A Manhattan terv (vagy Manhattan projekt) egy kutatás-fejlesztési művelet volt az Egyesült Államokban, amely egy atombomba létrehozását célozta a világon elsőként, a második világháború ideje alatt 1942-1946 között. Az amerikai erőfeszítésben partnerek voltak az Egyesült Királyság és Kanada is. A projekt katonai műveletként futott végig és onnan kapta a nevét, hogy a célra felállított parancsnokság első főhadiszállása a New York-beli Manhattanban volt, és bár volt neki hivatalos fedőneve is, a korszak névadási szokásainak megfelelően a központi székhelyet használták munkanévként, amely aztán széles körben elterjedt. Rövid ideig James Marshall ezredes, majd 1942–1946 között Leslie Groves tábornok volt a projekt vezetője, parancsnoka, majd a projekt tudományos részéhez Robert Oppenheimert választották civil igazgatóként.
A projekt különböző helyszíneken folyt és a tevékenység zömét a hasa anyagok előállítása jelentette, amelyre a tennessee-i Oak Ridge-ben és a washingtonbeli Hanfordban hoztak létre óriási gyártókapacitásokat, amelyekben az uránércből végül dúsított urán (U-235) vagy plutónium képződött, amely hasadó anyagok szolgáltak a bombák hatóanyagául. Emellett Los Alamosban folyt az elméleti munka, amely egyrészt véglegesítette az atommaghasadás jelenségével kapcsolatos kutatásokat, és kimódolta azokat a lehetőségeket, amelyekkel a jelenség fegyverré alakítható. Az elméleti kutatások mellett a bomba megvalósíthatóságának lehetőségeit is kitalálták, és így végül kétfajta fegyver, egy ún. ágyúcső kialakítású uránbomba és egy implóziós rendszerű plutóniumbomba született.
A következőkben egy idővonalat láthatunk a Manhattan tervvel kapcsolatban. Ebben jó néhány olyan eseményt is felsorolunk, amely a Manhattan terv hivatalos életre hívása előtti esemény volt, vagy néhány olyat is, amely a végeredmény jelentő hirosimai és nagaszaki atombombázás utáni.
1939
augusztus 2.: Albert Einstein és Szilárd Leó megír egy levelet (az Einstein-Szilárd levelet) Franklin D. Roosevelt elnökhöz, amelyben emlékeztették az elnököt egy minden korábbinál nagyobb pusztítóerejű fegyver kifejlesztésének lehetőségére, illetve figyelmeztették, hogy a náci Németországban is folyhatnak erre irányuló kísérletek szeptember 1.: Németország megtámadja Lengyelországot, ezzel kezdetét veszi a második világháború október 11.: Alexander Sachs – akkoriban a Roosevelt adminisztráció New Deal-beli újjáépítési állami szervezetét vezető közgazdász – átadja az Einstein-Szilárd levelet Roosevelt elnöknek. Rossevelt reakciója, hogy megalakítja az Uránium Tanácsadó Testületet október 21.: Az Uránium Tanácsadó Testület első, alakuló ülése, Lyman Briggs, a Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet vezetőjének elnökletével 6000 dolláros büdzsével, amelyet a neutron kutatások előmozdítására akarnak költeni.
1940
március 2.: John Dunning és csoportja a Columbia Egyetemen igazolja Niels Bohr hipotézisét, hogy az urán-235 lassú neutronok kibocsátásával okozza a maghasadást március: Otto Frisch és Rudolf Peierls fizikusok a Birminghami Egyetemről publikálják a Frish-Peierls Közleményt, amelyben közzé teszik azt a kalkulációt, hogy akár egy fél kg (1 font) körüli tömegű dúsított urán is elegendő, hogy működésbe hozzon egy atombombát. A közleményt később eljuttatták Mark Oliphanthoz, a brit nukleáris kutatások akkori vezető tudósához, aki eljuttatta azt Sir Henry Tizardhoz, egy brit kémikushoz, akit olyan kapcsolatok fűzték az Egyesült Államokhoz, hogy végül számos korszakos brit találmány (pl a radartechnikában alapvető magnetron, vagy a Whittle-féle gázturbina) által jutott az Atlanti-óceán túlpartjára. április 10.: Nagy-Britanniában megalakul a MAUD bizottság (brit tudósok kutatócsoportja, akik a nukleáris kutatásokra szakosodtak) és megkezdik az atombomba koncepció megvalósíthatóságát. május 21.: George Kristiakowsky, a Harvard Egyetem professzora a gázdiffúzió jelenségét javasolja, mint az urán izotópjainak szétválasztására és az urán-235 kinyerésére alkalmas módszert június 12.: Roosevelt elnök megalakítja a National Defense Research Committee (NDRC – Nemzeti Védelmi Kutatások Tanácsa) testületet, Vannevar Bush vezetésével, amely egyben magába olvasztja az Uránium Tanácsadó Bizottságot szeptember 6.: Vannevar Bush először jelzi, hogy dollárt fognak fordítani az uránprojektre szeptember: Edgar Sengier a belga-kongói Shinkolobwe bánya igazgatója elrendeli, hogy a kibányászott uránkészlet felét – nagyjából 1050 tonnányit – titokban szállítsanak el New Yorkba, az African Metal Corps-hoz, a Union Miniére csoport amerikai kereskedelmi divíziójához.
1941
február 25.: Glenn Seaborg és Arthur Wahl meggyőzően alátámasztott módon bizonyítják az addig csak elméletben megjósolt plutónium fizikai létezését a Kaliforniai Egyetemen (Berkeley) május 17.: egy Arthur Compton és az Amerikai Tudományos Akadémia által kiadott jelentés szerint a nukleáris erő katonai alkalmazása előtt kedvező lehetőségek nyílnak június 28.: Roosevelt elnök 8807. sz. elnöki rendeletével megalapítja az Office of Scientific Research and Development (OSRD – Tudományos Kutatási és Fejlesztési Iroda) szervezetet, amelynek vezetője szintén Vanevar Bush lesz, egyben a OSRD-be beolvad a korábbi NDRC és annak elődje az Uránium Tanácsadó Testület, amelynek vezetője a nagy szervezeten belül James Conant lesz. július 2.: A brit MAUD bizottság megbízza James Chadwicket, hogy írjon egy második (és egyben végső) jelentést egy bomba lehetséges költségeiről és kialakításáról július 15.: A MAUD Bizottság kiadja véső, részletes technikai jelentését egy atombomba fejlesztéséről és költségeiről. Erről Vannevar Bushnak is küldenek egy példányt, egyelőre nemhivatalosan, aki nem kezd akcióba a hivatalos irat megérkeztéig augusztus: Mark Oliphant az USA-ba utazik és sürgeti a bombafejlesztést az energia előállítás helyett augusztus 31.: Winston Churchill lesz az első nemzeti vezető, aki egy nukleáris fegyver programot indít el hazájában, amelynek neve Tube Alloy szeptember 3.: A brit hadsereg Főcsoportfőnöksége elfogadja a Tube Alloy-t október 3.: Bush megkapja a hivatalos MAUD jelentést október 9.: Bush elviszi a MAUD jelentést Roosevelthez, aki elindít egy folyamatot a MAUD megállapítások igazolására. Roosevelt egyben felkéri Bush-t, hogy az fogalmazzon meg egy levelet a brit kormány felé, amely egészen a „legmagasabb helyre” is eljuthat december 6.: Bush összehív egy értekezletet, amelynek az a célja, hogy megszervezzen egy gyorsított projektet a kutatásokra, amelyet még mindig Arthur Compton menedzsel. A feladatok kijelölésekor Harold Urey-t, a Chicagoi Egyetem kémia professzorát bízzák meg, hogy fejlessze a gázdiffúziós eljárást és az urándúsítási folyamatokat, miközben Ernest Lawrence, a Berkeley fizikusa megbízást kap az elektromágneses izotópszeparáció módszerének kifejlesztésére, amely végül a calutron berendezés feltalálásához vezet.> Compton a plutónium kérdését visszaadja Bushnak és Conantnak december 7.: Japán támadás éri Pearl Harbort, amelynek nyomán az Egyesült Államok és Nagy-Britannia másnap hivatalosan is hadat üzen Japánnak. december 11.: Németország és Olaszország egyazon napon üzen hadat az Egyesült Államoknak, amely még aznap viszont hadat üzen a két fasiszta államnak devember 18.: Az OSRD S–1 szekciójának, azaz a speciálisan a nukleáris fejlesztésekkel foglalkozó állami testületnek az első ülése, amelyet immár kizárólag egy atomfegyver kifejlesztésére szántak
1942
január 18.: Roosevelt elnök hivatalosan is beindítja az atombomba fejlesztési projektet január 24.: Compton arról dönt, hogy a plutóniummal kapcsolatos munkát a Chicagoi Egyetemen vonja össze június 19.: A OSRD S-1 Bizottságán belül megalakul egy vezetői testület Vannevar Bush, James Conant, Arthur Compton, Ernest Lawrence és Harold Urey részvételével június 25.: az S-1 Bizottság vezetői testülete kiválasztja a Stone & Webster céget egy tennessee-i helyszínen – amelyet később Oak Ridge-nek keresztelnek – végzendő kivitelezési munkák fővállalkozójaként július-szeptember: Robert Oppenheimer egy nyári konferenciasorozatot szervez a Kaliforniai Egyetemen, hogy egy hasadó anyagot használó bomba kialakítását vitassák meg. Ezen alkalomkor Teller Ede egy másik lehetőség, a még nagyobb erejű hidrogénbomba ötletével áll elő. július 30.: Sir John Anderson ürgeti Winston Churchill miniszterelnököt, hogy az Egyesült Államokkal közös fejlesztési programban vegyen részt Nagy-Britannia az atombomba létrehozására augusztus 13.: Kinevezik James Marshall ezredest egy újonnan alakuló katonai alakulat a Manhattan Katonai Körzet parancsnokává, amely alakulat augusztus 15.-i hatállyal kezdi meg működését a Egyesült Államok Hadserege Műszaki szolgálat keretén belül Eugene Reybold tábornok főparancsnoksága alatt. szeptember 17.: Reybold és Wilhelm Styer tábornok leváltja Marshall ezredest és Leslie Groves-t bízza meg a Manhattan Körzet vezetésével szeptember 23.: Grovest altábornaggyá léptetik elő és egyben a projekt igazgatója is lesz. Emellett egy Politikai Hadtanács is feláll, benne Bush-sal, (Conanttal, mint helyettesítőjével akadályoztatás esetére), Styer tábornokkal és William Purnel altengernaggyal, amely felügyeli a projektet szeptember: Kenneth Nichols alezredes találkozik a Union Miniére igazgatójával, Edgar Sengier-vel annak new yorki irodájában. Nichols (Groves helyettese) azt a feladatot kapja Grovestól, hogy találjon uránércet. szeptember 26.: a Manhattan Projekt megkapja az engedélyt a Háborús termelési Tanácstól, hogy a legmagasabb háborús szükségleti prioritás besorolást alkalmazza szeptember 29.: Robert Patterson hadügyi államtitkár felhatalmazza a Hadsereg Mérnöki Szolgálatát, hogy elindítsa hektár kisajátítását Tennessee-ben, a Site X fedőnevű hadiüzem, a későbbi Clinton Engineer Works számára október: 100 tonna, a Sengier-féle belga-kongói bányából származó uránércet indítanak Kanadába, az Eldoradó Bánya és Finomító telepére, Port Hope-ba, hogy feldolgozzák október: Az Egyesült Államok Hadserege Műszaki szolgálata egy különleges különítménye érkezik Belga-Kongóba, hogy segítsenek újranyitni a Shinkolobwe bányát az áradásokat követően. A munka kiterjedt az elárasztott tárnákből a víz elvezetésére, a bányagépek helyrehozatalára és az egyéb infrastruktúrák, elsősorban a szállítási kapacitás fejlesztésére. október 19.: Groves tábornok kinevezi Robert Oppenheimert a tudományos kutató laboratórium – a később Los Alamosban megvalósult Site Y – igazgatójává. november: az első uránoxid szállítmány elhagyja a kongói kikötőt Lobitot (később ezt egy másik kikötőre, Matadira cserélték fel, annak jobb biztonsági feltételei miatt). Összesen csak két szállítmány veszett el a tengeren szállítás közben, de USA segítette Leopoldville és Elizabethville repterének fejlesztését, hogy a szállítások több módon is történhessenek. Emellett az OSS hírszerző szolgálata embereket toborzott, hogy megakadályozza a csempészetet a náci Németország számára november 16.: Leslie Groves és Robert Oppenheimer ellátogatnak Los Alamosba, hogy felmérjék a környéket, alkalmas-e a terveikhez és végül kijelölik a leendő tudományos labor, a Site Y helyét december 2.: A Chicago Pile–1 (Chicagoi 1-es számú atommáglya) a világ első atomreaktora eléri a láncreakcióhoz szükséges szintet és működésbe lép, Enrico Fermi tervezésében és felügyelete alatt, így ezzel egy hónappal építése után már működőképes, önfenntartó folyamatot produkálva.
1943
január 16.: Groves tábornok kiadja az engedélyt a Hanfordi Telep megvalósítására február 9.: Patterson államtitkár felhatalmazást ad hektár kisajátítására Hanfordban február 18.: Az Y–12 üzem, azaz egy óriási elektromagnetikus szétválasztó és urándúsító üzem építése elkezdődik Oak Ridge-ben április 1.: A los alamosi laboratóriumot megalapítják