás német és orosz hadihajók között a háború folyamán. Eközben megpróbálta őket a Blücher irányába csalogatni, de az oroszok nem követték, hanem visszavonultak. Szeptember 7-én az Augsburg és a V 25 jelű romboló behajózott a Botteni-öbölbe és elsüllyesztették az Uleaborg nevű orosz gőzhajót Raumo közelében. 9-ikére a német flotta visszatért a támaszpontjaira.
Az 1914. november 17-én reggel az aknamezőkkel védelmezett Libau elleni támadás során a Friedrich Carl páncélos cirkáló 30 tengeri mérföldre Memeltől két aknára is ráfutott és fel kellett adni, a túlélőit az Augsburg vette a fedélzetére. A támadást ezután lefújták.
1915–1916 bélyegkép|jobb|300px|Illusztráció az Augsburgról Egy újabb Libau elleni támadás során 1915. január 24-25-én az Augsburg egy Bornholm szigete előtti orosz aknamezőn aknára futott, fedélzetén nyolcan veszítették életüket. A legénységének sikerült a felszínen tartania a hajót és még saját erőből el tudta érni Stettint. A hamburgi Blohm & Voss hajógyárban végzett javítások után áprilisban állt ismét szolgálatba, ami után részt vehetett a Libau elfoglalására irányuló nagy hadműveletben.Az angol szócikk szerint az aknatalálat utánbe vontatásra szorult. Esetleg Stettinhez érve szorult már csak vontatásra. (Pontosítandó részlet.) A német hadsereg a Gorlice-Tarnównál a Monarchiával közösen indítandó offenzíváról igyekezett elterelni az oroszok figyelmét a kikötőváros elleni támadással, amihez a hadiflottájuk támogatását is igénybe vették. A flotta a Beowulf partvédő páncélost, három páncélos cirkálót, három könnyűcirkálót (közte az Augsburgot) és nagy számú rombolót és aknaszedőt különített ki a feladatra. Ezen túl a IV. felderítő csoport négy könnyűcirkálóját és 21 rombolót irányították át az Északi-tengerről a hadművelet támogatására. A német hadsereg 1915 májusában foglalta el Libaut, amit ezután előretolt bázisként használt a haditengerészetük. Később az év folyamán az Augsburg a Lübeck könnyűcirkálóval egy aknazárt kellett volna létrehozzon a Finn-öböl bejáratánál, de a Thetis cirkáló elleni tengeralattjáró-támadás miatt ezt az akciót végül lefújták.
bélyegkép|jobb|300px|A zátonyra futott Albatross 1915 június végén a cirkáló egy több napig tartó aknatelepítési hadművelet biztosításában vett részt, melynek keretében az Augsburg és a Lübeck könnyűcirkálók a Roon páncélos cirkálóval és hét rombolóval kísérték az Albatross aknarakó cirkálót, mikor az Bogskär előtt aknazárt telepített. Az Augsburg Johannes von Karpf sorhajókapitány (Kommodore), a hadművelet parancsnokának vezérhajójaként szolgált. Az orosz Okun tengeralattjáró két torpedót lőtt ki az Augsburgra június 28-án éjjel, de egyikkel sem talált. Az aknák telepítése után Karpf üzenetet küldött a parancsnokságra, melyben tudatta, hogy elvégezte a feladatot és visszatér a támaszpontra. Ezt az üzenetet vételezték az oroszok is és ez alapján a német kötelék elfogására indulhattak. Négy orosz páncélos cirkáló, köztük a nagy tűzerővel rendelkező Rurik futott ki a németek elfogására. Karpf szétszóródásra adott parancsot a kötelékének röviddel azelőtt, hogy találkozott az oroszokkal. Az Augsburg, az Albatross és három romboló Rixthöft, míg a többi hajó Libau felé vette az irányt.
Július 2-án röviddel 06:30 után az Augsburg őrszemei észlelték az orosz haderőt, mire Karpf a lassabb Albatrosst arra utasította, hogy a semleges svéd vizeken keressen menedéket, míg ő maga az Augsburg és a rombolók nagy sebességét kihasználva igyekezett elmenekülni az oroszok elől. Az ezután kialakult ütközetben (Gotlandi rajtaütés) az oroszok teljes tüzüket az aknarakóra koncentrálták az Albatross súlyos sérüléseket szenvedett és a svéd vizeken zátonyra futott. Az oroszok ezután a másik német csoport felé vették az irányt, de mivel kevés lőszerük maradt, megszakították az műveletet.
Július folyamán az egyik Rigai-öböl felé tett előretörés során a cirkáló érintette a tengerfeneket. A sérülései kijavítására Kielbe hajózott, ahol ekkor a tüzérségét is 15 cm-es lövegekre cserélték és a hajóhidat is átépítették.
Az Augsburg 1915 augusztusában annak a csoportnak a tagja volt, mely részt vett a Rigai-öbölben vívott csatában. A Nyílttengeri Flotta egy jelentős különítménye – benne nyolc dreadnought mintájú csatahajóval és három csatacirkálóval – át lett helyezve a Balti-tengerre, hogy részt vegyenek egy a Rigai-öböl orosz erőktől való megtisztítására irányuló hadműveletben. Az Augsburg az augusztus 16-ai második támadásban vett részt, melyet a Nassau és a Posen csatahajók vezettek. Augusztus 19-én az Augsburg két orosz ágyúnaszáddal futott össze, a Szivuccsal és a Korietzcel. Az Augsburg és a Posen elsüllyesztették a Sivucsot, míg a Korietznek sikerült elmenekülnie. Eddigre az orosz flotta felszíni erőinek sikerült visszavonulnia a Moonsundba (Moon-szorosba), az orosz aknák és tengeralattjárók jelentette fenyegetés miatt pedig a németek elhagyták a Rigai-öblöt. Október 13-án egy ismeretlen tengeralattjáró torpedót lőtt ki az Augsburgra, de a torpedója nem talált célt.
Egy évvel később, 1916 szeptemberében részt vett egy a Rigai-öbölbe való betörésben az Irbe-szoroson át. Főképp a Szlava csatahajó által tanúsított kemény orosz ellenállás a németeket az öböl elhagyására kényszerítette.
1917–1922 1917 novemberében az Augsburg részt vett a Nyugatészt-szigetek elfoglalására irányuló támadásban, az Albion hadműveletben. A hadművelet során a VI. felderítőcsoporthoz osztották be a Straßburg és a Kolberg mellé. 1917. október 14-én 06:00-kor hagyta el a három könnyűcirkáló Libaut, hogy aknamentesítő hajókat kísérjenek a Rigai-öbölbe. A célterület megközelítése közben orosz 30,5 cm űrméretű partvédelmi ágyúk tüzébe kerültek és átmenetileg visszavonulásra kényszerültek. 08:45-kor azonban a Mikajlovszk-homokpadnál vetettek horgonyt és az aknakeresők hozzáláttak egy sáv megtisztításához az aknamezőben. Két nappal később az Augsburg csatlakozott a König és a Kronprinz csatahajókhoz egy a Rigai-öbölbe tett hadművelethez. Míg a csatahajók az orosz tengeri erőket kötötték le, addig az Augsburgnak Arensburg elfoglalását kellett biztosítania.