Dame Antonia Susan Duffy DBE HonFBA , írói nevén A. S. Byatt angol kritikus, regényíró, költő és novellaíró. Könyveit több mint harminc nyelvre fordították le.
Életpályája A közép-angliai Sheffieldben született, John Frederick Drabble, QC, a későbbi megyei bírósági bíró és Kathleen Bloor, Browning-kutató legidősebb gyermekeként, testvérei a regényíró Margaret Drabble és a művészettörténész Helen Langdon. Bátyja Richard Drabble KC ügyvéd. Drabble apja részt vett a zsidó menekültek elhelyezésében Sheffieldben az 1930-as években, Az anya shaviánus, az apa kvéker volt, Sheffield második világháború alatti bombázása miatt a család Yorkba költözött.
Byatt két független bentlakásos iskolában tanult, a Sheffield High Schoolban és a The Mount Schoolban, egy York-i kvéker bentlakásos iskolában. A "mélyen boldogtalan" gyermek Byatt nem élvezte a bentlakásos iskolát, arra hivatkozva, hogy egyedül akart lenni, és nehezen talált barátokat. Súlyos asztmája gyakran ágyban tartotta, ahol az olvasás lett a menekülés a nehéz háztartásból. A cambridge-i Newnham College, a Bryn Mawr College (az Egyesült Államokban) és az oxfordi Somerville College tanulója volt. Miután az iskolában franciát, németet, latint és angolt tanult, később a Cambridge-i Egyetemen olaszul tanult, hogy Dantét olvashasson. 1998-ban azt mondta: "Ez azt jelenti, hogy valóban el tudom olvasni az európai irodalmat a maga ritmusával, még ha a nehéz részeknél szükségem is van egy egymás melletti szövegre."
Miután elvégezte a Cambridge-i Egyetemet, 1959-ben férjhez ment és Durhamba költözött. Egyetemi évei alatt kezdett el dolgozni első két regényén, amelyeket később a Chatto & Windus kiadó adott ki Shadow of a Sun (1964; 1991-ben újranyomtatták az eredetileg tervezett The Shadow of the Sun címmel) és The Game (1967) címmel.
1972-ben tanári állást vállalt, hogy egyetlen fia taníttatását finanszírozni tudja. Ugyanazon a héten, amikor elfogadta a munkát, egy részeg sofőr megölte fiát, amikor az iskolából hazafelé tartott. A fiú 11 éves volt. Byatt szimbolikus 11 évig tanított, majd 1983-ban kezdett el főállásban írni. The Virgin in the Garden (Szűz a kertben, 1978) volt a The Quartet című regénytetralógia első darabja, amely a Still Life (Csendélet, 1985), a Babel Tower (Bábeli tornya, 1996) és A Whistling Woman' (Egy fütyülő nő, 2002) című regényekkel folytatódott.
Előadásokat tartott a Londoni Egyetem (1962-71), a Central School of Art and Design, majd 1972-től 1983-ig a University College Londonban. 1983-ban kezdett el főállásban írni.
Magánélete 1959-ben ment férjhez Ian Charles Rayner Byatthez, és Durhambe költözött. Egy közös lányuk született, valamint egy fiuk, Charles, akit 11 éves korában egy részeg sofőr ölt meg, miközben hazafelé tartott az iskolából. A fia haláláról és annak hatásáról előadásaira és későbbi karrierjére a The Children's Book (Gyermekkönyv) megjelenése után beszélt, amelyben egy halott gyermek képe szerepel: Byatt elmondta, hogy főállású író szeretett volna lenni, de "ha lenne munkám, fizetős iskolába tudnánk küldeni a fiamat. A fiamat Frank Kermode küszöbén ölték meg, többé-kevésbé azon a napon, amikor elfogadtam a munkát – így nem volt értelme a munkámnak, kivéve, hogy mi mást tehettem volna". Byatt addig maradt a munkában, "amíg élt, ami 11 év volt", aztán, mint mondta, "olyan volt, mintha megszabadultam volna egy bűbájtól." Akadémiai karrierjére "nagyon szimbolikusan" tekintett. Később megírta a "Halott fiúk" című versét. 1969-ben felbontották a házasságukat. Még ugyanebben az évben Byatt hozzáment Peter Duffyhoz, és két lányuk született.
Byatt és nővére, Margaret Drabble kapcsolata néha feszült volt, mivel mindkettőjük írásaiban önéletrajzi elemek is jelen voltak. Bár a kapcsolatuk már nem volt különösen szoros, és nem olvasták egymás könyveit, Margaret "normális testvéri rivalizálásként" jellemezte a helyzetet, Byatt pedig azt mondta, hogy "a pletykalapok szörnyen túlértékelték", és hogy a nővérek "alapvetően mindig is kedvelték egymást."Desert Island Discs, BBC Radio 4, 16 June 1991. Byatt agnosztikus volt, bár a kvéker istentiszteletekhez továbbra is vonzódott. Szívesen nézett snookert, teniszt és focit.
Elsősorban Putneyban élt, és otthonában halt meg 2023. november 16-án, 87 éves korában.
Munkássága A Possession: A Romance című regénye 1990-ben Booker-díjat kapott, míg The Djinn in the Nightingale's Eye (1994) című novelláskötete 1995-ben Aga Khan-díjat kapott. The Children's Book című regénye 2009-ben a Booker-díj jelöltjei közé került, 2010-ben pedig elnyerte a James Tait Black Emlékdíjat. Kritikai munkái közé tartozik két tanulmánya Dame Iris Murdochról (aki barátja és mentora volt), a Degrees of Freedom: The Early Novels of Iris Murdoch (1965) és Iris Murdoch: A Critical Study (1976). További kritikai tanulmányai közé tartozik a Wordsworth and Coleridge in Their Time (1970) és a Portraits in Fiction (2001).
Byatt 2002-ben Shakespeare-díjat, 2016-ban Erasmus-díjat, 2017-ben Pak Kjongni-díjat, 2018-ban pedig Hans Christian Andersen irodalmi díjat kapott. Az irodalmi Nobel-díj jelöltjeként emlegették.
Irodalmi hatások Byattra Henry James és George Eliot valamint Emily Dickinson, T. S. Eliot, Coleridge, Tennyson és Robert Browning hatott, a realizmus és a naturalizmus ötvözésében a fantáziával. Nem volt a Brontë család csodálója, bevallotta, hogy "közös képzeletüket teljesen megdöbbentőnek találta." Christina Rossettit sem kedvelte. D. H. Lawrence-szel szemben ambivalens volt, és azt is kijelentette: "Nem szeretem az angol úriemberes high-church típusú kifinomult embereket, kivéve George Herbertet, aki tökéletes és váratlan." Jane Austen műveit már tizenéves kora előtt kívülről tudta.
Byatt könyveiben a romantikus és viktoriánus irodalom témáira utalt, illetve azokra épített. John Gage művészettörténésznek a színek elméletéről szóló könyvét említette egyik kedvenc újraolvasott könyveként. Frank Kermode-ot úgy tekintette, mint aki "kritikát ír egy olyan irodalomról, amelyhez remélhetőleg hozzá lehet tenni dolgokat. Bizonyos értelemben az, amit Kermode szerint William Golding és Lawrence Durrell csinált, fontosabb volt számomra, mint az, amit Golding vagy Durrell csinált" – mondta Byatt a The Paris Review "The Art of Fiction" sorozatának adott interjújában.
Írás
Fikció Byatt sokat írt, amíg bentlakásos iskolába járt, de a legtöbbet elégette, mielőtt elment.
Első regényét a Cambridge-i Egyetemen kezdte írni, ahol nem sok előadáson vett részt, de amikor mégis, akkor azzal töltötte az időt, hogy megpróbált regényt írni, ami – korlátozott élettapasztalatát tekintve – egy fiatal egyetemi nőnek azt jelentette, hogy megpróbál regényt írni, regényt, az ő regényét, ami – tudta – "nem jó". Amikor befejezte, a fiókban hagyta. Miután elhagyta Cambridge-t, egy évet posztgraduális hallgatóként az Egyesült Államokban töltött, és elkezdte második regényét, a The Game-et. Oxfordban folytatta az írást, amikor visszatért Angliába. Miután 1959-ben férjhez ment, és Durhambe költözött, félretette a The Game-t, és folytatta a munkát korábbi regényén. Elküldte John Beer irodalomkritikusnak, akivel még Cambridge-ben kötött barátságot, és akinek – mint később mondta – "gondolatai, úgy gondolom, szinte minden írásomon keresztülfutnak." Beer elküldte Byatt regényét a Chatto & Windus független könyvkiadónak. Onnan Cecil Day-Lewis írt neki egy választ, és meghívta egy ebédre az Athenaeumba, ahol megosztotta gondolatait "a költészetről, Yeatsről, Audenről és Shakespeare-ről, és ez volt az az irodalmi beszélgetés, amiben még sosem volt részem. Amikor kijöttünk a járdára, meglehetősen reszketve kérdeztem: Lehet, hogy gondolkodik azon, hogy kiadja ezt a regényt? Azt mondta: Ó, igen, persze, persze." Day-Lewis volt Byatt első szerkesztője; D. J. Enright követte őt.
Shadow of a Sun (A nap árnyéka), Byatt első regénye egy lányról és apjáról szól, 1964-ben jelent meg. 1991-ben újra kiadták, az eredetileg tervezett címét, A nap árnyékát megtartva. 1967-ben megjelent A játék két testvér közötti dinamikáról szólt. Byatt első könyveinek fogadtatása összemosódott nővére írásaival, mert nővére gyorsabban publikált.
A családi témát folytatja a The Quartetben: Byatt regénytetralógiája, amely The Virgin in the Garden (1978) című regénnyel kezdődik, majd a Still Life (1985), a Babel Tower (1996) és A Whistling Woman (2002) című kötetekkel folytatódik, Kvartettjét D. H. Lawrence ihlette, különösen a The Rainbow és a Women in Love. A kvartettben ábrázolt család Yorkshire-ből származik. Byatt elmondta, hogy a The Virgin in the Garden ötlete részben egy általa tanított, Tolsztojt és Dosztojevszkijt olvasó óráról származott, részben pedig abból az időből, amikor 1961-ben Durhamben élt, abban az évben, amikor fia született. A könyv kísérlet volt arra, hogy megértse, mit lehetne elérni, ha a Middlemarchot a huszadik század közepén írnák. Byatt könyvében szerepel egy erőteljes haláljelenet, amelyet 1961-ben talált ki (Byattot Angus WilsonSir Angus Frank Johnstone-Wilson (1913. augusztus 11. - 1991. május 31.) angol regényíró és novellista. Ő volt Anglia egyik első nyíltan meleg írója. The Middle Age of Mrs Eliot című könyvének olvasása és az annak nyitányában szereplő baleset inspirálta), egy olyan haláljelenet, amely számos olvasó részéről panaszt váltott ki élénksége miatt.
Könyvei a 20. század közepi Nagy-Britanniát írják le, és Frederica Potter életét követik nyomon, aki fiatal értelmiségiként Cambridge-ben tanult egy olyan időszakban, amikor az egyetemen a nők száma erősen meghaladta a férfiakét, majd egy fiatal fiúval elváltként követi nyomon útját, miközben Londonban új életet kezd. Byatt azt mondja, hogy regényeinek néhány szereplője a "legnagyobb rémületét képviseli, amely az egyszerű háziasság". A Babel Towerhoz hasonlóan az A Whistling Woman is érinti a hatvanas évek utópikus és forradalmi álmait. Byatt önmagát "természeténél fogva pesszimista állatnak" írta le: "Nem hiszem, hogy az emberek alapvetően jók, ezért úgy gondolom, hogy minden utópisztikus mozgalom kudarcra van ítélve, de engem érdekelnek."
Byatt szintén kiváló novellaíró, első megjelent gyűjteménye a Sugar and Other Stories (1987) volt. Az 1993-ban megjelent The Matisse Stories három darabot tartalmaz, amelyek mindegyike a festő egy-egy festményét írja le; mindegyik egy kezdetben kisebb válságról szól, amely a főhősök életében régóta tartó kibontakozást mutatja be. 1994-ben megjelent The Djinn in the Nightingale's Eye (A dzsinn a fülemüle szemében) című mesegyűjteménye. 1994-ben további novelláskötetei: Elementals: Stories of Fire and Ice, amely 1998-ban jelent meg, és a Little Black Book of Stories, amely 2003-ban jelent meg. Könyvei a zoológia, az entomológia, a geológia és a darwinizmus iránti folyamatos érdeklődést tükrözik, más visszatérő témák mellett. A nyelvészet is érdekli, és élénken érdeklődik könyvei fordítása iránt. Byatt azt mondta: "El sem tudom mondani, mennyire fontos volt számomra, amikor Angela Carter azt mondta: 'Tündérmeséken nőttem fel – számomra sokkal fontosabbak, mint a realista elbeszélések'. Nem volt bátorságom ezt gondolni, amíg ő nem mondta, és nagyon sokat köszönhetek neki." Carter egy korábbi (első) találkozásakor Byatt-tel egy Stevie Smith-versfelolvasásFlorence Margaret Smith, ismertebb nevén Stevie Smith (1902. szeptember 20. - 1971. március 7.) angol költő és regényíró. után elutasította Byatt munkásságát, így ez a szemléletváltás igazolta Byatt írói szemléletét, és Byatt készségesen elismerte ezt.
A Possession (1990) két kortárs akadémikus kialakuló kapcsolatát állítja párhuzamba két (fiktív) 19. századi költő életével, akiket kutatnak. 1990-ben elnyerte a Booker-díjat, és 2002-ben filmre is feldolgozták.
Byatt Morpho Eugenia című novellája bekerült az Angels & Insects (1992) című regénybe, amelyből 1995-ben készült el az azonos című film; a film 1997-ben megkapta a legjobb jelmeztervért járó Oscar-díjat.